Decemberben beköszöntött a tél, ami vastag, szürke hófelhőket hozott magával. Napokon belül az egész bírtok és a környező hegyek is mind fehérbe borultak. 

Természetesen idén is, mint az elmúlt években mindig, Lumpsluck ezúttal is karácsonyi bált rendezett. Ash néha elgondolkodott azon, hogy vajon más, korabeli normális emberek is ennyit szocializálódnak-e, mint ő, és a Roxfortos diákok. Végül arra jutott, hogy feltehetőleg nem.

Egy decemberi péntek reggelen, amikor Ash tetőtől talpig vastag köpenybe, a hollóhátas sálába és kesztyűbe bugyolálva ült le a Hollóhát asztalához, meglepetésére nem csak Sirius, de Lily is leült mellé.

- Meglep, hogy itt látlak. - pillantott Ash a vörös hajú lányra - Mi járatban errefelé?

-Jössz a karácsonyi bálra? - kérdezte vigyorogva.

- Nem én. - rázta meg a fejét a hollóhátas. A legutóbbi ilyen táncos förmedvény is az egyik legrosszabb élménye volt.

- De miért? - kérdezte irritálóan magas hangon Lily.

- Minek menjek? Egyrészről, amúgy sem hívtak, másrészről, más terveim vannak. 

- Igen? És mégis mi? - kérdezte a griffendéles.

- Például alszom. Vagy olvasok. Vagy céltalanul bolyongok a folyosókon, amíg el nem fáradok, és el nem tudok aludni. - sorolta Ash. 

- De ne már, gyere már. Mindig jó buli. - kérlelte a vörös a hollóhátast.

- Jah, jó buli. - dünnyögte Ash - Te amúgy is Potterrel mész, nem? 

Lily hevesen bólogatott a kérdés hallatán.

- Összejöttetek már? - hajolt át Ash válla fölött Sirius.

- Mi? Öhm, izé. - jött zavarba a griffendéles lány - Nem. Még nem, azt hiszem.

- Akkor siessetek, Holdsáppal fogadtunk, hogy még idén összejöttök. - mondta Sirius.

Lily erre nem mondott semmit, csak arca vett fel egy skarlátvöröshöz hasonló színt, majd jobbnak látta, ha inkább távozik.

- Gyógynövénytanon találkozunk majd. - mondta bizonytalanul, majd intett Ash-nek.

- Tényleg nem akarsz menni a bálba, vagy csak Lily-nek mondtad, hogy lerázd? - hajolt közelebb a griffendéles fiú.

- Igazából mindkettő. Amiket mondtam, azok igazak, szóval nem csak azért mondtam, hogy lerázzam. - vont vállat Ash, majd felállt az asztaltól - Jöttök gyógynövénytanra?

Sirius és Damien biccentettek, majd elköszöntek Perselustól és elindultak kifelé a dermesztő udvarra.

Ahogy Ash kilépett a főbejáraton, arcon fújta a jeges szél, aminek a hőmérséklete egészen csontjaiig hatolt. Még a vastag köpeny és a sál alatt is megborzongott. A trió gyors léptekkel indult el az üvegházak felé. 

§

Sötét varázslatok kivédésén a dementorok voltak az anyag. Ash visszaemlékezett arra az esetre, amikor még évekkel azelőtt járt kettő a Roxfortban, mivel egy áruló idéző tartózkodott az iskolában. Elevenen élt benne az emlék, ahogy a két magas, fekete lény belebeg az igazgatói irodába és a levegő szó szerin megfagy körülöttük. Akkor még nem gondolta volna a lány, de évekkel később az az élmény nagy segítséget nyújtott a sötét varázslatok kivédése beadandójában. 

Ash a sok beadandója miatt későig maradt a könyvtárban, kihagyva ezzel a vacsorát is. Éppen a Hollóhát tornyába osont fel hangtalanul, amikor kipillantott a negyedik emeleti folyosó egyik ablakán, és meglátott három alakot a Fúriafűz felé sietni. Ugyan a három diák messze volt, Ash mégis ismerősnek vélte őket. Tekintve, hogy a hold fényesen ragyogott, és fénye visszaverődött a fehér hóról, éjszakához képest egész világos volt.

Mire Ash visszapillantott, a három diák már eltűnt a Fúriafűz tövében. A hollóhátas pár pillanatig felvont szemöldökkel bámult kifelé az ablakon és gondolkodott, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdett rohanni lefelé a főbejárat felé. 

A Fúriafűz előtt fékezett csak le. A fa hevesen csapkodott a gyenge hóesésben, természetéből adódóan. Ash egy pár pillanatig tanácstalanul állt a fától tisztes távolságban, mire beugrott neki valami. Gyorsan előkapta a pálcáját és a fára szegezte.

- Immobilus! 

A varázslat megtette a hatását: a fa mozdulatlanná dermedt. Ash ledobta a hóba a táskáját, még gyorsan ráküldött egy vízhatlanító bűbájt, hogy ne ázzon szét benne minden, majd berohant a fa gyökerei közt megbújó üregbe. 

Az üreg hosszabbnak bizonyult, mint azt a lány várta. Fogalma sem volt, mennyi ideje sétálhatott már a sötét és meglehetősen keskeny járatban. Az irányból adódóan nem a Roxfort felé tartott. Ash már kezdte feladni a sétálást, amikor a járat emelkedni kezdett, és valami keménybe erősen beütötte a fejét.

Homlokát dörzsölve kereste elő a pálcáját, és a fényben végre látni vélte a járat végét: egy csapóajtót. Lassan nyitotta fel az ajtót, először csak résnyire. Kikandikált és egy meglehetősen poros, romos házban találta magát. Felnyitotta teljesen a csapóajtót, majd kimászott a járatból. A ház összes ablaka be volt deszkázva, és mindenhol vastagon állt a por, kivéve egy csíkban, ahol lábnyomok haladtak felfelé a lépcsőn. 

A hollóhátasnak csak ekkor esett le, hogy hol van.  Szellemszállásra vezetett a járat. A házat a roxmortsi lakosok mind szellem-járta kísértetháznak gondolták. Kicsit kevésbé bátran lépett párat a lépcsősor felé. Ash, mivel nem hallott semmit fentről, elindult felfelé a lépcsőn. Az emeleten már hallotta az apró neszeket, amik legfőképp egy hatalmas állat légzésére emlékeztették a lányt. 

Ash bátorsága itt szállt inába teljesen. Nem mert közelebb menni a folyosón az ajtóhoz, akár egy gonosz szellem, akár valami állat volt mögötte. Már éppen készült volna megfordulni és lemenni a lépcsőn, amikor az egyik gerenda hirtelen megreccsent a lába alatt, megtörve a békés csöndet. A reccsenés után egy pillanatra még az apró nesz is elhallgatott, majd irtózatos robajjal kitört az egyik szoba ajtaja.  

Az ajtón egy hatalmas vérfarkas lépett ki. Emberszerű tekintetét a lányra függesztette. Ekkor hirtelen egy nagy, fekete kutya és egy szarvas rontott ki az ajtón a vérfarkas mögül. Azonnal berontottak a szörny elé, feltartva annyira, hogy a lány le tudjon rohanni a lépcsőn, vissza az üregbe. Gyorsan magára zárta a csapóajtót, majd sebes léptekkel rohant vissza a kastély felé.

Amikor már teljesen kifulladt, csak akkor állt meg. A hátát az üreg falának vetette, majd lassan lecsusszant a földre, és felhúzva térdeit, körbeölelte azokat. Jó pár percig ülhetett így, hevesen kapkodva közben a levegőt, amikor hirtelen lábak dobogása, és hangos csaholás törte meg a csendet. Ash azonnal a pálcája után kapott, és egy lumos maximat küldött a feléje rohanó fekete kutya felé. Az állat a hirtelen fénytől kénytelen volt lelassítani és elkapni a fejét.

Miután Ash-ben tudatosult, hogy csak a kutya az, eloltotta a pálcáját, és újra sötétség borult az üregre. 

A hollóhátas újra hallotta a kutya lépteit, majd egy nedves orrot érzett a kezén. Előkotorta újból a pálcáját, és ezúttal egy merőben gyengébb lángocskát varázsolt elő. Megsimogatta a kutya fejét, aki csaholva nyalta képen köszönet képpen a lányt. 

- Hogy kerültél te oda a vérfarkashoz? Olyan cuki vagy. - kérdezte gügyögve, miközben a kutya fülét vakargatta. 

Ekkor a lánynak élete talán legmegdöbbentőbb élményében volt része. A nagy, fekete kutya egy szempillantás alatt változott vissza egy göndör, fekete hajú, griffendéles fiúba. 

Ash, kezét továbbra is Sirius arcának két oldalán tartva meredt döbbenten a fiúra. 

- Meglepetés! - mosolyodott el a griffendéles.

- Te most komolyan képen nyaltál? - kérdezte továbbra is döbbenten a lány.

- Muszáj volt kicsit rájátszanom a szelíd kutya szerepre. - mondta vigyorogva a fiú - Ha már olyan ellenállhatatlannak találtál. Hogy kerültél te oda a vérfarkashoz? Olyan cuki vagy. - utánozta a lány gügyögését. 

- Sirius Orion Black, hivatalosan is utállak. - nevetett fel a lány. 

- Dehogy utálsz! - karolta át a lányt Sirius.

§

Hajnalban, amikor már kezdett felkelni a nap, és rózsaszínes fényei behatoltak az üregbe, Ash ébredezni kezdett. Este nem látta, milyen közel is állt meg a járat bejáratától. 

Felpillantva meglátta mellette Siriust, aki továbbra is átkarolva a hollóhátast, békésen aludt. Ash megbökdöste kissé a griffendéles vállát, amitől Sirius szinte azonnal teljesen éber lett. Már nyúlt volna a pálcája után, amikor realizálta, hogy csak Ash az.

- Hé, nyugi. Csak én vagyok. - emelte fel a kezeit a hollóhátas.

- Bocs, bevett szokás. - mondta kissé zavartan a griffendéles.

- Nem kéne visszamenni a kastélyba? Már hajnalodik. 

Sirius bólintott, majd feltápászkodott és felsegítette a lányt. Kiléptek a Fúriafűz odvából, majd Ash felkapta a hóban heverő táskáját és elindultak a kastély felé.

A bejáratban aztán Sirius megtorpant.

- Mi a baj? - kérdezte Ash.

- Én még visszamegyek. Remus lassan visszaváltozik. 

Ash bólintott, majd mielőtt elindult volna, még hirtelen felötlött benne egy kérdés.

- Ki volt a szarvas?

- James. Peter pedig patkány. Mi Jamessel nagyok vagyunk, így könnyen vissza tudjuk tartani Remust, Peter pedig kicsi, így könnyen meg tudja bénítani a Fúriafüzet. 

- Megbénítani? 

- Van egy göcsörtje, amit, ha megérintesz, az egész fa megdermed. - magyarázta Sirius. 

Ash bólintott, majd intett a griffendélesnek, és elindult a lépcsők felé. Két lépést sem tett meg, amikor hirtelen a fiú kezét érezte a derekán. Visszafordult, és levegőt sem volt ideje venni, Sirius olyan gyorsan zárta egy szoros ölelésbe.

- Idióta vagy, Ashley Silverman, mondtam már? - suttogta a lány fülébe - Soha többet ne csinálj ilyet. Ha nem vagyunk ott, akkor már lehet, nem élnél. És én akkor nem tudom, mit csinálnék.

Ash csak szorosabban visszaölelte a griffendélest, mivel nem tudta, mit mondjon.