🌙✨🌙
„Zúg a folyó, akár kétely a szívekben.
Rajta hattyú ring, nemes, ám tehetetlen.
Ó! Tűnik a part, bömbölve zuhatag jő.
Ússz, te ostoba! Vedd kezedbe a jövőt!”

Télnek hona volt a vidék, földjei fagyosan és kopáran nyúltak messzi a szürke ég alatt. Állat alig mozgott a felszínen, lent a folyófenéken tanyáztak az Anduin halai is.

~Ezek itt, a Barnaföldek-szólalt meg hangosan Aragorn a vezércsónakban.

~Ott terül el Bakacsinerdő déli szegélye-mondta Legolas, hangjába érezhető volt a honvágy.

~Egykoron ez a táj is zöldelt-emeltem fel a fejem, majd összehajtottam térképem.
Felhős éjszaka köszöntött ránk, a hold fénye foltokban sejlett fel a sötét fellegek mögött. A társaság nagy része már aludt, már csak én és Aragorn ültünk görnyedten a tűznél, gondolatainkba temetkezve.

~Aragorn, hamarosan választanod kell, még lesznek olyan döntések amit neked kellesz eldönteni például hogyha valamelyikünk oda vesz a harcban mit fogsz tenni.-mondtam

~De egyszer azis eljön, és attól tartok ugyanolyan tanácstalan leszek mint most. Mit mondasz, mit egyek? Boromir a fehér városba menne...

~Ez nem járható út, te is tudod- vágtam közbe.

~Tudom, de akkor mond meg, mit kéne tennem?-sóhajtott fel gondterhelten Aragorn.

~Nem határozhatok senki helyett, de segíthetek meghozni a döntést. Mindenkinek megvan a maga útja Aragorn, a tied egyszer talán Gondorba vezet, azonban az nem most lesz. Boromir vitéz ember, azonban attól tartok, elméje már nem tiszta,-pusztán annyit mondhatok halkabbra vettem a hangom, és közelebb hajoltam.-Hogy a te szíved nemes, akaratod erős. Amikor eljön az idő tudom, hogy jól fogsz dönteni.

Másnap hamar elindultunk, hogy magunk mögött hagyjuk a barátságtalan vidéket. Ám a folyó árja hirtelen van és sebes lett. Mikor partot értünk egy orditás szelte be a területet.

~Orkok!-kiáltott Legolas.

~Hol van Frodó?-kérdeztem.

Körülnéztem. Nem láttam Frodót sehol Ahogy Boromirt sem.

~Szerinted hol lehet?-kérdeztem aggódva Aragorntól.

~Van egy ötletem hogy hol van, és hogy kivel.

Majd elindultunk az erdőbe, már az erdő közepében tartottunk amikor kiabálást hallottunk.

~Átok rád, és átok minden szerzetre!-kiabált Boromir.

Majd ahogy mentünk, megláttuk a földön fekvő Frodót.

~Frodó, nyugodj meg-mondtam majd lassan közeledni kezdtem hozzá.

~Boromir megőrült!-kiáltott fel Frodó aggódó hangon miközben felállt.

~Hol van a gyűrű?-kérdezte Aragorn.

~Ne gyere közelebb!-kiáltott rá Frodó.

~Frodó, megesküdtem hogy megvédelek-mondta Aragorn nyugodt hangon.

~Magadtól is megtudsz védeni!

Aragorn le térdelt Frodó elé, és így szólt.

~Ha kell mordorba mentem volna veled-mondta Aragorn majd felállt.

~Tudom,vigyázz a többiekre főleg samura, egyedül megyek tovább Modorba-mondta Frodó bátran.

~Bátor vagy kis hobbit, a szerencse legyen veled, most pedig indulj még nem késő-mondtam majd ebbe a pillantba megjelentek az orkok.

~Gyerünk Frodó! Fuss!-kiabált Aragorn majd kardot rántott és harcolni kezdett ahogy énis.

Majd ahogy harcoltunk, egy kürt hangja töltötte be az erdőt, egy kürt amely háromszor szólalt meg.

~Gondor kürtje!-kiáltott Aragorn.

~Boromir!-kiálottam fel énis, és futni kezdtem, a szememmel Boromirt kerestem majd meg is találtam az orkok körbe vették őt, de mégis kitartóan. Énis harcolni kezdtem és láttam hogy két nyilat lőttek Boromirba. Az íjjal elállott Uruk-hai egy harmadik alkalommal készült lőnni, ezúttal rám célzott és készült lőni.

~Ha le akarsz lőni, ahoz előbb meg kell hogy ölj-mondtam határozottan.

Az Uruk-hai fel nevetett.

~Briszéisz ne mozogj!-kiabált oda nekem Boromir.

~Te hülye tünde, azt hiszed le győzhetsz engem-mondta majd rám akarta lőni a nyilat, viszont Boromir hamarabb lőtt és eltalálta az Uruk-hai lábát, amit az Uruk-hai nem nézett jó szemmel és lelőtte Boromirt. Boromir térdre zuhant majd el terült a földön.

-Boromir ne! Aragorn gyere!-kiabáltam. -Aragorn!

~Óh, ne-mondta Aragorn.

~Boromir meggyógyítalak-mondtam miközben könnyeim folytak az arcomon.

~Ne! Már nem tudsz segíteni, nekem ez a végzetem-mondta sírva Boromir.

~Nagyon bátor voltál, kitartóan harcoltál-mondta Aragorn.

~Bocsáss meg Briszéisz, amiért úgy viselkedtem veled-mondta bűnbánóan Boromir.

~Nem kell bocsánatot kérned.

~Trufát és pippint el vitték az orkok találjátok meg őket-mondta majd végleg le csukódott a szeme.

~Légy békében Gondor fia-mondtam és megcsókoltam a homlokát Aragorn pedig  ugyanezt tette.

🌙✨🌙
„Kard villan a sötétben, s kürtszó zendül.
Ellenség, kétségek rohama mindenütt.
Súlyt a kard, régire s újra kíméletlen.
Döntések sora, jön a téli berkeken.”

🌙✨🌙

Meghoztam az ujjab részt❤😘 ha tetszet jellezetek❤