„– Biztos csak képzelődtem – mondta magában. – Nagy véletlen lenne, ha Jamest is felvették volna a Roxfortba.
Gyorsan elhessegette a gondolatot, és magához vette a leveleket."

~~~

Az Abszol úti bevásárlást egy héttel Blake látogatása utánra tervezték. Aznap reggel Sophie korán kelt, és rohant is le a lépcsőn a konyhába. Belapátolt egy tányér rántottát, majd csatlakozott az előszobában toporgó Ivyhez. Emma eközben szép komótosan megreggelizett, és a szüleikkel együtt szép nyugodtan összekészültek. Sophie és Ivy mindeközben türelmetlenül várakoztak a kertben, mert az előszobát már megunták. Sophie vetett egy pillantást Jamesre, aki a kerítésnél ült, és egy könyvet olvasott. Felpillantott a könyvéből, és biccentett Sophie-nak, aki visszafordult Ivyhez.

– Mit tudsz Bennettékről? – kérdezte.

Ivy vállat vont.

– Furcsák. Anyáék nem szeretik, ha a közelükben vagyunk.

– Egyebet?

Ivy épp válaszolt volna, de a kertben megjelentek a többiek.

– Indulhatunk? – kérdezte az anyjuk.

A gyerekek bólintottak, és bekászálódtak az autóba. Meg se álltak a Foltozott Üstig, az Abszol út bejáratáig. A Blacksmith család félve lépett be a kocsmába. A kocsmában elég nagy tömeg volt. Sophie érdeklődve nézett körül. Az egyik asztalnál két varázsló alkudozott az előttük fekvő zsák gyanúsan mocorgó tartalmán. Sophie jobbnak látta, ha inkább arrébb húzódik. Egy másik asztalnál egy idős boszorkány aludt, álmában valamiféle vérfarkasokról motyogott. Sophie végül a pult felé fordult. A söntésnél egy kopasz, görnyedt hátú férfi állt. Biztos ő volt a kocsmáros.

– Anne néni, Paul bácsi!

Sophie a hang felé fordult. Talia az egyik asztalnál ült egy barátnője társaságában. A család odatódult.

– Már féltem, hogy nem találtok ide –mondta mosolyogva Talia. – Bemutatom nektek roxfortos barátnőm, Amy Dallast. Amy, ők itt a nagynéném és a nagybátyám. Ők pedig itt az unokatestvéreim, Sophie, Ivy és Emma. Idén lesznek elsősök a Roxfortban.

– Örvendek – rázott kezet Amy a szülőkkel, aztán elbúcsúzott, és csatlakozott a nővéréhez, aki épp a kocsmárossal beszélgetett.

– Na, akkor kezdődhet a bevásárlás? – kérdezte fülig érő szájjal Talia.

Sophie a többiekkel együtt követte Taliát, aki hátrament az udvarra, és megállt egy téglafal előtt. Talia elővette a pálcáját, és megkocogtatta az egyik téglát. A téglafal eltűnt, utat engedve a családnak, akik így egy boltokkal és emberekkel népes utcán találták magukat.

– Üdvözöllek titeket az Abszol úton! – szólt ünnepélyes hangon Talia.

Sophie ámulva nézett körül. Legszívesebben azon nyomban rohant volna körülnézni, de Talia hangja megállította.

– Mielőtt mindenki szétszéledne, menjünk be a bankba, a Gringottsba varázsló pénzért.

Talia elindult az utcán egy magas, elegáns épület felé. Sophie követte. Miközben Talia mögött haladt, körülnézett. Az egyik bolt kirakatában egy gyönyörű seprű volt, előtte egy vele egykorú fiú magyarázott az apjának.

– De apa, a levélben is megírták, hogy az elsőéveseknek nem lehet saját seprűjük. Még nem is vehetnének be a csapatba.

Az állatkereskedés ajtaján sorra léptek ki a gyerekek a szüleikkel, kezükben kalitkákkal vagy ketrecekkel.

Végül előrefordította a tekintetét, mert elérték a Gringotts épületét. A bejárat előtt két mogorva, furcsa szerzet állt, Talia elmondása szerint koboldok. A bejárat mögött egy ezüst ajtó állt, rajta felirat.

Lépj be, vándor, de vigyázz:
Nem csak kincset rejt e ház.
Ha csak vinnél, de nem hozol,
Fejedre csak bajt halmozol.
Ki idegen kincset áhít,
Annak e hely csapdát állít.
Add fel, tolvaj, ne légy dőre,
Varázslat e kincsek őre.

Az ajtó egy hatalmas csarnokba nyílt. Miközben Talia mugli pénzt váltott varázsló pénzre, Sophie megpróbált körülnézni a Gringottsban.

– Nézd, Sophie!

Sophie megfordult. Ivy épp a csarnokból induló folyosó felől integetett neki. Sophie közelebb lépett.

– Mi az? – kérdezte.

– Ez vajon hova vezethet? – kérdezte Ivy a folyosó felé bökve.

– Nem tudom – vont vállat Sophie.

– Akkor nézzük meg!

De már nem maradt idejük, hogy jobban körülnézzenek, mert amint Ivy elindult, Emma megállította.

– Ne menj arra! – mondta szigorúan.

– Miért ne? – kérdezte dühösen Ivy.

– Mert nem hiszem, hogy szabad.

– Mikor csináltam én megengedett dolgot?

Emma bosszúsan felsóhajtott, és már kezdte volna szokásos kioktató szövegét, de ezt szerencsére Talia megakadályozta.

– Gyertek! – szólt oda nekik. – Indulunk vásárolni.

Az első útjuk Madam Malkin Talárszabászatához vezetett. Az üzletben Madam Malkinon kívül, csak egy jóságos arcú boszorkány és a lánya volt, akire az üzlet vezetője egy talárt mért. A belépők láttán a lány elmosolyodott.

– Talia, micsoda meglepetés! Azt hittem, ti már bevásároltatok – mondta.

– Szia Cheryl! Csak segítek a unokahúgaimnak – válaszolta Talia.

– Most lesznek elsősök a Roxfortban? – kérdezte kíváncsian Cheryl.

Talia bólintott.

– Tényleg, a Roxfortról jut eszembe, – folytatta Cheryl – hallottad, hogy Larry Gilbert szakított Lisa Parkerrel? Véleményem szerint, nem illettek össze. Amy nagyon felpörgött, amikor meghallotta. Tudod, hogy mióta tetszik neki Larry.

– Ezzel nem csak ő van így – mormogta Talia.

Eközben Cheryl végzett, így elköszönt Taliától, és az anyjával együtt elhagyta az üzletet.

– Ki az Larry Gilbert? – kérdezte Sophie.

Talia elmosolyodott.

– A Roxfort szívtiprója – magyarázta. – Még csak most lesz harmadéves, de így is minden lány odavan érte. Eddig Lisa Parkerrel járt, a hollóhát kviddicscsapatának egyik terelőjével, de mint hallottad, szakítottak. Most az összes lány fellelkesült, nemcsak Amy. De most itt az ideje, hogy megvegyük a talárokat.

Mikor három kupac talárral kiléptek Madam Malkin üzletéből, folytatták a bevásárlást a Czikornyai és Patzában, ahol megvették a tankönyveiket. A könyvvásárlás után a patikába mentek bájital hozzávalókért, aztán megvették az üstöket és a többi szükséges holmit. Utoljára Ollivander varázspálca boltját hagyták. Amint beléptek az üzletbe, a bolt hátsó részéből előlépett egy idősebb férfi. Üdvözölte Taliát, és mondott valamit a pálcájáról, de Sophie már nem rá figyelt, hanem az utcát nézte, ahol egy házaspár és két gyermekük, egy idősebb lány és az öccse lépkedtek teli szatyrokkal. Sophie-nak valahonnan nagyon ismerősek voltak. Közelebb lépett, de elbotlott egy kis székben, és levert egy kis dobozkát. Elszakította a tekintetét az utcáról, és leguggolt, hogy felvegye a dobozt a földről. A dobozról lecsúszott a teteje, és láthatóvá vált a beljese. Sophie ámulva vette ki a dobozból a szép, sötétbarna varázspálcát. A kezét kellemes melegség járta át. A pálca végéből vidám, vörös szikrák hullottak.

– Gratulálok! – szólt egy hang.

Sophie megfordult. Ollivander, Ivy, Emma és a szülei egyaránt döbbenten néztek rá.

– Azt hiszem megtaláltad a pálcád – szólt Ollivander. – Fűzfa, főnixtoll, tíz hüvelyk hosszú. Nagyon erős és lojális pálca. Igen jó választás.

Sophie ámulattal forgatta a kezében az új pálcáját.

Miután Emma és Ivy is megtalálta a pálcáját, és kifizették a három varázspálcát, úgy döntöttek, betérnek a Kviddics a javából boltba. Ivy rögtön odaszaladt a legközelebbi seprűhöz, és Sophie is érdeklődve figyelte a varázsvilág járműveit. Velük ellentétben Emma inkább a kviddiccsel kapcsolatos könyveket vette szemügyre, Talia pedig találkozott egy griffendéles évfolyamtársával, Lily Petersonnal, aki épp egy új seprűt keresett.

Negyed órával később kiléptek a boltból. Ivy morogva indult el az Abszol úton. Haragudott a szüleire, amiért nem vettek neki seprűt, ezért kárpótlásul betértek a Mágikus Menazsériába, ahol is egy macskával lettek gazdagabbak. De Sophie-nak ez volt a legkisebb problémája. Megint eszébe jutott az Ollivander boltja előtt látott család.

~~~

Sziasztok! Meg is hoztam a kövi részt, és úgy döntöttem, heti kétszer fogok részeket hozni – kedden és szombaton. Ha tetszett a rész, kérlek nyomj egy vote-ot, vagy írj egy kommentet.

~ Kira ~

~ 2021. november 6. ~