Ash a téli szünet első napján szinte kirepült az ágyból, amikor kinyitotta a szemét. Aznap találkozhatott végre édesanyjával. 

Izgatottan rángatta magára a ruháit és már rohant is le a nagyterembe reggelizni. A szokáshoz híven, idén is csak egyetlenegy asztal kapott helyet a nagyteremben a hatalmas karácsonyfa mellett. 

Mivel még korán volt, nem sok ember tartózkodott az asztalnál. Belépve a nagyterembe az első dolog, amit meglátott, az egy bizonyos, vadul integető fekete hajú griffendéles volt. 

- Jó reggelt Black, minek köszönhetem a kitüntetett figyelmed már ilyen korán reggel? - kérdezte egy félmosollyal a lány, miközben leült Sirius mellé.

- Drága, csak örülök, hogy láthatlak a nap ezen csodálatos időszakában. Volna szíved elrontani a boldogságomat? - vigyorgott a tipikus vigyorával.

- Természetesen. - nevetett Ash, miközben leült a griffendéles fiú mellé, és szerzett egy kis tojást az egyik közeli tányérjáról. Érezte, hogy valaki bámulja, ezért felpillantott, és szinte meglepetten látta, hogy Delicia bámulja olyan tekintettel, amivel ölni lehetne. Csak hogy bosszantsa a lányt, Ash a mellette ülő Siriushoz fordult, és kedélyes hangon megszólalt.

- Sirius, hallottad Regulustól, hogy Lumpsluck újévi bált rendez, és a Lump Klub tagjai meg vannak hívva?

Az említett kérdő tekintettel fordult oda a mellette ülő lányhoz, de Ash látta, ahogy Regulus a bátyja mellől először a lángoló tekintetű lány felé pillant, majd egy gonosz vigyor jelenik meg az arcán. Neki leesett az, amire a hollóhátas készült, ellenben a bátyjával.

- Nem, miért? - kérdezte a fiú, és Ash látta szeme sarkából, ahogy a szőke lány elégedetten elmosolyodik.

A fekete hajú lány nem hagyta ennyiben, folytatta a zseniálisnak gondolt tervét.

- Arra gondoltam, hogy jöhetnél velem. Amolyan kísérő gyanánt.

Ash nem tudta, hogy tőle kapott enyhe rúgás, vagy a Regulustól kapott oldalba könyöklés világosította fel a griffendélest, mindenesetre egy hatalmas vigyor terült el az arcán, amikor leesett neki, hogy mire készül a lány. És nem lett volna Sirius Black, ha nem megy bele a lány játékába.

- Drága, már vártam, hogy megkérdezd. - mondta vigyorogva, miközben átkarolta a mellette ülő lányt.

Delicia ekkor felpattant, és dühösen kiviharzott a nagyteremből. Pár perccel később leült Ash-el szembe Perselus, és felvont szemöldökkel figyelte, ahogy a lány, és a mellette ülő két Black valamin vihog.

§

Reggeli után Ash Perselus társaságában ücsörgött a könyvtárban. Az utóbbi a bájitaltan könyvét böngészte, míg az előbbi idegesen dobolt az asztalon. Tűkön ülve várta az ebédet, hogy utána rohanhasson fel Dumbledore-hoz, és mehessen a Mungóba.

- Abbahagynád? - pillantott fel a fiú a könyvéből.

- Mi? Ja, persze. Bocs, csak ideges vagyok. - mondta félszegen a lány.

- Azt látom. A látogatás miatt?

Ash bólintott. 

- Esetleg nem jössz el velem? - kérdezte lesütött szemmel, miközben talárjának szélét bizergálta - Talán kicsit könnyebb lenne, ha...

- Már vártam, hogy megkérdezd. - vágott közbe a fiú mosolyogva - Amúgy ez más téma, de min nevettetek Blackel a reggelinél?

Ash-nek vigyoroghatnékja támadt, ahogy eszébe jutott a dolog.

- Láttam, hogy Shafiq konkrétan a tekintetével meg akar ölni, amikor leültem Sirius mellé, ezért elég hangosan megkérdeztem tőle, hogy nem szeretne-e velem jönni Lumpsluck újévi izéjára. - vigyorgott a lány.

- Zseniális vagy, komolyan. - nevette el magát a fiú - Gyanítom, Black vette a lapot, és belement a dologba.

- Persze. A csaj képén nevettünk annyira. - mondta, és elnevette magát, ahogy beúszott a szeme elé a szőke lány döbbent arca.

§

- Áh, Ash, örülök, hogy megérkeztetek! - köszöntötte mosolyogva a párost Dumbledore - Indulhatunk is, ha készen álltok. 

Ash bólintott, majd Perselussal együtt odaléptek az igazgatóhoz, és hoppanáltak.

- Professzor, a Roxfortról azt olvastam, hogy nem lehet ott hoppanálni. - nyögte Ash, miután legyőzte az erős hányingert, amit a hoppanálás okozott.

Dumbledore halványan elmosolyodott.

- Nem is lehet. De vannak bizonyos kivételek, amikor ezt a varázslat által okozott amolyan védelmi rendszert ki lehet kapcsolni. És mivel a Szent Mungóba máshogy nem lehet bejutni, csak a mágikus bejáraton át, kénytelen voltam egy kis időre felfüggeszteni a védelmet. Legalábbis a védelem ezen részét. 

Dumbledore biccentett az előttük álló kirakat felé, majd odasuttogott az egyik próbababának valamit. Az biccentett, majd Dumbledore, Ash-ék kíséretében belépett a kirakatba. Belépve a lányt egy olyan érzés fogta el, mintha egy hűvös vízesésen sétált volna át, csak éppen nem lett vizes.

A fal túloldalán egy bejárati csarnokhoz, vagy egy nagyobb orvosi váróhoz hasonló helyiség terült el. A helyiségben sok, rendezett szék sorakozott, amin elvétve ült egy-egy ember. Legtöbbjük egészségesnek tűnt, kivéve egy férfit, aki percenként brekegett egyet. A széksorok között zöld taláros gyógyítók mászkáltak, és kérdéseket tettek fel az ott tartózkodóknak, majd a válaszokat feljegyezték egy-egy kórlapra.

Dumbledore egy barna hajú varázsló asztalához vezette a párost, amin egy táblán az INFORMÁCIÓ felirat díszelgett.

- Albus, örülök, hogy látlak! - köszöntötte a professzort a barna hajú varázsló - Miben segíthetek?

- Mrs. Silverman-hez jöttünk.

A varázsló egy pár pillanatig az előtt lévő listát böngészte.

- Negyedik emelet, a folyosó végén jobbra az utolsó előtti ajtó.

Dumbledore megköszönte a segítséget, majd a hatalmas, kétszárnyú ajtón át egy hosszú folyosóra értek. A folyosó falait kétoldalt híres gyógyítók képei díszítették, míg a plafon alatt üveggömbök lebegtek, bennük megannyi gyertyával. A folyosón megannyi ajtó terült el, és a végén egy lépcső állt. Ash-ék felmentek a negyedik emeletre. A folyosón, az ajtók mellett pár szék díszelgett, amin a hozzátartozók ücsörögtek. Befordulva jobbra a folyosó egyre ridegebb lett. Az ajtók mellett már nem voltak sem székek, sem hozzátartozók, és egy-egy ajtó előtt elhaladva hallható volt a bent lévők tompított kiabálása, vagy épp sikítozása. 

A folyosó végén egy nő ácsorgott, és valamit írogatott a saját papírjára. Ugyan olyan citruszöld ruhát viselt, mint az eddig látott gyógyítok, de neki hosszú, fekete haja volt, benne zöld tincsekkel. Felpillantva halvány mosolyra húzta vékony ajkait, majd köszöntötte a megérkezőket.

- Dumbledore professzor, örülök, hogy ideértek. A kisasszony minden bizonyára Ashley lehet, ha nem tévedek. - mondta kedvesen a gyógyító.

A lány biccentett, majd a gyógyító előszedte a kulcscsomóját és kinyitotta a mellettük lévő ajtót.

- Még mielőtt bementek, Ash, annyit érdemes lenne tudnod, hogy ugyan édesanyád jobban van már, de még nem emlékszik semmire.

Ash bólintott, majd belépett a terembe, ahol végre megpillantotta édesanyját.

§

Perselussal a Roxfortba késő este értek vissza. Ugyan Ash édesanyja semmire nem emlékezett, de érdeklődve hallgatta a két gyerek történeteit az egész délután folyamán.

Ash elköszönt legjobb barátjától, majd elindult fel a Hollóhát Tornyába, hogy pihenjen a hosszú nap után. Elvégre másnap karácsony volt.

Másnap reggel első dolga az volt, hogy előkaparjon egy pergament, egy pennát és a tintatartóját és gyorsan firkantott két levelet Lily-nek és Damiennek, majd rohant is gyorsan a Bagolyházba odaadni őket a gyöngybaglyának, Alphardnak. 

Miután végzett, visszarohant a Hollóhát klubhelyiségébe, majd föl a hálókörletébe, hogy kibontsa az ajándékát. 

Ezúttal csak egy állt az ágya mellett, egy nagyobbacska doboz, mivel Lily és Damien már odaadták, mielőtt hazamentek volna. 

Leemelve a doboz tetejét, egy csodaszép, fekete testhez álló ruhát pillantott meg, aminek az alja a térde fölé ért kicsivel. A mellrésztől fekete csipke indult, ami egészen a csuklókig kitartott. A ruha alatt egy cetli hevert:

"Csak mert kell valami a szilveszteri Lump Klubra."

Miután óvatosan visszahelyezte csodaruhát a lány a dobozba, felkapta kedvenc pulcsiját, amit a hollóhát címere díszített, majd elindult lefelé a klubhelyiségbe. 

A kandalló mellett Perselus ácsorgott, és amikor meglátta a lányt, halványan elmosolyodott.

- Mit szólnál, ha reggeli helyett inkább lelógnánk Roxmortsba?