FONTOS!! A fejezet végén említést teszek egy állatról, ami nagyon fontos a történet jövőjében. Hogy pontosan mi az, a következő fejezetből ki fog derülni, de aki már most rájött, vagy sejti a leírásból, hogy mi az, azt nagyon szépen kérem, NE írja le kommentbe. Direkt nem írtam most le, és kérlek titeket, ti se tegyetek így. Nem szeretném lelőni a poént. Aki nem jött rá, ne búsuljon, holnap úgyis fény derül rá. Remélem, megértitek. :)

Ja, amúgy holnap jön A Kígyó Történetéből a második fejezet, akit érdekel, várom ott is. Jó olvasást a mostani részhez! :)

Ash-nek fura volt télen visszatérni a Roxfortba. Januárban még javában hó borította a birtokot, megadva továbbra is a karácsonyi utóhangulatot. Pár nappal a tanítás kezdete előtt érkeztek vissza, de az a pár nap is olyan gyorsan elröppent a temérdek tanulnivaló, házi és beadandó miatt, hogy Ash észre sem vette. Csak akkor tűnt neki fel a dolog, amikor egy hétfő reggelen második órában dupla bájitaltanra indult Perselus kíséretében. 

Visszatérve a kastélyba, a tanárok újult erővel ostromolták a diákokat, legfőképp az ötöd- és hetedéveseket a tanulnivalókkal, mivel már gőzerővel készültek az év végi, roppant fontos vizsgákra. Emiatt megsokszorozták az anyagmennyiséget, szabályosan leterhelve a hetedéveseket. Szegényeknek nem volt elég az amúgy is nehéz tananyag, a tanárok sorra adták ki az ismétléseket az egész hétéves anyagból.

Az első egy-két hét pillanatok alatt elrepült a könyvtárban ücsörgéssel és magolással. Ash-ék nem is haladtak a munkájukkal, pedig már a február is beköszöntött, sőt, lassan a március határát karcolgatták. Végül a hollóhátas egy szombat késő esti órában jutott lélegzethez, amikor végre befejezték Damien társaságában az összes maradék házijukat. A Hollóhát klubhelyiségében ücsörögtek, mivel a könyvtár már réges-régen bezárt. 

Miután Ash becsapta az utolsó tankönyvét is és a mellette álló fotelba hajította, ahol nem mellesleg egy igen nagy kupacnyi tankönyv hevert, mind a két hollóhátastól, a lány magához ragadta azt a könyvet, amit karácsonyra kapott Jamestől és Lily-től, mivel még nem volt alkalma beleolvasni, és szépen nekiállt.

Hosszas lapozgatás után elért egy igen érdekes oldalra: a lap melletti kis ábrán egy rubintmarkulatú ezüstkard díszelgett, címként pedig cirkalmas betűkkel a Griffednél Kardja felirat szerepelt felette. Ash belekezdett az olvasásba, mivel eszébe jutott egy bizonyos beszélgetés, amikor Dumbledore említette az alapítók tárgyait, köztük a kardot is.

A könyv csupa érdekesebbnél érdekesebb dologról írt. Taglalta, hogy a kardot koboldok készítették, emellett a koboldok által kovácsolt eszközök olyan képességgel rendelkeztek, hogy mindent magukba szívtak, ami erősíti őket. Ash-nek hirtelen egy kis villanykörte kapcsolt a fejében, és izgatottan nézett Damienre.

- Nézd csak, Damien. - adta át Ash a könyvet a hollóhátas fiúnak - Ez elég érdekes.

Damien elvette a lánytól a könyvet, gyorsan végigfutotta az oldalt, majd összeráncolta a szemöldökét és pár percnyi gondolkodás után visszaadta a kötetet a lánynak.

- Szerinted ez képes lenne horcruxokat pusztítani? - kérdezte felvont szemöldökkel egy hosszabb gondolkodás után.

- Nem tudom. Itt csak annyit írnak, hogy mágikus erejű és koboldok készítették. Lehetséges. - vonta meg a vállát a lány.

- Tegyük fel, hogy alkalmas lenne. Honnan szerezzük meg? - tette fel a jogos kérdést a fiú - A könyv itt azt írja, hogy a legenda szerint csak az igazi, vérbeli, szívükben hű griffendéleseknek jelenik meg. Ezzel annyi a probléma, hogy egyikünk sem griffendéles, szóval nem lehetünk igazi, vérbeli, szívünkben hű griffendélesek. 

- Igen, ez egy elég nagy probléma. - értett egyet a lány - Szerintem holnap megkeresem Dumbledore-t, hátha tud valami használhatót mondani a karddal kapcsolatban. Te találtál bármi érdekeset?

- Dehogy. Ebben a könyvben a legérdekesebb a futóférgek szaporodása volt maximum. - rázta meg a fejét a fiú, majd a fotelben lévő könyvkupac tetejére hajította a kezében tartott kötetet - Szerintem mára befejezem. McGalagony beadandója levitt az életről. Megyek aludni.

§

Másnap délelőtt Ash el is indult az expedíciójára, ami Dumbledore irodájába vezetett. Szerencsére az igazgató ott volt, és érdeklődve fogadta a lány újabb kérdését. 

- Miben segíthetek, Ash? - köszöntötte mosolyodva az idős varázsló a lassan már törzsvendéggé vált lányt.

- Tegnap este olvastam egy érdekes tárgyról, igazgató úr. Már egyszer tetszett említeni, még amikor mardekár medáljáról beszéltünk. Egy könyvben olvastam erről, amit karácsonyra kaptam Lily-től. Griffednél Kardja. - kezdte a bevezetőjét a lány - Arra gondoltam, hogy ez esetleg nem lenne-e megfelelő elpusztítani a horcruxokat?

- Attól tartok, nem. - rázta meg a fejét Dumbledore.

Ash kérdő-döbbent arckifejezésére folytatta, immáron megmagyarázva.

- Ugyan a kard tényleg rendelkezik kivételes képességekkel, önmagában nincsen elég erős ahhoz, hogy el tudjon pusztítani egy ilyen kaliberű sötét tárgyat. Nagyon sok mindenre alkalmas, a legtöbb sötét teremtményt el lehet ezzel pusztítani, de sajnálatosan a horcruxokat nem. Ellenben van rá egy megoldás.

- Mivel a kard koboldok által kovácsolt ezüstből készült, megvan az a tulajdonsága, hogy mindent magába szív, ami csak erősíti. - folytatta az igazgató - Ha képesek lennénk valahogy belejuttatni egy olyan állat mérgét, ami van olyan erős, hogy elpusztítson egy horcruxot, onnantól fogva már a kard is elég erős lesz a feladatra.

- Tehát, ha teszem azt, megölök vele egy baziliszkuszt, és a mérgét rácseppentem a kardra, az beszívja, ezzel megkapva a baziliszkusz mérgének tulajdonságát, és onnantól kezdve úgy funkcionál, mintha baziliszkuszfogat használnék? - kérdezte Ash.

- Nagyjából. - biccentett Dumbledore.

- És ha ezzel megölök valakit? Akkor az is kap a méregből? - kérdezte újból a hollóhátas.

- Nem próbáltam még, így nem tudok erre pontos választ adni. Feltehetőleg igen, bár szerintem a szúrás, természetesen, ha olyan súlyos, előbb végez vele. - magyarázta az igazgató.

- Értem, professzor. Akkor sajnos ez sem egy megoldás. Bár, tegnap megállapítottuk Damiennel, hogy a kard csak az igazi, vérbeli, szívükben hű griffendéleseknek jelenik meg, mi meg nem vagyunk azok. Többre mennénk Hollóháti elveszett diadémjával, csak sajnos az el van veszve. - mondta nevetve a lány.

- Na igen, nem valószínű, hogy nektek megjelenne a kard. - mosolyodott el az igazgató - Ellenben, Mr. Blackről vagy éppen Mr. Potterről már nem mondható el ugyanez. Mindketten ízig-vérig griffendélesek, szóval bármi lehetséges. De erről ráérünk akkor beszélni, ha már megvan, mivel akartok megküzdeni. Vagyis, pontosítva, mivel fogtok. 

§

Miután kilépett az igazgató irodájából, Ash a könyvtár felé vette az útját. Szerencsére ott összetalálkozott Damiennel, így azonnal be tudott neki számolni a dologról.

- Na, mit mondott Dumbledore? - kérdezte izgatottan a hollóhátas fiú.

- A kard kilőve. Önmagában nem elég erős, hogy elpusztítsuk vele a cuccokat, csak akkor lenne elég erős, ha mondjuk baziliszkuszméregbe forgatnánk. - foglalta össze a lány az igazgatóval folytatott beszélgetését.

- Ja, mert a kobold-ezüst beszív minden ilyen menő cuccot, ami a hasznára lehet. - bólogatott Damien - Akkor ennek max úgy lenne értelme, ha valami mérgező vérű állatot ölünk meg vele, ami bele tudna ivódni a kardba, és a vére van olyan erős, hogy el tudjuk pusztítani a cuccokat.

Ash egy ideig bambulva bólogatott, majd, amikor elhatoltak agyáig a fiú szavai, szinte egy csapásra megvilágosodott. Felkapta a fejét és a hollóhátasra meredt.

- Zseniális vagy Damien. - mondta a fiúnak, majd mit sem törődve a hollóhátas kérdéseivel, felpattant és elrohant a polcok közé.

Ash még régebben olvasott egy könyvben erről az állatról, ami hirtelen beugrott Damien leírásáról. Azóta többször is előkerült, de sosem mutatott érdeklődést a téma iránt. Most viszont Ash azonnal megvilágosodott. Tökéletes préda. Nem csak, hogy a vére volt mérgező, de a fogai is azok voltak, így duplán be tudták magukat biztosítani, ha az egyik esetleg mégsem működne. Már csak keresniük kellett egy ilyen lényt, ami viszont egy fokkal bonyolultabbnak bizonyult. 

Ash végül hosszas kutakodás után megtalálta azt a könyvet, amit keresett, majd boldogan visszarohant az asztalához és lecsapta a kötetet Damiennel szemben. Fellapozta, majd a fejezetet a fiú orra alá dugta.

- Megtaláltam, mit kellene megölnünk.