Elértük a történet felét emberek. Igen, 140 részes lesz. Emellett önpromó következik: van, aki már látta, de azért megemlítem, hogy elkezdtem lefordítani ezt a könyvet angolra. Nagyon lassan haladok, mert sok, meg ugye közben ezt is írom, de aki tud angolul, és érdekli a zseniális fordításom, azt várom ott is szeretettel. Emellett köszönöm az angol verzióhoz a borítót abigaildov -nak.

És volna még valami gyorsan. Pár kommentben már megemlítettem, hogy tervezek egy másik fanfictiont is. Egyelőre annyit árulok el, hogy az is a Tekergők korában játszódik, csak egy másik oldal szemszögét mutatja be. Talán nem árulok el zsákbamacskát, Regulus lesz az egyik főszereplő. De egyelőre erről ennyit. Ez a projektem majd június folyamán fog kikerülni, mivel egyelőre nincs időm párhuzamosan két könyvet írni. Ha majd eljutottam odáig, jelezni fogom a továbbiakat. Csak meg akartam említeni itt gyorsan, hogy lesznek ilyen terveim is, ha bárkit is érdekel. Na de, elég a beszédből, jó olvasást!

Az év első Roxmortsi kirándulásán Ash és Lily kettesben ücsörögtek a Három Seprű egyik eldugottabb asztalánál. Damien nem ment le velük, mivel be kellett fejeznie egy beadandóját. A két lány egy ideig csöndben szürcsölgették saját vajsörjeiket, mikor Lily megszólalt.

- Mi van veled és Blackel? - kérdezte hirtelen.

Ash a kérdéstől erősen félrenyelt és köhögőrohamban tört ki. Miután levegőhöz jutott, az asztalt kezdte fixírozni, véletlenül sem belenézve a vele szemben ülő lány zöld szempárjába. Az is eléggé árulkodó volt, hogy sápadt arca égett a pírtól, amit a kérdés idézett elő. 

- Nos? - kérdezte újból, széles vigyorral a griffendéles.

- Hogy érted? - kérdezett vissza Ash, továbbra is azt asztalt fixírozva. 

- Most mondjam ki a nyilvánvalót? - kérdezte vigyorogva Lily - Vagy talán még te sem jöttél rá?

- De, igen! - csattant fel a hollóhátas. 

Lily egy cseppet hátrahőkölt a lány kitörésétől, és a vigyora is lehervadt szeplős arcáról. 

- Bocs. Csak ezen kattogok első nap óta. Tudod mit éreztem az amortentiában? Tudod mit? - kérdezte enyhén hisztérikusan Ash.

- Black illatát.

- Igen! - vágta rá szinte kiáltva, amire többen is odafordultak a lányok asztala felé. 

- Akkor meg miért töketlenkedsz? - kérdezte felvont szemöldökkel Lily.

- Mi... Tessék?

- Egyértelműen ő is bír téged. Legközelebb dumáljátok meg, hogy lejöttök Roxmortba és... - hallgatott el a vörös, ahogy elnézett Ash válla fölött - Ne fordulj meg. Ha jót akarsz magadnak, ne fordulj meg.

Lily rémült tekintetét láva Ash-nek muszáj volt megfordulnia. És a látvány hatására érezte, hogy belenyilall a fájdalom a szívébe. 

A Három Seprűbe éppen Sirius lépett be, boldogan viháncolva egy szőke, ötödéves griffendéles lánnyal. Ash gyorsan visszafordult Lily-hez, és próbálta rendezni arcvonásait. Ez nem sikerült.

- Ha gondolod, mehetünk. - mondta a griffendéles, biccentve az üres korsója felé. 

Ash gyorsan kiitta a maradék vajsört, majd Lily kíséretében felálltak és elindultak kifelé. Természetesen Sirius kiszúrta őket, és mosolyogva köszönt neki. Lily visszaköszönt, de a hollóhátas csak ignorálta a fiút és lefüggesztett tekintettel lépkedett kifelé az ajtón. 

§

Hetek teltek el és beköszöntött az október. Ash továbbra is kerülte a griffendéles fiút. Szerencsére Lily sem forszírozta, hogy beszéljen Siriussal, így Ash szépen lassan kezdte elfogadni a nyilvánvalóan viszonzatlan érzéseit. 

Egyik nap Perselussal tartottak bájitaltanra, miután a harmadik emeleten találkoztak. Éppen fordultak be az egyik folyosóra, amikor hirtelen a tekergőkbe ütköztek. 

- Ash, de rég láttalak! Olyan érzésem volt, mintha kerülnél. - jegyezte meg viccesen Sirius, bár a lány nem tudhatta, hogy a mosoly alatt szomorúság rejlett.

A hollóhátas kerülte az előtte álló fiú tekintetét. Már éppen készült valami gyors kifogást kitalálni és elrohanni, amikor hirtelen a nevét hallotta. 

- Silverman! Látom, megint egy értékes mardekáros társaságában vagy és rontod itt a levegőt. - hallotta Adrian Avery hangját.

Ekkor pillantott fel a lány Sirius arcára, és a fiú szürke szemeiben egy pillanatra a rémület és a düh keveréke suhant át. 

Ash elnézett a fiú válla felett, és meglátta a három másik griffendélest is. Ekkor megjelent a folyosón Lily és Damien is. Ahogy a lány oldalra fordította tekintetét, találkozott Perselus fekete szempárjával.

Csak ekkor ismerte fel a dolgot. Ez az az esemény volt, amit már annyiszor megálmodott. Ash halványan elmosolyodott, majd szembefordult a három mardekárossal. 

- Tudod Perselus, én nagyon bírlak meg minden, de ezt a vak rögeszmédet sose értettem, ami Evansre meg erre a másik sárvérűre irányult. Az sose érdekelt, hogy félvér vagy, mert egy vérbeli mardekáros is egyben, de ezt a kis mocskot már unom. Örülök, hogy Evanstól már megszabadultál, de igazán elfelejthetnéd már Silvermant is. De talán majd most, ha megtapasztalja a kis átkodat. - mondta Rosier, a megvetéstől csöpögő hangon.

Ilyen és ehhez hasonló dolgokat címzett a fiú az Ash jobb oldalán álló Perselus-nak. 

- Ha még egyszer kimondod, hogy sárvérű, vagy egy rossz szót is mersz mondani Ash-re, felgyújtom és kitépem a nyelved. - sziszegte Sirius vészjósló hangon.

- Te fogd be, véráruló. Senki nem kérdezett. És ha most megbocsátasz, mutatok valami csodálatosat ennek a mocskos kis sárvérűnek. Valamit, amihez hasonlót még nem tapasztalt. Sectumsempra!

Ash-nek reagálni sem maradt ideje, azonnal érezte a mellkasán és a hasán felszakadó bőr és hús fájdalmas, szúró érzését, majd megjelentek az első vöröses foltok a fehér blúzán.

A lánynak annyi ereje még maradt, hogy a mardekárosra küldjön egy stuport, ami Perselus és Sirius átkával sokkal erősebbnek bizonyult, így a falnak vetve a fiút. 

A fájdalom ellenére Ash halványan elvigyorodott, mivel eszébe jutott az a bűbáj, amit az álmában használt.

- Tudjátok, - szólalt meg vigyorogva Ash - hiba volt két szobor mellé állnotok. 

A maradék két talpon levő mardekáros fiú kérdő pillantást váltott, és már emelték volna pálcájukat, amikor:

- Piertotum Locomotor. - mondta halkan Ash, és a két hatalmas szobor életre kelt.

Miután a szobrok életre keltek, és elkergették a két mardekárost, Ash érezte, hogy kifogy belőle a szusz, és összerogyott. Még érezte, hogy Sirius elkapja, mielőtt teljesen elsötétült körülötte minden. 

§

Érzékelte maga körül a fényt és az emberek halk beszédét, de nem volt képes még kinyitni a szemét. A történteken agyalt. Sikerült a legutolsó ilyen álma során megakadályoznia az átkot, akkor most miért kapta be mégis.

Miután tudata egyre tisztább lett, még valamit észrevett: a kínzó, szúró fájdalmat a mellkasán és a hasán. Lassan kinyitotta a szemét, amit a hirtelen beszűrődő fénytől azonnal vissza is kellett csuknia.

Miután hozzászokott a világossághoz, lassan körbefordította tekintetét. A Gyengélkedőn volt. Elsőnek Madam Pomfrey-t, Dumbledore-t és Flitwicket pillantotta meg, majd ahogy továbbvitte a szemét, meglátta a Gyengélkedő másik sarkában Lily-t, Perselust, Damient és Siriust. Mind a négyük néma csendben meredt maga elé.

- Csak hogy felébredtél drága! - mondta Madam Pomfrey olyan hangerőn, amitől Ash összerándult.

- Mióta vagyok itt? - kérdezte Ash. Alig tudta kipréselni magából ezt a pár szót, mivel minden egyes lélegzetvételnél belenyilallt sebeibe a fájdalom.

- Pár órája. Fél napja talán. - mondta Madam Pomfrey - Viszont van egy rossz hírem. A sebeidet átok okozta, így valószínűleg nem tudom meggyógyítani, mivel nem tudom az ellenvarázslatot. Emiatt nagyon lassan fog meggyógyulni.

Ash megpróbált felülni, de a cselekedettel csak azt érte el, hogy újra belenyilallt a fájdalom az egész testébe. 

Mivel már sötétedett, a javasasszony kitessékelte a Gyengélkedőn tartózkodókat, és egy adag fájdalomcsillapító beadása után otthagyta Ash-t pihenni.

Ami nem éppen ment a lánynak. Tekintve, hogy a fájdalomcsillapító lassan hatott, így vagy egy órán keresztül kellett mozdulatlanul feküdnie az ágyán, és a plafont bámulta. 

§

Hosszú heteket töltött a hollóhátas a Gyengélkedőn. Október vége volt, amire a lány képes volt kilépni a helyiség bejáratán, és még így is vigyáznia kellett. Szerencséje volt, hogy nem kviddicsezett. 

Miután az egyik, október végi hétfő reggel kiengedték, Ash gyorsan összepakolta a könyveit és elindult le a nagyterembe. Meglepetésére a Hollóhát asztalánál Damien mellett Perselust látta meg. Elkalandozott a tekintete a Griffendél asztalához, hogy megkeresse Lily-t. De nem éppen a lányt látta meg.

Hanem Siriust, aki ugyan olyan önfeledten beszélgetett az ötödéves lánnyal, mint egy hónapja a Három Seprűben. 

A fiú észrevette, és már készült volna felállni, hogy köszöntse a lányt, de Ash gyorsan elkapta a tekintetét és elindult a Hollóhát asztalához.

Leült Damien mellé, háttal a griffendéleseknek, majd magára erőltetve egy mosolyt, köszönt a két fiúnak. 

- Jó újra látni. - ölelte át Damien a lány vállát. 

- Lemaradtam valami érdekesről? - kérdezte mosolyogva a lány.

- Csak Lumpi első vacsorájáról. Nem nagy cucc. - vont vállat Perselus - Erről jut eszembe, akartam valamit kérdezni.

Ash biccentett a fiúnak, hogy folytassa.

- Lumpsluck említette, hogy lesz megint Halloweeni bál. Nem jössz velem? 

Ash próbált nem hátrapillantani a válla felett a griffendélesek irányába. Lenyelte keserűségét, és felpillantott mosolyogva a mardekárosra.

- De. Nagyon szívesen.