65. Fejezet
A hátralévő pár hónap egy szempillantás alatt elrepült. Ash-ék kettőt pislogtak, és januárból májusba ugrottak. Ami azt jelentette, hogy egy hónap volt vissza az RBF-ekig, így az elképzelhetőnél is többet kellett tanulniuk.
Május közepén már kezdtek lassan megőrülni a hihetetlen mennyiségű anyagtól és házi feladattól. Éjszakába nyúlóan gubbasztottak a könyvtárban, amit kénytelen volt a könyvtárosnő nyitva tartani egészen éjfélig.
Ash összesen kilenc tantárgyból vizsgázott, és nem tervezett egyikből sem megbukni. Szerencséjére a legtöbből jó is volt, és még mágiatörténetből is esélyesnek érezte, hogy átcsusszan a vizsgán. Bár eszébe sem jutott azt RAVASZ szinten felvenni. Tervei szerint a bájitaltant, a gyógynövénytant, a bűbájtant, a sötét varázslatok kivédését, az átváltoztatástant és a legendás lények gondozását akarta felvenni. Ami mindegyikből legalább egy várakozáson felülit jelentett.
- A hétvégén Roxmortsba megyünk. - jelent meg hirtelen Perselus a könyvtárban, a frászt hozva a hollóhátasra - Remélem, jössz.
- Még át kell néznem ezt a...
- Nem kell átnézned. Könyörgök Ash, szeptember óta tanulsz. - szakította felébe a lányt a mardekáros - Lassan többet tudsz, mint a professzorok.
- De még nem mindent tudok, és... - kezdte újra a lány, de Perselus ezúttal is félbeszakította.
- Csuklóból meglesz mindenből a kiváló. És amúgy is csak egy hétvégéről van szó.
- Nem tudom, Perselus...
- Ha nem jössz le, esküszöm, rád uszítom Blacket. - mosolyodott el halványan a mardekáros.
- Ejha, akkor elég elkeseredett lehetsz, ha erre is képes vagy folyamodni. - nevetett halkan a lány - Jó, jövök. Csak mert tudom, hogy Sirius aztán tuti nem hagyna békén.
§
- Srácok, én parázok. - mondta Lily a Három Seprűben ülve három barátjának.
- És mégis miért? - kérdezte Damien.
- Hát a vizsgák miatt. Alig egy hónapunk van már csak.
- Na igen, én ezért akartam a könyvtárban tanulni. - mondta szemét forgatva Ash, és jelentőségteljes pillantást küldött a vele szemben ülő mardekáros felé.
- Te szeptember óta ezt csinálod, szóval nem lepődök meg. - válaszolta Lily.
- Te is jöhettél volna velem.
- Fontos a tanulás, de nem ennyire. - mondta nevetve a griffendéles.
- De, csak nem vagy elég hollóhátas hozzá. - válaszolta Ash, szintén mosolyogva.
- Nem véletlenül nem jött szóba beosztáskor a Hollóhát. - vont vállat Lily - Amúgy tényleg, öt éve itt vagyunk már, de még sosem beszéltünk a beosztásról. Kit hova akart még rakni a Süveg?
- Nálam dumált még a Hugrabugról meg a Mardekárról. - mondta Ash.
- Engem valamiért a Griffendélbe akart rakni. - mondta kisebb fintorral Perselus.
- Azt megnéztem volna. Lehettél volna Potterék haverja. Az ötödik Tekergő. - nevetett Lily, ahogy felvázolta az ötletet.
- Köszönöm szépen, inkább a halál. - dünnyögte a fiú.
§
Az a maradék pár hét villám sebességgel repült el. Ash az egyik júniusi hétfőn, az első vizsga napján stresszelve ült le reggel a nagyteremben az asztalához. Végigpillantva barátain, hasonló arckifejezésekkel találkozott.
- Bájitaltan. - mondta köszönés helyett Perselus.
- Parancsolsz? - vonta fel a szemöldökét Ash.
- Bájitaltan lesz az első vizsgánk. Délelőtt írásbeli, délután gyakorlati. Sétagalopp lesz srácok. - mondta vigyorogva a mardekáros.
Amiben igaza is volt. Bár az írásbeli része nem éppen volt a legkönnyebb, mivel a Százfűlé főzet hatását kellett leírni az egyik kérdésben, de Ash jól vette az akadályt. Délután a vizsgabizottság előtt kellett bájitalt főzni, ami szintén nem volt annyira nehéz a hollóhátasnak, mivel kifejezetten jónak számított bájitaltanban.
Kedden a bűbájtan következett. Az elmélet ezúttal nem volt nehéz, mivel a lebegtető bűbájt és a vidító bűbájt kérdezték, ami könnyű anyagnak számított. A gyakorlat már nem volt annyira szívderítő, mivel Ash tojástartója megmakacsolta magát és nem akart cigánykerekeket szórni, csak a negyedik próbálkozásra. A lebegtető bűbáj gyakorlatban is jól ment a lánynak, szintúgy a színváltó és a növesztőbűbáj, annak ellenére, hogy a két varázslat elég hasonló.
A szerdai gyógynövénytan is viszonylag könnyen vehető akadálynak bizonyult. Elméleten elfogadható kérdések voltak, a gyakorlaton pedig csak a mérges muskátli fogaival kellett vigyázni, nehogy leharapja a vizsgázók ujját.
A csütörtöki mágiatörténet volt az egyik legnehezebb a bájitaltan írásbeli mellett: a pálcatörvényektől a koboldfelkeléseken át a Mágusok Nemzetközi Szövetségének alakulásáig mindent kérdeztek. Miután a vizsgának vége lett, Ash csak remélni tudta, hogy nem bukott meg a vizsgán. Végignézve a hozzá felzárkózó barátain, ők is hasonlóan érezhettek.
Azon a héten az utolsó vizsga a lány számára az asztronómia volt. Délelőtt megírták az elméletet, majd éjjel tizenegykor elindultak fel a Csillagvizsgáló toronyba. A délutánt a lány egyedül töltötte a tó partján, mert barátai mind jóslástanból vizsgáztak.
- Hogy mentek az eddigi vizsgák? - kérdezte hirtelen valaki, akinek ismerős hangja volt.
Ash megugrott ijedtében, majd hevesen kalapáló szívvel fordult a griffendéles fiú felé. A fa árnyékában Sirius és Remus ácsorgott, nem messze a lánytól.
- Szerintem jól. Bár, a tegnapi mágiatörténet erősen megviselt. - mondta halványan mosolyogva a lány.
- Én azon tuti megbuktam. Alig tudtam valamit. - mondta halkan Remus.
- Te? Remus Lupin? Megbukni valamiből? - kérdezte nevetve Ash.
- Nem vagyok túl jó mágiatörténetből. - vont vállat a griffendéles - Nem mintha akartam volna jövőre folytatni.
- Van olyan, aki azt folytatja RAVASZ szinten? - kérdezte Sirius.
- Nem hiszem. Senkinek nem ment el az esze. - rázta a fejét a lány.
A két griffendéles letelepedett a lány mellé. Remus előhúzott egy könyvet, Sirius pedig a füvet tépkedte unottan.
- Holdsáp, mondd, hogy nem az asztronómia könyvet olvasod. - szólalt meg kisvártatva Sirius, amikor belepillantott a mellette ülő griffendéles könyvébe - Az asztronómia tök könnyű.
- Mondja az, akit egy csillagról neveztek el. - forgatta a szemét Remus.
- Szerintem is könnyű. - mondta halkan a lány.
- Látod. - mutatott hevesen a fekete hajú griffendéles Ash irányába - Köszönöm drága, tiszteletbeli Blacké avattalak.
- Anyád meg is ölne mindkettőnket érte. - nevetett fel a lány.
§
Fél tizenegykor Ash-ék már mind fenn csoportosultak a Csillagvizsgálóban. Miután a vizsgabiztos kiosztotta a papírokat és jelezte, hogy el lehet kezdeni, a toronyra csend borult. Csak a pennák sercegése és a teleszkópok egy-egy nyikkanása jelezte, hogy bárki is tartózkodik a Roxfort legmagasabb tornyában.
Miután Ash kitöltötte a feladatlapot és háromszor mindent leellenőrzött, már el is telt a vizsga. Magabiztosan adta le a lapot, és indult el Damien kíséretében a Hollóhát tornyába.
Másnap, szombat lévén, kicsit lazíthattak. Túl voltak a vizsgák felén, bár a nehezebbek még hátravoltak. Ash kifejezetten tartott a számmisztikától, ami messze az egyik legbonyolultabbnak ígérkezett. De a hétfői sötét varázslatok kivédésétől nem félt.
- Túl vagyunk a felén, srácok. - ült le Lily szombat reggel a Hollóhát asztalához.
- Én a tegnapi jóslástan vizsgán azt hittem, idegösszeroppanást kapok. - dünnyögte Damien - Az ég világon semmit nem láttam abban a rohadt kristálygömbben.
- Mi se Dam, ne aggódj. - mondta Perselus - És ha esetleg még sem bukunk meg, amúgy sem akartuk volna tovább folytatni, nem?
- Ki van zárva. - rázta a fejét Lily - A jóslástan egyedül Ash-nek való.
A négyes a szombatjukat a tó partján töltötték nyugiban, hogy kicsit lazítsanak az egy hetes kemény vizsga után és hogy felkészüljenek a következő egy hét kemény vizsgáira.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top