Nagyon durva, hogy megírtam már mind a hét évet. Még mindig nem fogtam teljesen fel. Pedig amúgy mostantól kezdődik a lényeg, meg innentől jönnek az izgalmasabb részek. Hjaj, mik lesznek még itt, te jó Merlin. :D Remélem, ti is annyira várjátok már, mint én. :)

Basszus, megint háromkor posztoltam. 

Ash Sirius társaságában hoppanált a King's Crossról egyenesen Cokeworth városkába. Mivel a lány nem akart Norvégiába menni, azt látta a legjobb ötletnek, ha az egykori házában telepednek le. Afféle bázis gyanánt.

Ash még utoljára a vonaton beszélt Regulussal. Újból elhintette neki, hogy az inferusokat tűzzel lehet elpusztítani, és vigyázzon magára. Ugyan a mardekáros fiú továbbra is értetlenül nézett a lányra, bőszen bólogatott, és megígérte neki, hogy úgy lesz. 

Így hát Ash végül ismét abban a romos, koszos házban kötött ki, ahol a gyerekkorát töltötte. Belépve az ajtón egy rendezetlen, porlepte nappali várta, tele törött üvegekkel, kitört ablakdarabokkal és felborított bútorokkal. Ash egy pillanat alatt intett a pálcájával és minden visszaállt a helyére. Az üres alkoholos üvegeket és dobozokat összegyűjtötte egy kupacba, majd egy jól irányzott robbantó átokkal apró porszemekké robbantotta mindet. 

Az első pár nap békésen telt. Siriussal megoldották, hogy mindig legyen víz és áram, bármiféle vízvezeték és kábelek nélkül. Senki nem tudta, hogy hol voltak, mivel a lány nem akarta egyelőre bevonni a többieket. Előtte fel szeretett volna állítani egy Fidelius-bűbájt, ami megvédi teljesen a betolakodóktól a házat. 

Nagyon sokat kutakodott ez után, még Dumbledore segítségét is kérte, és így is egy hónapba telt, mire felállította a varázslatot. 

Augusztus közepére lett kész mindennel és Siriussal úgy egyeztek meg, hogy ő maga lesz a titokgazda. Ezalatt az idő alatt szinte teljesen felszívódtak, még barátaik sem tudták, hogy hol vannak. Mikor Ash úgy gondolta, hogy már biztonságos velük találkozni, elküldött Alpharddal négy levelet Jameséknek, ahova Lily is költözött, Remusnak, Peternek és Damiennek. Perselust maga kereste fel, tekintve, hogy egy utcával odébb lakott, és még nem lépett le onnan. 

Mikor Ash elindult a Fonó Sor irányába, megannyi nosztalgikus emlék jutott eszébe. Mennyit járkáltak azon az utcán Perselussal még a Roxfort előtt. Ash az emlékek hatására szélesen elmosolyodott és úgy tette meg azt a hátralévő pár métert.

Amint a ház bejáratához ért, mosolya azonnal le is hervadt. A házból hangos veszekedés szűrődött ki. Ash ki tudta venni Eileen hangját és egy férfiét, aki nem Perselus volt. A lány küldött egy nyitóbűbájt a bejárati ajtó felé, majd óvatosan kinyitotta azt.

A kis előszobán végighaladva a nappaliba jutott. Először csak résnyire nyitotta ki az ajtót, amin keresztül csak az ablaknak háttal álló Eileent látta. De az is elég volt, hogy cselekedjen, tekintve, hogy a nő arcán több kisebb-nagyobb seb éktelenkedett és védelmezőleg előreszegezte a pálcáját.

Ash benyitott a szobába előreszegezett pálcával és azonnal felmérte a helyzetet. Eileennal szemben állt Perselus apja, akiről a lány mindig is tudta, hogy hasonló kaliberű volt, mint a saját, nem vér szerinti apja. 

A férfi már indult volna Ash felé, de a lány gyorsabb volt: elmormolt egy stuport, ami az átellenes falhoz vágta a férfit. Eileen hálásan nézett a lányra, mivel ő nem szeretett ilyeneket csinálni.

- Örülök, hogy itt vagy Ash. Nem kenyerem az ilyen jellegű ellentámadás. Csak akkor, ha muszáj. - mondta halkan.

Ash halványan mosolyogva biccentett.

- Perselus itthon van? - kérdezte a lány.

Eileen biccentett, majd a lépcső felé mutatott.

- Fent van a szobájában. 

Ash bólintott, majd felrohant a lépcsőn. Nem sokszor járt a házban, de azt megjegyezte, hogy merre volt legjobb barátja szobája.

Két kopogás után benyitott Perselus szobájába, ahol szerencsére meg is találta azt, akit keresett. A volt mardekáros idegesen járkált fel-alá a szobájában. Nyilván Eileen nem akarta, hogy beleavatkozzon, mivel tudta, hogy Perselus képes lett volna komolyabban is bántani az apját.

- Hali. - szólalt meg hirtelen Ash, kizökkentve az ideges járkálásból a fiút.

Perselus egy pillanatra rémülten nézett a lányra, de amikor tudatosult benne, ki is állt az ajtóban, halványan elmosolyodott. 

- Jöttél kimenteni? - kérdezte.

- Természetesen. - nevetett halkan a lány - Bocs, hogy eltűntem, meg kellett oldani a bázis dolgot.

- Kész a Fidelius-bűbáj?

- Aha. Gondoltam szólok, hogy pakolj, mert költözöl. - mondta egy bujkáló mosollyal a lány. 

Perselus döbbent arckifejezése mindent felülmúlt. Ash hangosan felnevetett rajta.

- Költözöm? Hova?

- Na szerinted. - forgatta a szemét a lány - A bázisra. Damient is hívtam, tekintve, hogy Kormund nem éppen a szomszéd, és gondoltam, te sem akarsz itt maradni az idők végezetéig, még ha két utcára is laksz.

- El fogunk férni? 

- Természetesen. - bólintott Ash - Kitakarítottam apám régi szobáját és most jobb, mint új korában, emellett a vendégszobát is összekapartam. Sirius úgyis az én szobámban alszik, szóval minden meg van oldva. 

- Akkor a régi házatok lett végül a bázis. - mormolta magának Perselus - Így már értem, miért ide hoppanáltatok.

Ash biccentett, majd elindult a folyosó felé. 

- Kint várlak a ház előtt.

§

Miután Perselust összeszedte, Ash elindult a megbeszélt találkozási helyre, ahol a tekergőket, Lily-t és Damient várta. Pár pillanattal a lány után Damien lépett be a kávézó ajtaján és indult el az egyik sarokban elterülő nagy asztal felé, ahol Ash ücsörgött egyedül.

- Jól eltűntél, mit ne mondjak. - köszöntötte a lányt mosolyogva. 

- Ja, fel kellett állítanom a bázis védelmi rendszerét. - jegyezte meg Ash sejtelmesen.

Damien erre felvont szemöldökkel ült le a lánnyal szemben. Nem sokkal később megérkezett Remus, rá fél perccel Peter is.

- Nyilván Ágasra kell várnunk, mint mindig. - jegyezte meg dörmögve Remus, miután lehuppant Ash mellé.

Végszóra, amint kimondta a mondatot Remus, James és Lily lépett be a kis kávézóba és ők is az asztal felé vették az irányt. Miután mindenki elhelyezkedett, Ash elmormolt egy disaudiot, majd belekezdett a lényegbe.

- Nagyon sajnálom, hogy Siriussal eltűntünk, de kellett egy kis idő, amíg megoldok mindent. Fidelius-bűbájt használtam a bázison, aminek én vagyok a titokgazdája. Emellett kifejlesztettem egy, a Fideliushoz hasonló bűbájt, ami alapjában véve hasonlóan működik, viszont egyedül azt gátolja meg, hogy beszéljünk arról, amit csinálunk. Ez magába foglalja mind a hydra megölését, mind a horcruxok levadászását. Tehát ezentúl idegenek és nem beavatottaknak nem beszélhetünk és nem is tudunk beszélni a dologról, csak azoknak, akik már alapból tudnak a dolgainkról, ami rajtunk kívül egyedül Dumbledore-t jelenti. A Fideliushoz hasonlóan ehhez is kell egy titokgazda, ami szintén én lettem, remélem, senkinek nincs ellenvetése. Így duplán bebiztosítottuk magunkat, szóval Voldemort és a csatlósai nem tudják kiszedni belőletek sem a bázis pontos helyét, sem azt, hogy mit csinálunk. 

Mindenki egyetértően bólogatott Ash szavain.

- Nos tehát, a bázisunk nem más, mint a gyerekkori házam. Cokeworthben található, a Fonó Sor melletti kis utcában. Ha hoppanálni kell, soha nem a ház közvetlen közelébe hoppanálunk, hanem legalább egy vagy két utcával arrébb. Nehogy valaki kövessen. Bár elvileg a Fidelius mindenki számára teljesen láthatatlanná és hangbiztossá teszi a házat, azért jobb nem bízni a véletlenre. - vázolta a dolgot Ash - Nos tehát, ennyit akartam volna. Szeretnétek megnézni a házat?

Mivel mindenki egyöntetűen bólogatott, Ash is biccentett, majd elindult kifelé a kávézóból. A közeli kis sikátorban bevárta barátait, majd együtt hoppanáltak a helyre. Mint ahogy azt Ash fél perccel előbb elmondta, a Fonó Sor végébe érkeztek meg. Ezután pár pillanat alatt már a szürke épület előtt álltak, amit elméletileg rajtuk kívül senki nem látott.