Az elkövetkezendő hónapok gyorsan elröppentek. Ash csak június közepén eszmélt fel, egy héttel a RAVASZok előtt. De sajnálatára az az egy hét is villámgyorsan elment.

Hétfő reggel izgulva ébredt fel. Hasonlóan az RBFekhez, a RAVASZok is két hétig tartottak. Így Ash-nek az első és a második héten is három-három tantárgyból kellett vizsgáznia. A legelső, rögtön hétfőn a legendás lények gondozása volt. Délelőtt folytak a gyakorlati vizsgák, míg délután az írásbelik. Az írásbeli merőben nehezebb volt, mint ötödikben, de a gyakorlati részén könnyen átment, legalábbis remélte.

Szerdán jött a bájitaltan. Attól már egy fokkal jobban félt. Perselussal, kihagyva a reggelit, kivonultak a tó partjára és még a gyakorlati vizsga előtt nagyjából mindent átbeszéltek. Negyed tizenegykor visszamentek a nagyterembe, tekintve, hogy tizenegykor kezdődött a vizsga.

A gyakorlati feladat igen nehéz volt: amortentiát és az élő halál eszenciáját kellett megfőzniük. AZ utóbbit is csak azért tudta tökéletesen, mivel Perselus könyvéből puskázott órán. A mardekáros csomó helyen belejavított a hatodikos bájitalkönyvébe, amit Ash előszeretettel nézegetett.

Az írásbeli sem volt éppen a legkönnyebb, de a gyakorlatitól Ash jobban félt. A bezoár-kő hatásait kellett leírni is összeszedni, legalább kettő olyan erős mérget, amit nem tud meggyógyítani. Ash-nek hatalmas szerencséje volt, hogy a baziliszkusz meg a mantikór után kutakodott év elején, mivel így azokat könnyűszerrel be tudta írni.

Pénteken az átváltoztatástan RAVASZ következett. Ez bizonyult az eddigi legnehezebbnek. Gyakorlati vizsgaként magukat kellett úgy átváltoztatniuk a diákoknak, hogy plusz képességeket kapjanak, ami roppant bonyolultnak bizonyult. Sokan nem is tudták elvégezni. Ash-nek szerencséjére sikerült, így képes volt pár percig repülni. Emellett különféle nehezebb idézőbűbájokat kellett végrehajtaniuk. Az írásbeli kérdések közt olyan gyöngyszemek szerepeltek, mint a gyakorlati vizsgán végrehajtott feladatok tökéletes leírása és szakszerű végrehajtása. 

Ash a hétvégén sem tudott pihenni: még hátra volt a bűbájtan, a sötét varázslatok kivédése és a gyógynövénytan. Így, míg a legtöbb diák boldogan tengette szabadidejét a birtokon vagy Roxmortsban, Ash Perselus, Remus és Lily társaságában egy-egy könyv fölé görnyedve ücsörgött a könyvtárban. 

A következő hétfőn ismét izgulva ébredt, mivel a sötét varázslatok kivédése RAVASZa következett. Ezen már Sirius is részt vett, aki eddig csak átváltoztatástanból vizsgázott. De abból szinte tökéletesen, tekintve, hogy az animágia után egy kis idézőbűbáj meg hasonlók meg sem kottyantak neki. 

Ezúttal az írásbeli volt délelőtt. Az viszonylag könnyű volt, a nonverbális varázslás szabályait kellett leírni, emellett a dementorokról és az inferusokról kellett egy-egy esszét lekörmölni. Ellenben a gyakorlat már nehéz volt. Az Imperius-átoknak kellett ellent állni, illetve nehéz nonverbális varázslatokat kellett létrehozni.

- Vizsgabiztos úr, lehetne egy kérdésem? - kérdezte a vizsgáztató férfit Ash, miután az utolsó varázslatot is végrehajtotta.

- Persze kedvesem, mondjad. - mondta kedvesen a vizsgabiztos.

- Lehet pluszpontért valami nehezebb varázslatot csinálni? Csak mert jártam egy olyan szakkörre, ahol a pálca nélküli varázslást tanultuk, emellett még egyszer a patrónus-bűbáj megtanulására kellett folyamodnom. 

A férfinek felcsillant a szeme a lány kérdésétől és hevesen bólogatva válaszolt.

- Persze persze kedvesem, hadd lássam. Amit csak szeretnél.

Ash elmosolyodott a férfi válaszán, majd elrakta a pálcáját a talárjába és felkészült. Gyorsan végiggondolta, hogy mit is használjon, majd végül a robbantó átok mellett döntött, mivel azt már hajtotta végre pálca nélkül. 

Egy asztal felé fordult, ami az egyik sarokban kapott helyet, majd erősen koncentrálva elkiáltotta magát.

- Expulso!

A lány ujjaiból előtörő kék fénycsóvák hatására az asztal azonnal szétrobbant. Többen és a hollóhátas felé fordultak, a vizsgabiztos meg leesett állal nézett a lányra.

- Azt hittem, hogy valami egyszerűbbet mutatsz be, mondjuk a lefegyverző bűbájt vagy valamit. - mondta továbbra is döbbenten - Ha egy teljes értékű patrónust le tudsz nekem idézni, esküszöm, szólók pár szót az érdekedben az auroroknál. 

A hollóhátas elmosolyodott a férfi szavain, majd előkapta a pálcáját és a legboldogabb emlékeit pörgette le gyorsan a szeme előtt.

- Expecto Patronum!

A pálca végéből kirobbant a háromfejű rúnakígyó és kecsesen a padlóra csusszant. Körbesodródott a termen, majd szépen eltűnt. Amint a kékes derengésű állat eltűnt, a teremben tartózkodókból egyöntetűen tört ki a taps.

- Gratulálok kedvesem, gyönyörűen teljesítettél. - mondta mosolyogva a vizsgabiztos férfi - Sosem láttam még ilyen ritka patrónust. Büszke lehetsz magadra. 

Ash olyan boldog volt, amikor kilépett a teremből, mint még soha. Arról is teljesen megfeledkezett, hogy még két vizsgája volt a héten, helyette Siriussal töltötte a délután hátralevő részét a Roxmorts melletti hegyen, ahol még évekkel korábban jártak.

Szerda délelőtt a bűbájtan következett. Ismét az írásbelivel kezdtek, ami nem bizonyult túl nehéznek. Ash úgy vélte, hogy a legendás lények után ez volt a legkönnyebb. Gyakorlatin a vízbűbájt és különféle nonverbális bűbájokat kértek, ami szintén nem bizonyult túl nehéznek. Ash ezúttal is megdolgozott a pluszpontokért, mivel pár könnyebb bűbájt nem csak nonverbálisan, de pálca nélkül hajtott végre. 

Az utolsó vizsga pénteken volt, ami nem más volt, mint a gyógynövénytan. A vizsgakérdések a fúriafűzhöz és a folyami dudvához kapcsolódtak. Gyakorlatban a mérges csápfű indáit kellett szakszerűen leválasztani, ami nem volt egy könnyű feladat, tekintve, hogy a növény minden létező pontja vagy mérgező volt, vagy tüskés, vagy harapott, vagy meg akarta ölni azt, aki hozzáért. Szerencsére Ash túlélte a vizsgát, így boldogan terülhetett el utána a tó partján. 

§

Az utolsó pár hét nagyon gyorsan elment. Ash csak arra eszmélt fel, hogy az utolsó nap délelőttjén megtörtént az elballagásuk. Ugyanúgy történt, mint első előtt, amikor az elvarázsolt csónakokon megérkeztek a Roxfortba: a hetedévesek mind beültek egy-egy csónakba és átszelték a Fekete Tó hullámait. Ash, csakúgy mint elsőben, Lily-vel és Perselussal indult útnak, ezzel lezárva az elmúlt hét évet.

A rövidke csónakút közben Ash végigpörgette az összes eseményt, ami a hét éve alatt történt. A beosztást; amikor elsőben Lestrange-ék megkínozták a folyosón; az első találkozást Damiennel; amikor kiderült róla, hogy utazó; azt a sok-sok szenvedést az álmokkal; anyja elrablását és az utána következő korszakját ;apja bántalmazásait; Damien eltűnését; az első, titkos roxmortsi kirándulását Siriussal; a legelső Lump Klubot; a legelső, saját bűbájának megalkotását és tökéletesítését; a legliminecia kitanulását; apja halálát és az általa örökölt hatalmas Gringottsos széfet; amikor egyszer nyáron meg akarta keresni a biológiai apját és jól fogságban kötött ki; a patrónusbűbáj megtanulását; Mordonék mentőakcióját; amikor barátai meglátogatták a Mungóban; a legelső alkalmat, amikor Dumbledore mesélt neki a horcruxokról; azt a sok borzasztó álmot, amin keresztül kellett menni, és a sok gyötrelmes feladatát, hogy utazóvá váljon; az RBFet és ami utána történt; az első nyarát Norvégiában az édesanyjával; amikor a kis baráti társasága feloszlott; a mardekárosok sectumsempráját, ami közel egy hónapra kivonta a forgalomból; az első csókját Siriussal, na meg az a sok szenvedést, amin ezért keresztülment; amikor végre utazó lett; a bulit, amit Sirius a tizenhetedik születésnapján rendezett neki; a Siriussal töltött idejét Norvégiában; amikor Dumbledore végre beavatta, hogy miért mesél neki annyit a horcruxokról, és amikor végre megkapta a feladatát; a kutatást a potenciális pusztítóeszköz után; a sok szenvedést, amit a baziliszkusszal, a mantikórral, a sztümphaloszi madarakkal, a hydrával műveltek; Griffendél Kardjának megmutatását és végül a RAVASZokat.

Ash büszke volt magára, hogy idáig eljutott. Egy önbizalomhiányos, félénk kislányból egy többé-kevésbé bátor, érett, céltudatos és okos nővé vált. Büszke volt magára, amiért képes volt eddig eljutni; büszke volt barátaira, amiért ők is olyanok lettek, amilyenek; büszke volt arra, hogy egy fontos feladat elejébe néznek, amivel maga Albus Dumbledore bízta meg őket; büszke volt azokra, amiket elért, és nem mellesleg: büszke volt arra, akivé vált.

Amikor kiléptek a csónakból és Hagrid vezetésével végigvonultak a hosszas erdei ösvényen, Ash Lily-vel karöltve, könnyezve-szipogva sétált a vadőr mögött. Nem akart még elmenni a Roxfortból. Szeretett volna még egy évet ott tölteni. Nem akart szembenézni a valóvilággal, a valóság kegyetlen, rideg mivoltával. Szeretett volna az az ártatlan gyerek maradni, aki a kastélyban volt. Nem akarta az egész felnőtté válás dolgot, nem akart szembenézni magával a halállal és mégis, mégis erre az ösvényre lépett. A saját döntéséből. Mivel tudta, hogy cselekednie kellett. Nem nézhette ölbe tett kézzel mások halálát, nem várhatott valami isteni megváltásra, nem bújhatott el a világ elől, és tudta, hogy ha bele is hal az egész akcióba, legalább a többi ember békességben élheti le mindennapjait egy gonosz, kegyetlen feketemágus terrorja nélkül.

Ashley Silverman nem volt többé gyerek. Megszűnt gyereknek lenni. Már régen, bár erre ő maga csak most jött rá, ahogy fellépkedett a vonat aprócska létráján és végigvonult a folyosón. Tudta jól, hogy soha többet nem térhet már vissza a kastélyba diákként. De azt remélte, hogy még fogja látni a birtokot, élve.

Ashley Silverman utolsó útjának nézett elébe a Roxfort Expresszen.