A Hold már javában magason járt, de Ash még mindig behúzott függönyökkel ücsörgött az ágyán. Péntek éjszaka volt, szóval megtehette.

Már több, mint egy hónapja annak, hogy Cadmus kiadta a feladatot, és amennyire egyszerűnek tűnt elsőre, annyira nehezen is ment. A lány azt gondolta, hogy hamar meglesz, de láthatóan túlbecsülte magát. 

Próbálta kiüríteni az elméjét, és nem görcsösen rágondolni, mert tudta, hogy akkor nem fog sikerülni.

Sokadik próbálkozásra végre képes volt kilépni. Körbenézett a szobában, ahol a többiek már javában aludtak, tett pár lépést az ablak felé, majd lehunyta a szemét, és erősen koncentrált a tó partjára. Elképzelte, hogy kirepül az ablakon és egyenesen a víz szélénél ér földet.

Pár pillanatig még csukva tartotta a szemét, majd újra kinyitotta, hogy visszatérjen a testébe és aludjon egyet. De meglepetésére az ablak helyett egy csöndesen hullámzó víztükör fogadta, amin a hullámokkal meg-megcsillant a Hold ezüstös fénye.

Ash, felbátorodva a sikerén újra lehunyta a szemét és elképzelte a roxmortsi főutcát. Félig kinyitotta a szemét, és szélesen elvigyorodott, amikor meglátta a sötétbe borult, macskaköves utcát a mellette elterülő apró boltokkal és házakkal. 

Újra lehunyta a szemét, és ezúttal már a hálószobájában találta magát. Visszatért a testébe, majd boldogságtól fűtve elnyomta az álom.

§

Másnap reggel a szokásosnál korábban kelt, és mivel sokáig fenn volt előző este, úgy érezte magát, mintha minimum kimosták volna. Felöltözött, majd levánszorgott a nagyterembe.

Leérve egy széles vigyor terült el az arcán, amikor leült barátai mellé. Perselus meglepetten nézett a lányra, aki nem szokott csak úgy, pláne nem reggel, vigyorogva leülni reggelizni, míg Lily halálra vált tekintettel meredt barátnőjére.

- Mondd, hogy nem valami hatalmas hülyeséget találtál ki, és amiatt vigyorogsz ennyire. - kérte barátnőjét esdeklő hangon - Épp elég Potterék hülyeségével megbirkóznom.

- Sikerült. 

- Parancsolsz?

- Mondom, sikerült. A térbeli cucc. Tudod, utazós dolog. - emlékeztette Lily-t, aki egy hatalmas sóhaj keretében egy fokkal nyugodtabb lett.

- Hála a jó égnek. - suttogta - Akkor gyanítom, meglátogatod majd Dumbledore-t.

Ash bólintására a vörös folytatta.

- Ha végeztél, gyere majd a könyvtárba. 

- Mivel végeztünk? - ült le Ash mellé Damien.

- Semmi semmi, csak Ash megint valami lépcsőfokot lépett, vagy hogy szokott fogalmazni. - mondta Lily.

A négyes beszélgetésének témája a közelgő halloweeni bál felé terelődött. Természetesen Perselusnak az ég világon semmi kedve nem volt az egészhez, és Damient se hozta nagyon lázba a beöltözős dolog, de a két lány vidáman beszélgetett, hogy ki milyen maszkot nézett ki magának. 

Épp léptek volna ki nagyterem bejáratán, amikor Ash majdnem beleütközött McGalagony professzorba.

- Elnézést tanárnő, nem figyeltem. 

- Semmi baj Silverman. Az igazgató hívatja, szóval, ha itt végzett, menjen fel hozzá. Lehetőleg a kőszörnybe ne sétáljon bele. - mondta McGalagony, miközben elhaladt a négy diák mellett.

Ash elköszönt a barátaitól, majd felrohant a második emeletre. Szerencsére már tudta a jelszót, így a kőszörny sem tartotta fel. Felrohant a csigalépcsőn, majd valósággal berobbant az igazgató irodájába.

- Uram, McGalagony professzor mondta, hogy hívat, de amúgy is akartam... Oh. - szakította félbe saját magát a lány, amikor meglátta, hogy Dumbledore mellett Alastor Mordon áll.

- Ash, kérlek, foglalj helyet. Alastor valami fontosról akart veled beszélni. - mondta Dumbledore komoran.

Ash leült az igazgató elé, majd a tekintetét az aurorra fordította. 

- Nos, kicsi lány, megtudtuk, hogy pontosan mi történt édesanyáddal. Mivel a legilimencia nem használt, és továbbra sem hajlandó beszélni, így kénytelenek voltunk megszerezni az emlékeit. - kezdte az auror - Az történt, amit gyanítottunk. Blackwater és az emberei elrabolták, majd megkínozták. A képességedről akartak megtudni dolgokat. Próbálkoztak legilimenciával, Imperius átokkal, hátha úgy beszél, de mivel semmi nem történt, végül megkínozták. Ez mind megvan az emlékeiben, de nem hiszem, hogy akarod...

- De. - vágott közbe a lány - Tudni akarom, hogy mi történt. 

Mordon a mellette álló idős varázslóra pillantott. Dumbledore pár pillanatig Ash-t fürkészte, majd bólintott és előszedte a merengőt. Az auror beleöntötte az emléket, majd intett a lánynak, hogy menjen.

A zuhanás után abban a romos, lepukkant kórházban találta magát, ahol megtalálták az anyját. Ugyanabban a sarokban kuporgott, de most két fekete hajú idéző is vele volt, emellett Blackwater is ott állt mögöttük. 

- Ugye tudod, hogy nem hiszek neked? - kérdezte rémisztő hangon a férfi.

- De hát tényleg nem tudok semmit. Annyit tudtam eddig, hogy a lányom boszorkány. Még csak nem is hallottam ezekről az utazókról, vagy kikről. - mondta megtört hangon az anyja, ami szíven ütötte a lányt - De minek magának egyáltalán a lányom?

- Nagyon kevés olyan képességű ember él a bolygón, mint ő, és háborúban állunk, édes. Nekem, és a szövetségesemnek is jól fog jönni egy ilyen ember. Csak rá kell jönnöm, hogyan lehet őt irányítani. 

- Fogalmam sincs, hogyan lehet irányítani, sosem volt semmi ilyen jellegű különös dolga. 

- Akkor azt mondod, hogy haszontalan vagy? - kérdezte egy vigyorral Blackwater.

A nő bólintott.

- Így viszont meg kell, hogy kínozzalak. Talán úgy megtudok valami hasznosat.

Ash anyja már nyitotta volna a száját, de a férfi gyorsabb volt.

- Crucio! - emelte rá a pálcáját.

A szobát, és így az emléket is, velőtrázó sikoly töltötte be. Ash a hangtól összerándult, és képtelen volt tovább odanézni.

Érezte, hogy visszatér az irodába, de forgott vele a világ, és hevesen folytak a könnyei. 

§

Barátait a könyvtárban találta meg. Még mindig az emlék hatása alatt volt, ami látszott is rajta. Remegve ült le az asztalhoz, és továbbra is megállíthatatlanul folytak a könnyei.

- Ash, minden oké? - kérdezte aggódva Lily. 

A lány csak megrázta a fejét, de nem tudott mit mondani. Csak ült némán, és csorogtak le a könnyei.

Évszázadoknak tűnő percekig, órákig, vagy ki tudja meddig ülhettek ott némán, amikor Ash végre képes volt megszólalni. 

- Mordon miatt kellett felmennem. Megtudta, hogy mi történt anyával. - kezdte rekedtes hangon a lány - Blackwaterék elfogták, mivel azt hitték, hogy anya tudott arról, hogy utazó vagyok. De mivel nem, ezért megkínozták, és mivel Blackwater azt is ki akarta belőle szedni, hogy hogyan tudna zsarolni, valószínűleg sokáig kínozhatták. De sosem mondott egyetlenegy szót sem. Bár a végére már nem is emlékezett rá, hogy ki vagyok. 

Megint hosszas csend következett, majd Ash újra megszólalt.

- Ez az egész az én hibám. Miattam került ilyen helyzetbe, miattam rabolták el. Én tehetek az egészről. - mondta szipogva, mivel könnyei újból előtörtek - Miattam soha nem lehet már boldog. 

Újabb csönd, de ezúttal Damien törte meg.

- Nekem van egy ötletem. Nem biztos, hogy működhet, de van egy ötletem. - kezdte bizonytalanul. 

Ash ráemelte könnyáztatta sötétkék szemeit, amiben az apró remény csillogott, így a fiú folytatta.

- Vannak olyan idézők, akik tudnak gyógyítani. Szóval esetleg meg lehetne próbálni, hátha képesek édesanyádat meggyógyítani. 

Ash egy pillanatig meredt maga elé, majd, mint a villám, úgy ugrott fel és rohant a második emeleti kőszörny irányába. Futtában kiáltotta oda neki a jelszót, így lefékezés nélkül ugrott a lépcsőre és rohant fel. A mai nap másodszor robbant be a lány az igazgató irodájába.

- Uram... Damien... A hollóhátas idéző... - lihegte, de nem bírt egy rendes mondatot összerakni.

- Baj van, Ash? - kérdezte Dumbledore aggódva.

A lány megrázta a fejét, levágódott az igazgatóval szemben, és pár perccel később, amikor már képes volt beszélni, elmondta azt, amit öt perccel ezelőtt Damien is.

- Ez működhet. - gondolkodott hangosan Dumbledore, majd felállt - Értesítek egy gyógyító idézőt, hogy vegye kezelésbe édesanyádat. Hogy sikeres-e, az csak egy hónap múlva fog kiderülni.