„– Szerintetek James örülni fog ennek? – kérdezte Sophie, mikor már ismét az Abszol úton lépkedtek.
– Biztos – nyugtatta meg Ryan, de Sophie csak elgondolkozva figyelte Ollivander boltját, amin épp levolt húzva a roló. Úgy látszik az idős pálcakészítő is szabadságra ment aznap, nem csak Ron.
– Úgy érzem, kell még valami. Hiszen annyi mindent tett már értem. Illene viszonoznom – mondta mélázva, aztán diadalmasan felkiáltott. – Megvan!"

– Kitaláltam valamit James szülinapjára – jelentette ki Sophie.

A Griffendél klubhelyiségében ült Dennis, Lynn és Ivy társaságában, miután kedvesen elhessegették Jamest, és elküldték Ryanékhez a mágiatörténet jegyzetekért, amit „véletlenül" nála felejtett.

– Mit? – kérdezte kíváncsian Lynn.

– Mi lenne, ha meglepetésbulit rendeznénk neki? – jelentette ki diadalmasan Sophie.

– Meglepetébulit? – csapta össze a kezét lelkesen Lynn. – Ez fantasztikus ötlet! Már csak meg kell szerveznünk.

– Nekem még soha nem szerveztek meglepetésbulit! – morogta Ivy.

Lynn felsóhajtott.

– Akkor majd neked is szervezünk – mondta.

– De az már nem lesz meglepetés – morogta durcásan Ivy.

Sophie már készült egy ingerült válasszal, de szerencsére Dennis megérezte, hogy ennek veszekedés lenne a vége, ezért gyorsan közbe vágott.

– Na, és hol akarjátok tartani a bulit?

Sophie és Lynn elgondolkoztak.

– Mi a helyzet a parkkal? Mondjuk a tó partja? – vetette fel Lynn.

– Nem jó – rázta a fejét Sophie. – Szerintem James nem örülne neki, ha mondjuk a mardekárosok beállítanának a bulijára.

– Ez igaz – helyeselt Dennis. – Egyéb ötlet?

– A Szükség Szobája? – kérdezte hirtelen Sophie. – Az úgyis olyan lesz, amilyenre szeretnénk, és lehet, hogy ha szépen megkérjük rá, csak a meghívottakat engedi be.

– Ez egy szuper ötlet! – sugárzott fel Lynn arca. – És mikor tartsuk?

– Szerintem a legjobb a születésnapján, mondjuk éjszaka. Úgyis szeret szabályt szegni – vont vállat Dennis.

– Oké, ezt feljegyzem – vett elő egy pergament és egy pennát Lynn, azzal felírta rá az eddig elhangzottakat. – Kiket hívjunk meg?

– Szerintem ez egy értelmű – szólt közbe Ivy, aki eddig némán duzzogott a székén, de most a többiekre pillantott. – Mi így négyen, Ryan, Ethan, Lucas, Brian, Paula és Emily meg talán Kyle és Steve.

– Szerintem hívjuk meg Clarence-t, Bethanyt, Danielt és Susant is – mondta elgondolkodva Sophie. – Úgyis családilag jó barátok. És ha már Susan, akkor Emma és Ariana is jöhetnek.

– Oké, akkor összegzem – mondta Lynn. – James születésnapján meglepetés bulit tartunk az ünnepeltnek este a Szükség Szobájában. A meghívottak: Sophie Blacksmith, Ivy Blacksmith, Evelyn Bell, Dennis Jogia, Ryan Miller, Ethan és Lucas Somerholder, Brian Cook, Paula Austin, Emily Bennett, Kyle Somerholder, Steve Sullivan, Clarence Somerholder, Daniel és Bethany Collins, Susan Collins, Emma Blacksmith és Ariana Peters.

– Ez így jó lesz – bólintott Sophie. – Akkor majd a Roxfortban összehívunk egy gyűlést a meghívottakkal, hogy kinek mi legyen majd a feladata. Ti... – kezdte, de ekkor odalépett hozzájuk James.

Lynn gyorsan, de minél feltűnésmentesebb elrejtette a pergament, és mosolyogva a fiú felé fordult.

– Elhoztad a mágiatörténet jegyzeteket? – kérdezte, mire James bólintott, és átadta a papírköteget a lánynak.

– Igen, de valami átlátszó indokkal ott akartak tartani – mesélte, aztán ravaszan összehúzta a szemöldökét, de közben végig vigyorgott. – Csak nem készültök nekem valamivel?

– Hú, valaki nagyon el van telve magától – nevetett fel Sophie. – Egyébként csak az Allen által feladott házi feladatról beszéltünk. Tényleg, te mit gondolsz, a teáskancsó piros fülű ékszerteknősé változtatása benne lehet a vizsgában? – komolyodott el.

– Asszem, én megyek vissza Ryanékhez – hadarta James, és már indult volna, mikor Sophie elnevette magát.

– Nyugi, csak szórakozok!

~~~

Miután James és Ivy elmentek robbantós snaplizni az elsőéves lányok hálótermébe, Sophie, Lynn és Dennis nekiláttak előkeríteni a meghívottakat. Sophie bevállalta Clarence-t és a hollóhátasokat, mivel úgyis ő ismerte őket a legjobban közülük, Dennis az ötödéves és elsőéves fiúkat, Lynn pedig Emilyt és Paulát.

Sophie úgy döntött előbb felkeresi Emmáékat, ezért el is indult a Hollóhát klubhelyisége felé. Ezzel csak egy baj volt, nevezetesen az, hogy nem tudta az merre van. Szerencsére épp arra járt a Griffendél-ház szelleme, Félig Fejnélküli Nick, és szívesen útbaigazította. Akkor ütközött a következő akadályba, amikor elérte a klubhelyiség bejáratát. Az ajtón ugyanis nem volt sem kilincs, sem festmény, sem semmi, csak egy sasmadarat mintázó kopogtató.

– Vajon itt is jelszóval kéne bemenni? – tűnődött, és hamar választ is kapott a kérdésére, mert léptetek hallott, aztán valaki megszólalt mögötte.

– Hát te?

Sophie megpördült a tengelye körül, és megpillantott három hollóhátas fiút – akikhez valószínüleg a lépések hangjai tartoztak –, köztük Daniel Collinsszal.

– Áh, szia! – köszönt mosolyogva Daniel. – Te vagy Emma testvére, Sophie, igaz? Somerholderéknél már találkoztunk.

– Igen, én vagyok – bólintott Sophie. – Te meg Daniel, Susan bátyja ugye?

– Ki más – helyeselt nevetve Daniel.

– Ők pedig... – nézett kérdőn a másik két fiúra Sophie, mire Daniel vette a lapot, és gyorsan bemutatta őket egymásnak.

– ...Kenneth Armitage és Edward Coleman. Fiúk, ő itt a húgom, Susan barátnőjének, Emmának az ikertestvére, Sophie. Egyébként Ryan Milleren keresztül ismerkedtünk meg.

Kenneth és Edward rámosolyogtak Sophie-ra, amit a lány viszonzott, de aztán visszafordult Danielhez, mert a fiúnak még volt egy kérdése hozzá.

– De mit is keresel ilyenkor a Hollóhát klubhelyiségénél? Talán eltévedtél? – nézett rá összehúzott szemöldökkel Daniel, mire Sophie elmosolyodott.

– Jaj nem, dehogyis! Direkt jöttem ide, mert épp hozzád indultam – mondta.

– Hozzám? – lepődött meg Daniel, és megdörzsölte a fülét, hogy jól hallotta-e.

– Igen, vagyis nem csak hozzád, hanem Bethanyhez, Susanhöz, Emmához és Arianához is, mert a barátaimmal támadt egy fantsztikus ötletünk, de erről majd később. Előbb be kéne jutnom – magyarázta Sophie, mire Daniel bólintott, hogy mutassa, úgy ahogy érti, amit mond.

Az ajtóhoz lépett, megfogta a sas alakú kopogtatót, és koppantott vele az ajtóra, mire Sophie gondolatban fejbe csapta magát A mágia történetével, amiért nem jött rá erre az egyszerű megoldásra. De rögtön vissza is vonta a cselekedét, mikor a kopogtató megszólalt, és egy olyan bonyolult feladványt tett fel Danielnek, hogy Sophie nem csak, hogy nem tudott volna rá válaszolni, de még a kérdést sem értette. Annál nagyobb csodálattal nézett a hollóhátas fiúra, aki pár másodperc után megválaszolta a kérdést, és valószínűleg helyesen, mert kinyílt az ajtó, és Sophie végre beléphetett a Hollóhát klubhelyiségébe.

A Hollóhát klubhelyisége egészen más volt, mint a Griffendélé. Tágas, kerek terem volt hatalmas boltíves ablakokkal, amik a hegyekre néztek. A mennyezet a csillagos égboltot ábrázolta, rögtön a bejárattal szemben pedig egy ember nagyságú fehér márvány szobor állt, ami valószínűleg a ház alapítóját, Hollóháti Hedviget ábrázolta. De persze innen sem maradhattak el a kék-bronz karosszékek és a kandalló sem.

Azonban Sophie nem sokat gyönyörködhetett a helyiségben, mert Daniel a barátaival a nyomában határozottan egy kisebb lányokból álló társaság felé indult. Sophie hamar megállapította, hogy a társaságból Bethanyn kívül nem ismer senkit, de aztán rémülten hátrahőkölt, ugyanis észrevette Lisa Parkert, Lucas szívszerelmét, aki volt olyan kedves, és majdnem kirúgatta az ikreket.

– Sziasztok, lányok! – köszönt Edward, Daniel egyik barátja, és lehuppant az egyik karosszékbe.
Két lány szemrebegtetve pillantott az ötödéves fiúra, de a többiek csak egy fintorral vettek tudomást a dologról.

– Mit akarsz? – kérdezte mogorván Bethany az ikerbátyjától.

Daniel a mögötte megbúvó Sophie felé biccentett, aki minden erejét latba vetve próbált elrejtőzni Lisa elől. De nem járt sikerrel, ugyanis Daniel mozdulatára nem csak Bethany, hanem a többi lány is felfigyelt, ezzel Lisa figyelmét is magára vonta. Lisa azonban csak egy pillantásra méltatta Sophie-t, nem mutatva, hogy esetleg felismerte volna. Nem úgy a mellette ülő lány, akinek a szemében felismerés csillant, és rögtön letámadta a kérdésével Sophie-t.

– Te Lucas Somerholder egyik barátja vagy, igaz? – kérdezte csillogó szemmel.

Sophie csak bólintott, és jobban szemügyre vette a lányt. Lisával ellentétben, akinek egyenes szőke haja volt, és kék szemei – szóval úgy nézett ki, mint egy vérbeli hercegnő –, ezt a lányt göndör barna hajjal és sárgásbarna szemekkel áldotta meg a sors. Kicsit ismerős volt neki, és kis gondolkozás után rájött, hogy akkor látta többször, mikor Lucas Lisa után koslatott, szóval minden bizonnyal az említett lány legjobb barátnője lehetett.

– Én Jessica Anderson vagyok – folytatta Lisa barátnője. – Lucas beszélt mostanában rólam? – kérdezte elpirulva, mire Sophie rögtön rájött, hogy valószínűleg fülig beleszeretett a fiúba.

– Ugyan – vágott közbe Lisa mérgesen. – Nyilván nem beszélt rólad. Lehet, hogy te nem vetted észre, de csak én érdekeltem, téged még csak pillantásra sem méltatott. Szóval felejtsd el, hogy valaha szeretni fog egy olyan lányt, mint te – jelentette ki gőgösen, mire Sophie elfintorodott. Ez a Lisa hiúbb volt, mint gondolta. Hirtelen megsajnálta szegény Jessicát, aki az elszomorodó arca miatt biztosan őszintén szerelmes volt Lucasba, nem úgy, mint Lisa, aki könnyű szívvel odavetette a fiút Blake elé.

– Te beszélsz, aki annyira se becsülte meg Lucast, hogy megtartotta volna a titkát? – vágott vissza Sophie. – Nem, neked rögtön szaladni kellett Blake-hez feljelenteni. Én a te helyedben már rég elástam volna magam, úgyhogy szerintem jobban tennéd, ha befognád a szádat, mielőtt még jobban megalázod magad.

Lisa elsápadt a dühtől, Jessica azonban halványan elmosolyodott, és reménykedve pillantott Sophie-ra. Sophie úgy gondolta, hogy Jessica hiába szép lány, esélye sem lenne Lucasnál, de úgy érezte, annyit muszáj tennie érte, hogy legalább reményt adjon neki.

– Egyébként pedig – folytatta Lisához intézve a szavait – szerintem Jessicának igenis van esélye Lucasnál.

Jessica mosolya még szélesebb lett, és látszott rajta, hogy már készülne valamilyen köszönettel, de Bethany közbe vágott.

– Most, hogy ezt kitárgyaltuk, szerintem rátérhetnénk Sophie látogatásának céljára – mondta túlkiabálva mindenkit.

– Oh, tényleg! – kapott észbe Sophie. A veszekedés Lisával annyira lekötötte a figyelmét, hogy meg is feledkezett jövetelének céljáról. – Majd elmondom, de előbb keressük meg Emmát, Susant és Arianát.

Bethany bólintott, aztán intett a többieknek, majd Danielt magával húzva megindult az egyik irányba. Sophie követte a testvérpárt, és hamarosan ő is megpillantotta a három keresettet két másik lány társaságában. Daniel elhessentette a két lányt, és levetette magát az egyik megüresedett karosszékbe Ariana mellé, és kényelmesen hátradőlt benne.

– Akkor miért is kerestél minket? – kérdezte, nem törődve Ariana szemrehányó, meg Emma és Susan kérdő pillantásával.

– Sophie? Mi a fenét keresel itt? – hökkent meg Emma ikertestvére láttán, és csak kis híja volt, hogy nem ejtette el a könyvét.

– Csak az van – kezdett bele Sophie, miután Bethany is helyet foglalt –, hogy Jamesnek nemsokára itt a születésnapja, úgyhogy Ivy, Lynn, Dennis és én kitaláltuk, hogy rendezünk neki egy meglepetésbulit. És úgy gondoltuk, titeket is meghívunk, tekintve hogy James barátai vagytok.

– És Emma és én? – vágott közbe Ariana. – Én csak egyszer találkoztam Jamesszel, Emma pedig még egyszer sem.

– Mert Susan barátai vagytok, ő pedig jóban van Jamesszel – vont vállat Sophie. – De ha eljöttök, kérlek, gyertek este tízre a Szükség Szobájába.

Ezután elköszönt, és arra hivatkozva, hogy még beszélnie kell másokkal is, visszatért a Griffendél klubhelyiségébe, ahol is – legnagyobb szerencséjére, mert nem igazán lett volna kedve bemenni a hetedéves fiúk hálótermébe – megpillantotta az egyik karosszékben ülő és nagy valószínűséggel tanuló Clarence-t. Sophie letelepedett mellé, és onnan nézte mit csinál.

– Mit csinálsz? – kérdezte Sophie, habár a válasz egy cseppet sem érdekelte.

Clarence egy pillantra felnézett a könyvéből, de aztán folytatta az előbbi tevékenységét.

– Minek látszik? – vetette oda Sophie-nak. – Tanulok, amit megjegyzek, már neked is kéne, mert nemsokára itt vannak a vizsgák.

– Én tanulnék is – háborodott fel Sophie. – Csak most van fontosabb dolgom is, nevezetesen James születésnapi meglepetésbulija.

– Szuper! – morogta Clarence.

– James születésnapi meglepetésbulija, amire te is el fogsz jönni – helyesbített Sophie.

– Aha, értem – motyogta Clarence oda se figyelve, mire Sophie csak elfintorodott, és folytatta, hátha valamilyen információ legalább eljut a fiú tudatáig – bár erre semmi esély nem látszott.

– Este lesz egy kis megbeszélés a meghívottakkal, és örülnék ha eljönnél. Legalább James kedvéért – tette hozzá.

Clarence mormogott valamit, de Sophie nem értette mit, bár nem is izgatta.

– Szóval este tízkor várunk a Szükség Szobájában – jelentette ki Sophie, azzal ott hagyta a fiút, aki látszólag semmit nem fogott fel a neki mondtakból.

Aznap este Sophie, Ivy és Lynn nem feküdtek le aludni, hanem megvárták amíg háromnegyed tizet ütött az óra. Akkor kiábrándították magukat, és elindultak a Szükség Szobájába, ami aznap egy apró szoba volt egy kis asztallal, kandallóval és tizennyolc karosszékkel.

– Hangulatos – jegyezte meg mosolyogva Lynn, és lehuppant az egyik karosszék. – És kényelmes is.

– Remélem, a többiek hamar ideérnek, mert elalszom – ásított Ivy.

– Egyetértek – helyeselt Sophie, és ő is helyet foglalt.

– Jó estét, hölgyek! – harsant egy jókedvű hang.

– Neked is jó estét, drága Ethan! Hálás vagyok, hogy megtiszteled szerény személyünket azzal, hogy ma jelen leszel ezen a jelentős eseményen – mondta ünnepélyes arccal az ajtón belépő Ethannek Ivy.

– Hé, és én? – méltatlankodott Lucas, aki Ethan nyomában érkezett meg.

– Neked is elmondanám ugyanezeket, de túlságosan álmos vagyok – vetette oda fáradtan a fiúnak Ivy.

– Kár, mert szerintem igazán megérdemeltem volna – mondta sajnálkozó arccal Lucas, és gyorsan leült az egyik karosszékbe, mielőtt az épp akkor érkező Brian vagy Ryan tette volna.

– Nézd el nekik – legyintett Ryan Ivynek intézve a szavait, és inkább választott magának egy másik ülőalkalmatosságot. – Nem tudom, mi volt a vacsorában, de azt hiszem, megártott nekik.

– Akkor Briannek is megártott – mondta vigyorogva Ethan.

– De ti szimplán hülyék vagytok, ami szerintem rásegített – vágott vissza Brian.

Ethan már készült volna az újabb megjegyzésével, de szerencsére nem tudta elmondani, mert nyílt az ajtó, és Bethany libegett be rajta Emmával, Susannel és Arianával a nyomában.

– Sziasztok! – köszönt sugárzó mosollyal Bethany, és rögtön barátja felé vette az irányt.
Brian egy gyors csókkal köszöntötte a barátnőjét, aki utána már az ölében is pihent.

– Danielt hol hagytátok? – kérdezte csodálkozva Ryan, mire Bethany csak vállat vont.

– Azt hiszem legutóbb a klubhelyiségben láttam, de aztán a lányokkal úgy döntöttünk, hogy ott is hagyjuk, mert épp azért nyávogott, hogy milyen fáradt. Komolyan, mint egy ötéves kisfiú! – dohogott Bethany.

Ebben a pillanatban nyílt is az ajtó, és beesett rajta az említett. Mögötte érkeztek a többiek is: Dennis, Kyle, Steve, Emily, Paula és legvégül Clarence. Mindannyian helyet foglaltak egy-egy karosszékben, majd Sophie szólásra emelkedett.

– Gondolom, mindenki tudja, miért gyűltünk össze – mondta kicsit megilletődve, a sok rászegedőző tekintettől.

A többiek némán bólogattak.

– Dennis, Lynn, Ivy és én már kitaláltuk, hogy a bulit James születésnapjának estéjén tartanánk itt, így már csak az maradt hátra, hogy kiosszuk a feladatokat – folytatta Sophie.

– Majd mi Ryanel, Briannel és Daniellel beszerezzük az italokat, a kaját és a tortát– jelentkezett Lucas.

Az említettek egy emberként bólintottak.

– Rendben, akkor mi meg a lányokal elválaljuk a dekorációt – jelentette ki Bethany. – Akár ti is segíthettek – mutatott Lynnre és Ivyre, akik habozás nélkül beleegyeztek.

– Akkor Kyle, Steve és Clarence, ti feleltek az ajándékokért, mi pedig Dennisszel idecsaljuk Jamest – mondta Sophie, miközben Lynn sorra lejegyzetelte a hallottakat.

– Akkor mindenki tudja, hogy mi lesz a feladata? – kérdezte Lynn.

A következő pár nap lázas készülődéssel telt. Az ételekért felelős fiúk már másnap leadták a rendelést a konyhában dolgozó házimanóknak, akik lelkesen láttak neki a tömérdek ételnek és italnak. Eközben Bethany engedélyt kért Flitwicktől egy roxmortsi kirándulásra, úgyhogy egyik nap Clarence-szel leugrottak a kis faluba, hogy megvegyék a dekorációt és maradék ajándékot, miközben Dennis és Sophie azon ügyködtek, hogy távoltartsák Jamest az eseményektől.

James születésnapja szerencsére szombatra esett, ezért senkinek nem kellett kihagynia a tanítást. A lányok már délelőtt bementek a Szükség Szobájába megkezdeni az előkészületeket. Nemsokára követték őket a fiúk, maguk előtt röptetve a tálcákat. Ryanre jutott a torta, amit úgy egyensúlyozott a levegőben, mintha az életét tartaná a pálcája hegyén. Mindeközben Sophie, Dennis, Emily és Paula lementek a kviddicsedzésükre, és magukkal cipelték a vonakodó Jamest is, akinek megígérték, hogy ha velük jön, utána egész délután azt csinálnak, amit ő akar. James persze kapva kapott az alkalmon, mire Sophie elbizonytalanodott, biztos kellett-e ilyet ígérniük a fiúnak.

Este Kyle és Steve úgy döntöttek, lefekvés előtt még lemennek sétálni a parkba, így hát Dennis és James ketten maradtak a hálótermükben. Ám ez nem tartott sokáig, ugyanis megjelent Sophie egy üveg vajsörrel a kezében, és miután koccintottak, kihívta az ünnepeltet egy sakkpartira. Ugyan az elején James szomorkodott egy kicsit, amiért a többiek nem értek rá aznap este, de hamar feloldódott, így a játék második felében már fárasztó vicceivel szórakoztatta kétszemélyes közönségét. Sophie-t ez egy idő után már annyira idegesítette, hogy feladta a közdelmet, mire James örömtáncát kellett elviselnie. Mindeközben persze Dennis remekül szórakozott, mire Sophie kijelentette, hogy próbáljon meg James mellett koncentrálni.

Erre végül nem került sor, mert Dennis felvetette, hogy mi lenne, ha sétálnának egyet a kastélyban, amit persze James örömmel fogadott. Így hát felkerekedtek, és miután kiosontak a barátaival tanuló Patricia Harrison mellett a klubhelyiségből, nyakukba vették a kastély folyosóit.

Vagy negyed órája sétálhattak, mikor "véletlenül" a Szükség Szobája felé tévedtek, ami talán Sophie érdeme volt, tekintve, hogy mennyire ismerte már Jamest, ezért kitűnően tudta befolyásolni.

– Mi lenne ha bemennénk? – vetette fel James, és már lépett is volna a falhoz, de Sophie megelőzte.

Háromszor végigsétált a fal előtt, mire megjelent előtte az ajtó. Sophie az ajtóhoz lépett, és kitárta, majd inkább maga elé engedte Jamest, aki gyanútlanul lépett be a sötét szobába. Sophie és Dennis követték, majd miután bezárták az ajtót, felkapcsolódott a világítás, és a többiek egyszerre ugrottak elő a rejtekhelyeikről.

– Meglepetés! – kiáltották kórusban.

~~~

Boldog és sikerekben gazdag boldog új évet mindenkinek 🎉🥰❤️