Ma költöztünk vissza Párizsba New Yorkból.. Anyu ès Apu elváltak. Anyuról azt tudták, hogy eltűnt, rólam meg azt, hogy meghaltam. Ezért is lepődött meg Adrien, amikor meglátott. De mindent az elejétől!

7:00-kor keltett fel Anyu, hogy ideje iskolába menni. Én persze kelletlenül keltem ki az ágyamból, de gyorsan felöltöztem, megreggeliztem, és elindultam. Amint beértem, leültem a bátyám alá, akinek semmi sem tűnt fel. Viszont a hely, ahova ültem, úgy tűnik foglalt volt, egy Cloe nevű hisztis csaj ül ott, hűséges kiskutya barátnőjével, Sabrina-val. Mivel sehol sem volt hely, ezért nem tágítottam. Veszekedtünk is egy sort.
...
-Persze, Apucika mindent elintéz neked, te kis ribanc!-ordítottam. Na jó, lehet, hogy egy kicsit durva voltam, de ez a véleményem róla.
-Biztos a te apád is valami kis senki...-kezdte, de beléfolytottam a szót.
- Igen, az. Képzeld el!-mondtam hangosan és erőteljesen.
- Na és ki, ha szabad kérdeznem?-ordibált rám ő is.
- Gabriel Agraste.-suttogtam összeszűkült szemekkel, majd odaültem más mellé.
-Szia, Alya vagyok, és ő itt Marinette. Nagyon jól elbántál Cloe-val. Annyira felfuvalkodott béka! Amúgy mi a neved?
-A nevem ...

*Adrien szemszöge*

-Na és ki az, ha szabad kérdeznem?
-Gabriel Agraste!-mondta
-Hogy mi?!-kiáltottam fel. A testvérem lenne? Az nem lehet... vagy mégis? Az agyamban a fogaskerekek egyre csak kattogtak. Az nem lehet... ő rég halott. Vagy nem. Ő lenne...
- Daphnee?-az utolsó szót hangosan mondtam ki. Pont akkor, mikor ő is.

Hello! Rövid, és kb eseménytelen. Bocsi! Bye Ann