Mike Schmid szemszöge:

1987-et írunk. Éppen a Fredbears Fright pizzéria és családi étteremben dolgozom biztonsági őrként. E pillanatban is a pizzériában vagyok egy születésnapi bulin... Azaz én gyülek a rendre. Ám nem egyedül. A mai napon a három jó barátommal vagyunk nappali műszakban. Scott-tal a főnökkel aki most éppen az irodájában tartózkodik, Jeremmy-vel és Fritz-el. Van még egy munktársam akit Williem-nek hívnak. Ő a mai napon ejjeli műszakban van ezért nappal ki kell pihennie magát, hogy éjszaka aktív legyen. Szegénynek pont a mai napon van a fiának Dave-nek a születésnapja és sajna nem lehet itt a buliján. Visszatérve a party-ra. Dave-nek van egy bátyja akit Vincent-nek hívnak. Szegény kisfiunak nincs egy perc nyugta se, mert Vincent folyton ijeszgeti őt egy Foxy maszkal az arcán. Dave-nek olyan szinten fáj ez a dolog, hogy éjszakánként egy zseblámpát szorongat magával, hogy észrevegye hogyha a bátyja megakarja ijeszteni... Vagyis Williem így mesélte el.

Szóval éppen körülnéztem a teremben, hogy nincs-e semmi baj. Senk sincs fenn a szinpadon, nem piszkálják Fredbeart és Springbonniet, a kalózöből is rendben van... De... Miért érzem úgy mintha valami nem lenne rendben? Mégegyszer körülnéztem, hogy biztos legyek a dolgomban amikor megláttam sírdogálni a születésnapos Dave-et teljesen egyedül... Vagy mégsem... Négy nagyobb gyereket láttam közelíteni Dave felé. Egy Freddy, Bonnie, Chica és Foxy maszkal az arcukon. Rossz előérzetem lett mivel rájöttem, hogy Dave-nek a bátyja a Foxy maszkos srác.

-Hé... F-fritz nézd csak.-Fogtam meg a melettem álló Fritz vállát, miközben még mindig a Dave-hez közeledő maszkos gyerekeket néztem.
-Mi a baj Mike?-Kérdezte kétségbe esett hangon miután máglátta az arcom. Én válaszként rámutattam a már Dave-nél lévő gyerekekre.-Hogy mi!?
-Hogy szerezték meg a készülőben lévő animatronicok arcát?-Szált be a beszélgetésünkbe Jeremmy is aki éppen az új robotok alkatrészeivel teli ládát cipelt.
-Igen Jeremmy, vajon, hogy szerezték meg? Neked lenne a feladatod az alkat részek elpakolása és az új robotok összeszerelése!-Kekeckedett Fritz Jeremmy-vel.
-Micsoda!?-Akadt ki Jeremmy aminek köszönhetően elejtette a dobozt és az alkat részek az allatrészek szanaszét szóródtak a földön.-Ezt most úgy mondtad mintha az én feladatom lenne az, hogy figyeljek a gyerekekre!
-Igen Jeremmy ezt úgy is értettem, mivel a te felelőséged ha bemegy valaki a raktárba!-Mondta Fritz és az utolsó szónál az említett helyiség felé mutatott.
-Mit akarsz itt pár lépésre a szinpadtól. Nem igaz, hogy nem tudsz csak párszór ránézni!-Kiabálta Jeremmy, majd a lába elött heverő al endoszkeleton kart felvette és elkezdett Fritz felé hadonászni, úgy, hogy csak a robot csontváz kézfeje mozgott.- És csak, hogy tudd én nem értek a gyerekekhez.
-H-hé srácok késöbb is megtudjátok vitatni.-Egyikőjük se figyelt rám ezért lekevertem mimdkettőjüknek egy-egy pofont amire egyből reagáltak.-Figyeljetek már rám!... És persz rájuk is!-Mutattam arra az asztalra ahol Dave ült.
-Őő... Milyen rájuk, nincs is ott seni sem.-Értetlenkedett Fritz.

Rossz érzés fogott el... „Nincs is ott senki sem"... Szép lassan hátranéztem... Majd megláttam, hogy tényleg nincs ott senki.
Értetlenül néztem magam elé mivel kellett pár perc, hogy rájöjjek, hogy mi történt.

-MICSODA!?!- Kiabáltuk mindanyian miután rájöttünk, hogy a születésnapost elvitték.
-Hogyha ezt Scott megtudja, páros lábbal fog innen kirugni minket!-Kezdtem el a siránkozást térdre rogyva.
-És ez még nem minden! Ha Dave-vel valami történi fog, Williem szószerint kinyír minket!- Követte a példámat Jeremmy.
-És ez az egész Jeremmy hibája!- Folytatta Fritz.
-NE SZÓRAK-
-Jaj ne kezdjétek már megint! Ez mindanyiunk hibája!- Vágtam közbe Jeremmy-nek.
-De főleg Jeremmy-é.-Próbálta suttogni Fritz, de ez nem sikerült neki ezért attam neki egy pofont.
-Ezt megérdemelted... Most pedig keressük meg őket mielött nekünk lőttek... És ezt most Williem miatt mondom.Szoródjunk szét és az adóvevőn komunkáljunk.-Momdtam.

Erre mindketten rábólintottak. Fritz elindult az iroda felé, hátha a kamerákban hamarabb észreveszi őket. Jeremmy elkezdte felkaparni az alkatrészeket. Én meg megindultam egyenesen a tömegbe. Tekintetemet jobbra balra szegeztem keresvén a szülinapost és az elrablóit. Pár perc keresgélés után sóhajtottam egyet és az adóvevőért nyúltam. Bekapcsoltam és beleszóltam.

-Megtaláltátok őket?
-Én már mióta nézem a kamerákat, de nem találtam senkit. És te Mike, hogy haladsz?- Kérdezte Fritz.
-Ssszerintem a holnapi napot ma nem fogjuk megélni... És te Jeremmy, hogy álsz?
-Várjatok... Megvannak! Végre!- Kiabált fel győzelem ittasan Jeremmy a vonal másik oldalán.
-Megtaláltad őket!? Hol voltak?-Érdeklődtem izgatottan.
-A sarokban!
-Tényl... Várj. A sarokban?
-Igen! A sarokban találtam meg a készülőben lévő Freddy karjából hiányzó csavart!... Már mióta keresem.
-Megbocsátotok egy pillanatra?-Kérdezte nyugott, haragját alcázott hangon Fritz. Pár másodperc néma csend után egy nagy csattanást hallottam az adóvevőből, majd követte hirtelen Jeremmy jajdulása.
-Áúúú!!-Egyértelmü volt, hogy mi történt. Fritz felpofozta Jeremmy-t.
-Most azonnal befejezitek, különben átnyúlok az adóvevőn és mind a kettőtöknek nyaklevest adok!-Kiabáltam rájuk.
-Hogyha erre képes lennél meg is köszönném, de inkább Fritz-nek adjál a levesedből! Én már kaptam eleget!-Nyávogott Jeremmy aminek köszönhetően még egy pofont adott neki Fritz.-Aúúúú!!
-Na jó most lett elegem!-Kapcsoltam ki és vágtam zsebre az adóvevőt.

Gyors léptekkel kezdtem közelíteni a két veszekedő felé. Amikor már úgy körübelül félúton jártam egy sikítást hallottam a hátam mögött, a szinpad felöl. Reflekszből hátrafordultam és lesokkolva álltam amikor megláttam, hogy mi történt.
A négy maszkos gyerek a szinpad elött állt. Pontosabban Golden Freddy elött és csak nézték lesokkolva a medve szájából szinte már élettelen lógó testet. Fredbear szája csupa vér volt ami foltonként átterjedtt a testére is. A szájából lógó test nem más volt mint Dave. Feje nem látszódott mivel benne volt Freddy szájában. A pólója szinét fel se lehetett ismerni anyira átáztatta a vér. A fejéből és a nyakából a vér a kezén és a lábán csúrgott végig, mint egy kis patak vízesése hagyta el a testét, kissebb vértócsákat keltve a szinpadon és a földön.
Borzalmas látvány volt.
Az étteremben lévő tömeg teljesen megőrült. Egyesek ide-oda rohangáltak ám a legtöbben sikítva, ordibálva rohantak az ajtó felé. egyedül csak én, Jeremmy-ék és a négy tini maradtunk a helyünkön. De ez se tartott sokáig. Az álarcos gyerekek hirtelen elkezdtek hátrálni. Tudtam mire készülnek ezért oda kiabáltam Jeremmy-nek.

-Jeremmy! Lekell fogni őket mielött elmenekülnek!- Jeremmy a tömeg ellenére értette amit mondtam .Mivel a kezében tartott ládát amiben már öszevolt szedve az összees alkatrész, odaadta Fritz-nek aki az ügyetlenségének köszönhetően elejtette azt. Így az alkatrészek ismételten a földön kötöttek ki.

Épp időben ért oda így a gyerekek neki hátráltak. Nagyon megijedtek ahogy neki mentek Jeremmy-nek. Kapkodva vették a levegőt ahogy hátrafordultak. Szinte már a maszkon kersztűl láttam, hogy a tekintetük azt sugalja:
„Nem akartuk, hogy így történjen!"
Most vettem csak észre ahogy megfordultak, hogy rajtuk is van kissebb-nagyobb vérfóltok. Egy kicsit kirázott a hideg ahogy rájuk néztem. A tömeg eltünt és hirtelen mentő és rendőr autók szirénázását és ajtó csapódását hallottuk meg. A négy gyerek elkezdett Jeremmy felé hátrálni, aki úgy próbálta a tudtukra adni, hogy nem lesz semmi baj, hogy a két szélsőnek a válát megfogta hátulról és maga felé húzta. Berontott öt mentős az ajtón és egyből Dave-hez siettek. Őket követte két rendőr is akik már nem berontottak hanem besétáltak az ajtón. Elindultak Fritz felé miután ránéztek a már hordágyon fekvő sérültre. Megkérdezték, hogy merre található a főnök, mire Fritz elmagyarázta nekik, hogy melyik folyosó és ajtó az. A mentősök elhagyták az épületet, majd pillanatokkal késöbb a rendőrök is előjöttek az oldalukon Scott-tal. Már a torkomban dobogott a szívem, féltem a reakciójától. Scott elsőnek ránézett a véres Fredbear-re, az úgyszintén vértócsás padlóra majd az ismételten a véres, sokkos állapotu tinikre. Majd szúrós tekintettel rám, Fritz-re és Jeremmy-re. Mimdent elárult a tekintete ami három szó volt: Ki vagytok rugva! A rendőrök is elhagyták az éttermet. Pár perc néma csend telepedett kis kórünkbe amit végül egy hangos ordibálás tört meg.

-Ti gyilkosok! Ti pszihopata gyilkosok! Megöltétek a kisfiam!-A hang irányába fordultam és döbbenve figyeltem, hogy egy fiatal kék szemü, szőke haju lány rohan az állítólagos gyilkosok felé. Egy pillanat se kellett, hogy rájöjjek, ez a nő Dave és Vincent anyukája. És Williem felesége, Diana.

Jeremmy közelebb húzta magához a gyerekeket akik nem is ellenkeztek. Amikor már csak pár méter volt Diana és a srácok között, hirtelen a lány mögé rohantam és hátulról lefogtam, hogy ne tegyen a gyerekekben semmi kárt. Épp három lépés távolság volt köztünk és köztük így csak a nagyobbik fiát, Vincentet tudta felpofozni úgy, hogy lerepült róla a Foxy maszk. Foggal körömmel küzdött, hogy kiszabaduljon a szorításomból, de én nem engedtem neki. A terem vízhangzott az ordibálásától. Folyton azt a három mondatot ismételte amikor is a visszafolytott sírás és a szomorúság átvette a testén az irányítást. Szembe fordult velem, fejét a melkasomra hajtotta és szorosan hozzám simúlt. Egy kicsit meglepődtem a reakcióján, hiszen mind a kettőnknek van valakie, de mivel ő egy nagyon jó barát, segítek neki. Szép lassan elkezdtem simogatni a hátát és csitítgatni ami hatott, lecsillapodott.

-A-anyu... Sajnálom. Nem akartuk, hogy... Így történjen.-Szólalt meg pár szipogással késöbb Vincent. Ekkor Diana gyengéden eltólt magától, megfordult és megint elkezdett mérges, sírást visszafolytott hangon kiabálni.
-Nem akartátok?! Nem akartad?! Ha szeretnéd az öcsédet akkor ez mind meg se történt volna!- Emelte fel a kezét Diana, hogy egy újabb pofonnal jutalmazza meg fiát.

Már ugrottunk volna Fritz-el, hogy megállítsuk a lányt amikor valaki berontott az ajtón. Kezét úgy hagyta ahogy betört, a két oldalt lévő ajtóra tette. Már a testtartásából lehetett látni, hogy nagyon mérges. Mindanyian szoborrá dermedtünk és csak néztük, ahigy közeledik felénk. Minélközelebb jött annál jobban kirajzolódtak a vonásai. A járás stílusa, a tipikus lila egyenruha és a nézése olyan volt mintha azt mondaná:
„Mindjárt megfojtom az egész világot!"
Csak egyetlen egy ember van akiből ezt ki is nézem és az...

-Ajaj.-Suttogtuk magunk elé Jeremy-vel és Fritz-el.

-Mi folyik itt?!-Kiabálta idegesen Williem.