Reggel Ash már egyedül volt a hálóteremben. Gyorsan felöltözött és lement reggelizni. Kicsit meglepődött, mivel a négy hosszú asztal helyett most csak egyet látott. A lány nem tévedett, tényleg kb tízen maradtak a kastélyban. Leült Perselus mellé és nekikezdett egy pirítósnak. Pár perccel később lehuppant mellé Black és egykedvűen nekiállt egy tükörtojásnak.

- Na mivan szépfiú, savanyú a szőlő? - böködte meg a fiú vállát Ash.

- Úgyis mondhatjuk. - mosolyodott el szomorúan a fiú - Érdekel?

- Baj van. - komolyodott el a lány - Hallgatlak.

- Gyanítom emlékszel még a csodálatos anyámra. Fülébe jutott, hogy Lestrange-ék megátkoztak téged és emiatt kicsapták őket. És az is, hogy én szóltam McGalagonynak. És megjutalmazott egy levéllel, amiben az állt, hogy a nyári szünetig nem akar látni, de ha esetleg találok olyan helyet, ahol eltölthetek két hónapot, akkor inkább oda menjek. - húzta el a száját Black - És hozzátette, hogy neki egy barlang is tökéletesen megteszi.

- Tudtam én, hogy egy kedves nőszeméllyel van dolgom. Mondd csak, eddig hogyan bírtad ki? - nevette el magát Ash.

- Nehezen. Eléggé szar egy aranyvérmániás arisztokrata családban felnőni. Egy életre elegem lett ebből az egész hülyeségből.

- Hát, ha megnyugtat, az én családom se semmi. Én is csak anyám miatt szeretnék nyáron hazamenni. Nem akarom, hogy esetleg apám őt is bántsa.

- Apád szokott bántani? - nézett rá a lányra kérdőn Black.

- Igen. A legutolsó alkalommal szerintem meg is ölt volna, ha nem sikerül rárobbantanom a szekrényt. Még mindig megvan annak a vágásnak a helye, amit akkor szereztem, amikor felém hajított egy kést. - húzta fel a pulóvere ujját Ash és mutatta a hosszú, vékony vágást. - És ez még a jéghegy csúcsa. Kerültem már kórházba is, annyira összevert. Meg próbált olyan dolgokat csinálni, amiket normális ember nem tesz...

- Normális ember nem veri össze a tulajdon lányát. - vágott közbe a fiú.

- Ez is igaz. Nem egyszer töltöttünk anyuval heteket a nagyiéknál régebben. De mióta ők meghaltak egy balesetben, azóta ezt kell valahogy túlélnem. Évente két hónap és a Roxfort után úgyis elköltözöm.

- Hasonlóan érzek én is. Bár engem sose bántottak, tudom, hogy anyám képes lenne bármilyen átkot küldeni, ha szükséges. Én vagyok a család szégyene... - sóhajtott fel a fiú és mély hallgatásba temetkezett.

Ash még elrágcsált egy tál müzlit, aztán Perselus kíséretében kimentek a tóhoz. Hideg volt, de a vastag talárban meg az odabűvölt tűz mellett annyira nem dideregtek. Mikor megunták a hideget, eloltották a tüzet és felvonultak a kastélyba. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Ash elindult a hetedik emelet fele. A klubhelyiség bejáratához érve a sas kopogtató feltette szokásos találós kérdését:

Ha kimondod a nevem, elmúlok. Mi vagyok?

- A csend. - vágta rá Perselus.

- Az ám, bizony. Szép teljesítmény egy mardekárostól.

Azzal feltárul az ajtó és belépnek az óriási, kék és bronz minden árnyalatában játszó klubhelyiségbe.

- Tudod, a sas kopogtató sosem szokott ilyeneket mondani diákoknak, - mosolygott a lány - vagy azt mondja, hogy helytelen, vagy feltárul.

- Nem hiszem, hogy sok mardekáros próbált ide bejutni eddig. - tűnődött a fiú. - Nagyon kellemes a klubhelyiségetek. Szellős és fényes. Nem olyan sötét, mint a mienk.

- Flitwick professzor szerint ez a legtágasabb klubhelyiség a négy ház közül.

Perselus körbenézett a klubhelyiségben. Ash próbálta elfojtani a vigyorát, miközben látta, hogy a fiú tekintete megáll a plafonig érő könyvespolcon. Szinte látta a fiú gondolatait, ahogy cikáznak.

- Igen, vannak bájitalos és sötét varázslatok elleni könyvek is. Itt szinte minden megtalálható, ami a könyvtárban. Sőt, még annál is több.

Ash-nek igaza volt. Az egész klubhelyiségben több könyvespolc is volt még és több ezernyi könyvet tartalmaztak. Egészen a mugli szépirodalomtól a gyógynövények használatán át az átkok kialakulásáig. Csomó hollóhátas alig járt a könyvtárba, mert a klubhelyiségben mindent megtaláltak.

Perselus vacsoráig ottmaradt és érdeklődve nézegette a különféle könyveket, amiket Ash összegyűjtött neki. Este még lerohant a Mardekár klubhelyiségébe, mert két vaskos könyvet kölcsönkért a szünetre a Hollóhát klubhelyiségéből és le akarta rakni a szobájában. A vacsoránál Black megint Ash mellé ült le és látszólag nem sokkal több életkedve volt, mint reggel. Ash nem forszírozta a beszélgetést, inkább Perselussal diskurált egy érdekesnek tűnő bájitalról.

§

Másnap karácsony reggel volt. Ash meglepődött, mert talált pár csomagot az ágyánál. Fogalma sem volt, hogy mégis mikor és honnan kerülhettek oda, de boldog volt, hogy kapott ajándékokat. Otthon nem igazán szokták ünnepelni a karácsonyt, így kicsi kora óta ez volt az első olyan alkalom, amikor boldog volt mert karácsony volt. Elkezdte kibontani az ajándékait. Az első, ami a keze ügyébe került Lily-től jött. Egy gyönyörű, bronz sast formáló medál volt, aminek kékek voltak a tollai és a szemei. A második, ami Perselus ajándéka volt, a lánc tökéletes gyűrű megfelelője volt. Ash csak bámulta a két ékszert és könnybe lábadt a szeme. Soha senkitől nem kapott ilyen szép ajándékot. Gyanította, hogy barátai összebeszéltek az ajándékokat illetően. A harmadik ajándéknál viszont a lány majdnem felkiáltott meglepettségében. Az édesanyjától érkezett a csomag, amiben egy sötétkék belebújós pulóver lapult a Hollóhát címerével. A pulcsi alatt egy levél lapult, amin egy kis magyarázat állt:

"Eileen megmutatta nekem az Abszol utat, és az egyik ruhabolt kirakatában láttam meg ezt, és egy mardekáros testvérét. Mivel mondtad, hogy Te a Hollóhátba, Perselus pedig a Mardekárba került Eileennel úgy döntöttünk, hogy karácsonyra kaptok egy-egy egyenpulcsit. Remélem örülni fogtok neki."

Ash gyorsan felöltözött és felvette a pulóvert. Ugyan nem látszott rajta, de jó meleg volt. Már éppen indult volna ki a szobából, amikor meglátta, hogy az ágya mellett van még egy ajándék. Visszasétált, felvette és leült az ágyra. Kibontotta és benne egy ékszerdoboz volt. Ash elmosolyodott, mert ez már a harmadik ékszer volt, amit kapott. A négy ajándékból. Ezzel az elmúlt 11 évet kárpótolták a barátai. Az apja soha semmit nem engedett neki, se ajándékot, se ékszereket, de még fülbevalót sem.

Kereste a csomagoláson, hogy kitől jött, de egy árva nevet sem talált rajta sehol. Kinyitotta a kicsi, fekete bársonydobozt, és benne egy vékonyka ezüstgyűrűt talált. Ash meglátta, hogy rá van gravírozva az „ész" szócska. Négy ajándék, mind a négy a házára utalt. Ash hihetetlenül boldog volt és nagyon örült a sok hollóhátas dolognak. Boldog volt, hogy így nyáron is lesz valami, ami a Roxfortra emlékezteti. Csak azt sajnálta, hogy a pulcsit nyáron nem hordhatja, mert túl meleg.

Felvette az összes ajándékát, és lesétált a klubhelyiségbe. A lépcsőn majdnem hanyatt esett, amikor meglátta, hogy egy ember ül az egyik fotelben a kéken lobogó tűz mellett. Aztán feltűnt neki, hogy a fiún zöld, Mardekár címeres pulcsi van.

- Látom te is örülsz az egyen-ajándékunknak. - mosolygott rá Perselus - Anya küldött egy levelet, amiben leírta, hogy édesanyáddal elmentek az Abszol útra és ott látták meg ezeket. És anya pár speciális varázslattal elérte, hogy ne tudjuk kinőni és télen meleg legyen, de nyáron is tudjuk hordani.

Lent a reggelinél mindenkinek kicsattanó hangulata volt. Még az Ash mellett ülő Black és vigyorgott. Ash gondolta, hogy Potteréktől fog kapni ajándékot és attól lett ilyen jókedvű. Dumbledore kedélyesen mosolygott és jóízűen falatozott, és még McGalagony arcán is egy halvány mosoly ült. Ash meg mert volna esküdni, hogy soha nem látta még a professzort mosolyogni.

A reggeli után Ash és Perselus az egész napjukat a tó partján töltötték és mivel viselték az elvarázsolt pulóvereket, még csak nem is érezték a hideget. Ash egy kis idő elteltével úgy döntött, hogy megkéri valamelyik tanárt, hogy szerezzen neki jégkorcsolyát. A mugli iskolában mindenkinek kellett választania egy sportot az első évben és mivel volt ott egy szép méretes jégpálya, Ash a jégkorcsolyát választotta. Így, hogy már évek óta csinálta, szeptember óta nagyon hiányzott neki, hogy nem korcsolyázhat.

Szerencsére McGalagony képes volt egy pár cipőt seperc alatt átváltoztatni jégkorcsolyává, így a lány rohant vissza a tóhoz, ahol Perselust hagyta. Gyorsan felkapta a két korcsolyát, odatipegett a jég széléhez, a biztonság kedvéért küldött a jégre egy fagyasztóbűbájt, amit a Hollóhát tornyában talált egyik könyvbő tanult, és nekiindult. Örült, hogy végre sebesen száguldhatott a tavon.

Mikor már kezdett lemenni a nap, akkor ocsúdott fel a lány, hogy már több órája száguldozik és hogy mennyire elfáradt. Felrohant a Hollóhát tornyába, hogy lerakja a korcsolyákat és ment vacsorázni, mert a sok mozgástól farkaséhes lett.