Mikor már engedtem volna be Noah-t a lakásba. Meghallottam egy síró hangot. Így valamiért megálltam, és hátra pillantottam.

-A-Adrián mégis... Mi történt veled? ~ kérdeztem riadtan.

Majd oda rohantam Adriánhoz. Aki nagyon rosszul nézett ki. Arca tiszta vér, és seb volt. Jobb szeme tisztára fel volt dagadva.

És bal lábára sántított, de ahogy láttom keze is vérzik. És nagyon sír.

-Shemmi. ~ mondta Adrián erőtlenül.

-Te idióta! Most azonnal bejössz hogy el lássalak! ~ jelentettem ki.

Majd Noah-t figyelmen kívül hagyva, rángatam óvatosan magamal Adriánt.

-Jó szarul nézel ki! ~ mondta valaki a nappaliból.

Mire megugrottam, aztán jutott eszembe hogy csak Noah lehetett az.

-Szerinted hogy nézne ki miután fél holtra verték szegényt? ~ kérdeztem agresszívan.

Majd Adriánt be támogatva a fürdőszobába, és nagy nehezen föl ültettem. A mosógép tetejére.

-Ahj segítek. Rossz nézni ahogyan szenvedsz! ~ jelent meg Noah az ajtóba.

-Te még itt vagy? ~ kérdeztem meglepeten.

-Ja. ~ mondta.

Egyszerűen. Majd segített normálisan föl tenni Adriánt, a mosógépre.

-Hé! Hé ki tette ezt a szörnyűséget veled Adrián? ~ kérdeztem szomorúan.

Mire Adrián csak fejét rázva mutatta hogy vagy nem tudja, vagy nem akarja elmondani nekem.

-Ember nem látod hogy sokot kapott? ~ kérdezi értetlenül Noah.

-De képzeld láttom! ~ mondtam flegmán.

-Le... Le s-szeretnék.. feküdni. ~ mondta erőtlenül Adrián.

-Jólvan, csak óvatosan Adrián! Nagyon álmos vagy Ad? ~ kérdeztem kedvesen.

-I-igen. ~ mondta kedvesen.

Mire segítettem neki el tántorodni a szobámig. Majd gondosan be takargatam. Majd egy homlok puszi után hagytam is piheni szegény Adriánt.

-Láttom jól össze melegedtetek Adriánnal! ~ mondta Noah.

Mikor ki értem a nappaliba. Meglepedt hogy ő még mindig itt van.

-Igen! ~ mondtam boldogan.

Mire Noah arcán valami fura érzés villant meg. Majd föl állt a kanapéról és közel jött hozzám.

-Biztos csak barátként gondolsz Adriánra? ~ kérdezte Noah fura hangon.

Talán... Féltékeny!? Dehogy miket gondolok én?

-Figyelj Adrián a legjobb barátom, és egyben az egyetlen is! ~ mondtam vörösen.

Hiszen túl közel van! Olyan... Fura érzést váltasz ki belőlem Noah. Mit teszel velem? Már biztos hogy megörültem!

-Ki mondta neked hogy nem vagyunk barátok? Hmm baba? ~ kérdezte Noah

Most... Komolyan.. babának hívott!? Istenemm! Annyira boldog vagyok! De minek is? Ez nem normális hogy ilyen heves érzéseket vált ki belőlem Noah csak egy szóval is.

-B-barátok? ~ kérdeztem vissza vörös fejjel, és teljesen zavarba.

-Miért? Csak nem többet akarsz barátságnál? ~ kérdezte Noah egy perverz mosolyal az arcán.

Mi!?... Ki égtek. Valaki éleszen újra, ezt már nem bírom! Most komolyan gondolja vagy csak játszik velem?

-Mi!? ~ csak ennyi jött ki ajkaim közül.

-Kiló méterekre lerí rólad hogy nem igazán érdekelnek a lányok. ~ mondta vihogva Noah.

Majd kezeit arcomra vezette, majd még közelebb húzott magához. Már éreztem lég vételét arcomon. Mikor is egy, ajtó nyitódásra lettünk figyelmesek.

Így, gyorsan elhúzódtam Noah-tol. És kedvesen Adriánra pillantottam. Nem tudom hogy most örüljek, vagy haragudjak rá.

-M-macim annyira... Örülök hogy jól vagy! ~ mondta sírva Adrián.

Majd futva vetődött bele nyakamba. Olyan szorosan ölelt hogy szinte levegőt is alig kaptam.

-Hé nyugi Adrián. Jól vagy? Fáj valamid? Ki tette ezt? ~ bombáztam szegény fiút a kérdéseimel.

-Jól vagyok! És semmim nem fáj. Oh... Hát nem tudom. ~ mondta Adrián.

Tudom hogy hazudik, látszik rajta hogy nem mond igazat. De egyben fél is, nem ez... Inkább már réteges. De vajon kitől réteghet Adrián.

-Annyira... Megijesztétel ilyet többé ne csinálj! Ma itt alszol, biztos hogy nem engedlek haza! ~ jelentettem ki.

Majd szegény Noah-n megint el feledkezve ültettem le a meglepett Adriánt.

-Akkor.. én most megyek! ~ mondta Noah.

-Ne! Mármint nem kell. Maradj csak nyugodtan, ha szeretnéd akkor itt is aludhatsz. ~ mondtam mosolyogva.

Mire Noah csak vissza bólintott és ő is elmosolyodott.

-Biztos nem zavarok én itt? ~ kérdezte felénken Adrián.

-Butus vagy? Hogy zavarnál? Adrián te vagy a legjobb barátom, szóval ide akár mikor jöhetsz! ~ mondtam mosolyogva.

Amióta suliba járok. Ami nem olyan sok idő. Egyre többet, és többet mosolygok, vagy vagyok boldog.

-Nem eszünk valamit? Biztos éhesek vagytok. ~ kérdeztem.

Majd ki terelve őket a konyhából mentem valami kaja után kutatni a hűtőbe. De valahogy mindig eszembe jutt Noah közelsége.

Van itthon minden hozzá való egy kis rakott krumplihoz. Így úgy döntöttem azt csinálok. Ahogy hallom a fiúk jól kijönnek egymással.

Majd mikor hajoltam le hogy be tegyem a kaját a sütőbe valaki rá csapott a fenekemre egy jó nagy csatanosat.

Mire riadtan ugrottam meg egy kicsit, és fura nézésel néztem az engem bámulo vigyorgó Noah-ra.

-Ezt... Mégis miért kellett? ~ kérdeztem fülig vörösödve.

-Vágytam rá! ~ mondta.

Majd vissza fordult mosolyogva Adrián felé aki épp most jött vissza a konyhába.

Én csak vörös fejjel fordultam vissza a tűzhelyhez. Miért teszed ezt velem te perverz?

°^° °^° °^°

Sziasztok Sárkány-Bébi-Cápás-Dinóim!
Végre ez a rész is kész lett.
Remélem tetszik majd.

By. Dorcsíí~