Két nappal a karácsonyi bál után beköszöntött a téli szünet. Reggelre ehhez illő hangulatúvá változott a birtok. Egész éjjel esett a hó, így a talajt majd' 30 centi hó födte. Az ég tiszta kék volt, a nap halványan derengett valahol a horizont felett, és sugarai meg-megcsillantak a befagyott Fekete tó tükrén. 

Reggel Ash korán felkelt. Mivel szobatársai a vasárnap során hazautaztak, az egész hálókörlet az övé volt, ezért fogott egy vastag takarót és kiült a nyitott ablakba, ami igen merész húzásnak bizonyult, de a lány úgy vélte, hogy ha nem néz le, akkor nincs is magason. Tekintetét a fehérlő Tiltott Rengetegre függesztette, és elmerült gondolataiban. Annyiszor gondolkodott már azon, hogy milyen lények élhetnek a rengetegben, és hogy miért is tiltott az az erdő. 

Majd' egy órányi ücsörgés után, amikor a nap már viszonylag magason járt és Ash is teljesen átfagyott, úgy döntött, hogy gyorsan lezuhanyzik forró vízzel, hogy felolvadjon, és elindul lefelé reggelizni. 

Fél órával később már a nagyterem bejárata előtti lépcsősoron haladt lefelé. A terem, mint eddig megszokhatta, ilyenkor mindig megváltozik. A hatalmas karácsonyfa mellett, amit Hagrid szokott bevonszolni, idén is csak egyetlen egy asztal állt. Már kilenc óra is elmúlt, ezért már sokan összegyűltek az asztalnál, legalábbis ahhoz képest, hogy mennyien maradnak a szünetre a kastélyban.

Mivel az asztalnál összesen egy valakit ismert személyesen, ezért az illető felé vette az irányt, és leült mellé. A mardekáros fiú mosolyogva pillantott fel a lányra, miközben az leült mellé.

- Jó reggelt! - köszönt vidáman Regulus - Perselus megkért, hogy szóljak neked, ha végeztél a reggelivel, menj a könyvtárba.

- Rendben Reg, köszönöm, hogy szóltál. - mosolygott rá a fiúra Ash.

- Amúgy, - pillantott fel a pirítósából - nem tudom, mit csináltál Siriussal, de köszönöm szépen.

- Tessék? - lepődött meg a lány.

- Tegnap megkeresett, és bocsánatot kért, amiért gyerekesen viselkedett velem, meg amiért sokat veszekszünk, és megígérte, hogy többet ilyen nem fordul elő. Sőt, - hajolt közelebb a lányhoz - Perselus mesélte, hogy még tőle is bocsánatot kért.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vagytok. - mosolyodott el halványan Ash.

- Pár hete megkértem, hogy korrepetáljon kicsit bájitaltanból, mivel elég gyatrán ment eddig. - mesélte a fiú - Aztán azóta, néha a klubhelyiségben beszélgetünk.

§

Miután befejezte a reggelit, Ash elköszönt Regulustól és már rohant is fel a könyvtárba. Mivel téli szünet volt, ezért az egész helyiség üres volt, kivéve egy, a szokásos ablak melletti asztalt, ahol Perselus ücsörgött és egy könyv fölé görnyedt a körülötte felhalmozódott könyvkupacok között. Ash lehuppant mellé és belesandított a fiú előtt heverő könyvbe.

- Mit olvasol? - kérdezte kíváncsian.

- Azt, hogy hogyan lehet bonyolultabb bűbájokat létrehozni. - felelte Perselus.

- Ennek alapján csináltad a Disaudio-t is?

Perselus bólintott, majd lapozott egyet a könyvében.

- De nem emiatt hívtál ide, ugye?

- Nem, van még más is. - csukta be a könyvét Perselus és pillantott fel - Miről beszéltetek szombaton Dumbledore-ral?

- Ja tényleg, azt még nem is meséltem. - csapott a homlokára a lány - Sirius megkérdezte, hogy...

- Várj! - vágott közbe és elsuttogott egy disaudio-t - Most folytasd.

- Szóval, meséltem Siriusnak arról, hogy az apámról kiderült, hogy varázsló. És eszébe jutott, hogy kérdezzük meg Dumbledore-t, hogy mit tud róla. - kezdte Ash - Kiderült, hogy ötödéves korában kicsapták, aztán levadászta azt, aki megölte a szüleit. Sokkal többet Dumbledore sem tudott, mert az apám elmenekült a dementorok elől, és többet nem hallatott magáról.

- Akkor emiatt nem mondta soha, hogy varázsló lenne. - vonta le a következtetést.

- Valószínű.

§

Aznap este Ash-nek megint egy érdekes álma volt.

Egy magas, díszes ház bejáratában állt két magas, fekete hajú férfi. A nagy, sötétbarna bejárati ajtón a tizenkettes szám díszelgett, és ahogy Ash körbepillantott, az utcán nyüzsgő emberekből arra tippelt, hogy valahol Londonban lehetett.

Mivel a két férfi továbbra is valamiről beszélgettek, Ash közelebb ment, hogy hallja, miről beszélnek. 

- Ez az, amire gondolok? - kérdezte a magasabbik.

- Igen, Sirius. A Horcrux. - mondta az ajtóban álló egyén, akiben Ash, a korábbi álmoknak köszönhetően felfedezte Regulust.

- Hogy szerezted meg?

- Nehezen. Siport is vinnem kellett, át kellett verekednem magam egy rakat inferuson, amik kis híján megöltek, de végül ki tudtam menekülni, és el tudtunk hoppanálni onnan. 

- De honnan tudtad meg, hogy ott van a horcrux? - kérdezte türelmetlenül Sirius.

- Siportól. De most rajtatok a sor. Én segítettem, segítsetek ti is. Nem akarok meghalni.

- Nem fogsz. Holnap, a megbeszélt helyen találkozzunk Ash-el, ő mindent megold majd. Már Dumbledore-ral is beszélt.

Most is, mint az eddigi összes alkalommal, a lány az éjszaka közepén ébredt fel. Horcrux - csengett a fülében az imént említett szó. Soha életében nem hallott róla. Bár honnan is hallott volna, ha egyszer muglik között nőtt fel.

Mivel másnap karácsony napja volt, egy rakat ajándékra ébredt. Egészen meglepően, most vissza tudott aludni az álma után. 

Az egyik, méretes dobozban vagy egy tonnányi édesség lapult, mellette pedig Lily kézírásával egy levél, amiben leírta, hogy a finomságok a Mézesfalás nevezetű boltból vannak a Roxmortsból. A következő doboz Perselustól jött, amiben ugyan az a könyv feküdt, amit a fiú olvasott, csak egy frissebb és szebb kiadásban. Damientől idén egy új pennakészletet kapott, mivel a lány képes volt az utolsó napon eltörni a már meglévő pennáját. Az utolsó doboztól, ami hasonló méretű volt, mint amit Lily adott, elállt a lélegzete, amikor kinyitotta.

Egy csodaszép, királykék ruha volt benne. Hasonló anyagú és fazonú, mint ami a karácsonyi bálon volt rajta. Ugyan a dobozban nem volt semmi cetli, de azonnal tudta, hogy kitől van. Már csak meg kellett keresnie az illetőt, ami már egy nehezebb feladatnak bizonyult.

§

Már vagy egy órája lófrált a folyosón, abban a pulcsiban, amit még két éve kapott édesanyjától, de egy árva lélekkel se találkozott. A Griffendél Toronyba sem juthatott be, mivel nem tudta a jelszót, ezért inkább úgy döntött, hogy odatelepszik a portréval szemben lévő egyik ablakba, hiszen előbb-utóbb valaki úgyis kijön a bejáraton.

Az az előbb vagy utóbb közel két óráig tartott, amikor is végre kilépett valaki a Kövér Dáma portréján. Ash felkapta a fejét, és elvigyorodott, amikor meglátta, hogy ki is jelent meg.

- Black, gyere ide. - kiáltott rá a fiúra, miközben leugrott az ablakból - Te küldted azt a gyönyörű ruhát, ugye?

- Ezek szerint tetszett. - vigyorgott Sirius - Persze, hogy én küldtem, kell valami a legközelebbi alkalomra, nem gondolod?

- Hát nem is tudom. - gondolkozott el látványosan Ash - Annyira végül is nem is volt rossz.

- Na, valld be, hogy minden egyes percét imádtad a szombatnak. 

- Álmodban, Black. - nevetett a lány - Amúgy hova készülsz?

- A konyhára. Nem reggeliztem, és már lassan éhen halok. Jössz?

- Nem, nekem Dumbledore-hoz kell mennem. - felelte Ash - Újabb álom.

§

Tíz perccel később már a kőszörny előtt állt. Mikor a szobor félreugrott a lány útjából, Ash szinte rohant felfelé a lépcsőn. A hatalmas ajtó előtt lefékezett, majd bekopogott, és a választ meg sem várva belépett a szobába. 

Dumbledore az íróasztala mögött ült és valamit olvasott, de amint a lány belépett az ajtón, felpillantott, és mosolyogva köszöntötte Ash-t.

- Ash, örülök, hogy látlak. Mi szél hozott?

- Uram, volt egy újabb álmom, amiben valami nagyon érdekeset hallottam. - kezdte a lány - Valami horcruxról volt szó, de nem láttam mi az, csak a beszélgetésből hallottam ki a szót.

Dumbledore ajka éppen csak, hogy láthatóan megrándult, de még ez is feltűnt Ash-nek. Biztos volt benne, hogy az igazgató felismerte a szót.

- Kitől hallottad ezt?

- Az álmomban Sirius és Regulus beszélgettek erről. Reg átadott valamit Siriusnak, de nem láttam pontosan, hogy mit. De említett valami inferust. 

- Az inferus egy sötét varázsló által feltámasztott holtest. Hasonló, mint a zombik, de ezek a feltámasztójuk parancsát követik. - magyarázta Dumbledore - Biztos, nem láttad, hogy mit adott át Regulus? Semennyire sem?

- Nem uram, semmit nem láttam. De mi ez a horcrux? - kérdezte kíváncsian Ash.

- Egyelőre elég annyit tudnod, hogy egy nagyon sötét varázslat végterméke. Sötétebb, mint amit egy átlag varázsló el tud képzelni. De ha eljön az ideje, már pedig el fog, mindent meg fogsz tudni.