A sötét fellegek vészjóslóan gomolyogtak a szürkére festett égbolton, takarásba vonva a napot és minden fürdőzőt menekülésre késztetve. Három fős társaságuk a felhők láttán hamar úgy döntött, jobb volna fedezékbe vonulni a büfébe és érkezésünk után nem kellett sokat várni arra, hogy alá hulljanak az égből az első esőcseppek. Az elsőket még több ezer követte és rövidesen már egy hatalmas felhőszakadás áztatta a kemping sátorait. Rékával karba font kezekkel álltunk a büfé nyitott ajtajában, ketté osztva a befelé hömpölygő tömeget és aggodalmasan meredtünk a valahol a víz fátyol mögött álló táborhelyünk irányába a családunk folyamatos felbukkanását várva. A sátor vadonatúj volt, még nem tettük ki víztesztnek, így csak reménykedhettünk abban, hogy megússzák szárazon a cuccaink.

Érkezésünkkor a büfé, a kocka sarkot leszámítva még kongott az ürességtől, viszont sajnos nem csak nekünk jutott eszünkbe, hogy a szeszélyes időjárást fedett, biztonságos és száraz helyen vészeljük át, melynek okán az egyébként sem túl nagy terem gyorsan megtelt emberekkel. A kocka sarok eddig nem tapasztalt méreteket öltött és lassan kiterjesztette területét az étkezőre is, miközben a mindig üresen, magányosan álló asztalokat benépesítették a lakók, hogy vérre és sörre menő harcot vívjanak a tábor egyetlen tévéjenek egyetlen távirányítójáért. A nyaralók tábora négy csoportra oszlott. A sport műsorra vágyókra, azokra, akik a híreket szerették volna nézni, a meséért síró gyerekekre és az elnyomott nőkre, kiknek követeléseit túlharsogta az előbbi három csoport, így nem derült ki, mit szeretnének. Végül egy kupacba tömörültek és élénk pletykálkodásba bonyolódtak, mialatt a felügyelet nélkül hagyott gyermekek ki-be rohangáltak az esőből az épületbe, vizes, csúszós lábnyomokat hagyva maguk mögött.

Miközben Betti végre tényleg megdolgozott a pénzéért, mialatt próbálta egymaga kiszolgálni az alkoholt, chipest, csokikat, jégkrémet és kávét követelő tömeget, mi Rékával magunkhoz vettük a hűtőláda mellett álló felmosókat és elkezdtük önszorgalomból felmosni a bejárat előtt keletkezett óriási pocsolyát, mielőtt valaki kitöri a nyakát.

Éppen végeztünk a padló tisztításával, mikor Bálint öccse csörtetett be nagy lendülettel a helyiségbe, fején kapucnival, lábain csúszós strand papucsban, pár pillanat múlva pedig megérkezett a nyomában loholó bátyja is, kezében egy tépőzáras kis cipővel. Ő már túl macsó volt ahhoz, hogy védekezzen a hűvös, esős idő ellen, ugyanazt a nyári, laza öltözéket viselte, mint reggel.

A gondnok fiának váratlan felbukkanása rögtön ellehetetlenítette, hogy folytassuk vagy befejezzük a megkezdett beszélgetésünket, így azóta se sikerült tisztáznunk az előző nap történteket, melyből fakadóan továbbra se szűnt meg ebből a képtelen helyzetből fakadó fejfájásom. Sőt, a napvilágra került tények miatt csak fokozódott, viszont az ajtóban való megjelenése és maradásra való szándéka tette fel az i-re azt a bizonyos pontot.

Más, nyugodtabb körülmények között örültem volna, hogy végre találkozunk és tisztázhatjuk a viszonyunkat, azonban egy zsúfolt, beszélgetéstől, vitától, kiabálástól hangos terem a legkevésbé se tűnt ideális helyszínnek ehhez. A kocka sarokból megállás nélkül ingerült panaszkodás hangjai hallatszódtak, miközben a süket vendégek miatt maxon üvöltött a tévéből egy sportkommentátor tudósítása. Az asztalok között gyerekek fogócskáztak, a büfénél folyamatosan zúgott a kávé gép és mindezek tetején jelen volt a kintről beszűrődő eső zuhogása, mint állandó háttérzaj.

Egyértelmű volt, hogy a terem befogadóképessége elérte a felső határát s ahogy ezt végig gondoltam, egy újabb fővel bővült a társaság. Ádám caplatott be bőrig ázva, csapzott hajjal és szintén gumi papucsban. Az ajtóban egy pillanatra lefékezett, körbe tekintett a teremben, mintha valakit keresne, majd mikor kiszúrt engem, diadalmasan elindult felénk.

- Anya keres - jegyezte meg egyszerűen és tömören, mielőtt a pultra támaszkodva kikért volna egy sört Bettitől.

- Személyi? - nézett rá felhúzott szemöldökkel, lesajnálóan a pultos lány, mire Ádám elröhögte magát.

- Nem nézek ki 18-nak? - kérdezett vissza kissé felháborodottan.

- Személyi nélkül nem adhatok ki sört - felelte pimaszul Betti. Hangszínéből és viselkedéséből egyértelműen látszott, hogy csak szórakozik a bátyámmal, amit a legkevésbé se bántam. Az ismeretségünk óta először tartottam szimpatikusnak a büfés lányt.

- Ne b@ssztas már! Nincs nálam a személyim. 21 vagyok. Add ide azt a sört és lezárhatjuk a dolgot - egyezkedett egyre kétségbeesettebben a testvérem, azonban Betti csak rendíthetetlenül vigyorgott.

- Sajnálom. Ha nem igazolod a korod, nem adhatok sört. Esetleg egy multivitamint ajánlhatok? - vett elő egy kubu italt a pult alól és helyezte le egyenesen a Ádám elé, aki zavarodottan hintáztatta a pillantását az ital és a lány között. Végül egy udvarias "akkor b@zd meg" megjegyzés közepette, üres kézzel és megszégyenülve távozott a pulttól. Ádámot Bálint váltotta a büfénél.

- Ugye engem kiszolgálsz? - rebegtette meg a pilláit, mialatt csábosan a felületre könyökölt. Betti rögtön levetette az elutasító, bunkó, kemény csaj stílusát és szerényen kuncogva a fiú elé helyezett egy teli korsót. - Kettőt kérek - tette hozzá a fiú mosolyogva. Miután a korsók száma megduplázódott, a lány elé csúsztatta a megfelelő összeget, majd a poharakat a kezébe kapva elindult a bátyámat megcélozva, aki egy közeli asztalnál itatta a vizet a hajából egy szalvéta segítségével, azonban Bálint érkezésére meglepetten felhagyott ezzel a tevékenységével.  Értetlenül nézte, ahogy a fiú leül vele szembe és elé csúsztatja az egyik korsót.

- Tessék haver, a vendégem vagy - mondta és egy szívdöglesztő fél mosollyal koccintásra emelte a poharát. Ádám lemásolta a mozdulatait, a korsók egy finom koccanással találkoztak a levegőben és ezzel megpecsételődött a barátságuk. A férfiaknak olyan könnyű.

- Anya miért keres? - törekedtem felvenni a félbeszakadt, de inkább meg sem kezdett beszélgetésünk fonalát a testvéremmel, mialatt a bal kezemmel kihúztam magamnak egy széket az asztalunknál. Réka is csatlakozott hozzám, ám ő nem adta jelét annak, hogy aktívan részt akarna venni a társalgásban, mivel mióta beléptünk a terembe, kitartóan próbált elcsípni egy kis wifit magának.

- Aggódott, hogy hol vagy - mondta egy bő korty után.

- Akkor mond meg neki, hogy itt vagyok és élek

- Eszednél vagy, húgi? Én vissza nem megyek szarrá ázni! Mond meg neki te! - kötötte ki sértődötten, miközben újra a szájához emelte a korsót, hogy eltüntesse ami még megmaradt. Bálint az asztal másik oldalán szórakozottan figyelte a testvéri vívódásunkat.

- Szerinted nekem van kedvem így kimenni? - kérdeztem vissza fennhangon az ajtó felé intve, mely mögött úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék - írok neki egy üzenetet - jelentettem ki és már nyúltam volna a telefonom után, de csak az üres zsebemre tapintottam.

- A sátorban hagytad, igaz? - rá se hederítettem a bátyám önelégült vigyorára, helyette a néma unokatesóm felé fordultam, akinek a hangokból ítélve sikerült rácsatlakoznia a wifi-re és 3 nap után végre megnézhette, mi történt míg offline volt.

- Réka, írnál kérlek... - mindössze idáig sikerült eljutnom a mondatban, mikor Réka hirtelen visítva talpra ugrott és izgatottan taposni kezdte a padlót.

- Holnap itt koncertezik a wellhello! - kiáltotta magából kikelve és nagy hangoskodásával sikeresen magunkra vonta az összes jelenlévő figyelmét.

- És ettől most olcsóbb lesz a kenyér? - morogta egy érces, zsörtölődő hang valahonnan a meccset nézők közül, viszont Réka meg se hallotta.

- Itt? A kempingben? Ennek a helynek még egy cd-re se futná - nevetett Bálint.

- Nem itt, hanem a szomszédos strandon - motyogta az orra alatt, miközben az ujjaival vadul görgetett a telefonján még több információ után kutatva, melyre amint rálelt, meg is osztotta velünk - A fenébe! Elkelt az összes jegy - jegyezte meg, majd csüggedten ledobta magát a székére - Nem hiszem el, hogy itt lesznek egy köpésre és nem láthatom őket -siránkozott panaszos hangon és lemertem volna fogadni, hogy az elégedetlenkedése még hosszan folytatódott volna, ha Bálint váratlan kérdésével belé nem fojtja a szót.

- Azt mondod, itt lesz a szomszédban? - kezdte egy költői kérdéssel, mire Réka lebiggyesztett ajkakkal egy aprót bólintott - Jegy se kell, simán átmész a vízen keresztül - mondta könnyed lazasággal, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna az, hogy illegális és veszélyes cselekedetre buzdít egy 16 éves tinédzsert. Én, mint a társaság talán legfelelősségteljesebb tagja, már nyitottam a számat, hogy csírájában fojtsam el az ötlet és Réka lelkesedését, viszont mielőtt közbe szólhattam volna, Bálint folytatta - Tudod mit? Elkísérlek én is. Jó buli lesz - egy teli fogsoros vigyort villantott az unokatestvéremre, aki az ötlet hallatán olyan izgatott lett, hogy majd kibújt a bőréből a székében fészkelődve.

Ekkor már tudtam, hogy itt már minden prédikáció részemről csak felesleges szájtépés volna. Bálint elszédítette Rékát azzal, hogy neki hála élőben tombolhat a kedvenc bandájára és azzal, hogy felajánlotta a társaságát, mindennemű fegyvert kivett a kezemből. Nem beszélhetem le őt a veszélyre hivatkozva, mert a fiú felügyelete alatt lesz. Persze megtehetném, hogy elárulom a tervüket anyának és ő, a szülői jogaival megtiltja neki, viszont ezzel minden bizalmát elveszteném, ezt pedig nem akartam, így két választásom maradt. Végig görcsölni az estét, míg épségben megérkeznek valamikor hajnalban vagy a lehető legtöbb kockázat kiiktatva velük tartani és bűnözővé válni.