Természetesen Lumpsluck ezúttal is halloweeni bált rendezett, mint minden évben. Ash csak azért ment el, mert egyrészről Sirius könyörgött neki, másrészről meg mert ez volt az utolsó ilyen bálja, és úgy érezte, hogy azért mégis csak meg kellene jelennie. Nem mintha Sirius mellett lett volna más választása, aki szabályosan két egész napon keresztül könyörgött neki. 

Így hát Ash szombat délután fel-alá járkált Lily szobájában, miközben a lány készülődött mellette.

- Nem hagynád abba? - kérdezte unottan a vörös, amikor Ash megtette a második kilométerét a hat méter hosszú szobában.

A hollóhátas nem válaszolt, csak lehuppant griffendéles barátnőjének az ágyára. 

- Kisminkelhetlek? - kérdezte ismét Lily.

- Felőlem. - vonta meg a vállát a lány - De ne szúrd ki légyszi a szemeimet, még szükségem lesz rá. 

§

Másfél órával később Ash már a nagyteremben szorongott a diákok között. Továbbra is utálta a nagy tömegeket, de most legalább nem a sarokban ücsörgött, mint egy évvel azelőtt. Bár, ahogy a lány belegondolt, a sarok szellősebbnek bizonyult, mint a nagyterem közepe.

- Miért van ilyen fancsali képed? - kérdezte Sirius.

- Nem szeretem a tömeget. - mondta a hollóhátas.

- Hát azt látom. - jegyezte meg vigyorogva a griffendéles - Múlt évben sem jöttél el, nem?

- De. Abban a sarokban ücsörögtem. - mutatott a bejárat melletti baloldali sarokra - Jó szar egy este volt. 

- Én már nem is emlékszem a múlt évi bulira. - nevette el magát Sirius.

- Azzal a szöszi griffendélessel voltál.

- Szöszi griffendéles? Milyen... - kezdte, de azonnal el is akadt, amikor beugrott neki a dolog - Oh, az a szöszi griffendéles. Az csak egy kisebb malőr volt, ha mondhatjuk így.

- Malőr? - vonta fel a szemöldökét Ash - Milyen malőr?

- Lényegtelen. - legyintett a griffendéles fiú.

- Meg a nagy frászt! Belekezdtél, akkor most már szépen elmondod! - mondta határozottan a lány.

- Nem akarod tudni, hidd el. 

- De. - vágta rá szinte azonnal.

- Hát jó, legyen. - sóhajtott a fiú - De ne akadj ki.

Ash erre nem mondott semmit, csak felvont szemöldökkel követte az egyik szélső asztalhoz a griffendélest. Amikor odaértek, kérdő pillantással nézett Siriusra.

- Nos?

- Szóval, igazából az egy hülyeség volt a részemről. - kezdte - Akkortájt jöttem rá az érzéseimre irántad, és hát beparáztam. 

Ash még az eddigieknél is összezavarodottabban nézett a griffendélesre.

- Beparáztál? Mégis mi a jó Merlintől?

- Hát izé, hogy nem viszonzod, meg ilyenek. - mondta a földet pásztázva - Ágasnak volt egy idióta ötlete, hogy törjünk be Lumpi laborjába és szerezzünk meg valami gyengébb szerelmi bájitalhoz kellő alapanyagot, mert így akarta elcsábítani Evanst. Nem sikerült, ne nézz így! - tette hozzá gyorsan, amikor a lány szúrós tekintettel meredt rá - Szóval jártunk Lumpsluck laborjában és ott volt egy üstnyi Amortentia. Mivel nem járok RAVASZ szintű bájitaltanra, nem látta még soha igaziból, csak olvastam róla, ezért beleszagoltam, mivel kíváncsi voltam, hogy mit érzek benne. És hát izé... Szóval a te illatodat.

Ash áldotta az eget, amiért a nagyteremben sötét volt és nem látszódott, hogy arca paradicsomvörös árnyalatot ölt.

- És miután ez leesett, beparáztam, mert azt hittem, hogy nem viszonzod. Akkor jött az a szőke lány, aki amúgy egész kedves volt, nem olyan, mint a többi őrült, és megpróbáltam vele a dolgot, hátha csak valami hülyeség volt az egész Amortentiás dolog. De nem jött össze, mint láthattad. Aztán miután láttalak sírni akkor este, úgy voltam vele, hogy ha nem is lesz semmi, akkor is a közeledben akarok lenni. Szóval megmondtam a csajnak, hogy jobb, ha nem erőltetjük a dolgot. Nyilván, nem éreztem iránta semmit és nem akartam vele fölöslegesen játszani.

Kis szünetet tartott, majd folytatta.

- És ahogy egyre közelebb kerültünk, egyre éreztem, hogy nyert ügyem van. Aztán ugye volt a karácsonyi bál, meg a Csillagvizsgáló Torony és innentől már tudod a sztorit. 

Ash csak bólogatott, de nem tudott mit mondani. Ez feltehetőleg Siriusnak is feltűnt, mivel folytatta tovább.

- Amúgy azóta már nyolcvanszor rájöttem, hogy ez szerelem volt első látásra. - mondta ki enyhén szarkasztikusan a mondatot - Sose hittem az ilyenekben, de tulajdonképpen be kell vallanom, hogy ott, Ollivandernél kezdődött minden. Persze erre csak múlt évben jöttem rá. Bár az elején hülyeségnek gondoltam, az Amortentia után világossá vált dolog. 

- Nekem is az Amortentia volt amúgy. - szólalt meg kisvártatva a lány - Lumpsluck első órán azt mutatott nekünk. Legelőször még le se esett, hogy milyen illatot érzek, csak az, hogy olyan ismerős, aztán amikor a tó partjáról jöttünk vissza a kastélyba, feltámadt a szél, és megéreztem ugyanazt az illatot. Akkor esett le a dolog. - mondta egy szégyellős mosoly keretében Ash, amit feltehetőleg Sirius nem látott a gyér megvilágítás miatt. 

§

Másnap, vasárnap reggel Ash nyúzottan ébredt, mivel Siriussal hajnalig a nagyteremben maradtak. Levánszorgott a hollóhátas reggelizni, és meglepetten látta, hogy a Hugrabug asztala újból némaságba borult. Összevont szemöldökkel vonult el a saját asztalához, és leült Sirius mellé.

- Mi történt? - kérdezte fojtott hangon a griffendélest.

- Az egyik hugrabugos lány szülei meghaltak. - mondta borúsan Sirius - Emily Jones. Tudod, Regulus egykori barátja.

Ash egy pillanatig fel sem fogta, amit a griffendéles mondott neki. Emily-t ötödikesként kedvelte meg igazán, és ugyan azóta kevesebbet, de néha-néha beszélnek egy-egy szót. Mindig is egy kedves, vidám, de visszahúzódó lánynak tűnt, és Regulussal igen jó viszonyt ápolt, legalábbis az alapján, amit Ash kívülről látott. A hollóhátas első pillanattól fogva érezte, hogy mindkét irányból több van a dologban, mint egyszerű barátság, de nem érezte magát olyan helyzetben, hogy ebbe beleavatkozzon. Ugyan még mindig így gondolta, legalábbis a legutóbbi veszekedés alkalmával Regulus elejtett egy-két erre utaló mondatot, de látta, hogy a lány és a mardekáros fiú közt megromlott a kapcsolta. Feltehetőleg Regulusnak ebben sem volt választása, mint sok másban. 

De most, ahogy elsandított a Hugrabug asztalához és meglátta a barna hajú lányt, az egykor életvidám és mosolygós arc helyet egy könny áztatta, sápadt, üres arckifejezésű, rideg tekintetű lány köszönt vissza. Elszeparálva ült a többiektől, nem törődve senkivel és semmivel és csak meredt maga elé. Előtte az asztalon a Reggeli Próféta száma hevert kinyitva. Ash nem tudta, hogy a hugrabugos a lapból értesült a dologról reggel, vagy más mondta neki, de mindenhogyan borzalmasnak gondolta.

- Regulussal elsőtől kezdve nagyon jóban voltak. Még a legelső napján mesélte, hogy vele utazott együtt a csónakban, aztán azóta egészen ötödikig szinte elválaszthatatlanok voltak. Aztán Regulust is beszippantotta ez az egész aranyvérdolog akarva-akaratlanul is és eltávolodtak Emily-vel. Néha látom egyedül itt-ott a csajt, és komolyan sajnálom. Pláne most, hogy elvesztette a szüleit. Muglik voltak mindketten. - mondta halkan Sirius. 

Ash továbbra is maga elő meredve bámult, majd tekintete a mardekáros asztal felé tévedt és megpillantott egy sápad arcú, jégkék szemű fiút, aki meredten bámulta a barna hajú hugrabugost. Regulus szemeiben tükröződött a gyűlölet, a szomorúság, és a düh keveréke, ahogy először a hugrabugos lányra, majd az őt környező mardekárosokra vándorol a tekintete. 

Ash-nek ettől az egész hírtől teljesen elment az étvágya, így inkább megvárta, míg Sirius befejezi az evést és a griffendéles társaságában kivonult a tó partjára.

Tekintve, hogy javában november volt már, a külvilág is az évszakhoz idomult: az égen vastag, sötétszürke esőfelhők gyülekeztek, fátyolt festve a távolra, mutatva, hogy hamarosan szakadni fog az eső; a szél is hevesen fújt, és tőle hajladoztak a nagy fák, a fű pedig ritmusosan hullámzott a széllökésektől. A két diák ezzel mit sem törődve haladtak a tó partja felé.

- Tapmancs, nézd, mit tudok! - hallatszott James ordítása, amikor megpillantotta Siriust. 

A griffendéles a kiáltást hallva eszeveszett iramban elloholt a tekergők irányába, hátrahagyva a hollóhátast. Ash nevetve indult meg feléjük, hogy megnézze, James ezúttal milyen ökörséget talált ki. 

- Miért kék az óriáspolip? - kérdezte felvont szemöldökkel Ash, amikor odaért Remus mellé, de azonnal módosította is a kérdését - Tudod mit, nem akarom inkább tudni!

Remus erre nem válaszolt, csak elnevette magát. 

Így, hogy a hollóhátas egyben találta a négy griffendélest fiút, úgy döntött, ideje nekik is beszámolni arról a sok mindenről, amit Dumbledore-tól megtudott. Elvégre, kiváló varázslókról volt szó, és Ash a jövőben szükségesnek látta az ilyen társakat. 

- Srácok, ha befejeztétek az ökörködést, volna valami, ami szerintem érdekelne titeket. - szólalt meg Ash. 

A lány kijelentésére a négy fiú egyszerre kapta oda a tekintetét és kérdő pillantásokkal nézett a hollóhátasra. 

Ash ledarálta mindazt, amit eddig tudott a horcruxokról, szigorúan a disaudio biztonsága mellett, majd várta a griffendéles fiúk reakcióját. Elsőnek Remus szólalt meg.

- Nem tudom, Ágas és Féregfark mit gondol, de én benne vagyok. Egyrészről, mert Tapmancs is belement, és ha ő belemegy, akkor én is, másrészről, meg mert ezzel közelebb kerülhetünk a háború végéhez. - mondta a griffendéles. 

James és Peter szinte egyszerre bólintottak. A kócos, fekete hajú fiú a mellette álló szőkére nézett, majd ő is megszólalt.

- Féregfarkkal mi is benne vagyunk. Ránk is számíthatsz.