Ash hétfő reggel izgatottan ébredt. Felöltözött, majd lerohant a nagyterembe. Még meg kellett szoknia, hogy a Hollóhát asztalánál barátai közül egyedül Damient találta.

- Jó reggelt! - köszönt a fiú - Itt az órarended.

Ash gyorsan végigfutotta. Egész jónak bizonyult, jó sok szabad órája volt. Legalábbis az előző évi óraszámához képest.

- Amúgy Dumbledore kihirdetett egy hatod- és hetedéveseknek szóló szakkört. Már amióta a Roxfortban vagyunk, ez azóta elérhető, csak ugye eddig mi nem mehettünk rá. - hadarta a hollóhátas fiú.

- Térj a lényegre, Dam. - mondta mosolyogva Ash, miközben töltött magának egy bögre fehér teát.

- Szóval ugye még ezer éve az idéző tanárok belekezdtek kicsit az idézés tanításába alapszinten. És most ők tartanak egy szakkört, ahol megtanulhatunk pálca nélkül varázsolni. De úgy rendesebben. Múlt év végén mesélte az egyik akkor hetedéves idéző, hogy olyan szintű bűbájokat meg tudott csinálni pálca nélkül, mint a stupor vagy a pajzsbűbáj.

Ash kerek szemekkel bámult a vele szemben ülő fiúra.

- Ez nagyon király! Hol lehet rá jelentkezni?

- A klubhelyiségbe függesztettem ki reggel a Roxmortsi dátummal együtt. Ott lehet feliratkozni rá.

§

Az év első órája Ash számára sötét varázslatok kivédése volt. Idén, meglepő módon, maradt az előző évi tanár.

A teremben mind a négy házból gyülekeztek már diákok, mivel RAVASZ szinten az órák már összevonva voltak. Damiennel kerestek egy kellemes helyet az egyik ablak mellett, majd leültek és a lány kinyitotta a könyvét.

Még a nyáron megnézegette a hatodikos anyagot, és úgy tűnt, minden tantárgyból a nonverbális varázslás lesz a fő anyag. És ha Ash képes lesz hetedév végére elsajátítani a pálca nélküli varázslást, a nonverbálissal kombinálva egy esetleges párbajban hatalmas előnyre tehet szert.

Kicsivel az óra kezdete előtt érkezett meg Lily, aki Ash előtt foglalt helyet, tekintve, hogy a hollóhátas mellett nem volt hely, majd Perselus és Rosier is beesett. Pont a harangszókor érkezett meg James, Sirius és Remus, akik Ash-ék mögött foglaltak helyet. Kivéve James, aki vigyorogva csüccsent le Lily mellé.

A professzorok első órán továbbra is a megszokotthoz tartották magukat, és elmondták többek között, hogy mire számíthatnak a diákok a hatodév során, meg ilyenek. Kivételesen McGalagony professzor sem kezdte az órát jegyzeteltetéssel. Mivel hétfőn és csütörtökön dupla bájitaltan óráik voltak, így bőven lehetett főzőcskézni. Lumpsluck az első órán még nem főzetett semmit, csak ismertette a dolgokat, majd egy nagyobb üstöt szedett elő az egyik szekrényből és a tanáriasztal közepére rakta.

- Kedveseim, gyertek közelebb. - mondta mosolyogva a rozmárbajszú professzor - Ki tudja megmondani, mi van az üstben?

Ash belepillantott a spirálisan gőzölgő üstbe, majd azonnal felismerte a gyöngyházfényű bájitalt és a keze a magasba lendült.

- Miss Silverman? - kérdezte mosolyogva.

- Amortentia, uram. A legerősebb szerelmi bájital.

- És esetleg azt is meg tudod mondani, hogy mik a főbb jellemzői a bájitalnak?

Ash bólintott, majd sorolni kezdte.

- Többek között a spirálisan felfelé szálló gőzéről és a gyöngyházfényű színéről lehet könnyen felismerni. Emellett mindenki azt az illatot érzi, amit a legjobban szeret.

- Kiváló! Öt pont a Hollóhátnak. - mondta büszkén Lumpsluck - Most pedig mindenki szagoljon bele az üstbe, majd térjen vissza a saját helyére és írja le, mit érzett!

Ash beleszimatolt az üstbe, amiről szinte azonnal Norvégia jutott eszébe. Visszatért a helyére, majd lekörmölte azt a három legfőbb dolgot, amit érezni vélt a bájital illatában: a friss hegyi levegő illatát, az eső kellemes szagát és valami mást, ami leginkább a kölni és a dohány keverékére emlékeztette.

§

Órák után Ash a könyvtárba ment egyenesen, mivel már az első nap kapott temérdek házi dolgozatot, amit meg kellett csinálnia. A könyvespolcok közt egy ismerős alakba futott.

- Regulus, de örülök, hogy látlak! - köszönt boldogan a lány az előtte álló mardekárosnak.

Ash legnagyobb döbbenetére a fiú csak ridegen biccentett, elmormogott egy sziát, majd a lányt kikerülve kilépett a könyvtárból. Ash döbbenten nézett Regulus távolodó alakja után.

Miután erőt vett magán, és elszakította tekintetét a mardekárosról, összeszedte a kellő könyveket, majd keresett egy csendes sarkot, ahol nyugodtan körmölhet.

A vonaton még úgy gondolta, hogy nehéz lesz visszaszoknia az egyedülléthez, de az olyan természetesen jött a lánynak, hogy észre sem vette. A Roxfort előtt is sokat volt egyedül, pláne a mugli suli éveiben.

Már lemenőben volt a nap, amikor egy ismerős alak ült le Ash-el szemben az asztalhoz.

- Milyen volt az első napod drága? - kérdezte Sirius

- Jó. - pillantott fel mosolyogva a lány a sötét varázslatok kivédése dolgozatából - Neked?

- Zseniális. - mondta kicsattanóan energikusan a griffendéles fiú - Meddig írod azt az izét még?

Ash leírta az utolsó szót, majd összehajtotta a tekercset és felpillantott a vele szemben ülő fiúra.

- Eddig. Miért?

- Nem jössz le a tóhoz? - kérdezte, miközben feltápászkodott a székről.

Ash bólintott, majd elrakta a könyveit és követte kifelé a griffendéles fiút.

Kiérve a kapun, megcsapta a lányt a kellemesen hűvös, nyári este szellője. A nap már alig látszott ki a környező hegyek mögül. Gyenge sugarai vörösre festették a kastély ódon falait és csillogva tükröződtek a Fekete Tó lágyan fodrozódó felszínén. Az égbolton rózsaszín felhők vonultak, amit a lassú szél lustán sodort dél felé.

Ash követte Siriust a tó partja felé. Göndör, fekete tincseit lágyan felborzolta a szél, miközben magas alakja rugalmas léptekkel haladt a tó mellett elterülő kis ösvény felé. A lánynak feltűnt, hogy a griffendéles a nyár alatt megint vagy fél fejjel lett magasabb, míg Ash, legnagyobb bánatára, már tizenhárom éves kora óta egy centit sem nőtt, így alig súrolta a 160 centit.

Miután Ash kigyönyörködte magát, gyorsított léptein, hogy felzárkózzon Siriushoz. Mikor beérte, felpillantott a mellette baktató fiúra, és csak ekkor vette észre, hogy a griffendéles egy félmosollyal figyelte a lányt.

- Te minden évben egyre kisebb leszel. - szólalt meg kuncogva.

Ash felnevetett a fiú mondatán.

- Nem iiis. - húzta el az 'is' szócskát - Te leszel egyre nagyobb.

Miután lement a nap, a páros még egy kicsit ücsörgött a szabad ég alatt, megvárva, hogy feljöjjön a legtöbb csillag, majd elindultak befelé a kastélyba.

- Találkoztam ma Regulussal. - szólalt meg hirtelen a lány, miközben felfelé baktattak a kastélyba.

A sötétben alig látszott Sirius arca, de Ash még így is ki tudta venni, hogy az arckifejezése erősen megváltozott.

- Rideg és távolságtartó volt. - mondta ki halkan a lány.

A griffendéles nagyot nyelt, majd lassan bólintott.

- Ez várható volt. - mondta fojtott hangon - Merlinre, nem lett volna szabad otthagynom!

Ash megállította a fiút és szembefordította saját magával.

- Sirius, ez nem a te hibád. Nem tehetsz róla, hogy olyanok a szüleid, amilyenek. - próbálta nyugtatni a lány.

- Arról nem, de arról igen, hogy nem vittem magammal. Megtehettem volna és nem hiszem, hogy ellenkezett volna. - mondta szomorúan a fiú - Ki tudja, anyámék mit csináltak vele. Lehet, hogy bántották.

Pár percnyi néma ácsorgás után Ash megragadta a letört griffendéles kezét, majd újra elindultak a kastély felé.

- Menjünk le a konyhára, már biztos vége a vacsorának. - tanácsolta a lány.

Sirius bólintott, de nem mondott semmit. Ash jobbnak látta némán sétálni, nem akarta megzavarni a fiút a gondolataiban.

Hirtelen feltámadta a szél, és ismerős illatot fújt a lány orrába a mellette lépkedő griffendéles felől. Túlságosan ismerőset.

Valamit, ami a kölni és a dohány keverékére emlékeztette.