Lassacskán beköszöntött a március, de a hónap továbbra sem hozta magával a kellemes, tavaszias időt, amit kellett volna. Ugyan a hó már elolvadt, továbbra is baromi hideg volt a birtokon és a szél is hevesen fújt.

Ash ennek ellenére boldogan ücsörgött elvarázsolt pulcsijában a tó partján. Mellette Sirius ült, aki megfogadta a lány tanácsát és kutya alakjában merészkedett ki a birtokra. Szerencsére a diákok nem igazán járkáltak ki, mivel sanszosan elmeháborodottnak nézték volna a hollóhátast, aki mély diskurzusokat tartott a fekete kutyával. Ugyan az eszmecsere felettébb egyoldalú volt, azért néha kapott az álltattól egy-egy egyetértő, vagy éppen ellenkező morranást.

Ezúttal más volt a helyzet. Ash néma csendben ücsörgött az egyik padon és az átváltoztatástan tankönyve fölé meredve olvasta azt. Egy idő után viszont érezte, hogy a mellette ücsörgő kutya lyukat éget az oldalába. Ash felpillantott és látta, hogy Blöki meredten bámul valamit a lány mellett. A hollóhátas arra fordította a tekintetét, és meglepődve látta, hogy nem más közeledik felé, mint Regulus.

Amikor a mardekáros észrevette, hogy a lány bámulja, egy pillanatra lesütötte a szemét, de továbbra is rendületlenül haladt a lány felé. 

- Öhm... - kezdte feszengve - Szia.

- Hali. - mosolyodott el a lány - Miben segíthetek? 

- Hát, öhm... Izé. Szóval a segítséged kéne.

- Nem mondod Regulus, nem jöttem rá magamtól. - nevetett fel a lány.

Ettől már kicsit a mardekáros is felengedett és halványan elmosolyodott.

- Leülhetek? 

- Persze, gyere. - csusszant odébb a lány, meglökve a mellette halkan morgó kutyát - Mozogj Blöki, útban vagy.

Regulus leült a lány mellé, majd a kezeivel babrált egy kis ideig, mire végül belekezdett a mondandójába.

- Szóval. Ash, te lány vagy.

- Igen Regulus, örülök, hogy feltűnt. - mondta komolyan bólogatva a hollóhátas.

A mardekáros erre végre elnevette magát, majd egy mosollyal folytatta.

- Emellett nagyjából az egyetlen is, akivel normálisan tudok beszélgetni. Mármint lányok közül. A mardekárosok nem éppen minősíthetőek. - hadarta - Szóval. Megbántottam valakit még ezer éve, akivel azóta nem beszéltem sajnos. De már nagyon hiányzik, ezért szeretnék vele újra beszélni, csak nem hallgat meg.

- Bocsánatot próbáltál már kérni? - kérdezte a hollóhátas egy halvány mosollyal, mivel természetesen tudta, kiről van szó.

- Hát öhm... Akartam, de nem igazán figyelt rám. - sütötte le a szemét.

- Őszinte leszek veled Regulus, a lehető legrosszabb emberhez jöttél. - nevette el magát a lány - Mert ha valaki, akkor én vagyok a világon a legszarabb az érzelmek kifejezésében. 

- Azért téged találtalak meg, mert más nem hallgatna meg. - mondta szomorúan Regulus, majd halványan mosolyodott - Szerinted Avery tudna bármi értelmeset tanácsolni nekem?

- Avery az elmúlt hét éve alatt egyetlen értelmeset sem mondott még ki, nemhogy tanácsolt volna. - nevette el magát a lány.

Hirtelen fű ropogása hallatszott mögülük és feltűnt két másik mardekáros. Közelebb érve Ash felismerte az egyikükben a szalmaszőke hajú ifjabb Barty Kuport, a másikat viszont nem ismerte. 

- Black, mit csinálsz te itt ezzel a mocskos sárvérűvel? - kérdezte Kupor.

Ash csak a szemét forgatta és intett a kezével Blökinek, hogy tűnjön el a tetthelyről. A kutya vette is az adást, mert elrohant a kastély felé.

- Tudtommal Regulus szabad ember, azt csinál, amit akar, és azzal, akivel akarja. - jegyezte meg Ash szarkasztikusan.

Kupor egy undorral teli, de gyilkos pillantást vetett a hollóhátasra, majd előhúzta lassan a pálcáját. A mellette álló fiú is így tett.

Ash követte a tettüket, így már ő is előreszegezett pálcával állt a két mardekárossal szemben.

- Regulus, tűnj el innen, mielőtt véletlenül bekapsz egy átkot. - sziszegte a fiúnak Ash.

A mardekáros egy pár pillanatig még meredt a lányra, majd bólintott, és szapora léptekkel elindult a kastély felé.

- Gyáva... - dünnyögte Kupor, majd még magasabbra emelte a pálcáját - Most pedig móresre tanítalak, sárvérű.

Ash önkéntelenül is elmosolyodott a mardekáros szavain.

- Kíváncsi leszek, az ötödikes tudásoddal mit tudsz felmutatni ellenem. - vigyorgott a lány. 

Gyorsan felelevenítette azokat a varázslatokat, amiket még évekkel korábban Mordon tanított neki. Emellett volt egy hatalmas előnye a mardekársokkal szemben. Tudott nonverbálisan is varázsolni, és a pajzsbűbáj kategóriájú varázslatokat már pálca nélkül is végre tudta hajtani, köszönhetően a szakkörnek, amit az idézők tartottak.

- Legyek könyörületes? - húzta kegyetlen vigyorra a száját a fiú - Sectumsempra!

Ash gyorsan reagált és elugrott az átok elől. 

- Nem túl egyedi. - jegyezte meg vigyorogva a lány.

Ezúttal a másik mardekáros támadott.

- Confringo!

Ash könnyűszerrel kivédte egy nonverbális pajzsbűbájjal az átkot, majd küldött egy néma stuport a mardekáros felé.

A fiú métereket repült, majd puffanva ért földet a fűben. Ash látta, hogy megvillan valami Kupor szemében, majd egy undorító vigyorra húzta a száját.

- Capitulatus!

Ash pálcája kirepült a kezéből, és valahol a fűben landolt. A lány simán visszaszerezhette volna egy invitoval, de inkább kicsit rájátszott az áldozat szerepére.

- Oh jaj, a pálcám, mi lesz velem. - mondta kétségbeesett hangon, majd elnevette magát - Csak vicceltem. 

Kupor felvonta a szemöldökét, és nyitotta a száját a következő átkára.

- Cruc...

- Oh azt már nem! - dünnyögte a lány, majd elkiáltotta magát - Expulso!

Az átok hatására a mardekáros fiú, hasonlóan az előző társához, métereket repült, majd nyekkenve ért földet a fűben. Ellenben a stupor hatásával, az expulso nem ütötte ki az ellenfeled, így Kupor lassacskán feltápászkodott.

Ash-nek ennyi idő pont elég volt ahhoz, hogy egy nonverbális invitot küldjön a pálcája felé, így az pillanatokkal később már a kezében volt. Újra előreszegezte a mardekárosra, és várt.

- Ezt még megbánod, mocskos kis sárv... - kezdte volna a mardekáros, de Ash úgy döntött, unja a dolgot, így unottan megsuhintotta a pálcáját, és szavak nélkül ráküldött egy nyelvragasztó rontást, amit Perselus mutatott neki. 

- Unalmas vagy, remélem tudod. - mondta a fiúnak, majd felé is küldött egy stuport, és mint aki jól végezte dolgát, elvonult a kastélyba. Vagyis vonult volna, amikor két döbbent alakot pillantott meg pár méterre a tetthelytől.

- Ez nagyon menő volt. - szólalt meg Regulus, felocsúdva a döbbenetéből.

Sirius csak pár pillanattal később kapcsolt, majd szélesen elvigyorodott.

- Büszke vagyok rád, drága.

§

Bent a kastélyban az előcsarnokban Ash és a két Black fivér szembetalálta magát McGalagony professzorral.

- Silverman, hívatja az igazgató. - közölte professzor, majd Siriusra nézett - Magát is, Black.

Ash biccentett, majd intett Regulusnak és Sirius társaságában elindultak fel a kőszörny irányába. Megérkezve Ash bemondta a jelszót, majd a páros fellépkedett a csigalépcsőn és benyitottak az irodába.

- Áh, gyerekek, hát itt vagytok. - mosolyodott el Dumbledore, ahogy meglátta Ash-éket - Mutatni akarok valamit.

Ash kérdőn nézett össze Siriussal, majd követték tekintetükkel az idős varázslót, ahogy felállt, az egyik szekrényhez lépett és leemelte róla a kopott Teszlek Süveget. Dumbledore leporolta a fejfedőt, majd jobb kezével belenyúlt és valamit megragadott. 

Előhúzva egy rubintmarkulatú ezüstkardot tartott a kezében. Ash leesett állal bámult a fegyverre.

- Ez... Ez az igazi? - nyögte Ash, miután felocsúdott döbbenetéből.

-  A legigazibb. - mosolyodott el az igazgató - Azért mutattam meg ezt most nektek, mivel kelleni fog majd a jövőben valami, amivel le tudjátok győzni a hydrát. Griffendél Kardjánál nincs jobb választás erre. Sirius?

- Igen uram? - kérdezett vissza értetlenül a fiú.

- Érdekel?

- A kard? Persze, uram. - mosolyodott el a griffendéles és odalépkedett az igazgatóhoz. 

Kézbe vette a vékony markolatot és maga elé emelte a hosszú, kecses ezüstpengét. 

- Nem csak a kardra gondoltam. - mondta halvány mosollyal Dumbledore - Griffendél Kardját csak olyan griffendélesek használhatják, akik igazán méltóak rá. Úgy vélem, a kard szerint az vagy, tekintve, hogy hagyja, hogy megfogd és forgasd. 

Sirius leesett állal bámult az igazgatóra.

- Én? Mármint, méltó lennék rá? De hát mégis miért? Miért pont én?

- Hosszan sorolhatnám ezt, és van egy olyan érzésem, hogy abba Ash is beszállna. - pillantott somolyogva a hollóhátasra - De ebbe most ne menjünk bele, nem akarlak egész nap itt tartani titeket. Ash úgyis elmondja, ha szeretnéd. Ami most a lényeg, hogy vállalod-e, hogy használod Griffednél Kardját?

Sirius pár pillanatig elkerekedett szemekkel nézett az igazgatóra, majd lassan bólintott.

- Persze uram, megtiszteltetés lenne!

- Ebben ez esetben kellene egy kis kiképzést tartani neked, hogyan kell a kardot forgatni. Hacsak nem tudod már most. A Blackek az ilyen dolgokra általában figyelni szoktak. 

- Nem uram, fogalmam sincs, hogy kell vívni, ha erre céloz. - rázta meg a fejét a griffendéles - Anyánk csak zongorázni meg táncolni tanított minket kötelezően. 

- Akkor, ha nem bánod és belefér az idődbe, adnék pár leckét. - mondta mosolyogva az igazgató.

Sirius csak szélesen vigyorogva bólogatott, majd visszaadta Dumbledore-nak a kardot.

Miután kiléptek a folyosóra, a griffendéles ugrálva-tapsikolva indult meg a nagyterem felé. Ash csak mosolyogva nézte a boldog és felettébb éretten viselkedő fiút.