Az ismerős hang forrását kutatva végignéztem a sorokon, és amikor megláttam az egyetlen álló alakot, elakadt a lélegzetem.

- Dinova. - Önkéntelenül suttogtam a nevét. Találkozott a tekintetünk. Az én hitetlenkedő örömöm egyesült az ő türelmetlenségével. Aztán újra megszólalt.

- Mint mondtam, én ellenzem, ugyanis biztosan tudom, hogy a hercegnő - egy pillanatra összeráncolta a szemöldökét, és helyesbített -, illetve elnézést, a királynő zsarolás miatt egyezett bele ebbe a házasságba.

Izgatott morajlás futott végig a termen. A király (nekem már így marad) idegesen, míg a ceremóniamester meghökkenve, és kicsit talán kíváncsian nézett felváltva rám és Dinovára. Minden szem ránk szegeződött, de a kedvesem nem törődött velük. Közel lépett hozzám, megfogta a kezem. Hangosan szólalt meg, szavait nem csak nekem szánta.

- Principessa, én nem tudom, hogy mi történt miután kiugrottam, hogy ne lehess zsarolás áldozata. Nem tudom mivel vett rá, hogy ma itt állj. Kérlek, gondold végig, hogy mi ér annyit, hogy eldobd a biztonságos, biztos jövőt - mutatóujját szólásra nyíló ajkamra helyezte. - Hallgass végig! Kérlek, add meg az esélyét, hogy egy nap nekem mondj itt igent.

Éreztem, hogy enyhén elpirulok, és válaszolni akartam, amikor a király megelőzött. Maga felé fordított. Nem törődött már azzal, hogy ne hallják, amit mondani fog, csak bele akart kapaszkodni a hatalom megtartásának utolsó esélyébe.

- Ne feledd, hogy nem hívtam még vissza az embereimet. - Szemeiben őrült láng csillant. - Ha itt visszalépsz, beváltom, amit ígértem. Biztos, hogy... - De ekkor valaki félbeszakította.

- Elnézést, nem akarok hosszan zavarni. - Fekete hajú lány állt fel, nem kifejezetten elegáns ruhákban. Újabb döbbenettel ismertem fel Wandát. - Csak néhány kérdésem lenne, hogy mindenki megérthesse, mi folyik itt. Asszem az összes eldöntendő, bocs, ha esetleg mégsem. - Kérdőn nézett felénk. - Kezdhetjük?

Annyira sikerült összezavarnia, hogy a király meg se próbálta lerázni, csak bámult.

- Rendben, hallgatás beleegyezés - vont vállat Wanda. - Ha jól tudom, van tíz katonád saját célokra, akik konkrétan neked fogadtak hűséget. Így van?

- Igen.

- Szereted a palacsintát?

Amennyire láttam, Wanda taktikája a teljes összezavarás volt, amit kitűnő érzékkel csinált, ezzel elérve, hogy megrökönyödésében a király csupa igaz választ adjon.

- Igen, de...

- Egy katona az Ikarán, kettő a Tropekán, három a Szibrán és négy a Metonemen? Jelenleg.

- Igen, de honnan...

- Most én kérdezek. Olyan parancsot kaptak, hogy mindennap megöljenek egy-egy ártatlant, ha a királynő nem megy hozzád, és ezzel teljesen elvesztenéd a hatalmat?

- Igen, de honnan a fenéből tudja ezeket? - A tömeg dühösen morajlott, a királynak csak lassan kezdett leesni, hogy mi mindent árult el.

- A titkos folyosók bejáratai kifejezetten vékonyak, és pont akad egy a szupertitkos dolgozószobádban. De a lényeg, hogy akkor jelenteném neked, hogy az embereidnek sürgősen egészségügyi ellátásra van szükségük, ugyanis váratlanul kómába estek. Nem zavarok tovább, folytassátok csak az eszmecserét, hogy ki megy hozzá kihez. - Néhányan halkan felnevettek, Wanda pedig jelentőségteljesen rámnézett, mielőtt levágta magát a székére.

Nagy levegőt vettem, és enyhén remegő hangon megszólaltam.

- Ez esetben az eljegyzést felbontom. - Dinova a karjaiba zárt, és csókot lehelt a fejemre. Egy pillanatra elhúzódtam. - Téged pedig, Terrakov Frederik, az eset részletes kivizsgálásáig börtönbe záratlak. - Két őr megragadta, elvitte, én pedig végre megnyugodhattam.

A ceremóniamester torkát köszörülve megszólalt.

- Igazán nem akarok zavarni, de ha kívánják, összeadhatom magukat. - Erre néma csend lett, mindenki, beleértve Dinovát is, a válaszomra várt.

- Sajnálom - kezdtem, mire néhányan felszisszentek -, de egy időre elegem lett az esküvőkből. Emellett bocsássanak meg, de szeretnénk egy kis időt együtt tölteni, annyi kellemetlenség és probléma után. - Dinova a hátamra csúsztatta az egyik kezét, másikat a térdhajlatomba csúsztatta, majd figyelmeztetés nélkül emelt fel. Tapsviharban vitt ki. Ez valószínűleg jó részt annak szólt, hogy a királyt egy ideje már inkább megtűrték, mint szerették, és így, hogy lehullott a lepel az ármánykodásai egy részéről, végre végleg kikerült a képből.

A folyosóig bírtam idegekkel.

- Dinova, ha nagyon gyorsan nem raksz le.

- Ugyan már, principessa! Csak élvezd, és irányíts, hogy merre van a szobád. Wanda beszélni akar valamiről.

- Inkább Vasziliszához menjünk. Az enyémről mindennél előbb jut eszembe az esküvő.

Egészen a célunkig a karjaiban vitt. Lerakott az ágyba, és végre megcsókolt, végtelen gyengédséggel. A pillanatot a váratlanul berontó Wanda és Vaszilisza zavarta meg. Elpirulva dőltem hátra.

Wanda nem ült le, hanem járkálni kezdett, ha nem ismertem volna, azt hittem volna, hogy próbálja összeszedni a gondolatait. Végül nagyot sóhajtva szólalt meg. Összeráncoltam a szemöldököm, kezdtem rosszat sejteni.

- Az egyik emberét üldöztem a Tropekán. - Elcsuklott a hangja, ekkor már kifejezetten aggódtam. - A bázis nyomába eredt, bár nem tudom, hogy magától, vagy felsőbb utasításra. Egy kicsit későn jöttem rá, így előnyre tett szert. Bejutott, és... - Itt már folytatni se bírta.

- Mi történt? - kérdeztem gyengéden, igyekeztem megnyugtató hangot megütni.

- Megölte... - Teljesen összeomlott, kezét az arcába temette.

- Kit? - kérdezte sürgetően és riadtan Vaszilisza, de Dinova már tudta. Láttam rajta, hogy rájött, és ettől összetört. Ő válaszolt Wanda helyett.

- Árnyék tatát. - Erőtlen bólintás érkezett megerősítésnek.

Nem bírtam elhinni. Épp csak visszakaptam Dinovát, és már érkezett az újabb csapás. Csak bámultam magam elé. Vaszilisza felzokogott. Wanda rekedten megszólalt.

- Mielőtt megtörtént, félrelépett, mintha megérezte volna a veszélyt. Így néhány percre még életben maradt. Elintéztem a katonát, és utána még el tudta mondani az utolsó kívánságát. Neked küldött valamit, Dinova.

Az említett felkapta a fejét.

- Mit?

- Édesanyád eljegyzési gyűrűjét. - Apró ezüstékszert nyújtott át. A levélformák között néhány apró gyémánt csillant meg. Dinova arcán felimerés és végtelen csodálkozás ült.

- Honnan szerezte? - kérdezte, ezzel Wandát teljesen összezavarva, kibillentve fájdalmából.

- Nem is tudod? Sose mondta?

- Mit?

- Hogy neked is ő a nagyapád. - Mi hárman csak pislogtunk. Dinova tette fel az egyik kérdést, ami mindnyájunkban felmerült.

- Miért, még kinek?

Wanda elmosolyodott, élvezte a reakciónkat, meg valószínűleg a következőt is már előre.

- Unokatestvérek vagyunk. Édesapám húga a te édesanyád volt.

A szobában röpködtek a kérdések. Aznap este közösen elengedtük Árnyék tatát, csak az emléke maradt velünk, az viszont örökre.

***

Pár nappal később a legtöbb kérdés rendeződött. Vaszilisza mellettem maradt tanácsadóként, az ő segítségével igyekeztem jobbá tenni a birodalmat. Wanda kalandokat kergetni indult szerte a bolygókon. Kasszília is beköltözött a palotába, hivatalosan társalkodónőként, nem hivatalosan az egyetlen emberként, akihez az uralkodásnak nevezett őrületből időnként kimenekültem. Royjal megegyeztünk, hogy mindkettőnknek az lesz a legjobb, hogyha áthelyezem egy szibrai helyőrségbe, és a régi barátságunkra emlékezünk. Akiket sikerült összeszednünk a régi csapatból, azoknak segítettem letelepedni, munkát találni. Azt is sikerült elintéznem, hogy végre hivatalosan is Vaszilisza legyen a húga gyámja, így ő kiköltözött a városba.

Aztán ott volt Dinova. Akit, ha akartam volna, se tudtam volna elküldeni, és ez nekem teljesen megfelelt. Vele kapcsolatban maradt egy kérdésem, amit egyszer egy este feltettem neki.

- Hogy élted túl a zuhanást?

- Csak most jut eszedbe, principessa? - kérdezte játékos mosollyal. - Már várom egy ideje, hogy letámadj. - Az egyik tincsemmel kezdett játszani. - Wandának köszönhetem. A képességei különös módon megsokszorozódtak a mágussal való találkozása után. Azóta magát, és nagy koncentrációval másokat is tud teleportálni. Minden tervet kihallgatott, ezután pedig a trónterem alatt keresett néhány ablakot, hogy ott legyen biztonság esetére - miután ezt befejezettnek ítélte, igyekezett egy csókkal valami másra térni, nekem azonban eszembe jutott még egy kérdés.

- Hogy is hívnak pontosan? - Elmosolyodott, remekül szórakozott rólam.

- A nevem Paulo di Nova, szolgálatára. Hivatalosan legalábbis. Néhány évvel a szüleim halála után teljesen áttértem a vezetéknevemre. Így lettem Dinova. Nem tudom, te mit gondolsz, de nekem sokkal jobban tetszik így. Egyéb kérdés? - Még ha lett volna se tehettem volna, ugyanis egy darabig nem hagyott szóhoz jutni. És ez így volt jó.

Éééés itt a lezárás. Mindenki elégedett? Még az epilógussal igyekszem fokozni, remélem sikerül. Ha nem felejtem el, akkor szombat délelőtt jelentkezem az epilógussal. Karácsony örömére pedig hozom a bónusz részt, remélhetőleg kérdésekkel. Lassan búcsúzzatok el a szereplőktől, mert a közeljövőben egészen biztos nem lesz folytatás.
Narissza