Két héttel később, Venus a klubhelységben volt, és éppen a naplójába írt, mikor figyelmes lett, egy tejfölszőke fiúra, aki nem más volt, mint Draco, ki éppen belépett, és leült a bőrkanapéra a lány mellé.

- Venus, késő van, miért nem alszol már?

- Mert mindig lejegyzem a történteket a naplómba. Míg ez nem történik meg, addig nem fekszem le. Amúgy hol voltál?

- Volt egy kis dolgom...

- Aha. Értem... Öhmm.. izé, te hazamész a karácsonyi szünetre?

- Nem tudom. Még messze van. Te?

- Hát igazából haza kéne mennem, de én nem akarok.

- Vagy úgy.

Miközben a két mardekáros beszélgetett, a lány szemére lassan az álom leple hullt, először a napló esett ki szép kezeiből, majd a toll, végül a fiú ölébe hajtotta a fejét. Venus talán tudta, mit csinál, talán nem, de igazán aranyosak voltak együtt. A fiú elkezdte simogatni a lány fejét.

- Jajj Venus... Bárcsak elmondhatnám neked az igazat... Nem szeretek előtted titkolózni. Viszont ha megtudnád, biztos nem lennél már a barátom... - lassan a fiú is elálmosodott, majd a lány vállára tette fejét, s így aludtak reggelig.

Másnap Draco lökdösődésre ébredt. Kinyitotta szemeit, és Pansy Parkinson rókaképét látta.

- Draco Malfoy! Mi ez itt? Miért alszol együtt ezzel a szukával?

- Na ide figyelj! Semmi közöd nincs hozzá, és ne merd szukának nevezni! Tűnj innen... Ne is lássalak!

- Még megkapja a magáét, és te is!

Parkinson felkapta a vizet, és bosszúsan távozott.

- Draco... Mi volt ez? - nézett fel Venus álmos szemekkel Draco-ra.

- Semmi különös. Csak Parkinsonnak nem tetszett az, amit látott.

Venus-nak hirtelen leesett, hogy ő egész végig Draco ölében aludt.

- Ömm, nekem most mennem kell, szia Draco! - azzal a lány kifutott a klubhelységből.

- Szia... Miért menekül...?

Mikor Venus már messze járt:

"- Hogy lehetek ilyen hülye? Most már biztosan tudja az igazságot... Múltkor a rajz, most meg ez... Hogy is mondhatnám el neki, hogy tetszik? Biztos már kinéztek neki valami lüke csajt. Hogy is felelhetnék meg én az ő családjának... Habár az még talán, de apám már megmondta, hogy kivel kell majd együtt lennem. Hihetetlen..."

Ahogy ennyire bele volt mélyülve gondolataiba, nem esett le neki, hogy beleütközött Piton professzorba.

- Black kisasszony! Maga nem lát? Nem vette észre, hogy jövök?

- Oh, Piton professzor... Ne haragudjon, csak tudja elgondolkoztam és nem figyeltem előre.

- Azt látom. Na menjen az utamból... - azzal kikerülte a lányt, és suhogó talárral odébb állt.

- Hahh... Mindig belé ütközök.

Mikor már összeszedte könyveit, indult volna mágiatörire, de egy másik mardekáros lány neki ment.

- Hé te! Nem látsz a szemedtől? Nem látsz engem? Hülye sárvérű...

- Na de kérlek! Ne illess engem ilyen ocsmány szavakkal! Csak azért olyan nagy a képed, mert Draco Malfoyjal barátkozol! Soha nem érhetsz fel hozzá! Amúgy meg vegyél vissza a pofádból!

- Nagy a szád! És abszolút semmi közöd nincs ahhoz, hogy én kivel barátkozok! Te vegyél vissza, te kis...

- Lányok, mi folyik itt? - nézett kérdően Draco a két lányra.

- Hogy mi? A drága Black lánynak túl nagy a képe! Sérteget!

- Nem igaz!

- De igen! Amúgy ennyi erővel a Hannah Parker-t meg a Hermione Granger-t is szivathatnád ezzel...

- Ők a barátaim! De te nem!

- Venus! Kérlek... Rosa, te meg nyugodj meg...

- Oké... De ezt még megkeserüli Miss Aranyvér! Szia Draco!

- Szia... Venus ez mire jó?

- Pont te kérdezed? Hiszen te is ezt mondtad évekkel ezelőtt Hermionénak, nem?

- De. De azóta már eltelt pár év. És most teljesen más dolgok foglalkoztatnak, nem olyan kis ügyek, mint a sárvérűek piszkálása. Nem éri meg.

- Amúgy ennek a csajnak mi köze van hozzád? Hm?

- Semmi, csak háztársak vagyunk... Meg tegnap este segítettem neki átváltoztatástanból. Ennyi...

- Nagyon megváltoztál, Draco. Mi van veled? - ezt már könnyes szemekkel kérdezte a fiútól.

- Jobb, ha nem tudod, Venus. - majd még lejjebb - egészen az ujjáig - húzta az ingujját.

- Mit rejtegetsz?

- Semmit.

- Hát jó. Úgyis majd rájövök! Viszlát mágiatörin!

- Igen....

Mágiatörin Venus kivételesen nem Draco mellé ült, hanem Hannah mellé.

- Nagyon aggódok Draco miatt...

- Kérdezd meg, hogy mi a baja.

- Hiába... Nem mondja meg.

- Hát akkor nem tudom. Kérdezd akkor meg Sunny-t, ő okosabb, mint én.

Venus villámokat szóró szemmel nézett át a Draco mellett ülő Rosa-ra, aki csak vigyorgott.

"- Akkor is meg fogom tudni, hogy mit titkol Draco! - gondolkozott Venus - és talán elmondom neki az igazat, vagy nem... Ahhj, ez de nehéz... Miért ilyen nehéz a szerelem?"