-Nem tudom. Semmit sem tudok már. ~ mondtam szomorúan Noah-nak.
-És Adrián még mindig nem szeretnéd el mondani hogy mi történt veled? ~ kérdezte kedvesen Noah.

Mire Adrián csak jobban bújt ölelésembe és hevesen rázni kezdte kis fejét.
-Még nekem se szeretnéd el mondani? ~ kérdeztem kíváncsian.

-N-Nehm mert el mondod nekik. ~ mondta sírva Adrián.
-Kis új eskü hogy nem mondom el senkinek csak ha te meg engeded. ~ mondtam mosolyogva.

Majd kis újamat ki nyújtottam és a szipogó fiú arca elé toltam mire Adrián mosolyogva fogta meg kis újam sajátjával.

-Akkor megyünk fagyizni macim? ~ kérdezte boldogan Adrián. Ám mielőtt bármit is tudtam volna válaszolni meg hallottunk egy ideges hangot a távolból.

-Nem mész te sehova fagyizni! Tudod mennyire aggódtam érted? És jó isten hogy nézel ki? Gondolom a kórházba megint nem mentél el és a gyógyszereidet sem vetted be  igaz? Annyira idióta vagy, egy haszontalan bolond!

És most megint nekem kell elvinem azt a mihaszna fejedet a kórházba. És most indulj meg a kocsi felé! Vagy talán annyira kevés agyad maradt a gyógyszerektől hogy süket is lettél? Azt sem értem hogy anyáéknak miért kellett kihozni téged a kórházból.

Egy ilyen selejtnek mint te élnie se lenne szabad. ~ mondta haragos hangon az idegen fiú. Majd erőszakosan húzni kezdte maga után a tiltakozó Adriánt.

-Ne bátyus! Kérlek ne! Bármit csak oda ne! Ott nem jó, nagyon nem jó! Sötét van ott hideg és a gyógyszereket sem szeretem. Kérlek bátyus! Most mindegyik gyógyszert be vettem, és mostanában nem voltam bolond! Kérlek ne vigyél oda! ~ sírta keservesen Adrián.

Miközben kezét próbálta ki szabadítani bátya szorításából.
-Kusolj ribanc! Oda mész és kész! Vagy ha nem akkor irány a dili ház. ~ üvöltőte le szégyen Adriánt bátya. Mire lábam akarva akaratlanul de mozdulni kezdett a testvér pár felé.

-Láttod hogy nem szeretné oda menni akkor mért erőltetted rá? ~ kérdeztem az idősebb fiútól.
-Én csak a legjobbat szeretném ennek a bolondnak. - kezdte a beszédet a fiú. Majd hevesen Adrián felé kezdett mutogatni a bolond szónál aztán folytatta. -Mindig elfelejt valami fontos dolgot.

Mint például: milyen gyógyszert vett be, vagy hogy mennyit, néha még azt is elfelejti hogy hívják! Hát mi lesz így vele nélkülem? Így is szinte az egész életem arra megy rá hogy ő rá vigyázzak mert fogyatékos! Semmit sem tud normálisan meg jegyezni. ~ mondta szomorúan a fiú.

Majd Adriánt újra magával rántva kezdte vinni egy számomra idegen kocsi felé.
-Ez...wow! ~ jelentette ki döbbenten Noah.
-Hát igen az. ~ helyeseltem én is.

-Szerinted Adrián miért nem szeretne az orvosához menni? Egyáltalán ki az orvosa? Ismered esetleg? ~ kérdeztem kíváncsian. Az engem fürkésző fiútól.
-Mit akarsz te a bátyámtól? ~ kérdezte érdeklődve Jackson Noah háta mögül.

Mire meg ugrottam és a kezemet a pulóveremre szorítottam.
-Úr isten! Amúgy én nem szeretnék semmit sem a bátyádtól. De nem is róla volt szó hiszen nem is tudtam hogy van bátyád. ~ mondtam egyszerűen.

-De ő kezeli azt a fogyatékost. ~ mondta Jackson unottan. Mire csúnyán néztem rá. Adrián nem fogyatékos! Attól mert más nem kellene bántani...
-Tudod hogy Adrián miért fél ennyire a bátyádtól? ~ kérdeztem ma már sokadjára ugyan ezt a kérdést.

-Adrián vagy hogy hívják amúgy is mindentől fél. ~ mondta röhögve Jackson. Mire mostmár Noah is csúnyán nézett rá. Mire nekem valami nagyon furcsa ötlet vagyis inkább gondolat jutott eszembe.

-Ez igaz! De Adrián valyon miért fél mindentől? ~ kérdeztem. Mire a velem szembe lévő két fiú rám nézett értetlenül.
-Ezt mégis hogy érted? ~ kérdezte. Kedvesen Noah.
-Úgy hogy ez a ti hibátok. ~ mondtam.

Majd csak egy jelentőségteljes pillantást vetettem feléjük aztán hátat fordítottam nekik és el kezdtem sétálni egy nekem tetsző pad felé. Majd miután rá ültem a padra a  fiúkra néztem és vártam hogy mit fognak tenni.

Valyon ide fognak jönni hozzám vagy hagyják az egészet? Kíváncsi vagyok...

°^° °^° °^°

Sokat kellett várni az új részre?
Ugye még valaki emlékszik erre a könyvre? •-•'
Remélem...
Mostantól jönnek az új részek.

By. ~ Dorcsíí