Úristen, emberek, ez eddig a leghosszabb fejezetem. Több, mint 2000 szavas. Jó olvasást. :)

- Szóval, mit keresel itt? - kérdezte Ash karba tett kézzel.

- Csak beszélni szerettem volna veled. - mondta Sirius egy félmosoly keretében - Csak megbeszélni azt, ami történt. 

Ash bólintott, majd szó nélkül elindult a Szükség Szobája felé. Az utat néma csöndben tették meg, amit Ash nem is bánt, mivel tudta, hogy olyan dolgokról kell majd beszélnie Siriussal, ami a lánynak nem jó emlék. Sőt, kifejezetten rossz.

§

Egy hosszas séta után megérkeztek ahhoz a falhoz, ami a szoba bejáratát rejtette. Ash háromszor elsétált a fal előtt, miközben egy nyugodt helyre gondolt, mire megjelent a már számára jól ismert, díszített ajtó. A szoba belseje most egy egyszerű nappalira emlékeztette a lányt.

- Tehát? - kérdezte Ash, miközben levágódott az egyik kanapéra.

- Miért akadtál rám ki annyira pár hete? - kérdezte Sirius, miközben leült a lánnyal szemben - Mert tuti nem csak azért, amiket említettél. Van valami más is, jól sejtem?

Ash bólintott, de nem nézett fel a fiúra. Csak a talárja szélét babrálta, és próbálta összeszedni gondolatait.

- Igen. Jól sejted. - szólalt meg vagy fél perc után.

Megint hosszas csönd következett, amit most a fiú tört meg.

- Akarsz róla beszélni? Mármint, ha nem, az se baj, csak... 

- Tudod, nekem kellett iskolába járnom, mielőtt idejöttem. Nem tudom, hogy ez a varázsló családokban hogyan van, de mivel én a muglik közt nőttem fel, nekem muszáj volt. - kezdte vontatottan - Sose voltam egy tipikus gyerek. Mindig is különc voltam, ami miatt kinéztek már az általános iskolában is. Sose voltak ott barátaim. Igazából Perselust leszámítva nagyon sokáig egy barátom sem volt. De nem ez volt a legrosszabb.

Kis szünetet tartott, mivel érezte, hogy egyre növekszik a torkában az a bizonyos gombós. 

- Egy évvel mielőtt a Roxfortba jöttem volna, egy csapat az osztályomból elkezdett állandóan megalázni, kicsúfolni és mindenféle módon bántani. Az év végére ez majdnem a fizikai bántalmazásig fajult. Szerencsére akkor június végén töltöttem be a tizenegyedik életévemet, szóval többet nem kellett visszamennem abba a borzasztó iskolába. Akkoriban egyedül Perselussal voltam baráti viszonyba, bár nem sokkal a születésnapom előtt ismertem meg Lily-t is. 

- Nagyon sajnálom, meg minden, de ez hogyan kötődik ahhoz, hogy haragszol rám? - kérdezte Sirius felvont szemöldökkel.

- Ha hagynád, hogy végigmondjam, megtudnád. - mondta mosolyogva Ash - Igazából nem ez a fő indok. Ez csak annyiban kapcsolódik, hogy bennetek is néha azt a bandát látom, akik anno engem is bántottak. Hiába kedvellek titeket, néha tényleg gyökér módon viselkedtek, és nem csak Perselussal, hanem másokkal. Bár ez közel sem olyan durva, mint amit én kaptam. De azért mégse kellene ezt csinálni.

- Jó, majd meglátom, mit tehetek. - mondta mosolyogva - De folytasd, úgy érzem, van még valami.

Ash ismét bólintott.

- Tudod, még múlt évben megtalálták anyát. Valami erős átok miatt megőrült. Most nem tudom, mi van vele, mert már több, mint fél éve nem jártam nála, de gyanítom a Mungóban kezelik. 

- Erről jut eszembe, nyáron küldtem neked egy levelet, de nem válaszoltál rá. Emiatt?

- Nem, az egy teljesen más történet. - mondta keserű mosollyal Ash - Apámról kiderült, hogy varázsló. Sose tudtam róla, sose mondta, igazából ötletem sincs, hogy miért titkolta több, mint tizenhárom éven keresztül. De biztos jó oka lehetett rá.

- És nem is érdekel, hogy miért állította azt, hogy mugli? - kérdezte kíváncsian Sirius.

- Egy kicsit de, de őt erről biztos, hogy meg nem kérdezem. Igazából én jövő nyáron vissza sem akarok menni abba a házba.

- Akkor mi lesz veled? - kérdezte aggódva a fiú.

- Őszintén, fogalmam sincs - vallotta be Ash sóhajtva - De bárhol jobb, mint otthon. Komolyan, még a folyó mellett is. Lehet, Lily-nél töltöm a nyarat, lehet Perselusnál, talán akkor őt is békén hagyja az apja. De bárhol jobb, mint otthon.

- Mondanám, hogy én is szívesen látlak, de... - mondta vigyorogva Sirius.

- Köszönöm, inkább a halál. - nevetett Ash - De visszatérve az eredeti témára, őszintén nem tudom, hogy miért épp rád akadtam ki. Sajnálom, tényleg. Sok minden történt az elmúlt fél évben, és még ha nem is mondtam senkinek se, de megviselt. 

- Szerintem ez mindenkit megviselt volna, szóval érthető. - mondta bátorítólag a fiú - De beszéljünk valami felderítőbbről. Hallom, lesz karácsonyi bál.

- Oh te jó ég, ne is mondd. - túrt bele hollófekete hajába - Az ég világon semmi kedvem az egész hercehurcához. 

- És már tudod, kivel mész?

- Dehogy tudom, inkább elbújok a Tiltott Rengetegbe szerintem. Erről jut eszembe - kapta fel a fejét Ash - Nem is kérdeztem meg valamit, ami hihetetlenül fontos.

Sirius bamba fején Ash majdnem elnevette magát, de inkább megpróbálta elfojtani a kikívánkozó vihogást.

- Mi a szentséges Merlint csináltál te Perselussal a hollóháti toronyban? Mármint, miért pont vele? Vagy ezt így hogy hoztad össze? - kérdezte bujkáló mosollyal a lány.

- Ja, hát eredetileg reggel megkerestem Lily-t a klubhelyiségben, hogy nem tudja-e, hogyan lehet bejutni hozzátok meg hogy egyáltalán hol van a klubhelyiségetek, és hol lehet oda bejutni, meg hogyan. Azt mondta, hogy ő nem tudja, de Perselus igen, és keressem meg őt. Szóval megkerestem.

- Ezt sose gondoltam volna rólad. - mondta szélesen vigyorogva a lány.

- Amúgy akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved velem jönni Lumpsluck bulijába? - váltott témát.

- Végül is, - gondolkozott el egy pillanatra Ash - miért is ne!

- Tényleg? - lepődött meg Sirius.

- Persze. - felelte a lány mosolyogva.

§

Siriussal úgy beszélték meg, hogy a Griffendél klubhelyiségéből mennek a nagyterembe, ahol Lumpsluck a bált tartotta.

A Griffendél tornyába együtt mentek vissza, mivel Ash megbeszélte Lily-vel, hogy megint együtt készülődnek. 

A Griffendél klubhelyisége nagyban eltért a Hollóhátétól, és nem csak a színekben. Míg a Hollóhát klubhelyisége nagy és tágas volt, a Griffendélé kisebb, és tele volt kanapékkal, asztalokkal, és egy hatalmas kandallóval. Természetesen könyvekből sem volt annyi, mint a Hollóhát saját kis könyvárában, de mindezektől eltekintve hangulatos kis helynek bizonyult.

Amint Ash belépett a portrén, Lily már azonnal fel is pattant és elindult barátnője felé.

- Csak hogy ideértél! Már azt hittem, végleg leléptél a Roxfortból. Na gyere, kezdjünk el készülődni. - ragadta meg barátnője csuklóját és húzta maga után a lányok hálókörletei felé.

Hosszas válogatás után Lily odadobott egy fekete földig érő, selymes anyagú ruhát barátnőjének, míg ő egy fehér bársonyszoknyát tartott a kezében.

- Csak szórakozol velem, ugye? - kérdezte Ash, miközben végigjáratta tekintetét a fűzős ruhán - Amúgy is, neked honnan és miért vannak ilyen cuccaid?

- Anya adta őket nyáron. - vigyorgott Lily, miközben magára rángatta a vörös ruhát - Na gyerünk, te is vedd fel a ruhát. 

Ash ugyan dünnyögve, de belebújt a selymes ruhába. Lily megkötötte a hátán és derekán a fűzőt, majd leültette az ágyára, míg elment a fürdőbe, ahonnan magával a halállal tért vissza.

- Felejtsd el, hogy kisminkelsz. - pattant fel Ash az ágyról, és próbált elmenekülni barátnője elől, sikertelenül. 

- Naa, egy kis szempillaspirálba és pirosítóba nem halsz bele. - kérlelte Lily - Szívem szerint rúzst és javasolnék, de van egy olyan érzésem, hogy az már túl sok lenne és egyelőre nem akarok meghalni.

- Addig élnél, hidd el nekem. - dörmögte a lány, de engedelmesen visszaült az ágyra, és hagyta, hogy barátnője csodát műveljen.

§

Két órával később teljes harci szettben léptek ki a szobából és indultak el lefelé a klubhelyiségbe. Lily tényleg csodát művelt, és ezt mások is jelezték.

- Ejha, ez nem semmi. - füttyentett James.

- Fogd be Potter. - mondta kórusban a két lány.

Sirius kicsit odébb támasztotta a falat elegáns öltönyben. Amikor meglátta Ash-éket, vigyorogva ellökte magát a faltól és elindult feléjük. 

- Hölgyeim. - hajolt meg udvariasan a két lány előtt.

Ash-ék csak összenéztek és vihogva kivonultak a klubhelyiségből, nyomukban Siriussal.

A portré előtt Perselus ácsorgott, unott arccal, és valamit írogatott egy kis füzetbe. Amikor meglátta a portrén kilépő két lányt, eltette a noteszt és mosolyogva köszönt nekik.

A nagyterem tele volt már diákokkal, és nem csak a Lump klubból. Úgy látszott, hogy csomóan belógtak, hogy kicsit legálisan alkoholizálhassanak, mivel a fal mellett álló kerek asztalokon hatalmas tálakban álltak a különféle színű puncsok. Ash messze elkerülte ezeket az asztalokat, mivel egyenesen undorodott az alkoholtól. 

A nagyteremben viszonylag hangos zene szólt valahonnan, de Ash nem tudta meghatározni, hogy honnan. Sokan táncoltak a bejárattól távolabb, de még többen ücsörögtek egy-egy asztal körül és vagy beszélgettek, vagy unottan bámultak maguk elé.

- Szabad egy táncra, Ms. Silverman? - kérdezte Sirius, miközben közelebb hajolt, hogy a lány is falja, amit mond.

- Persze, Mr. Black. - mosolygott rá a lány a kísérőjére.

Ugyan Ash egyáltalán nem tudott táncolni, ez Siriust cseppet sem zavarta, Egyszerűen csak húzta maga után, miközben ő tökéletesen lépkedett körbe-körbe.

- Mondd csak, te honnan tudsz ilyen jól táncolni? - pillantott fel a lány az előtte magasodó fiúra. 

- Régebben anyámék állandóan ilyen bálokra meg egyéb hülyeségekre jártak, szóval Regulussal mindkettőnknek meg kellett tanulnia táncolni. Nem volt túl kellemes anyámmal gyakorolni. - mondta egy fintorral az arcán - Valahogy veled sokkal kellemesebb.

- Pedig én nem is tudok táncolni. - nevetett a lány.

- Nem baj, ameddig nem lépsz a lábamra, addig tökéletes. 

Ash a sokadik kör után már kezdett fáradni, ezért már csak Sirius vállára dőlve dülöngélt ide-oda, amikor érezte, hogy táncpartnere hirtelen felkapja a fejét.

- Te figyu, - lihegett bele a lány fülébe fél centiről - hogy hívják apádat?

Ash felvont szemöldökkel nézett fel a fiúra.

- John Silverman. Miért? 

Sirius nem válaszolt, csak elnézett a lány feje fölött egy irányba. Ash megfordult, és követte a fiú tekintetét, ami meg is állapodott Dumbledore-on, aki épp McGalagony professzorral beszélgetett.

- Mit tervezel? - kérdezte felvont szemöldökkel a lány.

- Csak gyere velem. - ragadta meg a lány derekát és tolta a két professzor irányába.

- Áh, szép estét, Mr. Black, Ash. - biccentett Dumbledore - Mi járatban erre?

- Professzor úr, kérdezhetnénk valamit? - kérdezte Sirius.

- Persze, ki vele. 

- Járt ide valamikor egy John Silverman nevezetű fickó? - tette fel a kérdést Sirius.

- Már kíváncsi voltam, hogy mikor rukkoltok elő ezzel a kérdéssel. Őszintén szólva, kicsit előbbre vártam. -mosolygott Dumbledore - Igen, járt ide. Mit szeretnétek tudni?

Sirius Ash-re pillantott, aki érezte, hogy a fiú ugyan arra gondol, mint ő.

- Mi lett vele? - kérdezte végül a lány.

- Ötödéves korában ki lett csapva, mert valakit megátkozott. Akkoriban még átváltoztatástan tanárként dolgoztam itt. Elég zűrös egy diák volt. Ha jól emlékszem, aranyvérű volt, de a szülei meghaltak. Nagyon sok gond volt vele már itt is. Lumpsluck professzor tudna mesélni, ő volt a házvezető tanára.

- És mi történt vele azután, hogy innen ki lett csapva? - kérdezte kíváncsian Ash - Mármint, nyáron a Roxfortot egy bolondok házának titulálta, és több tíz évig mugliknak tettetve élt, miért utálta meg ennyire a varázsvilágot?

- Nem mindenről vannak meg az információim, de a történet nagy részét ismerem. Miután innen ki lett csapva, elkezdte keresni a szülei gyilkosát, akit meg is talált, és végzett vele. Emiatt az azkabanba akarták csukni, de valahogy megszökött a dementoroktól, és eltűnt. A legközelebb csak akkor jött szembe a neve, amikor McGalagony professzor téged hívott a beosztáskor. - nézett Ash-re.

- Köszönjük professzor az információit - mosolygott Sirius az igazgatóra, majd elhúzta Ash-t az egyik közeli asztalhoz - Minden oké?

- Igen, csak meglepődtem. - mondta Ash - Egész életemben abban a hitben éltem, hogy az apám már nem lehet ennél nagyobb szemét, de rá kellett most jönnöm, hogy de. 

- Mondjuk így már minden érthető.

- Tessék? - kérdezte meglepődve Ash.

- Hát, hogy ilyen barbár módon viselkedett veled és az anyáddal, Valószínűleg már az első pillanattól kezdve tudta, hogy boszorkány vagy, ezért bántott téged is és az anyádat is. Nyilván arra emlékeztettétek, ami vele történt. - találgatott a fiú.

- Hát mindjárt megsajnálom. - morogta Ash egy fintorral az arcán.

- Nem azért mondtam. Csak hogy így már mindennek van értelme. - mentegetőzött Sirius.

Jó pár percig ültek némán, amikor is hirtelen Lily és Perselus jelent meg mellettük.

- Ash, ezt látnod kell. - mondta izgatottan a vörös hajú lány.

- Mit is? - érdeklődött az említett, felvont szemöldökkel.

- Disaudio. - suttogta Perselus.

- Mi ez? - kérdezte Ash izgatottan.

- Olyan bűbáj, ami hallhatatlanná tesz minket a külvilág számára. - mondta vigyorogva Lily, majd egy hatalmasat sikított demonstrálás gyanánt. Ugyan ettől Ash-nek csengett vagy egy percig a füle, tényleg hatásosnak bizonyult a bűbáj.

- És ezt honnan szedtétek? - kérdezte.

- Én alkottam meg. - mondta büszkén Perselus.