„Hol a kezdet és hol a vég?
Mit ér az élet, és mit ér a vér?
Mi a sors és mi a végzet?
Miért kezdődik, és miért ér véget?"

Gandalf elvesztése mindnyájunkat megrázott főkép engem hiszen megtudtam volna menteni de nem tettem.

~Sötétedésig minél messzebb kell jutnunk a kaputól-néztem Aragorn felé.-Ha leszáll az est, Mória orkjai se fognak megmaradni a tárnákban. Ám a vándor nem felelt csak le szegett fejjel állt a sziklaszerteken.

~Oda Gandalf, oda az út is-csóválta fejét Boromir.- te megmenthetted volna de nem tetted...mutatott rám.

~Őrizd meg a hidegvéred Boromir. A történtek miatt senki sem tehető felelőssé-védett meg Aragorn.

~Előre láttad hogy Gandalf le fog zuhanni, igaz?-Szólalt meg halkan Legolas.

~

Segíthettünk volna neki, de te visszafogtál minket!-emelte fel a hangját Boromir.

~Vedd kisebbre a szád, adánok fia-fordultam meg dühösen.-Ne vádaskodj olyan tettek miatt, miket nem értesz!

~Elég ebből!-állt közénk Aragorn.-A múlton változtatni nem tudunk, a dühtől forró szavak nem fogják
vissza hozni Gandalfot.
Ekkor végig néztem a társaságon, a hobbitok könnyes szemmel meredtek maguk elé, Samu szipogott, Boromir haragosan járt-kelt a sziklákon, dühében párat lerúgot a völgybe. Gimli csak búsan ült, és Legolas a völgy felé magasodó kopár sziklán ült fejét lehajtva.

~Gyerünk szedjétek össze magatokat indulnunk kell-szólt keményen Aragorn. Aminek hatására elindultunk Lohrien felé, már hosszú ideje mentünk amikor éreztem hogy az erő kezdi elhagyni a testem, homályosan kezdtem el látni végül csak egy kiáltást hallok. Érzem hogy valaki a karjaiba cipel és beszélgetést is hallok, lassan kinyitom a szemeim és ezért a hordozóm is megáll aki nem más mint Legolas.

~Jobban vagy?-kérdezte aggódva.

~Mi történt velem?-kérdeztem fáradtan.

~A válladba egy ork nyíl van-szólalt meg Aragorn.-Elég vészes mondta száját húzva..

~Meddig bírhatom még?-kérdeztem fájdalommal teli hangon.

~Hajnalra Lohrienbe kell érnünk különben nem tudom hogy lesz tovább, csak ők tudnak meggyógyítani-mondta aggódva.

~Legolas tegyél le-kértem meg őt.

~Nem ugyanis akkor nem fogunk oda érni, így sincs annyi időnk-mondta fejét rázva. Hosszú út után végre megérkeztünk már nem nagyon birom, érzem hogy a szemem percenként csukódnak le de nem szólok nekik.

~Végre itt vagyunk, sóhajtott fel Aragorn.

~Más úton is jöhettünk volna-morogta Boromir.

~Akkor Briszéisz meddig bírta volna még szerinted-mondta dühösen Aragorn. Amire Boromir már nem válaszolt.

~Caro dad i peng lín, Rúmil!-szólt parancsolón. Ekkor a sötétből egy szürkébe öltözött tünde jött elő, kezében feltartott íjával. Őt pedig még követte a többi tünde.

~Kik vagytok?-kérdezte miközben fegyverét ránk szegezte.

~Aragorn Arathorn fia vagyok, ő Boromir Denethor fia, Legolas Thrandulin király fia, Gimli Gloin fia, végül Briszéisz Elrond úr unokahúga-mutatott be minket Aragorn. Ahogy Haldirra néztem szemében a felismerést láttam megcsillanni.

~Tegyétek le az íjakat!-parancsolta Haldír.-Lady Briszéisz mi történt vele?-kérdezte aggódva.

~Egy ork nyíllal lőtték meg, ha nem sietünk nem éli túl...-kérlek Haldír engendj át minket-könyörgött Aragorn.

~Nem bírom tovább-motyogtam...-majd vért kezdtem el felköhögni.

~Azzonal szóljatok a gyógyítóknak hogy készüljenek!-adta ki a parancsot Haldír.

~Tarts ki Briszéisz, tarts ki...mondta egy hang.

„Csobog a Nimrodel, hangja messzi száll.
S partjára jő egy tört szárnyú madár.
Néma ő, akár a búskomor téli táj.
Ám egyszer minden fecske nyarat talál."

Itt van az új rész💖
Bocsi a késésért, hamarosan hozom a következőt.💖