Ez most egy szuperhosszú fejezet lett (3100+ szó lol) a 10k megtekintés miatt. Imádlak titeket, és köszönöm a sok-sok pozitív visszajelzést! ❤️

Beköszöntött a január, mindenki visszaérkezett a Roxfortba, és újra beindult az élet és a nyüzsgés a kastély falai között.

Ash barátainak egyelőre nem mesélte el a legutóbbi álmát, mivel érezte, hogy erről a horcrux dologról még nem kellene senkinek beszélnie. 

Egyik péntek este, amikor egy üres tanteremben ücsörögtek Enoch-al, és a lány sokadjára lépett ki a testéből, viszont ezúttal valami olyan történt, amire az elmúlt fél év során várt, és ami miatt keményen gyakorolt: most először, képes volt mozogni. Tudta ugyan, hogy ez egyelőre csak félsiker, mivel akkor lesz ténylegesen rendes utazó, ha már a jövőbe is tud menni, de erre a teljesítményére is hihetetlen büszke volt.

A mindennapos gyakorlása kifizetődött, mivel még a mászkálás előtt kitanulta, hogy hogyan legyen látható kilépéskor, így egy kísértetre hasonlított minden ilyen alkalommal.

§

Mikor visszatért a hálókörletébe, úgy döntött, hogy kicsit megvicceli Siriust, ezért fogta magát, odatelepedett az ágyára, behúzta a bronzszínű baldachint az ágya körül, majd a kilépés után láthatatlanul settenkedett ki a hálókörletéből. Mivel nem volt fizikai teste, ezért nem kellett az ajtókkal és egyéb szilárd dolgokkal foglalkoznia, egyszerűen át tudott rajtuk menni.

Szépen elindult le a csigalépcsőn és elindult a Griffendél Torony irányába. Útközben szembetalálkozott pár prefektussal, és még McGalagony professzor is elhaladt előtte, de egyikőjük sem látta a lányt, aminek ő hihetetlen mód örült. Még az is eszébe jutott, hogy ilyen módon akár még a Tiltott Rengetegbe is kisettenkedhetne, de azt egyelőre elvetette. És nem mellesleg eszébe jutott Cadmus azon mondata, amiben figyelmeztette, hogy ilyen, metafizikai állapotban is képes sérülni. Bár a lány merőben remélte, hogy ez csak a varázslatokra vonatkozott. 

Hamarosan megérkezett a Kövér Dáma portréjához, amin egyszerűen csak átsiklott, és már indult is a fiúk hálókörlete felé, mivel nem látta a négy bajkeverőt a klubhelyiségben. Felrohant a lépcsőn, majd az ajtókra kiírt kis táblákat kezdte el nézegetni. Nem sokkal később, a lépcsőtől kicsit távolabb, meg is találta a négy fiú szobáját. Belépett az ajtón, pontosabban átlépett rajta, de meglepetésére egyik fiú sem tartózkodott a hálókörletben. 

Hirtelen felrémlett neki, hogy telihold van, ezért ez megmagyarázta Remus távollétét, de a többiekét nem. Már éppen lépett volna át újból az ajtón, amikor a legközelebbi ágyon meglátott egy kis papírt. Közelebb lépve egy kezdetleges térképszerűséget vélt felfedezni benne, amin pár szoba és három pár pöttyöcske díszelgett. Mindegyik pötty fölött egy-egy név állt, ami a három fiúé volt. A térkép szerint a könyvtár zárolt részlegében tartózkodtak.

Ash elindult könyvtár felé, ami elég messze volt a Griffendél Toronytól, ezért szedni kellett átlátszó lábait, hogy véletlenül se kerülje el őket. 

Párt perccel később oda is ért a zárt ajtókhoz, amin könnyedén átsuhant. Már csak meg kellett találnia Siriusékat, ami már egy nehezebb feladatnak bizonyult, mivel a Roxfort könyvtára nem éppen volt kicsi. De Ash szerencséjére valamelyik idióta levert egy könyvet a közelben, mi egy hangos csattanással ért földet valahol a közelben, ezért a lány el tudott indulni a hang irányába. A levert könyvet meg is találta, de a közelében nem látott semmit. Homlokon csapta magát, mivel biztos volt benne, hogy a három fiú a láthatatlanná tévő köpeny alatt lapul. 

Ekkor hirtelen kinyúlt a semmiből egy kéz és odalebegett a könyvhöz, majd valaki halkan megszólalt.

- Oké, szerintem tiszta a hely. Váljunk szét és keressük meg minél hamarabb, majd húzzunk innen, még mielőtt valaki megtalál minket. - hallatszott James hangja.

A láthatatlanná tévő köpeny lesiklott a három fiúról, így láthatóvá váltak és elindultak három különböző irányba. Ash követte Siriust, majd mikor biztonságos távolba értek a másik kettő griffendélestől, úgy döntött, hogy felfedi magát.

- Boo! - hajolt közel a fiúhoz, miközben láthatóvá vált.

A fiú majdnem felkiáltott ijedtében, de gyorsan kapcsolt és szájára tapasztotta kezeit, mielőtt katasztrófát művelt volna.

- Jézusom Ash, halálra rémítettél!

- Tudom, az volt a célom. - nevetett a lány - Amúgy mi a szentséges Merlint csinálsz te itt ilyenkor?

- Egy könyvet keresek.

- Na nem mondod, nem gondoltam volna, hogy a könyvtárban könyvet keresel. - forgatta meg a szemét Ash - Úgy értem, miért titokban, miért este tizenegykor, miért a zárolt részlegen.

- Mert egy olyan könyv kell, ami itt elérhető. Legalábbis remélem. - tette hozzá halkan.

- Miről szól? - kérdezte érdeklődve Ash.

- Bonyolult átváltoztatástanhoz kapcsolódó varázsigékről. - adta meg a választ a fiú, miközben le sem vette a szemét a polcokon található könyvekről.

- És mi a címe?

- Őszintén, fogalmam sincs. Egyetlen egy varázsige kellene, de a srácokkal nem tudjuk, hogy mégis hol kellene keresnünk.

- És arra nem gondoltatok, hogy megkérdezitek McGalagonyt esetleg? Ő biztos tudja.

- Ash, ez nem olyan jellegű dolog. - nézett a lányra komolyan - Nem tudhatja meg senki, hogy mi ez és miért kell nekünk, mert akkor hatalmas bajba kerülhetünk. És tényleg, komolyan gondolom a hatalmasat. Azkaban méretűt.

- Akkor gyanítom, én sem tudok segíteni. - pillantott el a fiútól.

- Sajnos nem. 

Ash odafordult a legközelebbi polchoz, hogy megnézze a könyvek címét, mivel még sosem járt a zárolt részlegen. Majdnem végzett az egyik sorral, amikor megakadt a tekintete az egyik könyvön. Gerince fekete és sötétlila színekben pompázott és A Legsötétebb Mágia Titkai címet viselte. Ash-nek hirtelen bevillant egy ötlet. Eszébe jutott, hogy Dumbledore említette, a horcruxok kifejezetten a sötét mágiának a részei, de ennél többet nem tudott róla. Fogalma sem volt, hogy az tulajdonképpen micsoda. Így megfogalmazódott egy terv az agyában. Kiosont a polcok közti folyosóra, majd memorizálta a könyv pontos helyét.

- Hát, ha rám már nincs itt szükség, akkor én megyek is. - mondta Ash, majd gyorsan kiiszkolt a könyvtárból és visszarohant a Hollóháti Toronyba.

§

Másnap reggel fagyos széllökések köszöntötték, amikor lefelé tartott a nagyterembe. A Roxfort folyosóin kifejezetten hideg volt telente, ellentétben a termekkel és a klubhelyiségekkel. Érezni lehetett, ahogy a dermesztő szél átfúj a vastag falak és az ablakok közti réseken, és ezen nem segített a kint uralkodó hideg sem. 

Mire leért a nagyterembe, szinte összekoccantak fogai, annyira fázott. Levágódott barátai mellé, majd azonnal egy jó forró bögre teáért nyúlt. Miután kicsit felolvadt, úgy döntött, hogy beszámol valamiről barátainak, amiről már régen kellett volna.

- Srácok, van valami, amiről eddig még nem meséltem nektek. - tette le bögréjét az asztalra és nézett fel barátaira. 

Perselus szó nélkül elsuttogta a szokásos bűbájt, így a körülöttük ülők még véletlenül sem hallhatták azt, amiről a kis csapat beszélni készült éppen.

- Még a téli szünetben volt egy különös álmom, ahol egy nagyon érdekes dologról volt szó. - Ash lehalkította a hangját, bár a varázslat miatt így sem hallhatta senki - Egy horcrux nevezetű dologról volt szó. Fogalmam sincs, hogy mi az, ti tudtok valamit?

Barátai egyöntetűen rázták a fejüket.

- Életemben nem hallottam még róla. - mondta Perselus.

- Én sem. - csatlakozott Lily.

- Nekem ismerősen cseng. - gondolkodott el egy pillanatra Damien - De nem tudom, hogy mi az. Lehet, csak a nevét hallottam valahol véletlenül, vagy olvastam esetleg róla. Te tudod, mi az?

- Hát... - habozott Ash - Említettem Dumbledore-nak, ő biztos felismerte, de nem mondott túl sok említésre méltót. Csak annyit, hogy egyike a legsötétebb varázslatoknak. De ennyi. Többet én sem tudok. Viszont...

Barátai kérdőn néztek rá pár pillanatig.

- Viszont? - kérdezte kíváncsian Lily.

- Viszont tegnap jártam a zárolt részlegen a könyvtárban. Ne kérdezzétek, miért. - jegyezte meg gyorsan, amikor látta, hogy barátai éppen készülnek közbeszólni - Ott láttam egy könyvet, aminek a címe alapján elképzelhetőnek tartom, hogy szó essen benne ezekről a dolgokról. 

- És hogyan tervezed megszerezni? - kérdezte Perselus.

- Hát öhm... - habozott megint a lány - Igazából elég erős szabályszegéssel. De már megvan a terv, csak véghez kell vinnem.

- De ne rúgasd ki magad, jó. - kérte Lily.

- Nem terveztem, ne aggódj. Ha minden jól megy, már pedig minden jól fog menni, senki sem fogja észrevenni sem azt, hogy én ott jártam, sem pedig azt, hogy a könyv eltűnt.

- Ajánlom is, egy ilyenért vagy 300 pontot levonnának a tanárok, és egy évszázadnyi büntetőmunkát kapnál, HA nem csapnak ki. - szúrta közbe Damien - Szóval legyél eszméletlen ügyes.

- Meglesz, ne aggódj. - mosolygott a fiúra Ash - Amúgy van még valami, de az már egy fokkal kellemesebb hír.

- Igen? - kérdezték barátai egyszerre.

- Aha. Tegnap sikerült a kilépés és a mozgás is. - bólogatott szélesen vigyorogva a lány - El tudok így jutni viszonylag sok helyre a közvetlen közelemben, de sajnos nem tudok semmi fizikai dologgal érintkezni, mert hát ugye nincs fizikai testem.

- Ez nagyon király, ezt csomó dologra tudod majd használni. - derült fel Lily - És távolabbi helyekre nem tudsz majd utazni?

- Nem tudom, lehet. - vakarta meg a tarkóját Ash - Majd legközelebb, ha Cadmus erre jár, megkérdezem róla.

§

A négy barát a délutánt, szokásukhoz híven, az egyik ablak melletti asztalnál töltötték a könyvtárban. Rengeteg házit kaptak a hétvégére és muszáj volt ezzel foglalkozniuk. Bár a rémes téli időben mással nem is igazán tudtak volna foglalkozni, mivel az udvarra nem akartak kimenni a dermesztő hideg és a vad szél miatt.

Már sötétedett, ami télen ugyan nem sokat jelentett, mire befejezték az egyik adagnyi házi dolgozataikat. Ash éppen kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, amikor ismerős arcokat pillantott meg belépni a helyiségbe. A lány csak erre várt, azonnal felpattant és máris elindult Remus és Sirius irányába, akik valamit eszeveszettül kerestek a könyvek között. Ash gyanította, hogy az előző este nem találták meg a zárolt részlegen azt, amit kerestek.

- Sziasztok! - köszönt a két fiúnak, majd Siriushoz fordult - Tudnánk kicsit beszélni? Szeretnék kérni valamit.

Sirius bólintott, majd biccentett a lánynak, hogy kövesse két eldugottabb könyvespolc közé.

- Mondd csak.

- Kellene valami. - kezdte Ash - Az a láthatatlanná tévő köpeny, amiben már párszor kilógtatok.

Sirius felvont szemöldökkel meredt a lányra.

- Minek az neked?

- Kell valami a zárolt részlegről, amit csak abban tudok megszerezni. - magyarázta.

- A tegnapi alakodban miért nem? 

- Mert az nem egy fizikai test. És fizikai test nélkül nem tudok valamit leszedni a polcról.

- Ja, tényleg. - csapott a homlokára megvilágosodásában - Amúgy nagyon király volt, amit műveltél, bár majdnem a halálomat okoztad.

- Köszönöm szépen, de akkor meg tudod nekem szerezni a köpenyt? - kérdezte türelmetlenül a lány.

-Csakis akkor, ha elmondod, hogy minek kell.

- Jó, akkor találkozzunk tizenegykor a Kövér Dáma előtt. - adta be a derekát Ash.

- Inkább a csigalépcsőtöknél. Én oda el tudok jutni feltűnés mentesen, de téged elkaphatnak. - érvelt logikusan.

Ash bólintott, majd visszaült a barátaihoz, akik mind kérdő tekintette néztek rá. Ash csak intett nekik, hogy majd elmeséli, aztán folytatta tovább a sötét varázslatok kivédése beadandót.

§

Amikor tizenegyet ütött az óra, Ash kimászott az ágyából, majd hangtalan léptekkel elindult le a klubhelyiségbe. Ugyan voltak még mások is lent, de senki nem vette észre, hogy csöndben kilopózik. Lerohant a csigalépcsőn, majd lefékezve a folyosón az egyik ablak párkányára felült.

Hamarosan cipőkopogás törte meg a csendet és a folyosóra beforduló Siriust látta meg, miközben éppen levette a köpenyt. Ash leugrott az ablakból, majd elindult a fiú felé.

- Na, kész vagy? - kérdezte.

- Persze, mehetünk. - bólogatott a lány, majd bebújt a köpeny alá. 

A könyvtárig néma csöndben haladtak, amit a lány furcsállt is, mivel arra számított, hogy Sirius azonnal kérdezősködni fog, de eddig egy árva szót sem mondott. Amikor odaértek a hatalmas ajtóhoz, Ash halkan elsuttogott egy alohomora-t, majd beléptek az ajtón és elindultak abba az irányba, ahol az előző éjszaka a lány megtalálta azt a bizonyos könyvet.

Nem kellett sokat kutakodnia a könyvek között, szinte azonnal megakadt a szeme a sötétlilás-feketés kötésű, elég régi könyvön. Lekapta a polcról, majd magához szorítva felpillantott a mellette elég tanácstalanul ácsorgó fiúra, és bólintott, hogy mehetnek visszafelé. 

Az útjuk viszont most nem a Hollóhát tornyához vezetett, hanem a hetedik emeletre egy bizonyos fal elé. Amikor befordultak a sarkon, Ash kibújt a köpeny alól, majd a szokásos, ajtónyitó rituálét elvégezve beléptek a díszített ajtón. A Szükség Szobája megint más formában pompázott, mint eddig. Most könyvespolcok, asztalok, székek és kényelmes kanapék fogadták a két megérkezőt. Ash lehuppant az egyik kanapéra, majd az előtte álló alacsony asztalra tette a könyvet. Sirius kérdő tekintettel figyelte a lányt, majd kisvártatva feltette első és egyetlen kérdését:

- Nos?

- Volt egy álmom. - mondta ki a nyilvánvalót - Hallottam benne valamit. Valamit, ami Dumbledore-nak ismert volt, de nem mondott túl sokat róla. 

- Ezért te úgy döntöttél, hogy magad nyomozod ki, hogy mi az.

- Pontosan. - bólogatott Ash - Egy bizonyos, Horcrux nevezetű valamiről volt szó, amiről Dumbledore összesen annyit mondott, hogy sötét varázslat. És tegnap, amikor megláttam ezt a könyvet, úgy gondoltam, hogy hátha van benne valami ezekről a bizonyos horcruxokról.

§

Mivel a könyvben nem volt semmiféle tárgymutató, beletelt egy kis időbe, mire a lány megtalálta a horcruxokról szóló részt.

- Na, megtaláltad? - kérdezte Sirius, aki nyilván észrevette a lány szemében felcsillanó apró kis örömöt.

Ash bólintott, majd gyors olvasásba kezdett. De, amit olvasott, minden képzeletét felülmúlta. Mire a fejezet végére ért, egyenesen kirázta a hideg az egész dologtól, ami a vele szemben ülő fiúnak is feltűnt. 

- Ennyire borzasztó?

Ash bólintott, majd megköszörülte a torkát és olvasni kezdett.

- 'Egy Horcrux elkészítéséhez a varázslónak szándékosan el kellett követnie egy gyilkosságot. Ez a tett, ami a leggonoszabb tettnek bizonyul mind közül, a gyilkos lelkének metafizikai hasadásával végződik. A varázsló, ki el kívánja készíteni a horcruxot, ezt a hasadást az előnyére fordítva egy varázsige segítségével elszakíthatja és egy tárgyba zárhatja a lélekdarabot. Később, ha a készítő meghal, egy test-nélküli formában létezik tovább, bár vannak módszerek a fizikai test visszaszerzésére.' - olvasta fel hangosan Ash.

- Hát ez elég hátborzongató. - jegyezte meg Sirius egy fintor keretében.

Ash bólogatott, majd becsukta a könyvet és az asztalra dobta.

- Ki képes ilyenre? - kérdezte kisvártatva a lány.

- Nem tudom. Esetleg nem volt benne az álmodban? - kérdezte Sirius.

- Nem. - rázta a fejét Ash.

Ash újra felvette a könyvet, hogy belenézzen, amikor az egyik oldalon megakadt a szeme egy bizonyos szón. Inferus. Ugyan többet írt a könyv ezekről a teremtményekről, mint a horcruxokról, de így is csak két oldal volt. Sirius felfedezhette a lány tekintetében a mélységes undort.

- Mit találtál?

- Az inferusokról két oldalt.

- Mi az az inferus? - kérdezte felvont szemöldökkel Sirius.

- 'Az inferus egy sötét varázsló által feltámasztott holttest. Az inferusok hasonlóak, de lényegében különbözőek a zombiktól. Bőrük fehéres-szürke, szemük ködös fehér, ami az inferusok védjegye. Mivel emberi holttestek, mindegyikük különböző kinézettel rendelkezik, ami az eredeti ember adottságaiból származik. A varázslat, amivel életre lehet kelteni őket, nagyon komplex és bonyolult. Az inferusok nem rendelkeznek saját agyal, akaraterővel, kizárólag azt teszik, amit gazdájuk kíván, vagy parancsba adott nekik, emiatt is bizonyulnak hihetetlen veszélyesnek. Az inferusok nem reagálnak semmiféle fizikai sérülésre, nem éreznek fájdalmat, ezzel szemben olyan erővel rendelkeznek, amivel könnyen megölhetnek egy embert. Mivel nem éreznek fájdalmat és nem reagálnak semmiféle fizikai háborgatásra, nagyon kevés, ismert módja van egy ilyen lény legyőzésének. Mivel sötét varázslat révén lettek feltámasztva, az inferusok elleni egyetlen hatásos védekező és/vagy elpusztító módszer a fény és a hő'. 

Miután Ash befejezte az olvasást, becsapta a könyvet és az asztalra hajította. Pár pillanatig Siriussal egymásra meredtek majd mind a ketten egyszerre borzongtak meg. Még pár pernyi néma ücsörgés után elindultak vissza a könyvtárba visszarakni a könyvet az eredeti helyére.

§

Másnap reggel Ash nyúzottan ébredt az éjszakai kiruccanás miatt, de mindenképpen be akart számolni barátainak arról, amit este megtudott. 

Amikor leért a nagyterembe, mindenki nyüzsgött, még a kelleténél is jobban és kisebb csapatokba verődve görnyedtek a diákok a Reggeli Próféta egy-egy száma fölé. A Hollóhát asztalánál aztán megtalálta barátait, akik a többiekhez hasonlóan egy cikket olvastak.

Ash lehuppant Perselus mellé, majd ő is belepillantott a cikkbe, amiben egy Roxfortos diák, Sarah Springfield, szüleinek brutális meggyilkolásáról volt szó.

- Komolyan inferusok ölték meg a szüleit? - sápadt le Ash, mivel eszébe jutott az, amit egyrészről Dumbledore mesélt neki azokról a borzasztó teremtényekről, meg amit az előző nap olvasott abban a könyvben. 

- Mik azok az inferusok? - kérdezte Lily.

- Olyan holttestek, amiket egy sötét varázslat segítségével támaszt fel egy varázsló és csakis az ő parancsát követik. Valamilyen szinten hasonlóak a zombikhoz, de azok természetesen képződnek, ellenben ezeket a szörnyeket mesterségesen keltik életre. - magyarázta Ash.

- Léteznek zombik? - hüledezett a vörös hajú lány.

- Igen. - bólogatott Perselus - Egyszer olvastam, hogy Észak-Amerika déli részén fordulnak elő, de láttak már Nyugat-Afrikában is egyedeket. De nyugi, Nagy-Britanniában nincsenek zombik.

- Na de, térjünk rá valami fontosabbra, - szólalt meg Damien is - itt azt írják, hogy Voldemortnak egy egész seregnyi ilyen izéja van.

-Na ne. - kapta ki barátja kezéből az újságot a lány, ahol ténylegesen ezt írták - Vajon ezt honnan tudják?

- Nem 'tom. - vont vállat Perselus.

- Amúgy, ki az a Sarah Springfield? - kérdezte Lily.

- Egy hugrabugos csaj. Azt hiszem, kettővel fölöttünk jár. - biccentett az említett ház asztala felé Ash - Amúgy, Disaudio.

Barátai kérdő pillantásokat vetettek rá, mire Ash belekezdett a magyarázatába.

- Tegnap este megtudtam, hogy tulajdonképpen mi is az a Horcrux.

- És? Mi az? - kérdezte érdeklődve Lily.

- Elég beteg dolog. Elvileg egy gyilkosság után az adott ember lelke meghasad és valami varázslattal egy tárgyba lehet zárni a leszakadt lélekdarabot, így a készítő fizikai halála után egy ilyen test-nélküli állapotban marad fenn. Bár a könyv azt írta, hogy vannak módszerek a test visszaállítására. - magyarázta a lány.

- Miért jó ez valakinek? Mármint, én inkább meghalnék, minthogy ilyen szellemszerű izéba kényszerüljek létezni egészen addig, amíg vissza nem szerzem a fizikai testem.

- Egyetértek Per, én sem csinálnék soha ilyet. - borzongott meg Lily - Eleve, valakit megölni is képtelen lennék. 

- Na igen, az meg a másik. 

-Srácok, nem véletlen találtam meg ezt egy olyan könyvben, aminek az a címe, hogy A Legsötétebb Mágia Titkai. Nyilván nem minden varázsló és boszorkány álma ez. - jegyezte meg Ash - Amúgy ebben a könyvben olvastam az inferusokról is.

- Azokat inkább hagyjuk. A hideg futkos tőlük a hátamon. - borzongott meg újból a vörös.

§

Délután Ash a kőszörny előtt állt. Szokásos jelentéséért indult az igazgatóhoz. Ahogy kimondta a jelszót, a szobor félreugrott, Ash pedig rálépett a csigalépcsőre, ami felvitte az ajtóig. Kopogás után belépett az irodába, majd az asztala mögött ülő igazgató felé vette az irányát.

- Szia Ash, megint álmod volt? - kérdezte kedvesen az igazgató.

Ash a fejét rázta.

- Nem uram, most csak el akartam mondani, hogy pénteken sikerült a térbeli mozgás kilépés után. 

- Csodálatos! - tapsolt egyet Dumbledore - Mindenképpen jelentem majd Cadmusnak. Új álmod nem volt?

- Nem uram, a horcruxos óta nem. - mondta Ash, és lesütötte a szemét, mert eszébe jutott, hogy szabályt szegett.

- Van esetleg még valami, amit el szeretnél mondani? - kérdezte sokat sejtő mosollyal.

- Nem uram, nincs semmi.