Na itt a folytatás. Most egy mindent eldöntő vagy meghatározó kérdéssel fogom lezárni hehe.

A hosszú lépcsősoron egyre lejjebb ment és minden egyes lépését hangos nyikorgás követte. Mikor leért a csapó ajtó hirtelen bevágódott. Visszanézett és tudta, hogy úgyse tud ki menni inkább körbe néz. A falról pókhálók lógtak és régi bútorokkal és egyéb tárgyakkal volt tele minden. Hirtelen kirázta a hideg és ismét nevetéseket hallott. Ekkor rájött, hogy nincs egyedül. Hirtelen kikapcsolt a telefonja és teljes sötétség lett. Szédülni kezdett és nem tudta hol van. A nevetés egyre hangosabb lett és hirtelen elájult. Amikor felébredt reggel volt és az ágyában feküdt. A nap az ablakon szépen besütött és azt hitte az egész csak egy álom volt. Lement megnézni a kis ajtót. De az nyitva volt. Becsukta és elment reggelizni. Tudta, hogy még csak most kezdődik minden és ezzel nincs vége. Miközben evett valaki megfogta a vállát. Hirtelen megállt a szíve és nem mert mozogni. A kéz még mindig fogta a vállát. Nagyon kicsi és hideg volt. Aztán egy hang megszólalt.

-Ne félj. Mindent elmagyarázok. -mondta majd elengedte a vállát.

Odasétált mellé és Emmy rá nézett. Még mindig nem mondott semmi nem mozgott csak figyelte. Azt hitte mindennek vége és az élete lepörgött előtte. Nem tudta mit tegyen. És a kislány kezdte a mondani valóját.

-Bocsánat, hogy megijesztettelek. Nem kell félned tőlem én segítek neked. Engem Kate-nek hívnak és volt egy gonosz babám, aki meg ölt. Most kettő van belőlem. A másik én gonosz és nála a baba. -mondta mire Emmy megnyugodott.

-Szóval ketté váltál és itt ragadtál e miatt a földön? -kérdezte halkan.

-Igen, de nem tudom mit tegyek, hogy újra egy legyek. -mondta bánatosan.

-Szerintem, ha elpusztítjuk a babát akkor minden jobb lesz csak meg kellene szereznünk. De hogy? -gondolkozott el Emmy.

Na szerintetek mi lesz? Én tudom hehe.