Ash felvont szemöldökkel meredt az előtte álló griffendéles fiúra.

- Segítség? És mégis miben? - kérdezte csípőre tett kézzel a lány.

- Shafiq nem hagy békén. Segíts lerázni valahogy.

A lány az elhangzott mondatok után nevetésben tört ki, annyira szürreálisan hatott az egész.

- Na várj, ezt te komolyan gondoltad? - kérdezte a könnyeit törölgetve, amikor meglátta Sirius arckifejezését - Nemár Sirius, csak pattintsd le valahogy vagy küldj rá rontást, vagy tudomisén. Mi közöm nekem ehhez az egészhez?

- Hát, mivel utál, gondoltam hátha van kedved egy kicsi csínytevésre. 

- Összekeversz Potterékkel, Sirius. 

- Naa, légyszi. - kérlelte a lányt kiskutya szemekkel.

- Jó, legyen. - sóhajtott Ash - Mit találtál ki?

§

 - Komolyan mondom Black, idióta vagy. - suttogta a láthatatlanná tévő köpeny alatt a lány a mellette álló fiúnak, miközben egy eldugott sarkon kémlelték a varázstérképet.

- Lehet, de a terv zseniális. - mondta büszkén a fiú.

- Tényleg zseniális láthatatlanul random rontásokat ráküldeni. - dünnyögte a lány - Lassan már én sajnálom. Bár mondjuk amilyen fanatikusan rajong érted, elég hányingerkeltő. És másrészről meg ijesztő.

- Na ugye! Kiakaszt. - morogta Sirius.

- Hanyagoljuk a témát, ott jön. - suttogta a lány, miközben a folyosó vége felé bökött.

Sirius küldött felé egy cinkos vigyort, majd mindketten előhúzták a pálcájukat, és felkészültek. 

- Serpensortia! - suttogta Ash, és a folyosó közepén egy fehér villanás után egy kígyó jelent meg, ami azonnal elkezdett az irritatív griffendéles lány felé kúszni. 

Ash-nek be kellett fogni a mellette álló griffendélesnek a száját, nehogy hangosan felnevessen a lány visítozásán.

- Tarantallegra! - suttogta könnyeit törölgetve Sirius, majd karon ragadta a mellette álló hollóhátas lányt, és elkezdte húzni a folyosó túloldala felé.

- Gyere, menjünk. - suttogta még mindig nevetve.

- Várj, mi legyen a kígyóval?

- Majd megoldja. Vagy szól valakinek, ha eltáncolt a gyengélkedőig. 

§

- Te komolyan rontást küldtél valakire? - kérdezte Perselus nevetve a könyvtárban.

- Kikérem magamnak, én csak a Kígyóidéző bűbájt küldtem rá. Sirius volt a rontásos.

- Zseniális. - nevetett tovább a mardekáros fiú.

- Te azt mondtad Sirius Blackre, A Sirius Blackre, hogy zseniális? - kérdezte hitetlenkedve a lány.

- Életemben először és utoljára. - biztosította a mardekáros fiú a vele szemben ülő Ash-t.

A lány csak nevetve elvonult a könyvespolcok irányába, mivel kellett neki egy könyv az átváltoztatástan házi dolgozatához. 

Miközben nézegette a kötetek gerincét, megakadt a szeme egy bizonyos, vörös bőrkötésű könyvön, aminek a gerincén a Mindent a Legilimenciáról cím díszelgett. A lány érdeklődve belenézett, és meglepődve látta, hogy konkrétan le van írva, hogy hogyan kell kitanulni a legilimenciát. Emellett egy csomó egyéb dologról is szót ejtett, mint például az okklumencia.

Gondosan magához szorította a kötetet a keresett könyv mellett, majd elköszönt Perselustól és felment a Hollóhát Tornyába lepakolni a frissen szerzett kincsét.

Egész úton a benne megfogalmazódott kérdésen gondolkodott, miszerint jó ötlet-e megtanulni ezt az egész dolgot. De végül arra jutott, hogy ártani nem árthat. Sőt, esetenként még egész hasznos is lehet, a jövője alapján.

§

Másnap szinte észre sem vette, hogy már majdnem ebédidő volt, mivel annyira magával ragadta az egész legilimencia dolog. 

Amikor rápillantott az órájára, kapkodva tette el a könyvét és rohant le a nagyterembe, ahova lihegve esett be.

- Miért van az, hogy te mindenhova rohansz? - kérdezte Perselus, miután a lány lehuppant mellé az asztalnál.

- Nagyon jó kérdés, könnyebbet kérdezz. - lihegte Ash.

- Amúgy miért rohantál egyáltalán ebédhez? Ráérsz, nem?

- Nem, kaja után Dumbledore-hoz kell mennem. - rázta a fejét a lány. 

Hirtelen berobbant a nagyterembe Sirius, amire mindenki odakapta a tekintetét, majd levágódott a lány mellé.

- Mi a helyzet, bűntársam? - kérdezte vigyorogva. 

- Úgy táncolnék most. - jegyezte meg a lány Shafiq felé pillantva.

- Esetleg egy kígyóval? - fűzte tovább Sirius.

A körülöttük ülő emberek mind döbbent arccal hallgatták a kis beszélgetést, kivéve egy bizonyos embert. Aki felettébb dühösek tűnt.

- Ti voltatok azok, akik tegnap azt a rohadt kígyót meg a táncoltató rontást küldték rám? - kérdezte idegesítően magas hangon.

- Én nem tudom, miről beszélsz. - adta az ártatlant a hollóhátas lány - Te, Sirius?

Az említett csak a fejét rázta, és próbálta elfojtani az éppen feltörő nevetését. Ekkor az idegesítő griffendéles lány felpattant és kiviharzott a nagyteremből, Ash-éknél meg elszakadt a cérna, és könnyeiket törölgetve nevettek.

§

Felfelé tartva a második emeletre, Ash már egy fokkal komolyabb volt, mint fél órája a nagyteremben. Túlságosan izgatott volt, hiszen aznap kezdte el tanulni az időutazást. Legalábbis remélte, hogy belevághat.

Bekopogott az igazgatói irodát rejtő ajtón, majd belépett a helyiségbe. Dumbledore és Cadmus már ott álltak és várták a lányt.

- Ash, örülök, hogy ideértél. - kezdte Cadmus - Nos, nem is húznám a szót, foglalj helyet és vágjunk is bele a dologba.

Ash bólintott, majd leül a szokásos helyére, az igazgató asztala előtt álló egyik székre.

- Tehát, az időutazás. Őszintén, az egész dolog felettébb zavaros és nehéz elmagyarázni, hogy mit hogyan kell csinálnod. Remélhetőleg sikerrel járok, és amikor gyakorlod, akkor már menni fog az alapján, amit itt most megpróbálok neked elmondani. Nos, szóval, mindenekelőtt ehhez már egy mélyebb tudatállapotot kell elérned. Eddig, amit csináltál, az egyszerű meditáció volt, és annak is egy könnyebb változata. Most azonban az már nem lesz elég. Ezt az állapotot hasonlóan tudod elérni, mint az eddigi meditációd során. Egyszerűen csak koncentrálj teszem-azt egy kútra. Egy idő után úgy fogod érezni magad, mintha zuhannál. Akár egy merengős út során. Ki kell hangsúlyoznom, ez nem lesz könnyű feladat. Az egész procedúrában ennek a tudatállapotnak az elérése a legnehezebb. - figyelmeztette a lányt - Tehát, ha megvan a sötétbe zuhanó érzés, és landoltál, az már az, ahol az időt látod. A mugli fizikusok szeretik ezt az úgynevezett negyedik dimenziónak hívni, nem tudom, ez mond-e valamit.

Ash megrázta a fejét, Cadmus biccentett, majd folytatta.

- Lényegtelen. A lényeg, hogy ha elérted ezt az állapotot, akkor az időt úgy fogod látni, mintha egy film lenne, csak felgyorsítva. Ilyenkor elég egy bizonyos időpontra koncentrálnod, és ha az megvan, akkor a képbe belépned. Tudom, hogy ez így nagyon zavaros, de ha idáig eljutsz, akkor mindent meg fogsz érteni. Az elején nagyon fontos, hogy ne nagyokat ugorj, mert arra nem leszel képes. Szépen lassan haladj, először csak napokat, majd heteket és ha ez már jól, gyorsan megy, utána jöhetnek a speciális időpontok a távolibb jövőben. Ezekhez térben is tudsz ugrani, ahogy azt már megtanultad. Emellett hozzáfűzném, - emelte fel a mutatóujját - hogy ugyan bárki jövőjét megnézheted, de szigorúan tilos olyanokéba beleavatkoznod, amihez nincs közöd. Csakis olyat szabad megváltoztatni, ami rád is közvetlen kihatással van.

- Értem. - bólogatott a lány. 

- Bármi kérdés?

- Volt szó valami olyasmiről, hogy fel fognak erősödni az álmaim. Hogy egyre több lesz.

- Igen, ez így igaz. Ha már rendesen tudsz utazni a jövőbe, akkor bizony sok álmod lesz. Nem biztos, hogy mindig valami új, lehet, többször fogod egymás után látni ugyanazt az eseményt, sőt, olyan is előfordulhat, hogy egyszerűen csak a következő napot látod előre. Ezek napi, kétnapi rendszerességgel fognak majd jelentkezni. Ha hosszú ideig, akár több, mint egy hónapig nem lesznek álmaid, akkor az már az utad vége, és teljes értékű utazóvá váltál. 

Ash újból, ezúttal izgatottan bólintott. 

- Ha minden jól megy, legközelebb már csak akkor fogunk találkozni, ha már teljes értékűen közénk fogsz tartozni. - mondta mosolyogva a férfi, majd elköszönt Dumbledore-tól és a lánytól, és a kandallóba lépve eltűnt a zöld lángok között. 

A lány már indult volna ki az igazgató irodájából, amikor Dumbledore utána szólt.

- Ash, Alastor értesített, hogy az elkövetkezendő hetekben tervez meglátogatni, és elkezdeni az önvédelmi leckéket, amikről tegnap beszélt. 

- Rendben professzor, már várom. - mondta a lány, majd elköszönt és kilépett az irodából.