(Egy kissé talán rövid, de első fejezetnek tökéletesen megfelel.)

Sosem vágytam sokra, nem voltam nagyravágyó, sem semmi ilyesmi. De valahogy az élet elég igazságtalan volt velem. Kezdtnek elveszítettem édesanyámat, aztán az apám inni kezdett aminek következtében ő sem maradt velem. Ennek tetejébe még kiderült az is, hogy az apám nem kevés adósságot hagyott rám. Ez akkor derült ki mikor rossz arcú emberek jöttek a pénzért és én nem tudtam fizetni. Nem volt miből akkor. Igazság szerint most sincs, mert hiába dolgozom és afom oda minden pénzem, így sem elég a törlesztéshez. Kaptam már fenyegetést is nem egyszer emiatt, na és persze meg is vertek. De nem tudok mit tenni ha nincs több pénzem.
- Megmondtuk mi lesz ha nem tudsz fizetni. - ismét eljöttek hozzám és ismételten megütöttek.
- Értsék meg nincs több pénzem. Több idő kellene összeszedni. - hiába könyörögtem ők csak ütöttek.
- Nincs több idő kölyök. - újabb ütés és én a földre rogytam. Belém is rúgtak, nem kíméltek. Aztán hirtelen minden abbamaradt.
- Elég legyen! - a nemlétező szőr is felállt a hátamon a hangtól mely hallatszott, ami megállította kínzóim.
- Húzz innen mielőtt neked is bajod esik. - egyik kínzóm hajamnál fogva húzott fel. Készültem arra, hogy behúz egyet, de nem történt semmi. Hirtelen csak a földre zuhantam. Akkor azt reméltem végre véget ér majd minden. De nem így lett, nem jött a megváltó halál. Helyette láthattam ahogy támadóim péppé verik aztán rájuk szórnak annyi pénzt amit én még életemben nem láttam.
S hogy ezután mi történt? Őszintén szólva nem tudom. Valószínűleg elájulhattam mert mikor következőleg felnyitottam szemeim már egy házban voltam egy kanapén vagy ágyon és egy fura alak, kinek rózsaszín volt a haja, akart hozzám érni. El akartam tolni, ellenkezni akartam, de az erőm semmi perc alatt hagyott el engem. Emellett valami megcsípett. Valószínűleg az a pink szörny adott be valamit. Valamit amitől egy pillanat alatt hunytam le szemeim. Mikor aztán újra kinyitottam szemeim egy szobában voltam, egy olyan szobában melyet életembe nem láttam. Tisztára olyan volt mint a magazinokban ahol a luxus holmikat mutogatják.
Nehézkesen ugyan, de felültem aztán így kicsit körül is tudtam nézni. De persze nem tudtam túl sokáig ezt tenni mert egy váratlan pillanatban nyílt az ajtó és belépett rajta egy alak. A, szerintem, világ legszexisebb ferfijával találtam szembe magam. Szólni akartam, de egy hang sem jött ki számon hiába nyitottam azt ki.
- Úgy tűnik jobban vagy. - csak jött beljebb a szobába, egyenesen az ágyhoz amin ültem - Na mi van, ennyire ijesztő vagyok vagy mi? - nemlegesen ráztam fejem csak, de szólni nem tudtam és nem is mertem éppen - Mindegy is. A lényeg, hogy jobb ha tudod mától nekem tartozol.
- Mi? - hirtelen szaladt ki számon.
- Jól hallottad Han Ji Sung. - és még a nevem is tudja. Hova kerültem?
- De nekem nincs pénzem. Vagyis... Nem keresek túl sokat. - félek.
- Ezen könnyen segíthetünk.
- Tényleg? Hogyan? - azt hiszem túlságosan is megörültem, hogy valami jó dolog jön majd. Hát tévedtem.
- A szeretőm leszel. Akkor fekszel alám amikor akarom, akkor és ott csinálod amikor én akarom. - ismét bennem rekedtek a szavak, még fejem is lehajtottam. Nagyon nem akartam ilyesmit tenni. - Ellenkező esetben itt és most meghalsz. - éreztem is fejemnek nyomódni egy fegyvert.
- Csak tegye meg. - mindegy már nem? Fizetni nem tudnék, az meg hogy olyat tegyen velem... inkább a halál. Nem érdekelt ha látja könnyeim, ahogy az sem érdekelt már, hogy milyen szánalmasan festhetek.
- Te ostoba. - hirtelen történt az egész.. Hirtelen került el a fegyver fejemtől és én ugyanilyen hirtelen kerültem annak a férfinak a karjaiba - Hogy nyírhatnék ki egy ilyen értékes ajándékot mint te? - homlokon csókolt mire arvom égni kezdett. Most mi van akkor? - Az enyém vagy, ez nem kérdés, ahogy az sem, hogy le fogod dolgozni az adósságod.