✨🌙✨
„Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik."
✨🌙✨

(Írói szemsz:)
A lovasok ott mészárolták az orkokat, ahol érték. Fekete vér áztatta akkor a friss füvet, ám Trufa és Pippin a zavart kihasználva arrébb kúsztak az őrtüzektől. Hosszú idő után, most láttak reményt a szabadulásra. Megszenvedték az elmúlt napok keserves futását, eltökélték most vagy soha. Az erdő szegélye ott sötétlett mellettük egy karnyújtásnyira, és ork őrzőik a rohaniak csapásaival voltak elfoglalva. Pippin ennek ellenére igyekezett feltűnésmentesen kiszabadulni a csuklójára csomózott kötélből, majd felvéve egy halott féreg tőrét, Trufa béklyóit is elvágta.
A lovasok rajtaütésszerűen támadtak, a hobbitok kis híján elvesztek a csata forgatagában, amerre csak néztek lándza és kard merült el a vérben. Az orkok halálhörgése, az emberek kurjantásai, kürtjük szava s a lovak metsző nyerítése, mind-mind keveredett a levegőben az őrület szélére sodorva az aprónépséget

~Mennünk kell!-ráncigálta barátját Pippin, majd hasra vágta magát a magas, nyirkos fűben és Trufával együtt kúszni kezdtek a Fangorn felé.

~El sem hiszem, hogy abba az erdőbe készülünk belépni, amelytől egészen idáig óvtak minket-mondta keserűen Trufa, majd hátranézett a válla felett.

~Gyertek vissza ti nyomorult patkányok!-kiáltott utánuk egy megtermett uruk, majd pőre, vértől csöpögő kardjával rohanni kezdett feléjük.

~Futás!-kiáltotta el magát Trufa. Mindkét hobbit talpra szökkent, s mit sem törődve a fák fenyegető sötétjével, rohanvást iramodtak neki az erdőnek. A sűrű lombkoronán aligha hatolt át a mélyen járó hold gyenge fénye, a hobbitok vaktában menekültek az életükért. Üldözőjük mögöttük loholt, fáklyát tartva, s a makacs aljnövényzet ellenére, csökkentet közöttük a távolság. A megyeiek egyre mélyebbre hatoltak a fák közt, átvágtak egy gyengevizű patakon, s remélték, az ork nyomukat vesztette. Kimerültek voltak, le kuporodtak egy vastagtörzsű, borostyánnal benőtt fa tövébe, s visszafolytott lélegzettel vártak. Szivük hevesen kalapált, amint meghallották a súlyos lépteket, a hörgést és az érdes, bárdolatlan hangot.

~Kis görcsök, tudom ám, hogy itt bujkáltok, érzem a szagotokat, a félelemtől bűzlötök!-fröcsögte uruk, majd el röhögte magát. Lépte nyomán letarolt mindent, ropogott alatta a haraszt, s egyre közeledett a két hobbithoz. Pippin szíve a torkában dobogott, s nem bírta tovább, kiugrott a fa mögül, és futásnak eredt. Azonban lába megakadt a borostyánfűzérekben, és hasra vágódott. Trufa kétségbeesve rohant utána, azonban futtában az uruk le teperte, s fölé magasodva sújtásra emelte kardját. A rémült hobbit már csak azt látta hogy az uruk mellkasából egy fényesen izzó penge bukkan ki, az uruk összerogyott és elterült a nyirkos földön.

~Jól vagyok?-kérdezte tőlük egy ismerős hang.

~Ez hihetetlen, ilyen nem létezik-hihetetlenkedett Pippin.

(Briszéisz szemsz:)
Minél közelebb értünk a mészárlás színteréhez, annál jobban gyötört minket a kétség, s a félsz hogy a barátainkat megtaláljuk az elszenesedett halottak között. Mire megérkeztünk, a nappal fénye kialudni látszott, az est korai lehelete megkörnyékezte az eget. Átkutattuk a csatamezőt, azonban hobbitoknak nyoma sem volt.

~Attól tartok, többet nem tehetünk-mondta Gimli szomorúan az elszenesedett holtakat nézve.

~Én azt mondom, várjuk meg, míg megpirkad-tanácsolta Aragorn.- verjünk tábort az erdőszélen, s majd meglátjuk, mit hoz a hajnal. Majd ahogy mentünk észre vettem egy kisebb lábnyomot vettem észre, egy hobbit lábnyomát.

~Várjatok, azt hiszem életben vannak!-kiáltottam fel.-nézzétek ezek az ők lábnyomaik.

~Itt két hobbit feküdt, a kezük megvolt kötözve, aztán valahogy ki oldozták egymást és kúszni kezdtek-vizsgálta a nyomokat Aragorn.

~Az útjuk a Fangorn erdőbe vezette őket-szólalt meg Legolas.

~Akkor mi is indulunk a Fangorn erdőbe most-mondta Aragorn majd el indult.

~Fangorn, mégis mi vezette oda őket?-kérdezte.

~Félelem és kétségbeesés-mondtam sóhajtva.-nem tudtak máshova menni de bármi is van, abba az erdőbe a hobbitokat nem fenyegeti veszély.

~Akkor hát menjünk gyerünk induljunk-mondta Aragorn majd elindult az erdőbe.

Amint be léptünk a sűrű, sötét erdőbe Gimli épp egy levelet tisztított meg ujjával.

~Ne nyúlj hozzá, ork vér van rajta!-szóltam rá.

~Ez az erdő nagyon öreg, tele van fájdalommal és emlékekkel-mondtam.

~A fehér varázsló közeledik-szólalt meg hirtelen Legolas.

~Ne hallgassatok rá ez a legfontosabb-mondta Aragorn. Majd egy alak közeledett aki megállt elöttünk de a  fénytől nem láttuk őt, Aragorn kardja ki esett a kezéből Legolas lassan le eresztette az íját, és Gimli is le eresztette a fejszéjét. Én pedig csak áltam és bámultam az előttünk lévő alakot, viszont abban már biztos voltam hogy ez nem a fehér varázsló.

~Ki vagy te ?- kérdezte Aragorn. Majd a fény kezdett el tűnni, és végre tisztán láttuk hogy ki ál előttünk, azt hiszem jelen pillanatban senki nem hitt a szemének hogy tényleg ő az.

✨🌙✨

„Nincs olyan fogadalom, amiben megbíznék.”
✨🌙✨

Itt az újjabb rész❤

Remélem tetszeni fog nektek❤
Hamarosan újra jövök❤