Másnap Venus gondolta, kimegy levegőzni, de elvonta a figyelmét valaki. Már majdnem kint volt, mikor meghallotta, hogy valaki eszeveszett tempóban siet felfelé a lépcsőn.

Mivel ő is igen kíváncsi természet volt, így követte az alakot. Egészen a hetedik emeletig mentek.

Akkor látta csak meg, hogy valójában ki is volt az, akit követett: Draco Malfoy. Bizony, a tejfölszőke fiú volt, aki után ment.

Venus meglepettségében eltátotta a száját, és neki dőlt a falnak. Viszont gyorsan észbe kapott, és megvárta, mi fog kisülni a dologból.

Hirtelen mintha a fal önálló életet élt volna, és elkezdett egy ajtó alakja kirajzolódni rajta. Venus-nak ez már ismerős volt, hiszen tudta jól, hogy múlt évben a DS tagok ott gyakoroltak. Ez nem volt más, mint a Szükség Szobája.

Mikor az ajtó kinyílt, Draco be is lépett rajta, majd miután ez megtörtént, Venus is szépen lassan beosont Draco mögött.

A  fiú kezében egy alma lapult, melyet egy szekrénybe betett, ami háromszög alakú volt, és díszes. Ez  egy Volt-Nincs Szekrény volt, amit Draco Malfoy használt akkor.

Mikor az almát betette, becsukta az ajtaját a szekrénynek, majd ezt mondta: Harmonia Nectere Pasus! Aztán újra elmondta: Harmonia Nectere Pasus! Majd megint kinyitotta az ajtót, de akkor az almának se híre, se hamva nem volt már.

Venus ezt nem hagyhatta szó nélkül. Mikor éppen szólni akart volna valamit, véletlenül rálépett valamire, és ez zajt csapott. Ez nyomban Draco-nak is feltűnt, és hátra fordult.

- Ki van itt? - kérdezte ijedten.

Miután nem kapott választ, megint elmondta a varázsigét, és kivette az almát a szekrényből, ami már meg volt sérülve. Gyorsan eltette a gyümölcsöt, és kisietett az ajtón, majd Venus is utána.

"Úristen, Draco egy Volt-Nincs Szekrényt használ? Mire kell ez neki? Mit akar vele? Minél előbb meg kell tudnom, mire készül. De nem állhatok oda elé és kérdezhetem meg, hogy: Oh, szia Draco, mi a terved azzal a Volt-Nincs Szekrénnyel amit a Szükség Szobájában dugdosol? Most mit csináljak?"

Venus nagyon elesettnek érezte magát. A  legjobb barátja valami olyasvalamire készül, ami talán veszélyt hozhat a barátságukra és az iskolára is. Nem tudta, mihez kezdjen. Így hát bement Myrtle vécéjébe.

- Már megint te vagy az? Miért jön ide mindig valaki? - hebegte Myrtle.

- Hagyjál már, rossz kedvem van... - mondta Myrtle-nek, majd belenézett az egyik koszos tükörbe és maga mögött meglátta lebegni a szellemlányt.

- Mi a bajod? Miért támaszkodsz annak a mocskos mosdókagylónak? - kérdezte Venus-t a másik lány.

- Az egyik barátom szörnyű dolgot titkol előlem. Nagyon féltem őt.

- Hát, nem tudom mit mondjak erre... Amúgy én át szoktam menni a fiú vécébe is, és ott is szokott pityeregni egy helyes szőke fiú.

- Szőke? Helyes? Biztos Draco Malfoy-ról beszélsz.

- Fogalmam sincs, hogy hívják. Nem mutatkozott be.

- Kösz, hogy elmondtad Myrtle!

Azzal Venus kirohant a mosdóból, hogy megkeresse Draco-t. És meg is találta.

- Draco! Beszélnünk kell! Most!

- Mondd, mit szeretnél...

- Láttam, hogy mit csináltál az előbb! Mire készülsz?

- Nem értelek.

- A Volt-Nincs Szekrényről és a Szükség Szobájáról beszélek! Mit művelsz?

- Ne ordibálj, gyere arrébb. Figyelj, azt hiszed, nekem könnyű?

- Nem tudom. Mit kell tenned?

- Meg kell ölnöm Dumbledore-t.

- Mi?? - sikított fel Venus. - De miért? És ki akarja? Nem értem!

- Voldemort. Ő akarja. Meg azt is, hogy juttassam be a suliba a Halálfalóit.

- Jézusom... De... Ugye, te nem vagy Halálfaló?

- De igen. Sajnálom...

- Draco... Nem teheted meg!

- Nem akarom én sem! Már hónapok óta ezen agyalok. Hidd el, és sem akarom!

- Ez borzalmas! Hogy segíthetnék?

- Úgy, hogy nem mondod el senkinek.

- De...

- Így segíthetsz a legjobban. - Venus meg akarta fogni a fiú kezét, de Draco elrántotta.

- Hát jó... Amúgy meg azt akartam kérdezni, hogy nem jönnél-e el velem Lumpsluck karácsonyi partjára. Tudod, Lump Klubbos vagyok... De ezek után megértem, ha nem.

- Elmegyek, ha tudok. És most légyszi, hadd menjek. És ne beszélj erről senkinek.

- Oké... Vigyázz magadra!

- Te is...

Ahogy Venus figyelte Draco távolodó alakját,  egyre több könny gyűlt össze a szemében, és erősödött benne a félelem. Nagyon féltette barátja életét, mert tisztában volt azzal, hogyha nem teszi meg Draco azt, amivel Voldemort megbízta, ő fog meghalni. Ahogy ezekre gondolt, leroskadt az ablak mellé, és egyre csak sírt.