Az utolsó roxforti napon a nagyterem a szokottnál csöndesebb volt. Főleg a Hugrabug asztala. A többitől el lehetett kapni egy-egy beszédfoszlányt, de még a többi asztal is csöndesebb volt a megszokottnál. 

Ash, mikor leért, meglepetten vette észre a dolgot. Odasétált a Hollóhát asztalához, majd fojtott hangon megkérdezte, mi ez az egész. 

- Az egyik hugrabugos diák egész családját kivégezték a halálfalók. - mondta komoran Perselus - A szüleit és a három testvérét. A legkisebb még csak hároméves volt.

Ash maga elé meredve hallgatta a történteket. Direkt nem járatta már a Reggeli Prófétát, amióta az anyját is elrabolták. Egyszerűen képtelen volt ezekről a szerencsétlenségekről olvasni. A nagy boldogságában meg teljesen elfelejtette, hogy háború közeleg. Pedig nem lett volna szabad elfelejtenie. Egy év múlva végeznek a Roxfortban és utána belecsöppennek a valóvilágba. Onnantól kezdve ők is ugyanolyan veszélyben lesznek, mint azok, akikről az újságokban írtak. Pláne, hogy a hollóhátas, Lily-vel együtt mugliszületésűek voltak. 

Ash depresszív hangulata egészen a vonatút kezdetéig eltartott. Pláne, amikor meglátta a fiákerek előtt a thesztrálokat és eszébe jutott arról is helyzet. 

- Azért ennyire ne legyél elszontyolodva. - bökte oldalba Perselus, amikor már a vonat kupéjában várták az indulást.

- Csak most realizáltam, hogy mi is megy a világban. Az elmúlt fél évben elvakított minden és teljesen megfeledkeztem arról, hogy egy év múlva mi is belecsöppenünk ebbe az egészbe. Egyikőnk sem lesz biztonságban. - mondta komoran a lány. 

Perselus a lány szavaira felpattant és szó nélkül kiment a kupéból. Percekkel később tért csak vissza, magával rángatva Siriust.

- Vidítsd fel, mert rossz ránézni. - mutatott a mardekáros az ablak mellett ücsörgő lányra.

- Mi történt? Baj van? - kérdezte Sirius Perselust.

- Kiborult annak a hugrabugosnak a családjának a halálán. - magyarázta a mardekáros.

Sirius biccentett, majd lehuppant a lány mellé, és átölelte.

- Mi a baj drága? 

- Egy év múlva végzünk a Roxfortban, Srius. Kikerülünk a való világba. Mi van, ha mi is veszélybe kerülünk? Ha valamelyikünket, vagy bárkit, aki közel áll hozzánk, bántanak. Vagy esetleg meghal valaki. Nem akarok szembe nézni a valósággal. Nem akarom, hogy a háború lerombolja azt, ami most van. - fejezte be könnyezve a lány.

- Én is félek drága, de ne agyald túl a dolgot. - mondta Sirius és szorosan megölelte a lányt - De sajnos igazad van, nem tudok és nem is fogok mást mondani. Senki nincs biztonságban. Még a halálfalók sem. Voldemort őket is kinyírhatja, az aranyvérűeket is, a félvéreket és a mugliszületésűeket is. Nem beszélve a muglikról. Amíg ő él, senki nem lesz biztonságban. 

- El kéne pusztítani a horcruxjait. - gondolkozott hangosan Ash.

- És azt mégis hogy? El lehet azokat egyáltalán?

- Elvileg ja. Bár, nehezítő körülmény, hogy nem tudjuk, hol vannak, nem tudjuk, mik azok és nem tudjuk, hogy mennyi van. - sorolta Ash.

- Hát nem előny, az biztos. - bólogatott Sirius.

- Mit szólnál, ha kicsit nyomozgatnánk a nyáron? Biztos vannak olyan könyvesboltok, ahol árulnak olyan könyvet, amiből meg lehet tudni valamit a horcruxokról. 

- A Zsebpiszok közben lehet, vannak olyan könyvesboltok. - mondta Sirius.

- Hol?

- Zsebpiszok köz. Az Abszol Útról megközelíthető. Anyámmal párszor jártunk ott. Főként sötét mágiával kapcsolatos boltok vannak ott, mint például a Borgin & Burkes. 

- Hát akkor menjünk el oda. - mondta fellelkesülve Ash. 

- Nem kellemes egy hely. - húzta el a száját a griffendéles. 

- Csak nem rabolnak el minket.

- Ne legyél benne olyan biztos. Tekintve, hogy én véráruló vagyok, te pedig mugli születésű, még az is lehet.

- Naa, légyszii. - húzta el a szavakat kérlelően a hollóhátas.

- Jó, legyen. De csak holnap megyünk, világosban, felfegyverkezve. Most már te is varázsolhatsz szerencsére. 

Ash örömében tapsikolt párat, majd átölelte a griffendéles nyakát.

- Amúgy, Perselusék hol vannak? - kérdezte Ash, amikor feltűnt neki barátainak a hiánya.

- Nem'tom. - vont vállat Sirius - Kinézek.

Ha Perselusékat nem is, egy másik mardekárost talált a kupé mellett. Ash csak a kintről jövő hangokra eszmélt fel. Kinézett és a két Blacket találta kint. 

- Jobb, ha eltakarodsz, öcsi. - sziszegte Sirius az öccsének. 

- Sirius, kérlek. Nem akarom bántani. - mondta Regulus, és ahogy Ash látta, őszinteség csillogott a fiú kék szemeiben. 

- Mi folyik itt? - kérdezte a hollóhátas, amikor kilépett a kupé ajtaján. 

- A drága öcsém veled akar beszélni.

- Velem? - lepődött meg Ash - Mégis miről?

- Nekem nem hajlandó elmondani. Kotródj el, öcsi. - mondta mogorván Regulusnak.

- Ash... - nézett kérlelően a lányra a mardekáros.

Ash intett a fejével, hogy jöjjön be a kupéba, majd becsukta a két Black mögött az ajtót.

- Mit szeretnél?

- Én csak... - kezdte Regulus zavartan, erősen kerülve a hollóhátas tekintetét - Én csak szeretnék bocsánatot kérni. Tudom, rég meg kellett volna már tennem. Sajnálom, hogy sárvérűnek neveztelek, nem érdemelted meg. Mindig kedves voltál velem, nem kellett volna ezt mondanom.

- Nyilván Voldemort talpnyalójaként nem mondhatsz mást. Emily-t is ugyan ilyen viselkedésben részesítetted? - kérdezte ironikusan Sirius.

- Sosem lennék képes bántani Emily-t! - csattant fel a mardekáros - Amúgy meg nem vagyok a Sötét Nagyúr talpnyalója. 

- Még! Perselus hallotta, mit terveztek Rosierékkel. Hogy beléptek közéjük. - mondta megvetően Sirius - Miért csinálod ezt?

- Nincs más választásom, Sirius!

- Mindig van választás, Reggie, mindig. - mondta szomorúan a griffendéles - Gyere velünk. Nem hiszem, hogy Ash bánná. 

A hollóhátas egyetértően bólogatott.

- Nem tehetem, Sirius. Nekem kötelességeim vannak.

- Kötelességeid?! - kérdezte vissza hisztérikusan az idősebbik Black - Milyen kötelességeid? Senki nem kényszerít semmire. Te is leléphetnél úgy, mint én.

- Nem Sirius. Én nem vagyok te. Nem tehetem meg. Anyánk amúgy sem...

- Először is, csak a te anyád, nem az enyém. - szakította félbe a mardekárost - Másodszor, kit érdekel, mit mond? Ő, meg a hülyeségei. 

- Nem tehetem, Sirius. - ismételte Regulus.

- Meg fogod öletni magad, öcsi. - jegyezte meg Sirius halkan. Ash szemei előtt hirtelen felrémlett a fél évvel ezelőtti álma, és szorosabban kezdte szorítania a mellette álló griffendéles kezét, jelezvén, hogy ne mondjon semmi lényegeset. 

- Nem Sirius, épp, hogy így fogok megmenekülni. - mondta egy száraz nevetéssel az ifjabbik Black.

- Jobb, ha elmész. - állt félre Sirius az ajtóból, magával húzva a hollóhátast. 

Regulus csak egy utolsó, szomorú pillantást vetett a bátyjára és Ash-re, majd kilépkedett a kupéból. Pillanatokkal később Perselus, Lily és Damien léptek be az ajtón.

- Mit keresett itt Black? - kérdezte Lily.

- Lényegtelen. - rázta a fejét Ash. Csak remélni tudta, hogy a mardekáros fiú emlékezni fog arra, amit a lány mondott neki. Ha már egyszer halálfaló lesz.

§

Ash a kilenc és háromnegyedik vágányon elköszönt barátaitól, megadva édesanyja pontos lakcímét, tekintve, hogy Perselusék meg tervezték látogatni Ash-t augusztusban, majd visszament Siriushoz, aki az utazóládáik és Alphard kalitkája kíséretében ácsorgott az egyik oszlop mellett. 

- Mehetünk? - pillantott le a lányra, amikor Ash visszaért hozzá.

Ash biccentett, majd lezsugorította akkorára az üres kalitkát, hogy az beférjen talárja zsebébe, majd egyik kezével megragadta az utazóládát, másikkal Sirius jobbját és felkészült a borzasztó hoppanálásra.

Sokadjára sem volt jobb. Még mindig émelygett, pontosan úgy, mint első alkalommal. 

- Ezt a hoppanálást nem nekem találták ki. - dünnyögte Ash.

- Ha magad csinálod, úgy amúgy sokkal jobb. - jegyezte meg vigyorogva a fiú.

Hirtelen kicsapódott a kis ház ajtaja és kirohant rajta Ash édesanyja. Amikor elérte a lányt, szoros ölelésbe zárta, ami nem igazán tett jót az amúgy is küszködő lánynak. 

- Anya... Engedj el kérlek. - nyögte Ash.

- Bocsáss meg, drágám. - engedte el a lányt, majd Siriushoz fordult.

Ash még éppen látta, ahogy Sirius mosolya lehervad és szemeiben félelem csillan fel.

- Te volnál a lányom barátja, ugye? - kérdezte Mary, megjátszott ridegséggel a hangjában.

- I... Igen, hölgyem. - dadogta Sirius - Még két éve a Mungóban találkoztunk. 

- Hogyne emlékeznék! - mondta mosolyogva a nő, majd megölelte a továbbra is bizonytalan Siriust - Gyertek be!

Belépve a takaros kis házacskába, Mary elmondott mindent Siriusnak, mi hol van, Ash közben pedig a baglyát simogatta, akit még a Roxfortban indított útnak, hogy repüljön haza. 

- A vendégszoba az emeleten balra az utolsó szoba. Vagy esetleg Ash-nél terveztél aludni? - kérdezte összeszűkült szemekkel a nő. 

- Igen. - mondta Ash.

- Nem. - vágta rá teljesen egyszerre Sirius.

- Jó, végül is, nekem mindegy. - vont vállat Mary - De azért ésszel.

Ash, Siriussal együtt, döbbenten bámult a nőre, majd először a hollóhátas szólalt meg.

- Anya, mi nem... izé... - kezdte Ash, de a mondat közepén inkább feladta és legyintett - Áh, mindegy. Holnap el kell mennünk Londonba, mert el kell intéznünk valamit. 

Mary biccentett, majd útjára engedte a két fiatalt. Sirius fellebegtette a lépcsőn a két utazóládát, majd elterült Ash ágyán. 

- Király ez a hely. - jegyezte meg egy hosszas csönd után.

- Látnod kell majd este, ha feljött az összes csillag. - mondta izgatottan a lány és kitekintet az ablakon, ami a völgyben elterülő fjordra nézett. Tekintve, hogy a fjord nyugati irányba folyt, tökéletesen végig lehetett nézni, ahogy a nap beszökik a hegyek közé és eltűnik a folyó vize fölött, vörösre festve a környező fákat.

§

Éjfél tájt, amikor már teljesen besötétedett, Ash és Sirius egy takaróval kikucorodtak a kertbe és a csillagokat kémlelték.

- Szerinted Regulus tényleg képes halálfalónak állni? - kérdezte kisvártatva Sirius, szemét az Oroszlán csillagkép legfényesebb csillagán, a Reguluson tartva. 

- Láttam az álmaimban. Azt nem tudom megakadályozni. De a halálát talán igen. - mondta halkan Ash, majd megakadt a szeme az Ökörhajcsár csillagképen és az égbolt harmadik legfényesebb csillagán, az Arcturuson - Legalábbis nagyon remélem. De még tenni fogok az ügy érdekében. 

Ash-ék hajnalban keltek fel, amikor az égbolt sötétségét a sarki fény színei oszlatták el.

- Azta. - mondta elképedve a griffendéles fiú - Ezt azért meg tudnám szokni.

- Én két hónap alatt nem tudtam megszokni. - mondta nevetve a lány.

Amikor már a nap kezdett felkelni, Ash-ék bevonultak a házba, és a lány nekiállt a reggelinek. Mire édesanyja felébredt, az asztal megterítve állt.

- Azért ezt meg tudnám szokni. - mosolyodott el a nő, amikor meglátta a megterített asztalt.

- Mi már reggeliztünk, de gondoltam, megleplek. - mondta mosolyogva Ash - Viszont lassan mennénk, ha nem bánod. Ilyenkor talán még nincsenek olyan sokan az Abszol Úton.

Mary biccentett, majd Ash megragadta Sirius kezét, és pillanatokkal később már az Abszol út macskaköves utcáján álltak. 

A lánynak igaza lett, tényleg ne voltak annyian a boltokban, mint a nap későbbi óráin.

- Gyere. - ragadta meg Sirius Ash kezét, és elindultak az egyik sötét sikátor felé

Végighaladtak pár piszkos sikátoron és egy kifejezetten sötét utcára értek. Az Abszol Út főutcájához képest hihetetlen mocskos és lepukkant hely volt.

- Erre. - húzta maga után a lányt Sirius.

Pár méterrel odébb egy kis könyvesbolt előtt álltak meg. Belépve, egyetlen embert találtak, az eladót. 

- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte roppant barátságtalanul az eladó férfi. 

- Sötét varázslatokról szóló könyveket keresünk. - mondta barátságosan Sirius.

- Itt csak olyanok vannak. - jegyezte meg, majd felpillantott, és ahogy tekintete Ash-re tévedt, szélesen elmosolyodott - A kishölgy is magával van?

Sirius biccentett, majd védelmezőleg magához húzta, és eltűntek a könyvespolcok között.

- Látod, erről beszéltem. -suttogta a lánynak.

Siriussal két irányba indultak és úgy nézegették végig a könyveket. Ash már egy ideje az egyik könyvespolcot nézegette, amikor hirtelen egy kezet érzett a derekán. Először nem foglalkozott vele, gondolta, nyilván Siriusnak van hiánya, de amikor a kéz egyre lejjebb kezdett vándorolni, Ash-nek azonnal leesett, hogy nem a griffendéles fiú áll mögötte, mivel ő nem csinál ilyet. 

Fél másodperc alatt megpördült és szembetalálta magát az eladó férfivel, aki vagy öt centiről meredt a lány arcába. Ash moccanni sem tudott, mivel a férfi az egyik kezével a polchoz nyomta, a másikkal a száját fogta be.

- Már nem azért, de mégis mit csinál a barátnőmmel? - hallatszott Sirius ideges hangja.

Ash oldalra fordította a fejét, és meglátta a tőle két méterre álló, szikrázó szemű fiút, ahogy pálcáját a férfire szegezte.

- Egy kis extra szolgáltatást nyújtok. - jegyezte meg egy undorító mosollyal a férfi.

- Fejezze be az extra szolgáltatását és engedje el, ha jót akar magának. - sziszegte Sirius, majd még magasabbra emelte a pálcáját.

Az eladó fújtatott egyet, majd eltaszította magától a lányt. Sirius azonnal elkapta, és elindult kifelé a boltból. A pénztárnál ledobta a két könyv árát, amit bal kezében szorongatott, majd kivonult a boltból.

- Látod, ezért nem akartam idejönni. Nem bántott?

Ash megrázta a fejét, majd a két könyv felé mutatott.

- Találtál valamit?

- Igen. Az egyikben említettek valami olyasmit, hogy a horcruxokat csak úgy lehet elpusztítani, ha olyan mértékű károsodás éri őket, amit már nem lehet visszafordítani. Nem teljesen értem, mire utal, de a másik könyvben olyan mérgek, varázslatok és egyéb dolgok vannak leírva, amik közül lehet, valami jó lesz. 

Ash biccentett, majd megragadta a mellette álló fiú kezét.

- Mehetünk? Haza akarok menni. 

Sirius bólintott, majd hoppanáltak és a lány előtt újra a ház képe tűnt fel.