Sajnálom, most kicsit késtem a résszel, mert egyrészről hosszabb is lett, meg a Kisasszonyokat néztem (nagyon jó film, ha nem láttátok, ti is nézzétek meg! :D) 

Beköszöntött a tavasz, ami hozta magával a már megszokott enyhe időt. A birtok megint virágba borult, ahogy a lombhullató növények életre keltek a tél után és kivirágoztak.

Egyik tavaszi délutánon Ash-ék a könyvtárban gubbasztottak a tanulnivalójuk fölé görnyedve. És ahogy egyre közeledett az év vége és vele a vizsgák, a diákoknak egyre többet kellett tanulniuk, ami a jó idő kezdetekor mindig kínzásnak bizonyult.

Hónapok teltek el azóta, hogy Alastor Mordon elkezdte tanítani Ash-t különféle dolgokra. Azóta a lány már tökéletesítette a kiábrándítóbűbáját és belekezdett a pajzsbűbáj gyakorlásába is.

A legilimenciával is hasonlóan jól haladt, mivel amióta Perselus is beszállt, minden hétvégén gyakoroltak. A lánynak be kellett vallania, hogy nem ezek voltak a legjobb pillanatai az elmúlt hetekben, de úgy gondolta, hogy mindent a nagyobb jóért és bevállalta a rossz emlékeket. Elvégre mardekáros barátja is tűrte, tőle is ez volt a minimum.

Mivel már sötétedett, és a lánynak kifolytak a szemei az olvasástól, elköszönt barátaitól és felment a Hollóhát tornyába kicsit pihenni. 

Séta közben visszagondolt az eddigi legilimencia gyakorlásokra. Amióta Perselussal gyakorolt, még az eddiginél is közelebb kerültek egymáshoz, mivel rengeteg olyan emléket láttak, amiről a másik nem szívesen beszélt. Eddig ugyan senkinek nem árulta el, hogy miért is akart konkrétan legilimenciát tanulni, mivel a terve nem volt kész. 

Már a toronyba vezető lépcsőnél járt, amikor hirtelen beugrott neki a megoldás. Legalábbis remélte, hogy az ötlete működni fog.

Eszeveszettül felrohant a lépcsőkön, gyorsan válaszolt a kopogtató kérdésére, majd a hálókörletébe érve levágta a táskáját az ágyára és már rohant is ki a toronyból.

§

Már vagy húsz perce járkálhatott fel-alá a Kövér Dáma portréja előtt, amikor végre jött egy griffendéles. Ash legnagyobb meglepetésére, Lily.

- Te mit csinálsz itt? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Muszáj beszélnem Siriussal, nagyon fontos.

Lily méregette egy kis ideig az előtte álló lányt, majd biccentett és bemondta a portrénak a jelszót.

Még mielőtt beérhettek volna, a vörös karon ragadta a hollóhátas lányt, és suttogva kérdőre vonta.

- Mit akarsz Blacktől?

- Mindent el fogok mondani Lily, ígérem, de most ez fontos. - nézett kérlelőlen barátnője gyönyörű zöld szemeibe.

- Jó, de tényleg mondd el! - mondta, majd útjára engedte a bólogató lányt, aki felrohant a fiúk hálókörleteit rejtő lépcsőn, majd három kopogás után berobbant a négyes szobájába. 

- Csá.

A négy griffendéles fiú döbbenten nézett rá. 

- Te? Itt? Miért? - kérdezték egyszerre.

- Sirius, segítened kell. És hozd azt a térképet is.

Ash még látta, ahogy a három másik fiú először meglepődött, majd gyilkos tekinteteket küldenek a negyedik felé, majd a lány kilépett a folyosóra.

- Baj van? - kérdezte idegesen a fiú.

- Nem, nincs. Csak kell a térképed. 

- Miért? - kérdezte ugyan olyan idegesen az előtte álló lányt.

Ash csak sóhajtott egyet, elmotyogott egy disaudio-t, majd rátért a lényegre.

- A térkép jelzi, hogy ki hol tartózkodik a jelen pillanatban a kastélyon belül, ugye?

Sirius bólintott, majd a lány kis gondolkozás után folytatta.

-Be kell jutnom úgy Dumbledore irodájába, hogy ő ne vegye észre. Csak onnan tudok hopp-porral utazni, és nekem most az kell.

A fiú valószínűleg nagyon meglepődhetett, mivel percekig nem válaszolt, csak bámult a lányra.

- Szóval, akkor segítesz? - kérdezte Ash, miután megunta a köztük lévő csöndet.

- Igen, persze. De hova kell menned Dumbledore tudta nélkül?

- Az lényegtelen, csak jussak be.

- Nem lényegtelen, én is jövök. 

- Dehogy jössz. - rázta a fejét a lány - Egyedül megyek. 

- Nem. - ellenkezett Sirius.

- Jó, legyen. - adta be a derekát a lány - De most megyünk.

§

- Pontosan mit is csinálunk? - kérdezte suttogva Sirius, amikor a kőszörnyhöz közeli egyik sarkon várták, hogy Dumbledore elinduljon le a nagyterembe a vacsorára.

- Be kell jutnunk az igazgatói irodába, mert kell a kandalló. Már mondtam. - morogta a lány, továbbra is a sarkon kibámulva.

- Igen, tudom, ezt már mondtad. De pontosan hova megyünk? 

- Merlinre Sirius, mennyi kérdésed van még? - emelte rá idegesen a tekintetét a lány.

- Csak érdekelt, na. 

Pár percnyi csönd után Ash újra megszólalt.

- Az Abszol Útra megyünk. El kell mennem a Mungóba, és az Abszol Útra tudok egyedül a hopp-hálózattal utazni. Onnan meg majd gyalog megyünk tovább a Mungót rejtő épületig. 

Sirius bólintott, és bár a lány látta rajta, hogy még lenne kérdése, inkább csöndben maradt.

Nem sokkal később megjelent Dumbledore és elindult a nagyterem irányába, szabaddá téve az irodát.

- Gyere, most indult el. - szólt hátra a válla felett a lány, majd elindult halkan a kőszörny irányába. 

Bemondta a szobornak a jelszót, majd felrohantak a csigalépcsőn az üres irodába. Ash belemarkolt a hopp-porral teli edénybe és bemondta a helyet. 

Az utazás után megérkezett a Czikornyai és Patzába, ami szerencsére ilyenkor még nyitva volt. Kisvártatva Sirius is megjelent a kandallóban és kilépett a zöld lángok közül.

Ash intett a fejével, hogy kövesse, majd elindult kifelé az üzletből. Az Abszol Út nyüzsgő utcái most szinte üresen álltak, mivel ekkortájt már nem sok ember tartózkodott kint. 

Kilépve a téglafalon London nem éppen kihalt utcáján találták magukat. Mivel Ash memorizálta az utat egészen a Mungót rejtő kirakatig, magabiztosan lépkedett az irányába, mögötte a griffendéles fiúval. 

Befordulva az utcába, Ash már szinte azonnal kiszúrta a kirakatot, ami a céljuk volt. Átvágtak az úttesten, majd a kirakat előtt a lány odahajolt a próbababához és közölte a szándékait. A baba biccentett, majd Ash karon ragadta a mellette álló fiút és behúzta a kirakatba. 

Megérkezve az előcsarnokba, a lány előhúzta a pálcáját és a mellette álló fiú felé fordult. 

- Kiábrándítóbűbájt fogok használni, hogy ne lássanak minket. - közölte a lány a szándékait. Még mielőtt Sirius bármit is mondhatott volna, Ash elmotyogta a varázsigét, amivel mindkettejüket láthatatlanná tette, majd karon ragadta a fiút és elindult a negyedik emelet felé.

Felérve, végigvonultak a folyosókon, majd jobbra fordultak és elindultak a célpont felé. Amikor Ash tisztának vélte a terepet, levette a kiábrándítóbűbájt és az ajtóra szegezte a pálcáját.

- Alohomora! - suttogta és nagy meglepetésére az ajtó kattant egyet és feltárult.

Ash belépett a szobába, ahol szerencséjére édesanyját találta, ébren. 

- Szia, anya. - köszönt a lány - Ő egy barátom, Sirius. Sirius, ő az édesanyám, Mary.

A fiú először meglepettnek tűnt, de miután feldolgozta a helyzetet, egy csábos mosollyal üdvözölte a nőt. 

- Örülök, hogy megismerhettelek, Sirius. És örülök, hogy látlak, kislányom. - mosolygott Mary - Mi járatban?

- Egy szívességet szeretnék kérni. - kezdte a lány - Ez így kicsit bonyolult, mivel nem emlékszel mindenre, de szeretném megtudni, hogy ki az apám.

- Én... Nem... Nem tudok erre választ adni. - dadogta.

- Tudom, és itt jön a szívesség része. Egy varázslatot kellene használnom rajtad, amivel belenézhetek az emlékeidbe. 

- Hát, legyen. Annál rosszabb úgysem lehet, amit attól a varázslótól kaptam. - egyezett bele Mary.

Ash biccentett, majd felemelte a varázspálcáját. Ugyan a keze szemmel láthatóan remegett, de nyugodt hangon mondta ki a varázslatot.

- Legilimens!

Először képek sora jelent meg, szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokról, de ezután már a lánynak kellő emlékek jelentek meg. London szívében voltak, a Belügyminisztérium épülete előtt. Majd képek villantak be az édesanyjáról takarítónőként és a belügyminiszter irodájáról. A naptár szerint 1959 októbere volt. Ezután képek következtek, amiket Ash megbánt, hogy látott, de belőlük összeállt a történet. 

A lány megszakította a varázslatot, majd az anyjára nézett, aki megsemmisülten ült az ágyán.

- Ezeket te mind láttad most?

- Igen. - bólintott a lány - De mindent megtudtam, amit akartam.

Miután elköszönt az anyjától és biztosította, hogy hamarosan visszajön, kiléptek az ajtón és a kiábrándítóbűbájjal rejtve elindultak vissza az Abszol Útra.

§

Az Abszol Útra érve kellemetlenül tapasztalták, hogy a Czikornyai és Patza már bezárt, az összes többi bolttal együtt. Ash feltalálta magát és küldött egy alohomora-t a bejáratra, ami szépen ki is nyitotta az ajtót.

- Nagyon király, de hogy zárjuk be? - kérdezte a hosszas csöndet megtörve Sirius, amikor beléptek a boltba.

- Colloportus! - intett az ajtó felé, majd egy mosoly keretében elsétált a fiú előtt a kandallóhoz - Hol van Dumbledore?

- Nézem. - vette elő a térképet a fiú - Elvileg még a nagyteremben.

Ash biccentett, majd ismét belemarkolt a hopp-porral teli edénybe és kimondta a célhelyet.

Az igazgatói irodából kilépve a páros elindult a nagyterem felé. A hosszas csöndet ismét a griffendéles fiú törte meg.

- Elmeséled, hogy mit láttál? 

Ash bólintott és belefogott a történetbe.

- Még múlt nyáron a csodálatos apám közölte velem, hogy amúgy egy egyszerű sárvérű vagyok, és nem félvér, mint ahogy azt gondoltam, miután megtudtam, hogy varázsló. Elmesélte, hogy amikor anyával találkozott, ő már terhes volt, de egy egyszerű muglitól, de azt nem tudta, hogy kitől. Pár hónappal ezelőtt, amikor anya elkezdett javulni, eszembe jutott, hogy legilimenciával esetleg megtudhatnám az igazat, és elkezdtem azt tanulni. Már egy jó ideje tanulom, de csak ma állt össze a kép, hogy hogyan jutok el a kórházba, mivel oda hopp-hálózattal nem lehet bejutni.

- Értem. - bólogatott Sirius - És kit láttál?

- A belügyminisztérium épületét láttam, 1959-ben. A belügyminiszter irodájában láttam dolgokat, amiket nem fogok hangosan kimondani, - pillantott sokatmondóan a másikra Ash - viszont a fickó nem tűnt ismerősnek. Bár nem lesz nehéz dolgom, csak meg kell tudnom, ki volt 1959-ben a belügyminiszter.

Újabb hosszas csönd után megint Sirius szólalt meg.

- Azért az nem rossz, hogy az akkori belügyminiszter lánya vagy. - mondta vigyorogva.

- Ugyan már, szerintem nem is tud rólam. Ha meg tudna, akkor is az első dolga lenne, hogy letagadjon. Azt meg nem mondhatom, hogy 'bocs, boszorkány vagyok, és láttam anyám emlékeit arról a bizonyos napról'.

- Jogos. Akkor mit fogsz csinálni?

- Nem tudom. Meglátjuk.

§

Másnap reggel a négyes a Hollóhát asztalánál gubbasztott és ámulva hallgatták a lány történtét.

- Miért mindig Blackel mész az ilyen kalandokra? - kérdezte nevetve Damien?

- Mert ti úgyse szegnétek szabályt. - nevetett a lány. Részben az igazat mondta, de nem akarta elárulni a griffendéles négyes titkát a térképről. 

A reggeli után a könyvtár előtt találkoztak McGalagonnyal, aki feldúltan közeledett feléjük. 

- Miss Silverman, kérem, jöjjön velem. Az igazgató úr óhajt magával beszélni. 

Ash vetett egy rémül pillantást a barátaira, majd követte a professzort.

Felérve az irodában egyedül találta magát, ami azt jelentette, hogy vagy Siriust nem találták meg, vagy nem az előző esti dologról lesz szó. 

- Ash, kérlek, foglalj helyet. - intett a szék felé az igazgató - Valami fontos dologról szeretnék beszélni veled. Tudom, hogy nem kedveled édesapádat, amit teljesen meg tudok érteni, mivel én is ismertem, de jogodban áll tudni, hogy mik történtek a tegnap este folyamán. 

Dumbledore egy kicsi szünetet tartott, majd megköszörülte a torkát és folytatta.

- Tegnap este édesapádat holtan találták meg a lakásotokban. A ház felett a sötét jegy lebegett, így feltehetőleg halálfalók tették. Van egy olyan érzésem, hogy rendes temetést nem szeretnél, viszont arról tudnod kell, hogy mivel te vagy az örököse, ezért a Gringottsbeli széfét is te örökölted.

- Nem vagyok a biológiai lánya. - motyogta a lány.

- Parancsolsz, kedvesem?

- Azt mondtam uram, hogy nem vagyok a biológiai lánya. Múlt nyáron derült ki. - magyarázta a lány.

- Ez mit sem változtat azon, hogy te vagy az örököse, még ha nem is biológiailag. Ha lenne más rokona, kicsit problémásabb lenne a dolog, de mivel nincsen senkije, az édesanyád pedig mugli, így a széfet te öröklöd. 

- Értem uram.

- Emellett holnap el kellene látogatnod a Gringottsba, hogy meglegyenek ezek a hivatalos papírok, és akkor akár a széfet is megtekintheted.

- Rendben uram, akkor holnap itt leszek ebéd után.