Nagyon sajnálom, hogy ilyen  későn jöttem. Eldumáltam az időt. Ígérem, többet nem fordul elő. :)

Vacsora után is még a folyosókon sétálgatott Ash Sirius társaságában. A griffendéles fiú, amióta kilépett az igazgatói irodából, teljesen be volt sózva.

- Továbbra sem hiszem el, hogy Griffendél Kardját fogom forgatni. - mondta lelkesen Sirius.

- Drága, ezt az elmúlt három órában minimum tízszer elmondtad már. - nézett egy fáradt mosollyal a hollóhátas a mellette lépkedő fiúra.

- Azért ne túlozz. - nevetett a griffendéles.

- Nem túlzok Sirius, tíz után már nem számoltam. - nevetett fel Ash.

Sirius csak egy mérges pillantást vetett a lányra, majd egy hosszabb csönd után újból megszólalt.

- Szerinted a Kard nem téved? Mármint, tényleg vagyok elég griffendéles ahhoz, hogy a Kardot használjam?

- A leggriffendélesebb vagy, akit ismerek. - mosolygott a lány - Tök mindegy, ki mit mond, honnan jöttél vagy mi tudom én. Tudom, hogy a családod miatt gondolod ezt így.

- Ennyire nyilvánvaló a helyzet? - pillantott le a hollóhátasra.

Ash csak bólogatott. Sirius ismét csöndbe mélyedt, de ezúttal Ash törte meg a csendet.

- Tudod, nagyon jól tudom, hogy továbbra sem tartod magad méltónak az egész kardos dologhoz. Még azt is ki merem mondani, hogy elég bátornak sem tartod magad. - pillantott a szeme sarkból a fiúra - De hadd mondjak valamit. Már az hatalmas bátorságot igényelt, hogy kiállj a szüleiddel szemben. Arról meg nem is beszélve, hogy eljöttél otthonról, egy szó nélkül beálltál a Rendbe és most hajlandó vagy velem jönni Görögországba veszélyes állatokat vadászni, aztán meg elpusztítani a valaha élt legsötétebb, leggonoszabb varázsló horcruxjait.

- Emellett bármikor képes lennél akár meghalni is azokért, akiket szeretsz. Ezt tudom jól Sirius, szóval ne legyenek kétségeid afelől, hogy méltó vagy a dologra. A legméltóbb, aki csak lehetne. - mosolygott rá a griffendélesre.

Ash látta a griffendélesen, hogy meghatódott a lány szavain. Legalábbis a szoros ölelése erről árulkodott.

- Köszönöm. - suttogta alig hallhatóan a lány fülébe.

- Nincs mit köszönnöd drága, ez az igazság.

- Nem is tudod, mennyi mindenért tudnék neked köszönetet mondani. 

§

Hosszasan sétálgattak még a Roxfort kihalt folyosóin, amikor hirtelen az egyik fordulóban egy alak tűnt fel a folyosó végén.

Ash gyorsan berántotta az egyik szobor mögé Siriust, majd várták, hogy az illető elhaladjon. Amikor a léptek elhaltak, a hollóhátas kiengedett egy hosszasan benntartott lélegzetet, majd a griffendéles felé fordult.

- Ezt megúsztuk, nem vettek észre.

- De, észrevettek. - hallatszott egy ismerős hang a lány háta mögül. 

Ash megfordulva Regulussal találta szemben magát. A fiú mögött kicsit hátrébb a fal mellett a lány legnagyobb meglepetésére Emily ácsorgott. A hollóhátas magában el is mosolyodott, hogy a mardekáros sikerrel járt a bocsánatkérő hadműveletében.

- Mit kerestek itt ilyenkor? Ugye tudjátok, hogy ha más kap el, akkor simán megbüntetne? - kérdezte Regulus.

- Nem büntetsz meg minket? - kérdezte Sirius döbbenten Ash mögül.

Regulus csak a szemét forgatta fivére hülye kérdésére.

- Mikor büntettelek meg téged valaha is Sirius? - mondta unott hangon Regulus, majd Ash-re pillantott - Ha hallgattok rám, menjetek inkább vissza a hálókörleteitekbe. 

Ash biccentett és hálásan nézett a mardekárosra. Sirius ezzel szemben ekkor szúrta ki Emily-t és felvont szemöldökkel meredt öccsére.

- Emily mit keres itt? - kérdezte érdeklődve.

- Beszélgetünk. - válaszolta tömören Regulus. 

Ash csak ekkor tudta megfigyelni a hugrabugos lány arcát. A Hold ezüstöt fénye pont megvilágította, így kirajzolódtak világos bőrén a könnyáztatta csíkok és a vöröses színű szeme. 

- Emily, minden rendben? - kérdezte aggódva Ash.

A barna hajú lány csak nyelt egyet és biccentett.

- Most már tényleg menjetek. - szólalt meg ismét Regulus.

Ash biccentett, majd karon ragadta a mellette ácsorgó griffendéles fiút és elindultak felfelé. A hollóhátas még a fordulóban látta, ahogy Regulus átöleli a hugrabugos lányt, majd eltűntek a szeme elől.

§

Természetesen Ash-éknek eszükben sem volt visszamenni a hálókörleteikbe. Ehelyett a hetedik emeleti folyosó felé vették az irányt. A Szükség Szobájában aztán lehuppantak az egyik kanapéra, majd hajnalig beszélgettek még mindenféle hülyeségről.

- Szerinted milyen lesz a Roxfort utáni élet? - kérdezte Sirius egy igen hosszú csönd után.

- Fogalmam sincs. - vont vállat őszintén Ash - Eredetileg azt terveztem, hogy utazóként besegítek Cadmusnak a különféle feladataiban. De ez elnapolódik, tekintve, hogy feladatunk van.

- Te nem félsz?

- Mitől? A hydrától? Attól nem. A horcruxoktól és a vadászattól? Attól sem. Hogy nem sikerül az egész és mindenkit elvesztek, akit láttam meghalni? Ettől igen. Nincs olyan nap, amikor ne jutna eszembe vagy Lily vagy Reg halála. Pláne, amikor rájuk nézek. Délelőtt, amikor Regulussal beszélgettem a tóparton, akkor is ez járt a fejemben. Vagy amikor Lily zöld szemeibe nézek. Nem tudok nem ezekre gondolni. - vallotta be a lány.

- És nem csak ők halhatnak meg. Te is, Perselus is, Damien is, Remusék is, bárki, aki közel áll hozzám. Ha Voldemort tudomást szerez arról, amire készülünk, benne van a pakliban, hogy engem elfogat, titeket meg megölet. - mondta Ash és megbicsaklott a hangja az utolsó mondatnál - Félek ettől az egésztől, de ha mi nem teszünk semmit, akkor más sem fog.

Sirius csak némán bólogatott pár percig, majd ő is megszólalt.

- Én is félek ettől. Attól a legjobban, hogy téged bánt. Egyszer már Blackwater elkapott. Simán lehet, hogy Voldemort is képes erre és ő már nem lesz olyan kegyes hozzád. Megkínoztatna és megölne. Akkor viszont nem csak az egész akció bukik, hanem mind össze is omolnánk, ezt elhiheted nekem. - mosolyodott el keserűen a griffendéles - Te tartasz minket egyben. Nem tudom, hogy nélküled érdemesnek látnánk-e a további harcokat...

- Sirius, ha valaha is ez bekövetkezne, ígért meg nekem, hogy nem adod fel. - vágott közbe hevesen a hollóhátas - Ha nem végzünk Voldemorttal, mások is meghallhatnak. Nem csak Lily és Reg, akár te is, Remusék is és sokan mások, akik ártatlanok. Ígérd meg nekem, hogy bármi történjék is, ti végigviszitek az akciót.

A griffendéles Ash-re emelte szürke szempárját, majd nagyon lassan bólintott. 

- Kész vagyok feláldozni magam a cél érdekében és tudom, hogy ez fájdalmas. Nekem is nagyon fájna, ha elvesztenélek, és valószínűleg bosszúvágy is hajtana, de végigcsinálnám. Minimum azért, hogy mások ne veszíthessék így el a szeretteiket. - mondta a lány. 

- Ebben igazad van. Szeretném azt gondolni, hogy ez az idilli, Roxfortos élet örökké tart, de pár hónap múlva lelépünk. Rossz belegondolni, hogy az sem biztos, hogy valaha újra látjuk a kastélyt. - sütötte le a szemét a griffendéles - De igazad van abban, hogy harcolnunk kell. Nem Dumbledore miatt, nem a Rend miatt és még csak nem is magunk miatt. Hanem az ártatlanok miatt, akik ebben a háborúban meghaltak. Mint Emily szülei vagy bárki, aki mugli, mugliszületésű vagy csak rosszkor volt rossz helyen. 

- Ez a beszéd. - mosolyodott el halványan Ash.