-Szia. Te vagy az új?-lépett mellém egy rövid szőke hajú lány, akinek orra vöröslött, szemei könnyben úsztak.

-Igen.-válaszoltam.

-Somogyi Kitti.-nyújotta felém kezét szipogva.

-Sipos Linett.-viszonoztam gesztusát.

-Ne haragudj hogy így állítok ide, csak belefutottam egy kis megfázásba. Ha nem akarsz beteg lenni, inkább tarts távolságot.-mosolygott zavarában, közben zsebkendő után kutatott.-Körbe vezetlek, megmutatom hogy mi-hol van. Habár nagyjából képben lehetsz!-biccentett fejével, hűségesen követni kezdtem.

Ádám

-Szerintem aranyos lány.-foglalt helyet mellettem Stieber. Végre teljes volt a banda.

-Neked mindenki az..-ráncolta homlokát Zorka.

-Azért azt nem mondanám.-mérte végig célzóan. Halványan elmosolyodtam a szócsatán, amiből Zoli sikeresen jött ki. Hiába körülvesznek az emberek, mindig van 1-2 kivétel akihez szorosabb szálak fűznek. Ilyen Stibi. Legjobb haverom már kiskorom óta. Remélem a gimi után nem vállnak ketté útjaink.

-Ádámnak sem a szíve csücske.-vigyorgott Dani.

-Ne!-nézett rám barátom.-Kifogtad?-nyíltak nagyra szemei. Zoli maga volt a megtestesült jóság, Kittivel együtt. Jó emberek, és engem is azzá akartak tenni. Sőt a kis brancsot is, viszont van ami nem sikerülhet. Lehetetlennek tűnt minket valaha is jobbá varázsolni. A pár hónappal ezelőtti események kifordítottak önmagamból, és nem hiszem hogy valaha is a régi leszek.

-Akkorát taknyolt tegnap, azt hittem nem áll fel.-szívott mélyen cigijébe Katona.

-Miért?-zavart tekintetét intézte felém Stieber.

-Miért ne.-húztam vállamon hanyagul. Mindenki elmosolyodott, kivéve őt. Soha nem tetszett neki semmi, amit csinálok. Röviden: ő egy apafigura. Félt, és a jóra akar sarkallni de ne hülyítsük egymást, mondjuk ki: nem fog menni.

Linett

-Röviden ennyi. Ha bármi kérdésed van, nyugodtan szólj! Szívesen segítek.-simította meg karomat kedvesen, majd arca eltorzult. Arrébb állva mentettem ki magam hatalmas tüsszentése elől.

-Egészségedre.-nevettem.-És köszönöm.

-Mellesleg, minden pénteken van egy kisebb buli a közeli bárban. A fél suli ott van, kipihenik a heti fáradalmakat. Gyere el, könnyebb lesz a beilleszkedés.-jóságos mosolya inkább lehangolt, mert ezek szerint ő is észrevette hogy egymagam vagyok. Nálam ez annyit érne mint halottnak a csók. Ha ennyi idő alatt nem találtam senkit, egy csoporthoz sem tudtam beilleszkedni, akkor vége a történetnek.

-Nem hiszem hogy ez jó ötlet.-húztam el szám sarkát.

-Figyelj..-állt elém.-Tudom hogy nem könnyű egy új suliban, és nem fogsz "legjobb barátokat" találni, főleg így év végén.

-Máshol befogadóak voltak, vagy lehet velem van gond..

-Nem!-rázta fejét.-A Verseghy soha nem a szeretetről volt híres.-fintorgott.-Itt máshogy mennek a dolgok. Engem az első 2 évben kiközösítettek, mert okos voltam. Na meg gúnyoltak az alkatom miatt.-forgatta meg szemeit. Ekkor gyorsan megnéztem tetőtől-talpig, és szerintem csinos volt. Csinosan telt.-A harmadik év végén összejöttem Zolival, és bekerültem az ő társaságába.-mesélte úgy, mintha ismerném a barátját.-Tudom milyen egyedül, és nem akarom hogy rossz élményeid legyenek.-tegnap feltöröltem a padlót, mert egy köcsög nekem jött. Szándékosan.-Nyugodtan gyere oda hozzám, sőt tekints a barátnődnek!-végre volt egy ember (egy a majdnem 200 közül) aki hajlandó volt megismerkedni velem. Legalább történik valami jó is.

-Rendben!-viszonoztam mosolyát.

***

-Úgy örülök!-markolt karomba Kitti, mikor észrevett a nagy tömegben. Igen, Sipos Linett eljött egy bulira, ahol összvissz egy embert ismer. Gáz vagyok.

-Mindig ennyien vannak?-kiabáltam fülébe, miközben kezemnél fogva vezetett egy kis kerek asztalhoz. Felvett 2 poharat, majd hozzám nyomta.

-Nem. Ritka az ilyen jó hangulat.-ízlelgette a löttyöt, én inkább nézegettem.

Végigpásztáztam az ugráló tömegen, ahol mindenkinek megvolt a maga táncpartnere, vagy éppen a társasága. A két hatalmas oszlop mögött fekete bőrkanapék díszelegtek, melyeken csókolózó párok foglaltak helyet. Mintha nekik lett volna kitalálva. Fülledt hangulatú volt, sok ember tömörült össze ezen a saroknyi helyen. A zene dobhártyaszaggatóan hangos, szívemben dörömbölt a ritmus. Hol sárga, hol zöld vagy kék színben pompáztak az emberek az erős fényektől.
Sokáig mindenkit szemügyre vettem, szemeim a bárpultnál álló ismerős magas alakon akadtak meg. Fekete mintás pólót viselt, sötétkék farmer halásznadrággal. A tömeg felé fordult, alkarjával megtámaszkodott a pulton, én pedig annyira elbámészkodtam rajta hogy ijedten pislogtam párat mikor megláttam hogy engem néz. Fekete szemöldökei tették olyan ördögivé zöld párjait, ezzel megrémisztve.

-Ő mindig ilyen?-hajoltam közel Kittihez, aki nem is tudom hanyadik pohárnál járt akkor. Sokkal jobban néz ki mint ma délelőtt, csak hangján hallatszik még annyira a nátha. Egyből megkereste az általam említett személyt, ezzel lebuktatva. Egy pillanatra én is oda néztem, félvigyorral kortyolt szeszes italába. Tudta hogy róla beszélünk.

-Ádám?-kérdezett rá, hogy biztosra menjen.

-Igen.-bólintottam.

-Neki is van egy személyisége amihez nehéz igazodni, de amint jobban megismered azonnal megszereted.-duruzsolta fülembe. Ez a lány tele van pozitivitással. Őt megszeretni? Mondjuk nem tudtam meg sokat róla, nem is nagyon akartam mert tartottam tőle.-Gyere.-megragadva csuklómat maga után rántott. Átszeltük a tömeget, ahol majdnem agyontapostak, de sikeresen megérkeztünk a célhoz.
Miután elengedett megpuszilta az alacsony ámde izmos alkatú barátját.

-Linett!-olyan erővel ordított fülébe, hogy még én is hallottam.

-Stieber Zoli vagyok.-nyújtotta felém kezét, majd közelebb hajolt.-Nem pont a legjobb helyen történik a bemutatkozás.-nevette el magát, nekem is mosoly kúszott arcomra.

-A többiekkel inkább ne akarj megismerkedni.-hadonászott kezeivel Kitti, majd elvette a pultra tett folyadékot. Értettem miért, valószínűleg nem kedvelik. Mivel a pasija társasága, ezért kénytelen velük lenni. Ahogyan néztem őket belül melegség öntött el. Váltottak pár szót, majd csókokban forrt össze ajkuk. Zolinak tetszik a személyisége, a karaktere. Az arcán látszik hogy becsületes, készséges. Milyen gyönyörűek együtt.

A poharat forgattam, ismét nézelődni kezdtem. Nem akartam kínos helyzetbe hozni magam, hogy csillogó szemekkel és csorgó nyállal figyelem ahogy mások egymás szájába matatnak. Habár így is elkerülhetetlen a "felesleges harmadik" érzet, állok ott mint egy rakás szerencsétlenség. Addig jártattam szemeimet, míg megint beleütköztem abba a merő gonoszságban fürdő párokba. Ahogyan méregetett, na meg ahogy bámult zavarba ejtő volt. Nem tudtam tartani vele a szemkontaktust. Inkább néztem a földet.

-Egy verseny?-a hangra odakaptam fejem. Ádám, Zoli nyakába akasztva karját tette fel roppant hangosan kérdését.

-Kizárt. Vezetek.-utasította vissza barátja.

-Én benne vagyok!-emelte magasba üvegpoharát Kitti.

-Már csak egy ellenfél kell.-a szőkeség által okozott vigyora eltűnt amikor rám pillantott.

-Hagyd Ádám!-rázta fejét kétségbeesve Stieber.

-Nem muszáj!-közölte velem Kitti.

-De az.-a fiúból már hiányzott az, ami a párban megtalálható. Ingatni kezdtem fejem.

-Nem kötelező Linett!-tette kezét vállamra az egyetlen józan.

-Csak nem félsz?-gúnyos tekintete pillanatok alatt felvitte bennem a pumpát. Megvető mosolya csak hab a tortán: tudtam hogy direkt ingerel, viszont abban a percben nem volt annyi eszem hogy sarkon forduljak vagy éppen visszavágjak valamivel. A agyamat elöntötte a méreg, bizonyítani akartam.

-Benne vagyok.-jelentettem ki határozottan, a pohár keserűséget amit szorongattam Zoli markába nyomtam, majd büszkén előre sétáltam. 

Sziasztok!:)
Nagyon köszönöm a kommenteket és a Vote-okat. Ha ez a rész is tetszett, jelezzétek:)
Mellesleg aki szívesen olvas Antoine Griezmann sztorit, indítottam egyet. Amint lesz pár olvasó, jönni fog az első rész.
Szép estét :3