Nasziasztok, igen, tudom, megint eltűntem. Kisebb ihlethiányom volt, nézzétek el. De remélem most már menni fog az irkálás, mivel van egy rakat ötletem. Kárpótlásul most egy kicsit hosszabb fejezetet hoztam, szóval jó olvasást nektek.

Este hat körül a két lány elindult a Griffendél Toronyból le a pincébe, ahol Lumpsluck a halloweeni partiját fogja tartani.

Ugyan a szoba viszonylag nagy volt, elég sötét és nyirkos volt odabent. Elvégre a tó alatt voltak. Mire Ash és Lily odaértek már elég sokan ott voltak. Főként felsőbb éves mardekárosok tartózkodtak a szobában, de jó páran megfordultak más házakból is. 

Az egyik asztalnál megláttak egy ismerős arcot. Perselus unottan ücsörgött a sarokban és egy kis noteszbe írogatott valamit. 

- Mit csinálsz? - toppant oda hirtelen Lily, kis híján a frászt hozva a fiúra.

- Semmit. - pillantott fel gyorsan - Szépek vagytok.

Lily mosolygott, míg Ash csak hümmögött. Ekkor Lumpsluck jelent meg a semmiből és megköszörülte a torkát.

- Kedveseim, a házimanók hamarosan meghozzák a vacsorát, kérlek, foglaljatok helyet.

Ash-nek csak ekkor tűnt fel a nagy, kör alakú asztal a terem közepén. Leült Lily mellé, és óvatosan körbenézett. Körülbelül olyan húszan lehettek a teremben, vegyesen mind a négy házból. Feltűnt neki Lucius Malfoy, a hetedéves prefektus, aki egy mardekáros idézővel beszélgetett.  

Ekkor hirtelen az asztalon megannyi tál jelent meg, tele tucatnyi étellel. 

- Kedveseim, köszöntök mindenkit. Ez az első idei találkozásunk, örülök, hogy mindenkit látok, emellett köszönteném az új tagjainkat is. - intett Ash-ék felé.

A többiek mind mosolyogva fordultak feléjük. Ash szerencséjére a professzor nem kérte meg őket, hogy mutatkozzanak be. A lány felettébb utált mások előtt beszélni, pláne úgy, hogy közben mindenki árgus szemekkel figyelte őt.

Lumpsluck is helyet foglalt, és vidám beszélgetésbe kezdett a mellette ülő hugrabugos lánnyal. Ash továbbra is feszengve ült Lily mellett, és ahogy a szeme sarkából barátnőjére pillantott, látta rajta, hogy ő sem teljesen van oda a helyzetért. 

§

Ash már jó ideje valami csirkeszárny szerűt rágcsált, amikor hirtelen egy hatalmas robbanás rázta meg az egész a szobát. Mindenki felkapta a fejét és hol egymásra, hol a professzorra meredtek.

- Mindenki maradjon itt. - utasította a diákokat Lumpsluck és kirohant a szobából. A többiek egy lélegzetvételnyit vártak, majd egyszerre pattantak fel a helyükről és indultak el a professzor után.

Mivel Ash-ék ültek az ajtóhoz legközelebb, ők érték el először. Kirohantak rajta, fel az alagsorból az előcsarnokba, ahol már kezdett gyülekezni a tömeg. Mindenki a nagyterem ajtajában ácsorgott. 

A hármas befurakodott a tömegbe és a nyakukat nyújtogatva bámultak be a nagyterembe. Ott egy hetedéves idéző térdelt, hatalmas sebekkel az arcán. 

Hirtelen Dumbledore jelent meg a terem túlsó végén és futólépésben közeledett a fiúhoz. Az igazgató mögött feltűnt Mcgalagony professzor és Madam Pomfrey is. Nem sokkal később Lumpsluck is csatlakozott hozzájuk.

- Tudod, Cassian, a Roxfort védővarázslata különféle illegális varázslatokra máshogy reagál. A legtöbbet már ismertem eddig, de ilyet, amit te végrehajtottál, még csak nem is láttam eddigi pályafutásom során. - kezdte Dumbledore.

A fiú, Cassian, csak a földet bámulta és nem mondott semmit. Így hát Dumbledore kérdezett helyette.

- Nincs valami mondanivalód?

- Az ég világon semmi olyan, amihez köze lenne. - sziszegte a fiú.

- Engem azért érdekelne, hogy mit műveltél itt, egyedül a nagyteremben. 

Ash sohasem látta még az igazgatót ilyen komolyan és dühösen beszélni. És ez őszintén megrémítette.

- Az ég világon semmi köze hozzá. - mondta eszelően vigyorogva Cassian. 

Dumbledore valamit halkan suttogott a többi jelen lévő tanárnak, majd karon ragadta a továbbra is eszelősen vigyorgó fiút és elindult a tömeg felé.  Mindenki automatikusan odébb lépett, így utat nyitva az igazgatónak. 

- Ash, kérlek, te is gyere velem. Egyedül. És lehetőleg feltűnés nélkül - suttogta Dumbledore, amikor a lány mellé ért. 

Ash bólintott, megvárta, amíg a tömeg oszolni kezd, majd a többi diák között elveszve futólépésben elindult fel a második emeletre a kőszörny irányába. 

§

Dumbledore irodájában a fél tanári kar összegyűlt, emellett még jelen volt Mordon is. Cassian az egyik széken ült, bokáján és csuklóján pedig varázsbilincsek tekeregtek, mintha csak kígyók lennének. Az igazgató asztalán egy kis üvegnyi átlátszó folyadék állt

- Itt vagyok, igazgató úr. - szólalt meg halkan Ash, mire mindenki felé fordult. 

- Albus, mit keres itt a kislány? - kérdezte Mordon felvont szemöldökkel. 

- Joga van erről tudnia Alastor. Én hívtam fel. - adta meg a választ Dumbledore.

- Miről is, uram? - szólalt meg Ash is. 

Dumbledore felemelte a kis üvegcsét az asztaláról, és odalépett Cassian-hoz. A tartalmát beleöntötte a fiú szájába, majd egy pár pillanatig várakozott.

- Gyanúsnak találtam, hogy Blackwater mindenről tudott, ami itt történt a Roxfortban. Mint legutóbb mondtam, arra gyanakodtam, hogy Blackwater esetleg arra készült, hogy Alastor-ék kivallatják a halálfalókat. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Ezek még a Cruciatus-átkot is kibírják, egy aurortól egyáltalán nem biztos, hogy megtörnek, még ha Alastor-ról van szó, akkor sem. Emellett érdekes volt, hogy tudtak a különleges képességedről. Nem illett bele a képbe. - magyarázta Dumbledore - Így hát felvetült benne a kérdés, hogy mi van akkor, ha mégsem erre készült Blackwater. Hanem valamilyen forrásból esetleg értesült arról, ami itt, az irodámban történt. 

Ash kezdte sejteni, hogy az igazgató mire gondol.

- Arra gondol uram, hogy esetleg kém van itt, a Roxfortban? - kérdezte a lány.

- Pontosan erre gondoltam. Ezért hát eljátszottam egy próbát. Minerva segítségével elhitettem a kémünkkel, hogy megtudtam valami sorsdöntő dolgot Blackwaterről. És vártam. Tudtam, hogy a kém azonnal értesíteni foglya a mesterét, nem fog várni a következő roxmortsi kirándulással, ha igazam van. Ezért hát vártam.

Cassian felé fordult.

- Már csak egy kérdésem lenne: mit csináltál a nagyteremben?

A fiú nyelt egyet, majd beszélni kezdett.

- Egy régi, idéző technikát akartam véghez vinni. Egy bizonyos sötét varázslattal lehet a tűzön keresztül kommunikálni másokkal. Viszont ehhez nagy tér kellett, ezért mentem a nagyterembe. Megfigyeltem, hogy ekkor tájt senki nem tartózkodik arrafelé, még a házimanók sem, így hát nekiálltam a varázslatnak. Csak hogy a Roxfort védelmi rendszere, vagy tudom is én mije érzékelte, hogy a varázslat, amit végre akarok hajtani, sötét varázsalt, és ez történt. 

- Egy valamit még árulj el. Hogy tudtad lehallgatni azt, amit idebent az irodában beszéltem másokkal? - kérdezte kíváncsian Dumbledore.

- Ez is egy idéző varázslat volt...

- Hadd találjam ki, - vágott közbe Mordon - a tűzön keresztül.

Cassian vigyorogva bólintott. 

- Mivel az igazgató úr volt oly kedves, és az ideérkezésem első napján már a saját irodájában fogadott minket, amikor nem figyelt, meg tudtam bűvölni a tüzet úgy, hogy egy bizonyos varázslattal élőben halljam azt, amit itt beszélnek. Már csak résen kellett lennem, hogy mikor hív az irodájába olyan embert, akinek valami érdekeset mondhat. Sajnálatomra, ez a varázslat csak akkor működik, ha a lehallgatott helyiségben is lobog a megbűvölt tűz, szóval nem mindenről tudok, amiről itt beszéltek. De azt speciel tudom, hogy a lány ott egy igen különleges képességgel bír. 

Hirtelen a levegő erősen lehűlt. 

- Áh, máris megérkeztek. - dörmögte Mordon.

- Filius, kérlek, töröld ki a kedves ex-diákunk emlékét mindenről, ami az elmúlt egy évben történt. - kérte Dumbledore a Hollóhát házvezetőjét - Ash, te kérlek állj ide mellém. A következő találkozás kellemetlen lesz.

Ash odasétált az igazgató mellé. Dumbledore biccentett Mordonnak, aki kinyitotta az iroda ajtaját. 

Ekkor két, olyan három méter magas, fekete csuklyás lény lebegett be a szobába. Ash remegni kezdett, ahogy a lényekre nézett. Arcukat teljesen fedte a csuklya, csak a halk hörgésük volt hallható. Körülöttük minden megfagyott, vagy deres lett. Dumbledore Cassian-ra mutatott, akiről a kígyózó bilincsek ekkor lehullottak. A két lény lassan odalebegett hozzá, és csontos, rothadó kezüket kinyújtva megragadták Cassian-t, majd kiterelték a szobából. Amint kiértek, Mordon azonnal becsukta az ajtót, és a szobába újra visszatért a meleg.

- Mi a szentséges Merlin volt ez? - szaladt ki Ash száján a kérdés.

- Dementorok. Ők őrzik az Azkabant. Értesítettem őket, hogy akadt valaki, akit elvihetnek magukkal. Sajnos most ragaszkodtak ahhoz, hogy a kastélyban vegyék át az illetékest, ezért mindenkit a hálókörletébe kellett küldenem. Sajnálom Ash, de muszáj volt kitennem téged ennek. Szerettem volna, ha te is hallod mindazt, ami itt zajlott, emellett még van valami, amiért hívattalak. 

Dumbledore biccentett a többi tanárnak és az aurornak, hogy menjenek, majd az asztal előtt álló egyik székre mutatott. 

- Kérlek, foglalj helyet. Hamarosan megérkezik Cadmus és az öccse is. Addig is viszont, nyomatékosan megkérlek, hogy senkinek se beszélj arról, amik itt elhangzanak. Vagy ha beszélsz is, legyél nagyon körültekintő. Tudom, hogy eddig se fecsegtél össze-vissza, és megértem, hogy a barátaiddal megbeszélted ezeket. Természetesen megbízom Miss Evans-ékban és Mr. Black-ben, nem erről van szó. Csak légy nagyon óvatos, hogy hol és mikor beszélsz az ilyen jellegű, felettébb fontos dolgokról.

- Természetesen uram, ez így lesz. Eddig is ügyeltem rá, hogy illetéktelenek ne hallják azt, amiről beszélek a barátaimmal, de ezentúl még jobban fogok figyelni erre. - biztosította az igazgatót a lány. 

§

Nem sokkal később megérkezett Cadmus, öccse kíséretében. 

- Albus mi a jó szagú Merlinért engedted be a dementorokat a birtokra? Egészen Roxmortsig kellett mennünk, hogy kikerüljünk a hatókörükből. - köszöntötte az igazgatót az idősebbik Ainsworth.

- Cadmus, de örülök, hogy újra látlak. - mosolyodott el Dumbledore és kezet fogott a két férfivel.

- Úgy hallom, az ifjú tanítvány ügyesen halad előre az útján. - mosolygott rá a lányra az említett.

Ash büszkén bólogatott.

- Akkor úgy érzem, eljutottunk a következő szintig. Ez már nehezebb lesz, mint az eddigi tennivalód, ezért Enoch itt fog maradni segíteni. Ugyan ő nem utazó, de tökéletesen tudja, hogy mit hogyan kell csinálni. Sajnos én nem tudok maradni, mivel rengeteg dolgom van, de az öcsém boldogan vállalta a feladatot.

- Igen, szóval a következő lépcsőfok a testből való kilépés lesz. El fogom magyarázni, hogy hogyan kell az egészet véghezvinni, kérlek, majd próbálj meg gyakorolni. Mint azt a bátyám említette, én maradok itt a Roxfortban egy jó ideig, szóval tudok segíteni. - magyarázta Enoch. 

- Sajnálatos módon nekem mennem kell. Viszont a fivérem értesíteni fog, hogy hogyan haladtok. - mondta Cadmus.

- Örültem, hogy beugrottál. - köszönt el Dumbledore. 

Miután a férfi elment, Ash odafordult az újdonsült tanárához.

- Tehát, mit is kell csinálnom? - kérdezte a lány izgatottan.