2016

-Elérted amit akartál.-ittam meg utolsó kortyot poharamból, majd az üres asztalra tettem. Apránként eltűnt arcáról a kivirultság, nem azt a választ kapta amit várt.
Egy percre az oldalt lévő hangosan társalgó tömegre tévedt tekintetem, mikor ismerős arcot láttam meg köztük.
Hosszú szőke haj, kék szemek...

Annyira vonzta szemeimet hogy képtelen voltam máshová nézni. Jókedvűen társalgott a körülötte lévő lányokkal, mikor jóízűen felnevetett hajába túrt. A pezsgős pohárral körözött párat, közben meséltek neki valamiről. Aprókat bólogatott mosolyogva, majd ő is hozzáfűzött néhány szót a témához. Csak később figyeltem fel fekete ruhájára amely combközépig ért, felül nem rendelkezett mély kivágással, de így is elég belátást adott melleihez. Szőke haja már nem derekát sodorta, sokkalta inkább fenekét súrolta, úgy látszik van ami nem változott 6 év alatt. Halvány mosoly jelent meg arcomon, és remélni tudtam hogy még mindig ugyanaz a lány maradt aki az emlékeimben él. Csak kívülről változott, meglehetősen jó irányba. Nőies lett, kerek arcán néha megcsillantak a teremben villogó fények. Érett nő lett, aki valószínűleg megtalálta a párját.

-Egész este bámulni fogod vagy végre odamész?-annyira elvonta a figyelmem Linett jelenléte hogy el is feledkeztem Zoliról és az akkor már jókorára bővült társaságunkról. Fejét a lány felé biccentette, ezzel akart utasítani arra hogy haladjak és tegyem meg az első lépést.-Félreteheted a büszkeséged!-incselkedő oldalvigyor ült ki arcára az utolsó pár szónál. Nagyot sóhajtva erőt vettem magamon, majd úgy döntöttem hogy elindulok.

Rosszabbik esetben gajra vágom a hangulatot amiért mindenféle előzmény nélkül berontok a kis társaságba, jobbik esetben (...) örülni fog(nak) nekem.

-Hölgyek!-kedvesen elmosolyodtam ami egyből viszonzásra lelt, páran leejtették az állukat és hökkenve néztek, kivéve egy embert. Linett dermedt arccal meredt rám, mintha nem hinné el hogy igazi vagyok.-Nem lenne gond ha elrabolnám?-azonnal beleegyező bólogatásokat kaptam, hogy nincs ellenükre ha kiveszek egy embert a csevejből. Szemöldökfelhúzva jeleztem a lánynak, aki ekkor kapott észbe.

Egy félreeső, üres asztalt szemeltem ki közvetlenül a fal mellett. Tökéletesnek találtam, a sokaság inkább középen szóródott szét, így négyszemközt lehetünk miközben rálátunk a többiekre.

Letéve poharát az emberekre nézve igazgatta haját, így kerülve a szemkontaktust. Ujjai közé vette az üveget, azt bámulta rövid ideig mígnem vette a bátorságot és rám emelte szemeit. Ezelőtt sem terelődött el a figyelmem, ezek után pedig képtelenségnek tartom. Szótlanul bámultuk egymást, ezzel párhuzamban eszembe jutottak a régi dolgok, mire széles vigyorral lehajtottam fejem.

-Mi az?-értetlenül, ámde mosolyogva meresztette rám szemeit. Képtelen vagyok megszólalni, mintha kifogytam volna a szavakból, nincs mit mondanom pedig elhihetitek, megannyi kérdést akarok feltenni. Ehelyett bazsalyogva fürkészem vonásait.-Megint azt csinálod...-pillantott oldalra zavartan.

-Mit?

-Amit régen. Bámulsz, és nem mondasz semmit.-jelentette ki egyértelműen, ekkor enyhén vöröses arcára lettem figyelmes.

-És ez még mindig zavarba hoz?-oldalra fordította fejét, majd megnyalta felső ajkát hátha el tudja fojtani mosolyát, de nem jött össze. Istenem, semmit sem változott!

-Nem hittem volna hogy eljössz.-terelte más irányba a beszélgetést.

-Miért?

-Régen meglett volna erről a véleményed!-közölte finoman.

-Most is megvan!-széles vigyora elárulta hogy ilyesmi válaszra számított.-És, mesélj!

-Mit szeretnél tudni?-kérdezte kíváncsian.

-Mivel foglalkozol?

-Pincérnő vagyok egy jómódú étteremben, kint Bécsben.

-És a találka miatt jöttél haza?

-Nem, apa miatt.-válaszolta azonnal.-Az osztálytalálkozó csak közbejött.-hiába eltelt pár perc, nem oldódott köztünk az a tipikus xy év után újra látlak feszültség. Néha nézett közvetlenül a szemeimbe, viszont amikor csak esélye volt rá, került.-Megkérdezném hogy neked hogyan alakultak a dolgok, de

-Remekül.-szakítottam félbe, egy pillanatra eltűnt ábrázatáról az az aranyos mosoly és vonásai inkább elkenődöttre rendeződtek.

-A lényeg az hogy nem adtad fel amikor nehéz volt!-próbálta eltüntetni szomorkás ábrázatát egy félrehúzott szájjal, ami többé-kevésbé sikerült. Azonban tekintetünk összeakadt, és akkor vettem észre hogy kékségeiben megcsillan valami, ami a múltat tükrözi. Jó lett volna beszélni vele arról, hogy miért alakultak úgy a dolgok akkoriban, de nem akartam rontani a helyzeten.-A magánéleted?

-A magánéletem?-kérdeztem vissza nevetve.

-Szerelem téren?

-Valaki nagyon kíváncsi!-lesütötte szemeit, ismét fülig pirult.-Volt egy négy évig tartó kapcsolatom. Azon kívül pedig, semmi komoly.

-Valaki kibírta melletted négy évig?-megjátszott döbbenetét vette elő.

-Valamit nagyon jól csináltam!-alkarjaimmal megtámaszkodtam az asztalon, miközben célzóan elvigyorodtam a mondat után. Először összenyomta ajkait, majd szemforgatva megingatta fejét. Csipkelődésétől enyhült az eddigi kompromittáló helyzet, végre kezdett felszabadultabb lenni.-Neked?

-Nekem volt egy két évig tartó románc.-ejtette ki gúnyosan az utolsó szót, miközben italába kortyolt.

-Mi történt?

-Talán besokallt anyától, talán tőlem.

-Igen, az nem kizárt!-hunyorított szemekkel jelezte hogy jobban teszem ha megtartom magamnak a gondolataimat.-Aztán?

-Aztán már csak a veszekedések mentek és végül lelépett.

-Jóba vagy anyukáddal?

-Sok minden történt hat év alatt.-apró fekete táskájából előhúzta telefonját.-Mennem kell!-szállt ki a székből. Kihúzva magam, lenyújtottam az akkorra már eléggé kiálló hátamat.

-Ki vár ennyire?-kérdésemet érdeklődő hanglejtésbe burkoltam.

-Hát, ő

-Udvarló?-próbáltam kisegíteni.

-Olyasmi akarna lenni.-felelte gyorsan, aztán hosszasan elidőzött tekintetemen. Hol mélyen szemeimbe nézett, hol számra tévedt.-Örültem!-előre biccentettem fejem, ezzel én is egyetértve mondatával. Lassan elindult. Akarva-akaratlanul is szemügyre vettem formás fenekét, melyre rásimult az anyag, hosszúra nőtt haja pedig teljes keretet adott a látványnak.

-Látlak még szöszke?-fülig érő vigyorral hátrapillantott.

-Nincs kizárva! Két hétig még itt leszek.-levakarhatatlan mosollyal bámultam az ajtót amin kilépett.

Lehet hibáztam vele kapcsolatban, de itt az esély hogy helyrehozzam...

Haaalihó^^
Nos Igen!
Ez lenne a záró rész, talán még egy Epilógus felkerül de ne számítsatok rá. Nem tudom hányan vettétek észre, hagytam némi megválaszolatlan és magyarázatra szoruló dolgot, mint pl.: miben egyeztek meg Ádám és az apja. A magyarázatra szoruló pl.: Linett régen választ várt arra hogy miért változott meg vele kapcsolatba ennyire, és ugye lesznek még itt dolgok melyek kiderülnek majd, mert ugyebár Ádám nem tudom arról hogy Linett megakarta beszélni vele a dolgot, csak Niki miatt ez nem jött össze. Akkor ez továbbgondolást von maga után, mi lett volna ha.
Szóval tervezem a második évadot!

Nem utolsó sorban szeretném megköszönni a sok-sok kommentet (amit , MINDIG nagyon-nagyon szeretek olvasgatni), köszönöm a vote-kat, a pozitív visszajelzéseket. Köszönök mindent!Pár hónap és Új Évad!

Csókezer♥