Beköszöntött a tavasz. A gyönyörű, cseresznye illatú tavasz. Ash leírhatatlanul szerette ezt a pár hónapot, amikor az egész roxforti birtok virágba borul és előbújnak a kisebb állatok. Néha, amikor a tó partján ücsörögnek, a lány észrevesz pár mókust a fákon, és egyszer még egy sünnel is találkozott Hagrid kunyhója mellett.

Ahogy a hónapok egyre csak rohantak, lassan már éjszaka is kellemesen meleg idő volt. Ash egyre többször ücsörgött az ablakában, és kémlelte az erdőt, néha pedig még a Csillagvizsgáló Toronyba is felosont, hogy kicsit megcsodálja a csillagos eget. Mindig is odavolt a sok-sok csillagképért és szerette szabadidejében is figyelni és felfedezni azokat.

Aznap nagy nap volt a Roxfortban: az idei utolsó kviddicsmeccs. Ugyan Ash már az előző évben rájött, hogy a sport nem a legszórakoztatóbb esemény számára, de mivel Perselus szerette, ezért csöndben tűrte és végignézte az összes meccset. Idén, a legfrissebb állás szerint, a Mardekár vezetett. Ugyan Ash-t továbbra is hidegen hagyta az egész dolog, de vicces volt végignézni, ahogy két barátja vitatkozott a reggelinél.

- A Mardekár fog nyerni, Regulus sokkal jobb fogó, mint Potter. - mondta Perselus, miközben Ash lehuppant melléjük.

- Nem bírom Pottert, de egyértelmű, hogy mi nyerünk. - tette karba kezeit Lily, és színlelt sértődést.

- Csak nem a mai meccsről van szó? - kérdezte unottan Ash, miközben megvajazott egy pirítóst és teát töltött magának-

- De. Te kinek drukkolsz? - szegezte neki a kérdést Lily szúrós szemmel.

- Srácok, ez engem annyira hidegen hagy, hogy... - kezdte volna Ash, de barátai egyszerre vágtak a szavába.

- Kinek Drukkolsz!? - kérdezték egyszerre, meglehetősen hangosan, mire konkrétan mindenki a nagyteremben feléjük fordult.

- Muszáj választanom? - nézett rájuk könyörgően, mivel tudta, hogy a másik úgyis meg fog sértődni.

- Igen, muszáj - vágta rá Lily - válassz.

Ash egy pár pillanatig gondolkodott, majd válaszolt.

- A Hollóhátnak.

Két barátja pislogott még párat, majd egyszerre ugrottak fel és indultak ki a nagyteremből.

- Valami rosszat mondtam? - nézett Damienre, aki csak vállat vont.

Mivel Lily-ék azonnal kivonultak a lelátókra, és helyet foglaltak a pálya két ellentétes oldalán, Ash úgy döntött, hogy inkább a Hollóhát lelátójához ül le Damien kísértében.

§

Regulus tényleg jó fogónak bizonyult, de Potter mégis előbb elkapta a cikeszt és majdnem háromszáz ponttal ők lettek idén a kviddicskupa nyertesei. Mivel Ash-nek nem volt kedve végighallgatni vörös hajú barátnőjének a lelkendezését, inkább gyorsan megkereste Perselust, és Damiennel együtt a hármas levonult tó partjára. Lily csak órákkal később érkezett meg, euforikus hangulatban.

Mikor már sötétedett, a négyes bevonult a nagyterembe vacsorázni. Mivel már csak közel egy hónap volt vissza a nyári szünetig, a kis csapat beszélgetésének témája ekörül mozgott.

- Ash, te végül mit kezdesz magaddal? - kérdezte Perselus.

A lány Lily-re pillantott, aki vette a lapot és bólintott.

- Szerintem anyáék megengedik, hogy nálunk maradj. Tényleg, tavaly miért nem jöttél hozzánk?

Ash lesütötte a szemét, mivel remélte, ez a téma nem fog előkerülni. Szégyellte a gyerekességét, és még mindig, majd' egy év távlatában is nehezére esett bevallani az igazságot.

- Öhm, - köszörülte meg a torkát - szóval, igazából nem is értem, mi ütött belém.

Kicsi szünetet tartott, majd nagyot nyelt és folytatta:

- Valahogy úgy éreztem, hogy muszáj kicsit elszigetelődnöm. Képtelen lettem volna bárkivel is kapcsolatot létesíteni, ezért is nem beszéltem senkivel vagy egy hónapig. - vallotta be - És ugyan az apám miatt viszonylag sokat voltam bezárva, de ki tudtam volna jönni, hogy találkozzak veletek, de nem tettem. Sajnálom.

Nem volt képes barátai szemébe nézni. Nagyon jól tudta, hogy gyerekesen viselkedett, de ez akkor nem érdekelte.

- Önző voltam. Gyerekes és önző. Nem foglalkoztam azzal, hogy ti esetleg a legrosszabbat feltételezhetitek, még csak meg sem próbáltam ezen változtatni. Annyira sajnálom. - suttogta, és érezte, hogy forró könnyek szántják fel az arcát.

- Ugyan Ash, más is hasonlóan reagált volna. - ölelte magához Lily - Ugye tudod, hogy sosem haragudtunk ezért?

Ash erőtlenül bólogatott, de még mindig nem nézett föl. Hirtelen érezte, hogy a mellette ülő barátnője feláll. Könnyes szemmel nézett fel, és figyelte a vörös hajzuhatagot, miközben odament a griffendéles asztalhoz, valamit mondott Potteréknek, majd visszatért barátnője mellé, aki kérdő tekintettel figyelte.

- Mi volt ez?

- Semmi Ash, csak Potterék megint idióták voltak. - mondta somolyogva a lány.

A vacsora után egyedül baktatott fel a Hollóhát tornyába, mivel Damien és Lily úgy döntöttek, hogy tanulnak még egy kicsit, mert miért is ne, Perselus meg inkább elment a klubhelyiségébe, fáradtságra hivatkozva.

Hirtelen az egyik fordulóból egy, már jól ismert, fekete hajú griffendéles ugrott ki, a frászt hozva a lányra.

- Mibe fogadjunk Black, hogy ezt most a legutóbbiért kaptam? - kérdezte a fiút.

- Én tényleg nem akartalak megijeszteni. - tette jobb kezét a szívére - Nem tehetek róla, hogy ijedős vagy.

Ash felnőttesen kinyújtotta Siriusra a nyelvét, majd tovább folytatta útját a Torony felé.

- Várj már, hova rohansz? - iramodott a lány után.

- Mondjuk aludni?

- Ugyan már, ki alszik ilyenkor.

- Én. - forgatta a szemét Ash - De igazad van, előtte még gyakorolnom kell.

- És mit szólnál, ha... - kezdte a mondatát és tartott egy jó hosszú hatásszünetet, csak hogy idegesítse a lányt.

- Ha? - kérdezte vissza egy csepp türelmetlenséggel a hangjában Ash.

- Ha valami törvénybe ütközőt csinálnánk?

- Például bankot rabolunk? - nevetett a lány.

- Nem úgy. - rázta a fejét Sirius - Nincs kedved kijönni a Tiltott Rengetegbe?

- De hát már sötét van. - pillantott ki az ablakon Ash - És ki tudja, hogy mik élnek abban az erdőben. És sötét van.

- Már értem, miért kerültél a Hollóhátba. - nevetett a fiú - Ne aggódj, láthatatlanná tévő köpenyben még az akromantulák sem vesznek minket észre. ÉS amúgy még nincs is teljesen sötét.

- A micsodák? - sápadt le Ash - Ugye az nem az a baromi nagy pók?

- De-de. - bólogatott vidáman - Na gyere.

Azzal már meg is ragadta a lány csuklóját és elkezdte vonszolni a Griffendél Torony irányába.

- Van saját lábam, Black. - sziszegte a lány - Amúgy az erdő a másik irányba van, ha eddig nem tűnt volna fel.

- Tudom, de kell a köpeny, meg még valami. - mondta sejtelmesen.

§

Ash a Griffendél klubhelyiségében ücsörgött egyedül, és meglepően sokan megbámulták. Nyilván nem minden nap látnak egy hollóhátast békésen ücsörögni a griffendéles klubhelyiségben, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Kisvártatva lerohant Sirius a lépcsőn, kezében egy köpennyel és egy pergamendarabbal.

- Mehetünk? - kérdezte szélesen vigyorogva.

A lány bólintott, majd ignorálva mások tekintetét, kilépett a portrén. Sirius magukra terítette a köpenyt, majd előhúzta a pergamendarabot, amiben Ash felismerte azt a térképet, amit még januárban látott.

- Ez mi? - kérdezte suttogva a lány.

- Egy nagyon kezdetleges térkép. Megmutatja, hogy ki hol tartózkodik éppen. - magyarázta fojtott hangon.

Kilépve a kapun megcsapta Ash-t a kellemesen hűvös, kora-nyári éjszaka. A nap már lement, de még nem volt teljesen sötét, így a páros óvatosabban indult el az erdő irányába. Beérve levették a köpenyt, és elindultak a Tiltott Rengeteg sűrűjébe.

- Te jártál már itt?

- Ash, három éve járunk ide. - nézett rá a lányra somolyogva - Már az első év elején jártunk itt.

- Sirius Black, mit is vártam tőled. - forgatta a szemét mosolyogva.

Már teljesen besötétedett, és az égen látszódott a különféle csillagok és csillagképek sokasága. Ash-ék nem mentek túl mélyre az erdőben, a fák között még éppen lehetett látni a Fekete Tó tükröződő vizét. Közel a tóhoz, egy kis tisztás terült el.

- Mondd csak, - fordult hosszas csönd után a lány Siriushoz - mi ez a csillagimádat a családodban? Mármint, Sirius, Regulus, ilyenek.

Sirius keserűen felnevetett.

- Anyámék úgy gondolják, hogy ha csillagok nevét kapjuk, akkor felsőbbrendűek leszünk, mint mások. - ugyan Ash nem látta a fiú arcát, érezte, hogy mondat közben a szemét forgatja.

Hirtelen a fák közül reccsenés hallatszott. Mind a ketten egyszerre ugrottak talpra és szegezték a pálcájukat a hang irányába. A Hold éppen időben bújt elő a felhők mögül, így bevilágította az egész mezőt. És ami a fák közül kilépett, egy igazi rémálom volt.

Nyolc lábon járó rémálom.

- Futás! - kiáltotta Sirius.

Ash rohant vissza a kastély felé, miközben a hatalmas akromantula a nyomukban volt. Mivel a kastély nem volt messze, és errefelé a növényzet sem volt sűrű, hamar visszaértek Hagrid kunyhójához. Az akromantula valahol a tisztás szélénél lemaradt.

Ash-ék visszahátráltak a kastély bejáratához, szemüket végig az erdőn tartva, amikor is egy torokköszörülés szakítottak ki őket a pillanatnyi adrenalinból.

- Mr. Black, Miss Silverman, remélem jó indokuk van, hogy miért tartózkodnak éjfélkor kint a Tiltott Rengetegben. - hallatszott McGalagony professzor szigorú hangja.

Ash és Sirius először egymásra néztek, majd lassan megfordultak. A professzor karba tett kézzel állt előttük és szúrós tekintettel méregette őket. Ash nyelt egyet és már éppen belekezdett volna valami hihető mesébe, amikor Sirius hirtelen, felettébb bűnbánó hangon megszólalt.

- Sajnáljuk, professzor, nekünk csak kellett egy kis friss levegő.

- a Tiltott Rengetegben? Az éjszaka közepén? - tette fel kérdéseit McGalagony - Black, tudja maga a tiltott szócska jelentését? És maga, Miss Silverman, magától ennél többet vártam. Az év hátralévő részében minden nap büntetésben lesznek, a jövő évet meg majd még meglátjuk. Most menjenek a hálókörleteikbe. Azonnal!

Azzal sarkon fordul és elviharzott. A két gyerek pár pillanatig egymásra nézett, majd kitört belőlük a nevetés, és könnyeiket törölgetve elindultak vissza a saját tornyaikba.