Mint láthattátok, megváltoztattam a borítót, mivel kaptam phoenixsnake től egy zseniális borítót. Innen is köszönöm neked. ❤️

Hétfő reggel Ash egy hatalmas gyomorgörccsel ébredt. És nem csak a sötét varázslatok kivédése RBF miatt. Amint kinyitotta a szemét, felrémlett benne egy másfél évvel korábbi álom.

Sárvérű

Perceken keresztül ez a szó visszhangzott a fejében. Meg kellett akadályoznia azt, ami történni fog. De fogalma sem volt, hogy hogyan tegye mindezt. 

Pár percnyi néma ücsörgés után feltápászkodott és elkezdett készülődni. Leérve a nagyterembe egy érdekes kép fogadta a lányt: Lily Marlene McKinnon és Mary Macdonald mellett ücsörgött a Griffendél asztalánál, míg Perselus Avery, Mulciber és Rosier társaságában ücsörgött a Mardekár asztalánál. 

Újra lejátszódott a szeme előtt az álom, amit annyira el akart kerülni. Ez nem jó, ez nagyon nem jó. - gondolta Ash, de még mielőtt bepánikolhatott volna, Damien jelent meg előtte. 

- Ash, öt perce a bejáratban állsz üveges szemekkel. Minden oké? - kérdezte a másik hollóhátas. 

- Igen, persze. Csak izgulok a vizsgák miatt. - mondta Ash egy halvány mosollyal - Mi van Lily-vel meg Perselussal? 

- Valamin tegnap este összevesztek. - vont vállat Damien - Az utóbbi időben ez gyakori.

§

Reggeli után az ötödéveseket leszámítva a többi diák ment a dolgára. Ash-ék a nagyterem melletti kis helyiség előtt várakoztak. Négyesével hívták be a diákokat a gyakorlati vizsgára. Lily, aki továbbra is a két griffendéles lánnyal beszélgetett, viszonylag hamar sorra került. Damien az elsők között volt, aki bement, Siriussal, Avery-vel és egy hugrabugos lánnyal együtt. Perselus Jamessel, Peterrel és Rosierrel együtt került sorra, és az utánuk következő csoportban jött Ash.

Mikor meghallotta a nevét, remegve állt fel és lépkedett be az aprócska terembe. Egy kedves arcú, idősödő varázsló hívta oda maga mellé, majd mosolyogva adta ki az első feladatot.

- Nos, Miss Silverman, az első feladata egy egyszerű pajzsbűbáj lesz. Magára fogok küldeni egy enyhe ártást, amit ki kell védenie.

Ash biccentett, majd, amikor felhangzott a varázsló ártása, a lány szinte azonnal mondta ki a varázsigét.

- Protego! 

A pajzsbűbáj sikeres teljesítése után Ash-nek fel kellett sorolnia pár ellenártást, rontást és átkok. Utoljára jött a mumus-eltüntető varázslat, amit még harmadikban tanultak. Ash mumusa a saját apja volt, így mikor a lény kijött a dobozból, a lány egy pillanatra összerándult a látványtól, de képes volt magát összeszedni, és elmondani a varázsigét. 

Ebéd után Ash kezdett teljesen bepánikolni. Amikor a nagyteremben a vizsgabiztos kiosztotta a feladatlapokat, Ash idegesen pillantott körbe, tekintetével egy bizonyos fekete hajú mardekárost keresve. 

Amikor megfordította a lapot, ugyan elkezdte olvasni a kérdéseket, de semmit nem fogott fel belőle. Megdörzsölte a szemét, majd újra a lap fölé hajolt, és amikor végre felfogta, hogy mi is van leírva, elkezdett körmölni.

Kicsivel a vizsga vége előtt lett kész, így maradt ideje átnézni és kijavítani egy-egy dolgot. Amikor lejárt az idő, a lapok odalebegtek a vizsgabiztoshoz, majd az ötödikes diákok megkönnyebbülten özönlöttek ki a nagyteremből a napsütéses parkba. 

Ash a nagyterem bejáratánál felzárkózott a mardekáros mellé, aki továbbra is a kérdéseket olvasta. A lány meredten bámulta az előttük haladó tekergőket, és hevesen kattogott az agya, hogy mégis hogyan kerülhetné el a következő dolgokat.

- Nem megyünk le kicsit Roxmortba? - vetette fel Ash, de ő maga sem gondolta, hogy az ötlet beválna. 

- Holnap átváltoztatástan lesz, készülni kéne még rá egy kicsit. - mondta Perselus, majd felpillantva a lapjából meglátta a mellette haladó lány gondterhelt arckifejezését - Minden rendben? Elrontottál valamit?

- Nem. Csak nem érzem magam túl jól. - mondta a hollóhátas, kerülve az őt fürkésző fekete szempárt. 

Perselussal leültek egy árnyékos bokor tövébe. A fiú továbbra is a vizsgalapot olvasgatta.

- Ugye tudod, hogy kiválót fogsz kapni? - kérdezte Ash aprócska mosollyal a mardekárost.

Perselus nem válaszolt semmit, csak továbbra is a lapját böngészte. Ash megpillantotta a tó partján ücsörgő griffendéles barátnőjét, de úgy döntött, hogy nem megy oda hozzá. 

Körbepillantva meglátta az egyik közeli fánál a griffendéles négyest. Sirius unottan nézegette a szabad ég alatt tartózkodó diákokat, Remus egy könyvet böngészett, James a cikesszel játszott, amit Peter áhítattal figyelt. 

Perselus ekkor elrakta a lapot és felállt.

- Bemegyek a könyvtárba. Jössz? - kérdezte a hollóhátas lányt.

Ash bólintott, és ő is kelt volna föl, amikor meghallotta James ismerős kiáltását.

- Hé, Pipogyusz! 

Perselus villámgyorsan reagált és már húzta is elő a pálcáját, amikor a lefegyverző bűbáj hatására az négy méter magasra felröppent és leesett a fűbe.

- Obstructo! - kiáltotta ezúttal Sirius, aki vagy nem vette észre a lány jelenlétét, vagy nem foglalkozott vele. 

Perselus nyúlt volna a pálcája után, amikor hirtelen egy újabb varázslat hangzott el, és már fejjel lefelé lógott a levegőben. 

- Hagyjátok békén! - hallatszott Lily ideges hangja.

Minden olyan gyorsan történt, hogy Ash reagálni sem tudott. De most, hogy barátnője beavatkozott, a lány is visszatért a valóságba. Szempillantás alatt felpattant és kilépett a bokor takarásából. 

- Áh, Evans. - szólt James és a hajába túrt.

- Szálljatok le róla Potter. Liberacorpus! - intett Ash a mardekáros barátja felé, aki így a fűben landolt. 

- Undorító vagy Potter. Egy beképzelt, öntelt, undok, szadista alak! Szállj le róla! - kiáltotta Lily vörös arccal.

- Rendben, ha megígéred, hogy randizol velem. Áll az alku? - kérdezte - Ígérj meg egy randit, akkor Pipogyi többé nem látja a pálcámat.

Ash csak a szemét forgatta a fiú gyerekességén.

- Előbb fogok az óriáspolippal randizni, mint veled. - felelte Lily.

- Ez nem jött össze, Ágas. - szólt Sirius, és Perselus felé fordult - Hé!

A fiú pálcája azonban akkor már Jamesre szegeződött. Fénycsóva röppent, és James arcán mély, vérző vágás keletkezett. James már pördült volna meg, hogy újra támadjon, de akkor Ash cselekedett.

- Capitulatus! - kiáltotta, és a griffenddéles fiú pálcája a lány kezébe röppent.

Ekkor Sirius támadt és egy átkot küldött Perselus felé.

- Petrificus Totalus! - kiáltotta.

Perselus vigyázzállásba dermedt, és a fűbe zuhant.

- Szálljatok le róla! - kiabálta Lily, és ő is pálcát rántott.

- Hagyjátok ezt lányok, - pillantott James a két lány pálcájára - nem akarok rontást küldeni rátok.

- Akkor vedd le róla az átkot! - mondta parancsoló hangon Ash, megelőzve barátnőjét. 

James sóhajtott egyet, majd elmotyogta az ellenátkot.

- Tessék, parancsolj. - szólt, miközben Perselus feltápászkodott a földről - Nagy szerencséd, hogy Evansék itt vannak, Pipogyusz...

- Nem szorulok rá a mocskos sárvérűekre. - sziszegte Perselus.

Ash leesett állal bámult mardekáros barátjára a szó hallatán. Pont ezt nem akarta, pont ezt akarta megelőzni, hogy ne történjen meg. Félve pillantott vörös hajú barátnőjére, akinek az arca hasonló döbbenetet tükrözött, mint Ash-é, de smaragdzöld szemei szomorúan csillogtak. 

- Értem. - szólt Lily fagyosan - Többet nem szólok bele.

- Kérj bocsánatot tőlük! - mondta egyszerre James és Sirius.

- Nem kértem a segítségedet! - kiabálta James arcába a lány még mielőtt Ash bármit is mondhatott volna - Semmivel nem vagy különb nála!

- Micsoda? - hökkent meg a fiú - Én sosem neveznélek... Tudod, minek.

- Folyton a hajadat túrod, hogy úgy álljon, mintha most szálltál volna le a seprűről, kapkodsz a hülye cikeszed után, a folyosón rontást küldesz mindenkire, aki épp nem szimpatikus neked. Akkora felfújt hólyag vagy, hogy seprű nélkül is repülhetnél! Hányok tőled, Potter! - kiabálta Lily, majd Ash felé fordult - Jössz?

- Nekem még itt van egy elintézetlen dolgom. - rázta a fejét a lány, majd Perselusék felé biccentett. 

Lily bólintott, majd szó nélkül sarkon fordult, és felrohant a kastélyba. Ash nézte egy pillanatig a lány távolodó alakját, majd villámló szemekkel fordult vissza a placc közepén álló hármashoz. Miután odadobta Potternek a pálcáját, belekezdett a szóáradatába.  

- Komolyan mondom, ti vagytok a legnagyobb idióták a világon! - fakadt ki a lány - Mire volt ez most jó? Mire? Mert ennek a megalázásnak semmi értelme nincsen. Első óta ezt csináljátok már. Jó másokat megalázni, tönkretenni a barátságaikat és terrorizálni? Jó érzés? Boldoggá tesz titeket? Megmondom, milyen ez. Undorító. És nektek erről fogalmatok sincsen, mivel nem veletek csinálják ezt. Mit szólnátok, ha veletek csinálnák ugyan ezt? Nem hiszem, hogy élveznétek. Sőt, ti lennétek a legjobban felháborodva. Nektek szabad, másoknak nem? Olyan rohadt arrogánsak és önteltek vagytok, hogy azt hiszitek, mindenki fölött álltok. Hát nem. Ti is ugyan olyan emberek vagytok, mint én, Perselus, vagy valaki teljesen más. És nincs jogotok így bánni másokkal. Nőjetek már fel. Undorítóak vagytok. - köpte a szavakat Ash - És ne gondoljátok Remus, hogy ti különbek vagytok. Ti is ugyanilyen undorító mocskok vagytok, mint ez a kettő. 

James döbbenten nézett a kipirult arcú lányra, Remus arcán a megbánás ült, Peter a földet fixírozta, Sirius meg úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát.

- És te, Perselus! - mutatott a mardekárosra - Mi van veled? Lesárvérűzöd a két legjobb barátodat? Komolyan, ennél többre nem telt? Teljesen meg fogom érteni Lily-t, ha soha többet nem áll veled szóba. Nem mondom, hogy meg is érdemled, de azok után, amik történtek és amikről beszéltünk, nem hittem volna, hogy ilyenre képes vagy. Még, ha az a két idióta kiprovokálta, akkor is. Tudom, hogy a mardekáros haverjaid jelenlétében te is ugyanolyan szánalmasan viselkedsz, mint azok az idióták. Csalódtam benned Perselus, jobban, mint eddig bárkiben. - mondta a lány szomorúan, nem törődve a mardekáros arcán patakokban folyó könnyekkel. 

Ash felkapta a táskáját, majd még egy megvető pillantást küldött a két griffendéles felé.

- Remélem, most boldogok vagytok. Sikerült három ember több éves barátságát tönkretennetek két perc alatt. Gratulálok nektek.

§

Ash vagy egy órája bolyongott már a kastélyban, barátnőjét kutatva, de sehol nem találta. Ölni tudott volna most Siriusék térképéért. De a fiú gondolatától görcsbe rándult a gyomra, és égni kezdett a szeme.

Már kezdte feladni a dolgot és már sötétedett is, amikor elhaladt a második emeleten Hisztis Myrtle mosdója előtt, és halk szipogást hallott meg. Belépve griffendéles barátnőjét látta meg az egyik csap mellett ücsörögni, térdére fektetett fejjel és könny áztattatta, vörös szemekkel. 

- Lily... - suttogta a lány, majd lekucorodott barátnője mellé, és fejét a griffendéles lány vállára hajtotta. 

- Hogy mondhatta ezt... - mondta rekedt hangon - Mi voltunk a legjobb barátai. 

- Tudom, Lily. És nem akarom védeni, mert nem érdemli meg, de nem hiszem, hogy normális körülmények közt valaha is mondana ilyet. Dühös volt Potterékre, Rosierék rossz hatással vannak rá. Tudod, hogy nem ilyen. - próbálta győzködni barátnőjét Ash.

- Nem tudom Ash. Én már nem tudom. - mondta halkan a lány, újabb adag könnytenger kíséretében.

Így telt a hétfő estéjük. Hisztis Myrtle vécéjében gubbasztva, sírva, egymást vigasztalva. Ha összegyűjtötték volna könnyeiket, egy úszómedencét meg tudtak volna vele tölteni. 

§

Másnap reggel mindketten nyúzottan érkeztek meg a nagyterembe. Nem foglalkoztak senkivel és semmivel, néma csöndben leültek a Griffendél asztalának legvégére és csöndben reggeliztek.

Ash még este dióhéjban elmondta Damiennek, mi történt, és a fiú jobbnak látta, ha nem zargatja most a két lányt. Reggeli után szintén halálos csöndben vonultak ki a nagyteremből és várták az átváltoztatástan vizsgát. Perselus párszor megpróbált velük beszélni, de ők konokul nem foglalkoztak vele. Ash ezt legfőképp barátnője miatt csinálta, bár ő is haragudott a mardekáros fiúra. De a csalódottsága iránta nagyobb volt. 

Potterék az egész iskola előtt kértek bocsánatot reggelinél mindenkitől, akit valaha is bántottak, de legfőképp Perselustól. Ez volt az egyetlen pillanat, amikor Ash felpillantott a pirítósából és a mardekáros felé vándorolt tekintete. Perselus őszintén meglepődöttnek, de egyúttal megkönnyebbültnek is tűnt. Egészen addig, amíg nem találkozott a fekete szempárja Ash sötétkékjével. 

Az átváltoztatástan vizsga gyorsan elrepült. Ash, a helyzet ellenére, egész jónak érezte. Ebéd után következett a gyakorlati vizsga, ami egyértelműen nehéznek bizonyult. Többek között az eltüntetőbűbájt kérték, ami az egyik legnehezebbnek számított az elmúlt öt évben. 

Szerdán következett a legendás lények gondozása vizsga, ami sétagaloppnak bizonyult a lány számára, tekintve, hogy vagy hatszor olvasta Göthe Salamander könyvét és imádta a tárgyat.

Csütörtökön következett az utolsó, egyben legnehezebb vizsgája: a számmisztika. Ahogy azt Ash sejtette, ez volt az eddigi legnehezebb vizsga az összes közül, de jónak érezte. Megkönnyebbülten lépett ki a nagyteremből és indult el a tó felé. Lily-vel találtak maguknak kedd délután egy kis eldugott bokrot, és oda járkáltak ki az elmúlt két napban.

Ash meg is találta a bokornál Lily-t, aki a távolba meredve ücsörgött üveges szemekkel. 

- Hogy ment? - pillantott fel a hollóhátasra, amikor elszakította tekintetét a távolban magasodó hegyekről.

- Szerintem jól. Bár nem tervezem folytatni RAVASZ szinten. - vont vállat Ash. 

Amikor már kezdett besötétedni, a két lány feltápászkodott és elindult a kastély felé. Valahol félúton járhattak, amikor a fák közül zörgés hallatszott és egy sötét alak lépett ki. A lemenő nap gyenge fényében Ash nem tudta jól kivenni az illető arcát, csak akkor esett le neki, hogy ki közeledik feléjük, amikor meghallotta az idegen hangját. 

- Ash, volna egy perced? 

- Bent találkozunk. - intett a lány griffendéles barátnőjének - Mit akarsz Black? 

Sirius arcára a vörös nap fénye vetült, ahogy közelebb ért a lányhoz és kilépett a fák árnyékából. Egy cseppet nyúzottnak tűnt, legalábbis a szeme alatt húzódó fekete karikák erről árulkodtak, amiket még a gyönge nap fényében is ki lehetett venni. 

- Borzasztóan érzem magam amiatt, ami történt. - kezdte a griffendéles - Bár bocsánatot kértem Perselustól is legalább háromszor, de téged eddig sosem találtalak egyedül.

A fiú egy pillanatig habozott, Ash pedig felvont szemöldökkel figyelte. Majd Sirius hirtelen előrelépett és egy szoros ölelésbe húzta a lányt. 

- Annyira sajnálom Ash, igazad van mindenben, amit mondtál. Sosem gondoltuk át, hogy mit csinálunk és vele esetleg mit okozhatunk másoknak. Igazad van mindenben. Idióták voltunk. Elmondhatatlanul sajnálom. Tudom, hogy ezzel téged is megbántottalak, látom. És ezt sosem akartam. - mondta halkan, elhaló hangon a griffendéles - Meg tudsz nekem bocsátani? 

Ash érezte, ahogy a fiú arcáról forró könnyek csöppennek a vállára. Lassan visszaölelte a megtört fiút, majd a füléhez hajolt.

- Persze Sirius. Megbocsátok.