Kövi.

Kate odament és megkérdezte, hogy mit talált. Emmy oda mutatta a könyvet és felolvasta neki. Kate nagyon megörült, hogy van esélyük. Már csak azt kell kitalálni, hogy pusztítják el a babát.

-Milyen anyagból van? -kérdezte hirtelen, elgondolkozva Emmy.

-A feje, a lábai és a kezei porcelánból vannak. De a többi testrésze rongy. -mondta vissza emlékezve a babájára.

-Remek! Akkor össze is lehet törni. -pattant Emmy fejébe az ötlet.

-Igen. -értett egyet Kate.

Emmy odahajolt és mondta a tervet. Nehogy a gonosz meghallja.

-Figyelj. Nem fog nyerni úgysem és akkor oda kel adnia a babát. Mi pedig szét törjük. -mondta, de ő se hitte el, amit mondott.

-Nem fogunk nyerni. És ha nyernénk is nem adná oda úgyse a babát. -mondta elhaló hangon Kate.

-Dehogynem hidd el és sikerül. Nekem mindig azt mondták, ha nem hiszed nem is várhatsz csodát. -bátorította Kate-et.

Kate úgy csinált mintha megnyugodott volna, delátszott rajta, hogy mennyire fél. Bár ez Emmyvel is így volt. Nem tudhattákelőre mit hoz a holnap. Csak imádkoztak, hogy sikerüljön. Emmy azon iselgondolkozott mi van, ha nem adja oda a babát vagy ha csal. Ha itt a vége. Haminden elvész. Hogy búcsúzzon el szeretteitől és viszont. Nem akarta, hogy ezlegyen. Annyi mindenen volt már keresztül és még mennyi mindenben nem voltrésze. Nem értette ezt az egészet, ami most lezajlott körülötte. Nagyon félt asötét oldaltól. Mert az nem kegyelmez. Ártatlanokat öl és állít a magaoldalára, akik szintén ezeket csinálják. Félt a jövőtől. Félt a házban. Féltegyedül. De tudta bátorságot kell mutatnia Kate-nek. Őneki sokkal rosszabb. Őát élte az igazi rettegést és szenvedést. Segítenie kellett neki bármi áron.Emmy bátorságot vett és elhatározta. Bármi is történjék addig nem nyugszik amígKate boldogan nem hagyhatja maga után a földet. Nagyon sok érzelem kavargottmost benne, harag, félelem, bátorság és szeretet. 

Jó helyen hagytam abba?