Előszó

Sötét van. Nem látni semmit. A víz alatti erődítmény amely védelmet nyújt nekünk, amely lehetőséget ad hogy az Őrzőket kiképezzem anélkül hogy lebuknánk, sötét. Oda botorkálok egy villany kapcsolóhoz. Szerencsére csak az üvegfal megvilágítását kapcsoltam fel így a szemem hamar hozzászokik a félhomályhoz. Oda megyek az üveghez. Épp egy nagyobbacska halraj úszik el mellettem. Kopogást hallok.
-Gyere be nyugodtan.
-Mr. Lee? Hivatott uram.
-Igen, gyere ide Yin.- Yin oda állt mellém és ő is a végtelen vizet kezdte pásztázni.
-Mr. Lee, miért vagyok itt egyedül? Mármint, hol van a többi Őrző?- kérdezte félénken tanítványom. Yin okos fiú, de meg sokmindent nem ért, még nem is kell neki.
-Tudod nem mindenkit találok meg olyan hamar mit kellene. Téged azért találtalak meg ilyen hamar mert egy országból származunk. De hamarosan nem leszel egyedül.
-Tényleg? Melyik Őrző ér ide előbb?- Erre még én sem tudtam a választ. A másik háromból kettő már megtalálta a medálját, kettőjükért pár nap múlva már elmehetek, de a negyediket még mindig nem látom.
-Ketten hamarosan csatlakoznak hozzánk.
-És a negyedik?- Yin csillogó szemmel nézett rám. Medálja halvány zöld fénnyel világított.
-Nem tudom, Yin, nem tudom.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top

Tags: #négyelem