Azt hiszem már nem furcsa ha azt mondom a történtek után, hogy adtam egy esélyt neki, Seungwoo-nak, és elmentem egy randira vele. Amit persze követett még jó pár. Sosem csináltunk túl nagy vagy egetrengető dolgot, mégis mindig jól éreztük magunkat.
Azonban egy pár napja igencsak furcsán viselkedik. Mármint furábban mint addig bármikor máskor. Kezdjük ott, hogy a fejébe vette, hogy elvisz engem a bandájával tartott kis bulira mert hogy állítólag már meg akarnak ismerni olyan sokat beszélt rólam. Nagyon nem értettem, hogy ehhez minek kell úgy kiöltözni mint egy dísz majom. Na jó csak nem tetszettek a ruhák amiket kiválogatott nekem, mondván jók kell legyenek. Értem én, hogy a saját ruháim viselhetetlenek, de mégis jobbak mint amiket ő akar rám aggatni.
- Én ebben ki nem megyek. - mérgelődtem miközben az éppen felpróbált nadrágot néztem meg magamon. Jah, nem mondtam még, Seungwoo-val egy ruhaüzletben vagyunk éppen.
- Csak hadd nézzem meg. Esküszöm ha nem érzed jól magad benne nem vesszük meg. - hát én már attól rosszul vagyok ha csak meglátom a ruhák árát, ahogy attól is hogy ennyit akar rám költeni.
- Jól van. - húztam el a függönyt aztán léptem ki hozzá, aztán fordultam körbe - Ha szétreped mielőtt leveszem muszáj lesz kifizetned. Nem is tudom hogy juthatott eszedbe ilyesmit kiválasztani nekem. - panaszkodtam neki, de csak addig míg meg nem láttam hogy hogyan is néz rám - Nem túl kényelmes. - szóltam, de csak hogy levegőt is vegyen. Láttam, komolyan, hogy mekkorát nyelt, ahogy azt is mintha kényelmetlen lett volna neki a helyzet. Nos lehet azért volt ilyen mert máris megbánta a választást.
- Ok. Csak nézd meg a többit is. - el is fordult, hogy közben egyik kezét szája elé tette. Fura volt. De aztán is az volt mikor végeztem, fel se próbáltam mást, feleslegesnek tartottam, és kijöttem a próbafülkéből.
- Elég lesz egy nadrág. Válassz te. Jó? - bólintott csak, kb mintha el lett volna varázsolva - Nekem most már mennem kellene dolgozni. - kedvem nem volt, mert az időt szívesebben töltöttem volna Seungwoo-val. De ha egyszer a délelőttöt szabadnak kaptam muszáj volt mennem.
- Este megyek érted akkor. - mintha csak észhez tért volna hirtelen.
- Rendben. - egy arcra puszi után el is köszöntem és otthagytam őt az üzletben.
Ugye milyen szép volt? Szerintem is. Igen. Csak sajnos az este már nem volt az. Seungwoo nem jött el. Nem is jelzett, hogy esetleg nem jönne. Ahogy este úgy másnap sem jelentkezett. De végülis érthető, hiszen híres, sok más fontosabb dolga lehet ahelyett, hogy velem találkozzon. Persze azt a bizonyos nadrágot, amit végül választott, egy ing társaságában, egy nagyobb dobozban megkaptam. De ahogy volt úgy vittem haza.
Tulajdonképpen csak azért voltam elkenődve, mert ezen a napon, ha az este nem is jött, vele szerettem volna lenni. S nem csak azért mert odáig vagyok érte, hanem azért is mert születésnapom is van. Munka után, ahogy a dobozt letettem otthon, elmentem, mint mindig ezen a napon, hogy vegyek egy szelet süteményt. Mindig magam voltam mióta eljöttem nagyszüleimtől a városba. De most azért nem bántam volna ha nem egyedül lettem volna. Szóval, ahogy mindig most is a sütivel a parkba mentem a szökőkúthoz, oda ahol asztalok is vannak. Ott ültem le, ott bontottam ki a sütit s ott tettem rá a pici kis gyertyát amit aztán meg is gyújtottam. Ezúttal is lehunytam szemeim és kívántam. És most az egyszer valóra is vált kívánságom miután elfújtam a gyertyát. Miért? Hát csak azért mert hirtelen a semmiből megjelent, felbukkant Seungwoo és megcsókolt engem. Én bizony viszonoztam csókját, de el is gyengültem, így el is pityeredtem.
- Na.. ne sírj édes... - törölte könnyeim s puszilta is arcom - Csak meg akartalak lepni téged. Ne haragudj, hogy ilyen kis bénán sikerült.
- Tökéletesen sikerült. - öleltem, bújtam hozzá amennyire csak tudtam. Életemben nem okozott még senki olyan nagy örömet, boldogságot senki nekem mint ő tette. - Nem kértem semmit csak hogy te itt legyél velem. Szóval minden rendben.
- De nincs. - tolt el kicsit és simította újra arcom - A tegnap kimaradt a ma miatt, úgyhogy ma mindent bepótolunk. - hirtelen kapott fel karjaiba - Ezért most hazaviszlek, nincs ellenkezés, átöltözöl aztán velem jössz. - nem teljesen értettem még őt.
Ahogy aztán sem igazán mikor valóban hazafuvarozott engem. Azt mondta magamra hagy, de csak azért hogy nyugodtan elkéyzülhessek. Azt is mondta rgy órát ad, azután jön és nem menekülhetek. Fura volt, de hittem neki. Persze izgatottá is tett engem. Ezért eshetett meg, hogy a kapott időt majdnem túlléptem. S ott a pont, hogy majdnem. Az utolsó pillanatokban még totál idegesen nézegettem magam abban a csepp tükörben amim volt. Nem akartam csalódást okozni Seungwoo-nak, ahogy leégetni sem akartam őt a barátai előtt. Nem akartam azt az összeállítást felvenni amit pont Seungwoo választott, de végül csak azt vettem fel. S mikor dudaszót hallottam már siettem is, hogy egy percet se kelljen várnia.

Nos, nem tudtam biztosra, hogy tetszeni fogok neki, csak az volt a biztos, hogy amint megláttam őt újra szerelembe estem. Csodásan festett. Ugyanolyan cucc volt rajta mint rajtam, csak neki az inge vörös volt. Bevallom beindított rendesen, de vissza kellett fognom magam, főleg azért mert még a történtek ellenére sem száz százalékos, hogy ő meg én.... Öleléssel köszöntött, aztán kaptam arcra puszit meg bókokat kinézetemre amitől csak vörösödni tudtam. Be is ültünk a kocsiba ami aztán elvitt minket. El oda ahol a barátai vártak, ahol még nem jártam.
Ahogy közeledtünk úgy lettem egyre idegesebb. Persze Seungwoo próbált nyugtatni, de nem mindig sikerült neki. Szegény kezét agyon nyomorgattam mire megérkeztünk.
- Nyugi, nem fognak megenni. - viccesre próbálta venni a dolgot miután megérkeztünk, kiszálltunk a kocsiból és belépni készültünk a házba.
- Túl nagy a csend. - jegyeztem meg csak úgy. Az azért segített, hogy fogta a kezem. Jó érzés volt nagyon. Az már inkább kínos, hogy idegességemben nem tudtam kilépni rendesen cipőimből és Seungwoo-nak kellett leguggolni, hogy segítsen.
Nos, ezekben a pillanatokban lettünk meglepve. A barátai közül, nem tudtam a nevét, de az akinek piercinghe van, na ő volt aki lefotózott minket. Jobban mondva Seungwoo-t amint szinte előttem térdelt.
- Ki ne mondd! - szólt rá Seungwoo, de ez nem hatotta meg a másikat. Nagyon nem.
- Akkor is ilyen legyél mikor megkéred, te balfasz. - nem volt sértő amit mondott, még ha úgy is hangzott. Seungwoo nem is sértődött meg.
- Mire gondolt? - kissé értetlen voltam.
- Semmiség. - hamar felegyenesedett és újra kezem fogva húzott illetve vezetett a nappaliba ahol a barátai beszélgettek.
Furcsák voltak nekem, mégsem éreztem úgy hogy ha másként lennék itt akkor máshogy fogadnának. Köszöntem nekik ahogy ők is nekem. Zavarban voltam, de nagyon. Úgy főleg, hogy Seungwoo-nak el kellett viselnie miattam néhány kínos beszólást.
- Egyébként örülök, hogy nem egy ostoba picsát hozott ide. - Sejun elég szabad szájú ahogy a piercinges Hanse is.
- De komolyan. - szólt közbe az említett is - Tényleg egy boltban látott meg?
- Igen.
- Én tudtam, hogy igaz! - Chan aranyos volt kicsit ahogy felkiáltott s örült, hogy neki volt igaza.
- Mikor hazudtam én nektek? - Seungwoo hozott nekem inni és mutatta meg hova ülhetek le.
- Soroljam? - Seungsik nekem egy óriási macskafélére hasonlított a szőke fejével, meg kicsit mintha hasonlított volna Seungwoo-ra. De lehet cdak én láttam így.
- Inkább hallgass. - ahogy leültem Seungwoo is leült mellém.
- Ha kínos infókat akarsz róla keress meg engem. - érintette meg vállam Byungchan és mondta a dolgot.
- Rendben. - mondtam csak s bólintottam.
- Ne égessetek már be. - nyafogott szinte Seungwoo.
- Ugyan haver, megteszed te magadtól is. - eme beszólás Subin-tól érkezett. Erre Seungwoo felkelt és a fiú után indult aki máris menekülőre fogta. Seungwoo így otthagyott engem egyedül. Kissé ideges lettem.
- Rendesnek tűnsz. - az a Hanse nevű ült le mellém Seungwoo helyére - Mondd csak, hogyhogy nem vagy olyan mint a többi?
- Mármint? Azokra gondolsz akik rátok másznak ha meglátnak?
- Jah.
- Nem tudom. Azt hiszem csak nem vagyok olyan. - kínos, de számítottam ilyen úgymond vallatásra tőlük. Mégiscsak féltik a barátjukat. - De ti sem vagytok olyanok mint amilyennek hisznek.
- Hogy érted? - túl kíváncsiak voltak, túl közel jöttek. Legalábbis az a Byungchan.
- Csak úgy, hogy emberek vagytok nem valami elérhetetlen istenségek. - kezd fullasztóvá válni a helyzet - Lehetne esetleg, hogy megmutatja valaki, hogy hol találok egy mosdót? - álltam is fel közben.
- Megmutatom. - fucsa mód nem az ajánlotta fel akire számítottam, mármint nem Chan hanem Sejun.
Menet közben tettem le poharam valami asztalra vagy mire. Nem mentünk messze amúgy. A lépcsősor mellett, nem messze a konyhától volt a mosdó melyhez Sejun vezetett engem.
- Köszi. - mondtam is neki.
- Ugyan... - ezzel fordult is meg és ment is vissza.
Amint becsuktam az bátor dőltem is neki. Szívem majd ki ugrott a helyéről olyan hevesen vert. De komxan. Bárki más abban a helyzetben lett vol a tuti elájul. Hát nekem se sok kellett volna. Azt hiszem ezután nem leszek túl sűrű vendég náluk. Kedvesek meg minden, de nekem túl sok ez az egész. Egy nagyobb sóhaj után mentem kicsit arcot mosni. Ugyanis nem másért akartam ide jönni.
- Jól vagy? - kopogás után Seungwoo-t hallottam meg - Bemegyek. - és már nyitotta is sz ajtót, éppen mikor én arcom töröltem - Minden rendben?
- Igen. - mondtam csak és ahogy bentebb lépett én hirtelen hozzá bújtam és öleltem meg őt.
- Biztos? - csak bólintottam, mire ő simogatni kezdte a hátam - Kicsit lököttek mi? De azért a legjobb barátaim mind. - nem tudtam nem elmosolyodni olyan aranyosan mondta. Ezután tolt el picit, csak hogy arcom érinthesse, simíthassa. - Úgy megcsókolnálak.
- Hát tedd meg. - s meg is tette. Ott abban a kis fürdőben kaptam életem első igazi térdrogyasztó csókját.