- Te, Perselus Piton, aki életében nem szegett még szabályt, te akarsz velem leszökni Roxmortsba? - kérdezte vigyorogva Ash.

- Ennyire hihetetlen? - kérdezett vissza nevetve - Inkább gyere, még mielőtt meggondolom magam.

- Igen, ennyire hihetetlen... - suttogta magának a lány, miközben elindultak lefelé a Hollóhát Tornyából. 

§

Roxmorts utcái ilyenkor még az eddiginél is tömöttebbnek bizonyultak. A macskaköves utcákon, amiket most vastagon hó lepett, megannyi boszorkány és varázsló lófrált. Sokak csak a kirakatokat nézegették, míg mások sietősen igyekeztek egy-egy bolt felé, és voltak csoportok, akik csak egyszerűen sétálgattak a kis falúban, kezükben meleg italokat szorongatva.

És ott voltak Ash-ék, akik a lehető legkevésbé próbáltak feltűnőek lenni, ami nem éppen sikerült, mivel mind a ketten egy-egy, a saját házuk címerével díszített pulcsit viseltek. 

- Lehet, ez mégsem volt a legjobb ötlet a részemről. - suttogta barátjának Perselus, amikor már harmadszorra fordultak be egy sötét sikátorba, mivel szembejött egy tanár.

- Sanszos, de ha már itt vagyunk, akkor ne forduljunk vissza. Szeptember óra nem is jöhettünk le ide.

Pár percnyi néma sétálás után megérkeztek ahhoz a helyhez, ahol anno Ash kihallgatta azt a bizonyos halálfalót és idézőt.

A Szárnyas Vadkan lepukkant, ütött-kopott bejárata előtt álltak. 

- Te már jártál itt? - fordult a fiú Ash-hez.

- Aha, egyszer Siriussal. Nem épp a legtisztább hely, de nincsenek sokan, és a tanárok nagy része sem jár ide. - mondta a lány, majd elindult a pult fel.

Nem sokan tartózkodtak a kocsmában ahhoz képest, hogy kint az utcákon mennyi ember lófrált. A csapost leszámítva az egyik sarokban ücsörgött egy kapucnis fazon, a pultnál egy vörös hajú-szakállú férfi, mellette pedig egy púpos, kopasz. Ash kért két üveg vajsört, majd becsusszant az egyik koszos ablak melletti asztalhoz. 

- Már akartam kérdezni, hogy mennyire volt nehéz létrehozni egy varázslatot? - kérdezte a vele szemben ülő Perselust, miközben belekortyolt az italába.

- Nem volt túl könnyű, de azzal a könyvvel, amit mutattam, viszonylag könnyen megértettem, mit hogyan kell csinálni. - vont vállat - Miért?

- Csak mert... - kezdte a lány - Már egy ideje gondolkozok egy bizonyos varázslaton, de fogalmam sincs, hogy menne-e. Olvastam, hogy rosszul is elsülhet az egész dolog.

- Csak akkor, ha valami veszélyes varázslattal próbálkozol. Azért mondom, nem érdemes annyira rágörcsölni a dologra. Szerintem vágj bele. - tanácsolta a mardekáros fiú.

Ash elmélyülten bólogatott.

- Amúgy, milyen jellegű varázslaton gondolkozol?

- Hát, igazából eddig csak egy nagyon felületesen kidolgozott ötletem van. - vallotta be a lány - Valami olyasmi lenne, mint amit a merengőben látunk. Szóval mások emlékeit nézhetem meg, vagy éppen a sajátomat adhatom át másoknak. 

- Olyasmi, mint a legilimencia? - kérdezte izgatottan Perselus.

- Kicsit más. Nem tervezném olyan kínzóra. - mosolyodott el halványan - Meg, ahogy mondtam, a saját emlékeimet is át tudom adni vele, ha akarom, és ilyet a legilimenciával nem lehet, legalábbis tudtommal. 

§

A kastélyban szinte azonnal McGalagonyba futottak, aki ahelyett, hogy számon kérte volna őket, hogy hol voltak, csak egyszerűen közölte Ash-el, hogy az igazgató várja.

A lány elköszönt Perselustól, majd elindult a második emeletre. Most nem rohant, túlságosan is a gondolataiba merült hozzá. És természetesen csak a varázslatra tudott gondolni. Elhatározta, ha visszaér a hálókörletébe, előszedi azt a könyvet, amit egy éve kapott a mardekáros barátjától karácsonyra. 

Odaért a kőszörnyhöz, bemondta neki a megfelelő jelszót, majd felrohant a lépcsőn. Az irodába beérve kicsit meglepődött, mivel Mordont is ott találta, ami nem feltétlenül jelentett jót. Nyilván, ez az arckifejezésén is meglátszott, mivel az auror halványan elmosolyodott, majd megszólalt.

- Most kivételesen nem olyan rossz híreket hoztam, mint szoktam általában. Foglalj helyet, kérlek. - mondta somolyogva.

Ash bólintott, majd leült szokásos helyére, az igazgatóval szembe. 

- Ma voltunk édesanyádnál a Szent Mungóban. Ő is, és a gyógyító is beleegyezett, hogy megpróbálkozzunk a legilimenciával, hátha van még valami, amit eddig nem tudtunk. És, ha ugyan nem is teljesen új a dolog, érdemesnek láttam személyesen elmondani. - kezdte az auror.

Ash kérdő tekintettel pillantott fel a férfire, és várta, hogy folytassa gondolatmenetét.

- Azt eddig is tudtuk, hogy nagyon kell Blackwaternek a képességed, és ezért elég sok mindenre képes lenne. Már egy ideje ugyan nem próbálkozott semmi olyannal, amivel nagyon felhívná magára a figyelmet, kivéve pár gyilkosság a halálfalókkal, de ez nem fog így maradni mindig. Ezért szeretném felhívni a figyelmedet, hogy ha bárhova mész egyedül a Roxfort kapuján kívül, legyél hihetetlen óvatos. És a közeljövőben szeretnélek majd valamilyen szinten megtanítani pár védekezési varázslatra. Efelől majd értesítelek, ha aktuális lesz.

A lány biccentett, majd Mordon folytatta.

- Emellett Albus úgy értesített, hogy a nyarakat ezentúl az Evans családnál fogod egy ideig tölteni. Természetesen velük is fel fogom venni a kapcsolatot, ha odáig jutottam, de a nyárra szeretnék egy aurort, vagy akár többet a ház köré állítani a biztonság kedvéért. 

Ash újból biccentett, és már készült felállni, amikor Dumbledore is megszólalt.

- Nem ehhez a témához fűződik, de szeretném, ha holnap ebéd után feljönnél ide az irodámba. Cadmus értesített, hogy pont ráér, és mivel hallotta, hogy már készen állsz belevágni az utazóvá válás utolsó részébe, úgy gondolja, ideje megtudnod, hogy mit és hogyan kell csinálni. 

- Rendben igazgató úr, itt leszek.

§

Felfelé tartott a Hollóhát Tornyába, mivel szeretett volna még belenézni abba a bizonyos könyvbe, amikor Ash hirtelen beleütközött valakibe, és hanyatt esett. 

- Ash! Ne haragudj, nem láttalak. - mondta Regulus, miközben felsegítette - Sirius már reggel óta keres. Nem voltál reggelinél. 

- Tudom, máshol voltam. - eresztett meg egy halvány mosolyt - Mit akar Sirius? 

- Nem tudom, nem mondta. - vonta meg a vállát a fiatalabbik Black.

Ash eddig sosem figyelte meg olyan jól a fiút, csak az tűnt fel neki, hogy Regulus nagyon hasonlított a bátyjára. Kicsit volt csak alacsonyabb, mint Sirius, és bátyjával ellentétben neki jégkék szeme volt, nem szürke. De ezeket leszámítva nagyon sok mindenben hasonlítottak. Többek között ugyan olyan sápadt bőrük és fekete, enyhén göndör fürtjeik voltak. És természetesen, egyikőjüket sem lehetett csúnyának nevezni. Éppen ellenkezőleg.

Regulusnak is feltűnhetett, hogy a lány meredten bámulja, mivel kissé felvont szemöldökkel és egy vigyorral figyelte a lány pásztázó, sötétkék szemét.

- Bocs, elbambultam. - hajtotta le a fejét a lány, és érezte, hogy elvörösödik.

Regulus megeresztett egy halk kacajt, majd újra a lány fél fordult.

- Siriust legutóbb a könyvtárban láttam. Pár perce volt, talán még ott van. - mondta mosolyogva a fiatalabbik Black, majd intett a lánynak, és már el is tűnt a folyosóról.

Ash vett egy mély lélegzetet, majd elindult a könyvtár felé.

§

A könyvtárban meg is találta, akit keresett. Vagy inkább azt, aki őt kereste.

Sirius az egyik könyvespolc takarásában állt, és próbált a lehető legkevésbé feltűnően bámulni a kezében tartott térképet. Nyilván valakire nagyon figyelhetett, mivel még azt sem vette észre, hogy a hollóhátas lány ott áll melle.

- Miért bujkálsz itt a könyvek között? - kérdezte hirtelen a lány, a frászt hozva a griffendélesre.

- Honnan veszed, hogy bujkálok? Én ugyan nem bujkálok. 

Ash pillantását látván Sirius inkább válaszolt a lány kérdésére.

- Emlékszel erre a térképre, amit nem olyan rég mutattam? - emelte fel a papírdarabot a kezében, majd miután a lány biccentett, folytatta - Szinte már majdnem kész van, szépen jelzi, hogy kik hol mászkálnak éppen. 

A lány még továbbra sem értette, hogy a másik hova akar kilyukadni.

- Igen, és? Akkor miért nem te kerestél, hanem az öcséd? - kérdezte - És amúgy, itt álltam melletted, szóval a térképen látnod kellett volna. 

- Igen, tudom, de... - kezdte - Basszus, segítened kell!