87. Fejezet

Lassan beköszöntött a tél. A december vastag hófelhőket hozott magával, amikből nagy pelyhekben hullott éjszaka a hó. Szombat reggelre az egész birtok fehér hóköpenybe burkolózott. 

Tekintve, hogy a RAVASZok egyre közeledtek és a tanárok is egyre több tanulnivalót adtak fel, Ash nem tudott akkora erőt belefektetni a kutatásába, mint amekkorát szeretett volna. 

Remusnak igaza volt. A XXXX besorolású lények közt semmi használható nem volt. Ash ezután ért a XXXXX besorolásúakhoz, amik közt az elsők az akromantulák voltak. A hollóhátasnak beugrott egy pár évvel azelőtti emlék, amikor Siriussal kilógtak a tiltott rengetegbe és találkoztak egy ilyen borzasztó lénnyel. A könyv szerint a mérgük veszedelmes volt, viszont lecsapolva bájitalokhoz használatos.

Ash fújt egyet, majd lapozott. Hajnali egy körül lehetett, a három másik lány már csöndben aludt a többi ágyban, ő mégis egy aprócska gyertya mellett olvasgatta a Legendás Lények és Megfigyelésük könyvét. 

A következő oldalról egy hatalmas kígyó képe vicsorgott vissza rá. A hollóhátas azonnal tudta, mi az, mivel párszor már olvasta a könyvet. Ahogy a kígyóra pillantott, nem is értette, hogy nem jutott előbb eszébe az állat.

A baziliszkusz.

Ahogy Ash belegondolt, lehet, nem ezzel az állattal kellett volna megküzdeniük, tekintve, hogy a puszta pillantása öl, és maximum egy párszaszájú tudná irányítani. Másrészről meg a könyv szerint Angliában négyszáz éve nem láttak baziliszkuszt és Ash sem tervezett kikelteni egyet, így ezt felejtősnek érezte. 

§

Másnap reggel meglepő módon nem csak Sirius, de Remus és a hollóhát asztalánál ücsörgött.

- Srácok, ha ilyen népesedést érünk el, szólni fogok Dumbledore-nak, hogy szerezzen be nekünk egy ötödik asztalt. - jegyezte meg Ash, miközben leült a kért griffendéles fiú közé. 

- És neked meg is engedné és odavarázsolnia valami kisebb asztalt az egyik sarokba. - mondta vigyorogva Damien.

- Meg kéne próbálni. - bökte oldalba a lányt Sirius.

- Idióták vagytok. - dünnyögte Ash válaszképp.

- Találtam valami használhatót. - csúsztatta Remus a hollóhátas orra alá az addig a kezében tartott könyvét - Sztümphaloszi madarak. A csőrük bronz, a tolluk meg nagyon erős fémből van. Ha egy olyat el tudnánk kapni, esélyes lenne, hogy a horcruxokat is el lehetne velük pusztítani. 

- Olvastam ezekről a madarakról, de nagyon nehéz megölni őket. 

- Ebben a kategóriában minden nehéz lesz Ash, szóval ezek közül is a legkönnyebbet kellene megtalálni. - jegyezte meg Perselus.

- Ez igaz. Én eddig csak a baziliszkuszokról olvastam, az meg minimum a legnehezebb az összes közül. 

- Ennyi erővel az Ouroborossal is megküzdhetnénk. - jegyezte meg Remus.

- Vagy Jörmungandrral. Bár szerintem egyik sem létezik. Vagyis remélem. - fűzte tovább Ash.

- Ti mi a jó életről beszéltek itt? - kérdezte felvont szemöldökkel Damien - Mert hogy szerintem ebből nem csak én nem értettem egy betűt sem. 

- Ouroboros és Jörmungandr különböző mitológiákban megtalálható óriáskígyók, amik akkorák, hogy elérik a saját farkukat. Az északi mitológiában Jörmungandr Loki egyik gyermeke, ami képes körbeérni egész Midgardot, vagyis a Földet. A történet szerint, ha Jörmungandr elengedi a farkát, megkezdődik a Ragnarök, ami a világvége motívum az északiaknál. Az ellensége a villámok istene, Thor. - magyarázta Ash.

A többiek mind csak pislogtak rá, egyedül Remus tűnt úgy, mint aki érti, miről beszél a lány. 

- Nem fogok én semmilyen óriáskígyót meg villámistent meg ragnarököt vagy mit vadászni, felejtsd el. - mondta kis szünet után Sirius.

Ash elnevette magát a griffendéles szavain.

- Ne aggódj, én sem terveztem ezt.  

§

- Megyünk Roxmortsba? - kapta el hirtelen Sirius a semmiből Ash derekát az egyik folyosón.

A lány majdnem szívrohamot kapott a hirtelen megmozdulástól, de gyorsan megnyugodott.

- Esküszöm, ezekkel a lépéseiddel előbb kinyuvasztasz, minthogy eljussunk addig, hogy találjunk bármit, literálisan bármit, amivel kicsinálhatnánk a horcruxokat. - mondta karba tett kézzel a hollóhátas.

- Ezt egy igennek veszem.

- Mindjárt, kell a köpenyem. - felelte a lány, majd elrohant a Hollóhát tornya felé.

Öt perccel később már a bejárati csarnokban ácsorgott, várva a griffendéles fiúra.

Nem sokkal később ő is befutott, majd elindultak kifelé a parkba. A hó csendesen hullott nagy pelyhekben, ami egy kellemes, puha fátyolt bocsátott a fákra és a távolban magasodó hegyekre. A Fekete Tó jege teljesen be volt fagyva, amit pár korcsolyázó diák szántott végig nagy hévvel. Ash-nek eszébe jutott, hogy ezer éve nem korcsolyázott már, és a volt korcsolyája már nem is volt jó rá.

- Jó lesz a Három Seprű? - kérdezte Sirius, kizökkentve a lányt a gondolataiból.

Ash bólintott, majd az említett kocsma felé vették az irányt. Roxmort macskaköves utcái így télen is eléggé zsúfolva voltak. Egyöntetűen nyüzsgött ott roxfortos diák és a falúban lakó emberek közül mindenki. 

 - Már akartam kérdezni, - ült le a lánnyal szembe a griffendéles és átnyújtott neki egy korsó vajsört - hol töltöd a karácsonyt?

- Otthon. Ezúttal otthon. Már múlt évben is haza akartam menni, de akkor valahogy kimaradt. - mondta Ash - Miért, mást terveztél?

- Terveztem? - kérdezte meglepetten Sirius.

- Hát, mást terveztél karácsonyra? Vagy Jameséknél karácsonyozol? Hallottam, hogy Lily is ott lesz, megértem, ha a tekergőkkel akarsz lenni. - mondta lesütött szemmel a lány.

Az igazat megvallva a hollóhátas azt remélte, hogy együtt karácsonyozhatnak Siriussal Norvégiában. 

- Várj, te most azt mondod, hogy karácsonyozzak veletek Norvégiában? - kérdezte egy kisebb döbbent csönd utána griffendéles.

- Persze, hogy azt mondom, azt hittem, ez evidens. - mosolyodott el Ash. 

- Én amúgy ezt szerettem volna, csak nem voltam benne biztos, hogy te is akarod. Mármint, hosszú idő után először lehetsz együtt édesanyáddal és nem akartam belerondítani a dologba. Tudom, hogy ő a legfontosabb számodra.

- Sirius, nekem te, anya és Perselus vagytok a legfontosabbak. Utóbbit is akartam hívni, de azt mondta, hogy elutaznak Eileennal valahova és nem lesz itthon az ünnepekkor. Lily meg Jamesékkel karácsonyozik. Nagyon örülök, ha te mégis velem töltenéd az ünnepeket...

- Hogy a viharba ne, drága. - mondta egy fokkal a kelleténél hangosabban a griffendéles, amire a kocsmában sokan odanéztek. 

§

Ash este, amikor visszaértek Siriussal Roxmortsból, fáradtan zuhant be az ágyába. Mielőtt még elaludhatott volna, még kicsit olvasott a Legendás Állatok könyvéből, és egy igen érdekes állatnál kötött ki. 

Ismerte már a görög mitológiából az ember fejű, oroszlán testű, skorpió farkú lényt, ami egyike volt a legveszedelmesebbeknek, de amiket olvasott róla, igazán meglepték.

Nem más állatról volt szó, mint a mantikórról. 

Egy állatról, aminek a farka egy skorpióé volt, és gyilkos mérget hordozott magában. Olyan erőset, ami bármit azonnal képes megölni. Erősebbet, mint a baziliszkuszé.

Ash másnap reggel szabályosan kiugrott az ágyából, amint kinyitotta a szemét, felkapkodta a ruháit és rohant is Dumbledore-hoz.

- Professzor úr, híreim vannak. - esett be az igazgatói irodába a lány.

Tekintve, hogy Dumbledore hozzá volt szokva Ash ilyen jellegű megérkezéseihez, csak mosolyogva intett az asztala előtt álló szék felé.

Ash gyorsan leül, majd belekezdett a mondókájába.

- Agyaltunk a fiúkkal egy kicsit és eddig három használható lényre bukkantunk. Az első, a baziliszkusz ugyan szerintem felejtős, tekintve, hogy nagyon ritka és a tekintete azonnal öl. Viszont emellett olvastunk a sztümphaloszi madarakról és a mantikórokról is. 

Dumbledore egy pár pillanatig csak bólogatott, majd lassan elkezdett beszélni.

- A sztümphaloszi madaraknál gyanítom a tollakat akarjátok felhasználni - Ash biccentése után folytatta - Ez nem biztos, hogy van elég erős. Viszont a mantikór mérge elég erős lehet. Azzal viszont az az egy baj van, hogy nem lehet sehogy lecsapolni, még a halott lényből sem. Tehát vagy az egész állatot cipelni kell, vagy előbb a horcruxokat kell megszerezni. És abban sem vagyok biztos, hogy a mantikór halála után a mérge mennyi ideig felhasználható. Lehet, ugyanúgy van, mint az akromantuláknál, de lehet, úgy, mint a baziliszkuszoknál.

Ash szomorúan bólogatott.

- Mindenesetre, ha nem találtok mást, egy próbát megér. Viszont ezek tényleg nagyon veszélyes állatok, csak akkor próbálkozzatok ezzel, ha biztosak vagytok a dolgotokban. Ne játszatok feleslegesen az életetekkel. Én azt mondom, hogy keresgéljetek még egy kicsit, hátha találtok valami mást.

- Értem professzor, úgy lesz! - mondta Ash, majd felpattant és kiment az irodából. 

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top