Kedves mosoly , szeretet árasztó szemek ez csakis ő lehet...

-Koshi?-kérdeztem vissza.-Igen.-vakarta meg tarkóját mosolyogva.-Ismeritek egymást?-kérdezte a hosszú hajú magas srác.-Igen,ő kishugom.-mosolygott idiótán.-A KISHUGOD?!-szólaltak fel kórusban az idióták.-Nem is hasonlítotok és nem is ugyanaz a vezetéknevetek.- mondta Hinata.-Válásról még nem hallottál?-kérdeztem szokásosan kedves stílusban.-Bár nem kicsit megváltoztál.-közeledett felém bátyám.Majd ölelésre tárta szét karjait.Én ahelyett ,hogy megöleltem volna homlokon pöcköltem.-Nincs ölelés.-mondtam unottan és végig mértem a csapatot.Ahogy látom cégéres idiótákból áll és itt kell nekem 3 hónapot lehúznom.Bár ki tudja ,ha apa dobja a heteskét akkor lehet hamarabb le léphetek.-Na folytassuk az edzést!-szólalt fel az edző.Ahogy láttam a letört Koshit a csapat kapitánya vigasztalja.Komolyan olyan,mint egy kis gyerek mindjárt felnőtt erre így viselkedik.Thc baka Koshi.A csapat tagjai próbáltak velem kedvesek lenni vagyis gondolom ,mert ha hozzám szóltak vigyorogtak,mint a vadalma kivéve a magas pápaszemest.Amikor volt egy kis szünetük a srácoknak Koshi oda telepedett mellém.Ragadt,mint cipő talpára a rágógumi.-Koshi,ha nem hagyod abba a fagattásom fejbe váglak.-mordultam bátyámra mikor elkezdtem unni a kérdezősködést.-Gomen,csak hát...-itt belé fagyott a szó.-... utána szinte teljesen eltűntél és aggódtam.Tudod ez ilyen nagy tesós dolog.-mosolyodt el.-Jól kijössz Kuronával?-folytatta a kérdezősködést.-Ja ,hogy a kettesre gondolsz.Passz amióta váltak nem láttam.-válaszoltam unottan.Unalmamban már elkezdtem a hajam fonogatni ,mikor is Hinata jött oda.Mögötte az áfonya hajú ,morc feladóval.-Neked tényleg igazi piercingjeid vannak?-kérdezte teljesen fel pörögve.Ki nyújtottam a nyelvem ,hogy látszódjon az ott lévő piercingem.-Ez elég igazi nektek?-amint Koshi meglátta az ezüstös golyót a nyelvemen majd ,hogy nem elájult. -AZTAA!-pörgött fel még jobban a kis chibi.-EZ OLYAN KIRÁLY!-amíg Hinata királynak találta addig Koshit a kapitány kaparta össze.Mit kell kiakadni pár piercingen?Nekem fájt amikor szúrták nem neki.Itt még senki nem gondolta,hogy pár másodpercen belül kitör a 3. világháború.Repült a labda és az arcom fogta meg.Éreztem ,hogy kezdem elveszteni a hideg vérem bár az már akkor megvolt amikor leöntöttek vízzel .

-Thc..legközelebb ne állj a labda útjában Chibi-chan.-hallottam meg a a szőke pápaszemes hangját.Felkeltem a földről ,közben pedig külön féle módokat ötlöttem ki a megölésére.-Mit mondtál?-kérdeztem vissza. -Miért nem figyeltél?-kérdezett flegmán a majd ,hogy nem 4 fejjel magasabb srác.-De el ismétlem.Ne..állj...a...labda... útjába...Chibi-chan.-tagolta úgy a mondatot ,mintha egy ovisnak magyarázná ,az utolsó szóra különleges hangsúlyt fektetettet. -Szóval azt mondtad Chibi-chan.....-szűrtem ki fogaim közül.-Ijesztőbb ,mint te amikor mosolyogni próbálsz.-hallottam Hinata halk hangját a feladó mögül.-Mit mondtál boke?-kezdtek vitatkozni.Bár ez most pont nem érdekelt.Senkinek nem nagyon ,hogy le kicsizen.Igaz kemény 158,7 centimmel nem vagyok óriás ,de ezt senkinek se hagyom.Megindultam a colos felé ki bocsájtva a lehető legsötétebb aurát.-Szóval szerinted kicsi vagyok?-szögeztem neki a kérdést.Szúrós tekintetével és magasságával próbált meg félemlíteni ,sikertelenül.Ekkor elkaptam a pólóját és annál fogva rántottam le az én szintemre.-Ha még egyszer le chibizel...-itt tartottam egy kis hatás szünetet.Eközben ő arany szín szemeit vájta belém.Homlokán sós izadság cseppek gördültek le.-...szilánkosra töröm a kezed.-fejeztembe a mondatom.A következő pillanatban már az ujjai vékony csuklóm köré fonódtak,majd "kényszerített,hogy engedjem el a pólóját.-Thc..rusnya boszorka.-mordult egyet és ment vissza a zöld hajú sráchoz.-Pápaszemes barom.-van egy olyan sanda gyanúm ,hogy nem leszünk legjobb barátok a sráccal.Bár ha belegondolok én senkivel nem akarok barátkozni.Záros időn belül innen is tovább állunk akkor meg minek.Másnap miután a napfény be pofátlankodott a szobámba a függönyök közötti résen ,na meg az ébresztő órám jelezte fülsüketítő hangján jelezte ,hogy már ki kéne másznom az ágyból és elhagyni a természetes élőhelyem és elindulni az iskolának nevezett intézmény felé meg kezdtem reggeli szenvedésem.Az ágyam ,mint mindig marasztalni akart és én pedig nem szívesen tiltakoztam.Amikor is kimásztam az ágyamból ,a következő utam a konyhában lévő szerelmemhez a kávéfőzőhöz vezetett.-'Reggelt drágám.-köszöntem az éltető erőt készítő szerkezetnek.Miután elkezdte le főzni a szent fekete italt el vánszorogtam a fürdőig fésülködni és fogat mosni. Fogkefével a számban képes lettem volna a hideg mosdó kagyló előtt elaludni.Miután ez kész volt ki töltöttem a csodás mennyek ajándékát az Attack on Titanos bögrémbe még 3 kocka cukorral ízesítetem ezt a csodát.Miután elfogyasztottam ,már valahogy éberebb voltam és vissza vánszorogtam a szobámba ,hogy öltözni kezdjek,de ekkor szembesültem a ténnyel az órának köszönhetően ,hogy bizony késésben vagyok.Gyorsan magamra kaptam a ruhám és bele dobáltam a táskámba a cuccaimat.Derekamra kötöttem a pulcsim és már rohantam is cipőt venni miközben ,már a füllhallgatómból szólt a Reculant heroes.Miután bezártam az ajtót következett a maratoni sprint a vonathoz.Amint,mint legtöbb esetben lekéstem,így kénytelen voltam a 3 utcányira lévő buszmegállóhoz futni és reménykedni ,hogy elérem.Az istenek kifejezetten bírhatnak mivel ez is pont az orrom előtt ment el.Nincs más választás ,mint a futás és a reménykedés a sikerben.Futottam ahogy a lábam bírta,éreztem az éles szúrást a tüdőmben ,de muszáj elérnem a következő megállónál a buszt.Egy kis mellék utcába futottam be ahol átmásztam a kerítésen ezzel is levágva az utat.Pár sikátoros mellék utca és kerítés mászás után ja és egy véletlen birtokháborítással később épphogy ugyan ,de elkaptam a buszt.Innentől már nem lehet baj gondolhatja az ember.A francokat nem.Mivel a reggeli dugó létező dolog így a busz haladása is nehézkes és persze ez késést okoz.Ami még több futáshoz vezet.Milyen csodás szerda reggel ez ,hogy rohadjon meg. Utálom, hogy minden reggel ez van. Épp, hogy be értem. A nap első fele eseménytelenül telt le szamítva, hogy Koshi amikor csak ideje engedte engem zaklatott. Konkrétan végig kellet hallgatnom az elmúlt évek minden egyes rohadt történetét. Hát ilyen az én szerencsém. Miután az ebédet sikerült egy magam el fogyasztani, amit a nap sikerének könyveltem el, bár meg kell hagyni a bátyámat rohadt nehéz volt le rázni, be mentem fizika faktra. Jó hosszan tudnám elemezni mennyire utálom ezt a rohadt tantárgyat de hát csak itt volt hely így ide paszíroztak be. Le vágtam magam az egyik szabad ablak melletti helyre és el kezdtem zenét hallgatni vagyis csak kezdtem volna, ha nem jelenik meg az a pápaszemes barom. - A helyemen ülsz. - nézett mogorván rám. -Nincs rajta a neved. - el kezdtem kicsit billeg i a székkel, hogy tovább idegeljem. - Tsk... rusnya boszorka... - mondta majd le vágta magát az utolsó szabad ablak melletti padba. Ezt egy győzelemnek könyveltem el és nem tagadom, hogy ritka jó érzés volt a colos ideges képet bámulni van egy olyan érzésem, hogy mostantól minden fizika fakton be célzom ezt a helyet. Lassan be is csengetek és, ahogy általában most is jobban érdekelt az, hogy milyen felhők haladnak el az égen, mint Newton törvényei. -Úgy döntöttem, hogy kis 2 fős csapatokban fogjátok fel dolgozni a következő anyagot.Viszont csavarunk egyet a dolgokon. Akik Marui kisasszony után következnek a név sorban írják a nevüket egy cetlire majd adják ide nekem. - amint mindenki kész volt a sensei össze szedte a cetliket bele rakta egy sapkában, majd össze keverte. - Most pedig akik név soron elején vannak ki húzzák ki is lesz a partnerük. Aihara kisasszony mivel maga az első a névsorban maga húzhat.-életuntan ki sétáltam majd bele dugtam a kezem a sapkába és húztam. - Olvassa fel kit húzott! - mosolygott a sensei. - Tsukishima Kei.....