Egy kis ideig így voltunk, hogy a a férfi fogott engem. Furcsa ha kicsit jó érzés volt? Lehet, sőt, biztos. Ha rajtam múlt volna maradtam volna, de nem rajtam múlt. Igen, mert jött valaki és az a férfi eltolt magától. Csak így tűnt fel, buta is voltam hogy nem vettem észre korábban, hogy az a férfi inkább fiú, hisz korombelinek nézett ki.
- Ő itt Jin az orvosunk. - mutatt be az érkezőt. A pink szörny! De hát nem is olyan félelmetes mint amire emlékszem. Biztos nem ő volt, hiszen inkább kedves mint ijesztő. - Ha bármi gond van tudod hol találsz. - mondta az a fiú a pinknek és ott is hagyott vele.
- Úgy tűnik erősebb vagy mint hittem. - odajött pinky hozzám és egy kisebb táskát tett az ágyra.
- Maga volt aki kiütött. - húzódtam kicsit távolabb.
- Az éppen nem, de akkor az tűnt a legjobb döntésnek. - magyarázta én meg nem hittem neki - A sérüléseid nem tudtuk volna másként lekezelni. - kipakolt táskájából pár dolgot - Na de most remélem megengeded nekem, hogy megnézzem a sérüléseid. - fene se tudja miért, de bólintottam neki.
- Az a férfi az előbb... ő kicsoda? - tudni szerettem volna azért. Illő lenne tudnom kinek lettem adósa.
- Nem tudod ki ő?
- Nem.
- Nos, akkor majd megtudod ha eljön az ideje. - először a kezeimen lévő sérüléseket nézte át, aztán az arcomon meg ahol így volt még. Kínos volt mikor le kellett vennem felsőm. Elég satnya a testem és nem szeretem mutogatni.
- A főnök azt üzeni ha kész vagy a kölyökkel vidd le enni. - nyitott a szobába egy alak akinek szintén pink haja volt. Na ő tényleg ijesztő volt. Kisebb sikkanással takartam is el magam ahogy tudtam.
- Kopogni luxus San? - szólt rá mérgesen a doki.
- Mióta kell?
- Most óta. Most pedig húzz kifelé, nem vagyunk még kész. - mutatta is neki.
- Oh te illúzióromboló némber.
- Anyád! Na kifelé mielőtt beköplek Lucas-nak, hogy szemet vetettél arra ami az övé. - az ijesztő alak ment is - Fafej. - morgolódott is kicsit utána.
- Megkérdezhetem, hogy ki az akiről szó volt? - közben takartam még magam és reméltem, hogy az az alak nem jön vissza többet.
- Rólad. - mondta nyugodtan.
- Mi? - meg se éreztem szinte, hogy a mellkasomon lévő nagy foltot állt neki bekenni.
- Jól hallottad. - sóhajtott - Lucas az aki itt volt veled. Neki köszönheted az életed. Ha ő nem vesz észre nem lehetnél itt.
- De... De miért segített? Miért fizette ki az adósságom?
- Na látod ezt én sem tudom. Nem mindig mond el mindent nekem. - kedvessé vált. Vagy eddig is az volt? - De ezzel ne is törődj. Csak legyél jobban és kész. Rendben? - bólintottam csak, közben nagyon nem értettem mi van - Na akkor mivel kész vagy.. - segített visszavenni felsőm ami megjegyezném nem is az enyém - gyere, nézzük meg mi ehető van lent. - nem ellenkeztem hisz úgy éreztem nem lenne értelme.
Így aztán miután felkeltem az orvos után menve elhagytam én is a szobát. Odakint két fegyveres alak állt akit az orvos el is küldött. Sőt, egyiküket még meg is puszilta. Nem akartam leskelődni, de ha nem akartam akkor is láttam a dolgot. Ezután mentünk végig a folyosón, aztán le a lépcsőn ahol az orvos odaadta valakinek a táskáját azzal, hogy vigyék a helyére, csakis azután mentünk tovább a nappaliba amiben otthonom vagy hatszor elfért volna. Ebben a helységben ült a pink szörny két másik férfi társaságában. Mindegyik ránk nézett. Tekintetükkel követték utunk míg el nem tűntünk egy ajtó mögött. Amögött az ajtó mögött volt a konyha. Esküszöm, de komolyan, hogy még soha életemben nem láttam olyan konyhát. Míg én ámuldoztam addig a doki kipakolt a hűtőből aztán hozzálátott csak úgy főzőcskézni.
- Maga nem orvos? - észhez tértem azért a csodálkozásból.
- De az vagyok, csak szeretek főzni is. - mosolygott ami valahogy kicsit megnyugtatott engem - Nincs itt megint semmi ehető. - mutatta üljek le így meg is tettem - Úgy tűnik megint el kell beszélgetnem egyesek fejével arról, hogy mi az a normális étkezés.
- Kérdezhetek? - kivancsi lettem picit.
- Természetesen.
- Micsoda a főnöke, hogy olyan sok pénzt ki tudott fizetni? - sejtem, de nem merem kimondani.
- Mint mondtam időben meg fogsz tudni mindent. - valahogy sejtettem, hogy nem fogja elmondani csak úgy.
- A főnöke ugye egy.. egy gengszter? - féltem ugyan, de mégis kimondtam.
- Megeshet. De ugyebár ki minek nevezi. - furcsa lett kicsit, de lehet eddig is ilyen volt.
Nem is nagyon mertem kérdezősködni már. Azt hiszem felesleges lett volna. Így aztán csak néztem a dokit mit ügyködik. Egész hamar finom illatok lepték el a konyhát. Ezek a finom illatok csalogatták be azokat akik csak úgy hirtelen jelentek meg a konyhában. Az emberek közt volt az akit a doki megpuszilt, meg a pink szörny is meg egy ijesztő mosolyú fiú, meg még egy nagyon kék hajú szintén ijesztő alak. Utóbbi volt a legmorcosabb és ő volt aki valamiért mellettem állt meg és mért is végig engem.
- Hm... Most már értem Lucas miért jótékonykodott már megint. - hangja szinte fagyos volt, bele is borzongtam.
- Én megmondtam neked Hong. - a pink szörny másik oldalt foglalt helyet az ijesztő mosolyúval. Aki igazából olyan közelről nem is volt túl ijesztő.
- Ne is figyelj ezekre itt. Kanos majmok akik nemsokára farok nélkül fognak létezni. - át is karolt vállamnál. Na jó ő mégis ijesztő.
- Kussoltok. - a doki pusziltja szólalt meg. Na tőle beijedtem rendesen.
- Helyes. - szólt a doki is - Mivel így felajánlottátok mehettek téríteni. - vicces volt azért nézni miként teszik amit mondott a doki.
- Ugye milyen szófogadóak? - a mosolygós maradt velem, mellettem.
- Igen... - nekem ez már túl furcsa.
- Hé te. - egy óriás jelent meg, szólt és mutatott rám - Igen te. Pattanj és vigyél inni a főnöknek.
- De.. én..
- Nyugi. - mondta cdak a doki és odahozott egy üveg vizet és a kezembe adta.
- Igyekezz. - szólt türelmetlenül az óriás.
- Mingi, nyugi. - az ijesztő mosolyú úgy tűnt hatással van az óriásra - Csak mutasd meg hova merre aztán gyere vissza. - rá is kacsintott, mire az óriás bólintott egyet.
Nyeltem egyet és követtem a meginduló óriást, aki aztán a konyhából így a nappaliba, majd onnan egy szobába vezetett engem. Bekopogott abba a szobába, aztán be is nyitott és betölt engem, majd csukta is az ajtót.
- Gyere csak. - mutatta is hogy menjek oda nem csak mondta a bent lévő, az akinek én ezentúl tartozom. Mentem én, de csak míg le nem tettem az asztalára az üveg vizet. - Ülj csak le. - miután meg is tettem ő folytatta - Úgy döntöttem, hogy itt maradsz. - elvette az üveget, kinyitotta és ivott is belőle - Mondtam amit mondtam és jobb ha felkészülsz. Bármikor meggondolhatom magam és azt tehetek veled amit csak akarok. Világos? - bólintottam hogy igen - Addig is csak jösz mikor hívlak, teszed amit mondok egész addig míg nem törleszted az adósságod. - tehát valószínűleg életem végéig. Ugyan mit is vártam.. De még mindig jobb mintha halálra vertek volna. - Megértettük egymást?
- Meg. - mondtam csak.
- Helyes. - ivott még aztán ő is végig mért - Azt hiszem el kell vigyelek vásárolni.
- De vannak ruháim. - igaz csak a felső nem az enyém ami rajtam van most. De van még ruhám azért.
- Az lényegtelen. Mostantól itt fogsz lakni és azt veszed fel amit én mondok. - fogta is telefonját és felhívott valakit. Pár perc múlva meg is jelent az ijesztő mosolyú meg egy cicás szemű alak.
- Wooyoung, WinWin, vigyétek el Jisung-ot vásárolni. - le is dobott az asztalra egy félig arany s félig ezüst kártyát - Vigyétek és kapjon meg minden szükséges dolgot.
- Igenis főnök. - mondták szinte egyszerre, aztán jöttek, felhúztak és magukkal is cipeltek.