Sophia Smith

A sötét selyem anyagot fogtam ujjaim közé mivel büszkeség töltött el ahogyan a nevemet látom rajta.

Ma van szombat egy hatalmas megrendelést fogunk házhoz vinni azon belül pedig a vendégeknek felszolgálni. Volt már egy kettő hasonló megrendelésünk viszont ekkora még sosem. Ezért is már öt órakor keltünk és még én itthon addig anya az üzletben sütötte ki a sütemények sokaságát.

Ha pontos akarok lenni akkor már egy bő két órája csak díszítem a muffinokat és egyéb édességeket.

Zsibbadó csuklómat megforgattam elgémberedett hátamat pedig kihúztam.

—Apád bepakolja őket a kocsiba addig moss kezet és szedd le az arcodról a lisztet.—nevető édes anyukám parancsát azonnal teljesítettem.

A fürdőszobai tükörbe nézve nekem is nevethetnékem támadt ugyan is több alapanyag található az arcomon mint maga a desszertekben. Viszont egy kis víz csodákra képes ennek köszönhetően pedig frissen tértem vissza és ültem be az autó kényelmébe.

A rádióban szóló legújabb slágereket hallgattuk csendben mivel nem szólalt meg senki ugyan is kellően elvoltunk fáradva. Én pedig túlságosan szeretek eltöprengeni a legapróbb dolgokon. Így mire mindenen is gondolkodtam csak a motor leállására eszméltem fel.

Egy halvány szürke emeletes lakásra esett tekintetem. Árad belőle a luxus így elképzelni sem tudom ,belül mi fog fogadni. Pár autó már bent is parkolt és itt kint is. Az izgatottság csak jobban fészkelte be magát a testembe.

Egy nagy adag süteményt megfogtam és a nyitott kapun sétáltam velük beljebb. Ugyan is idő közben anya csengetett de ahelyett ,hogy valaki ki jött volna csak kaput nyitottak. Azonban a bejárati ajtónál megálltunk és megvártuk ameddig valaki fogad minket.

Hamvas szőke elegánsan felnyírt hajkoronával rendelkező férfi jelent meg előttünk. Kék szemein tisztán tükröződött boldogsága. Drappos árnyalatú öltönyét pedig minden bizonnyal egy méreg drága üzletben vásárolta.

—Üdvözlöm önöket Robert Davis vagyok.—nyújtotta kezét apa irányába később anyának majd végül nekem.

—Nagyon örülök.—fogadtam el kedves gesztusát pont úgy mint a szüleim.

Elmagyarázta számunkra hol találjuk a konyhát de igazából addigra a bejárónő is megérkezett így átvette Robert helyét és körbe vezetett minket.

A szürke szín dominált főképpen fehér színnel vegyítve pont mint kint is. Ha őszinte akarok lenni akkor nagyon elnyerte tetszésemet főleg a fehér márvány csempe ami olyan ragyogóan festett ,hogy magamat is látom benne.

Fából készült konyhapultra lepakoltunk és elkezdtünk mindent szépen megfontolva a tálcákra helyezni. Elbeszélgettük az időt addig ameddig nem szóltak ,hogy mehetünk felszolgálni.

Egy egy tálcát helyeztem mind a két tenyerembe majd magabiztosan sétáltam a tökéletes megjelenésű vendégekhez. Az évek során elég tapasztalatot sikerült ehhez szereznem.

Csak a Noah Davis-okhoz nem.

A lépcső irányába néztem ő pedig ekkor sétált lefelé egy olyan fekete ingbe amit mintha csak is rá szabtak volna,ezt pedig nem tartom kizártnak. Fekete haját most hátra zselézte állát fent tartotta szemei viszont ugyan olyan szendén világítottak. Inge ujját feltűrte majd mint aki megérezte ,hogy nézem egyenes rám vezette tekintetét.

Nyílegyenesbe felém tartott én pedig az helyett ,hogy elmenekültem volna inkább földbe gyökerezett lábakkal próbáltam lelassítani az időt.

—Megtudhatom mit keresel itt?—hangjától megremegett minden porcikám szeme pedig elvándorolt a kötényemen lévő névre.—Sophia cafe.—halkan ejtette ki ezt a két szót oly annyira mint aki ízlelgetve próbál dűlőre jutni.

—Gondoltam viccből beállok sütit osztogatni közbe pedig leállok beszélgetni egy elviselhetetlen fiúval.—oldalra döntötte arcát szemeit pedig össze szűkítette.

—Ezt gondolná a mindig kiváncsi természetű lány?—arcomra felszökött a pír ugyan is nem kevés igazság rejtőzött szavaiban.

Nem szerettem volna ha ebből bármit is többnek gondolna így hát megfordultam és a konyhába mentem egy második adagért. Legnagyobb szerencsémre pedig nem tartózkodott ott senki sem rajtam kívűl.

A púltnak megtámaszkodva kifújtam magamat és egyesével elkezdtem pakolni a sütiket.

—Egy nap megfoglak fejteni Sophia?—kezemben lévő muffin kiesett annyira megijedtem hangjától.

—Kétlem.—szaporán rugaszkodott el a faltól és kezdett el minden köztünk lévő távolságot megszüntetni.

De a földön heverő krémben megcsúsztam így hatalmas csattanással értem földet. Igen ám ez még nem is lenne olyan katasztrófa csak ahogyan próbáltam megkapaszkodni magamra rántottam a tálcát is ami természetesen nem egy cukorbombával volt tele.

Ő mintha mi sem történt volna felém tornyosult és ujjival leszedett egy kisebb krémet az arcomról amelyet modelleket megszégyenítő módon fogyasztott el.

—Tudod Soph ezt eléggé oda tetted.—pajzán vigyora eszméletlenül felhúzott.

Úgy tűnik a dühkezelési problémái ragályosak.