Damienék a falhoz láncolva ültek, míg a három halálfaló kicsit odébb valamiről suttogtak.

- Uram, közelebb mehetek, hogy halljam, miről beszélnek? - bökött Ash a fejével a csuklyások felé.

Dumbledore bólintott, és odasétáltak a halálfalók mellé.

- Ez a Blackwater szerintem tuti nem százas. - mondta az egyik - Értem én, hogy hatalmas ereje van, meg a Sötét Nagyúrnak szüksége van rá, de a hideg kiráz már csak attól, ha beszél.

Hirtelen léptek zaja törte meg a halálfalók beszélgetését és kisvártatva feltűnt Blackwater az ajtóban, eszelős vigyorral az arcán.

- Vigyétek ki a két foglyot a cellákba. - utasított két idézőt, akik mögötte léptek be az ajtón - Nos. Holnap lesz az átadás, barátaim. Végre megkapom a lányt.

- Dumbledore belement a cserébe? - kérdezte az egyik halálfaló.

- Persze, hogy belement! Annyira kiszámítható az öreg.

- Uram, mit akar a lánnyal?

- Használni akarom. Különleges képességei vannak. Látja a jövőt. És ha egyszer végre megszerzem, sokkal előbb vége lehet ennek a háborúnak. Ha tudni fogom előre a jövőt, egyszerűen átírhatom a javamra.

- Tehát akkor nem akarja megölni?

- Egyelőre nem. - vigyorgott Blackwater - De ha egyszer mi fogjuk uralni a világot, és már nem lesz szükségem rá, lehet, végzek vele. Vagy megkapják a dementorok. Tényleg, félnótások, arra nem gondoltatok, hogy azokkal az ocsmány lényekkel szövetkezzetek?

A három csuklyás egymásra nézett, majd az egyik megrázta a fejét.

- Próbáltuk, de ők inkább maradnának az Azkaban őrzésénél.

- Na nem baj, lehet, jobb is így. Na de! - csapta össze tenyereit boldogan - Visszatérve a holnapi nagy napra. El ne baltázzátok nekem. Kell az a lány. Remélem, értettétek.

A halálfalók bólintottak, és ezzel véget ért az emlék. Ash újra a merengő mellett állt.

- Mit gondolsz, Ash? - kérdezte Dumbledore, miközben leült az asztalához, és intett a lánynak, hogy kövesse.

- Őszintén, nem tudom, uram. Elsőre Blackwater sokkal okosabbnak és ravaszabbnak tűnt. De most már nem így vélekedem. Túl könnyen bedőlt ennek a trükknek. Hacsak...

- Hacsak? - mosolyodott el pár pillanattal később Dumbeldore.

Ash majd' fél percig habozott, mire válaszolt.

- Hacsak nem előre tudta, hogy ez lesz. Ha számított rá, hogy elkapják azt az előző halálfalót. De szerintem Blackwater inkább vallatásra gondolt, minthogy az emlékek nézegetésére. - gondolkodott hangosan a lány.

- Kitűnő gondolatmenet! Én is erre jutottam. Szerintem úgy vélte, hogy Alastorék kivallatják mindkét halálfalót, majd a megtudtakat továbbítják nekem. Csak az a kérdés, hogy mi ezzel az egésszel a célja. Mert biztos van valami, csak még nem jöttem rá.

- Uram, ha már a kérdéseknél tartunk, miért mondja el ezeket nekem?

- Természetesen, mert érintett vagy. És hiába vagy ugyan még nagyon fiatal, muszáj tudnod róla, hogy milyen fenyegetések lesnek rád. Pláne úgy, hogy egy igen kivételes képesség birtokában vagy, ami akár a halálodat is okozhatja, ha rossz kezekbe kerül. Erről jut eszembe, hogy haladsz az álmokkal kapcsolatos gyakorlataiddal?

- Jól, uram. Már volt egy teljesen új, amit tudtam irányítani.

- Kiváló! Értesíteni fogom Cadmust. Ezután már új szint vár rád. Hamarosan elkezdheted a gyakorlást, ha Cadmus megérkezett majd.

§

Ash kétes érzelmekkel lépett ki a kőszörny mögül. Örült, hogy haladhat a fejlődésben tovább, de nem túlságosan örült Blackwater akcióinak.

Mivel még nem kezdődött el a negyedik óra, lement a nagyterembe, hátha ott találja barátait. Szerencsétlenségére két barátja már nem volt a ott, ellenben egy bizonyos griffendéles, fekete hajú fiú kilométerekről kiszúrta és kalimpálva üdvözölte.

- Ash, gyere ide! - üvöltötte Sirius.

A lány egy szemforgatás kíséretében odavonult a négy griffendéleshez és lehuppant a szélesen vigyorgó fiú mellé.

- Ne vigyorogj így, mert az sose jelent jót. - csapta vállba a már vihogó fiút - Inkább mondd, hogy mit akarsz.

- Hol voltál?

- Dumbledore-nál. Megtalálták Damient.

- Végre valami jó hír. - sóhajtott.

- Miért, mi történt? - kérdezte érdeklődve a lány.

- A Reggeli Próféta írta, hogy egy újabb mugliszületésű varázslót és a családját ölték meg. - világosította fel Remus - Ez már a héten a második, és még csak szerda van.

- Mellesleg, - kezdte jóval halkabban Sirius - mi újság az álmaiddal?

- Ha velem jössz az üvegházakhoz, közben elmondom.

- Várj-várj, még eszek! - ellenkezett Sirius.

- Felettébb kellemetlen. - nevetett Ash - Majd ott találkozunk.

Kilépve a főbejáraton meghallotta, hogy valaki rohan utána. Hátrasandított a válla fölött, és meglátta, hogy a griffendéles fiú rohan utána egy halom kajával a karjaiban.

- Netán éhezel, vagy egy hadsereget akarsz etetni? - kérdezte nevetve a lány.

- Inkább mesélj, hogy miket álmodtál.

- Nem hiszem, hogy tetszeni fog, amit hallani fogsz. - kezdte Ash.

- Meg fogok halni?

- Mi?! - hökkent meg a lány - Nem dehogy te hülye. Mármint egyszer biztos, de nem arról álmodtam. Blackwater véghez vitte a terve egy részét. Készített vagy teremtett vagy hogyismondjam ilyen tiszta idézőket. Amiről hablatyolt a merengőben. Meg voltak benne halálfalók. Köztük az öcséd is.

Mivel Sirius percekig nem mondott semmit, Ash folytatta:

- Nem mondasz semmit? Mármint halálfalónak lenni rossz dolog, és ők túlnyomó többségben gonoszak, még ha az öcsédről van szó meg...

- A családom szinte imádja Tudjukkit és ők lennének a legboldogabbak, ha Regulusból halálfaló lenne. Bellatrix után ő lenne a második a Black famíliában.

- De ez nem jó dolog. - suttogta Ash.

- Ezt egy aranyvérmániás, kegyetlen népségnek mondd.

§

- Fúj, mi ez? - kérdezte Lily fintorral az arcán, ahogy egy kosárnyi nagy fekete csigaszerű növény fölé hajolt, amikből itt-ott zöldes-sárga trutyi szivárgott ki.

- Az kedvesem, bubógumó. Annak a gennyét kell kiszednetek óvatosan a növényből. Használjatok mindenképpen sárkánybőr kesztyűt, mert ha a genny a bőrötökre kerül, kellemetlen keléseket tud okozni.

- Na szóval azt akartam kérdezni, hogy te miben tervezel menni? - kérdezte izgatottan Lily.

- Hova? - értetlenkedett Ash.

- Hát a halloweeni Lumpklub izébe.

- Miben tervezek menni? Hát, öhm, ruhában?

- Nem úúúgy. Biztos van valami különlegesebb ruhád.

- Ami azt illeti, van egy különösen szép fekete talárom. - somolygott Ash.

- Te lány, olyan hülye vagy. - csapta vállon Lily barátnőjét.

- Hé, vigyázz a trutyiddal. - törölgette le Ash a zöld gennyet a válláról - Amúgy az ég világon semmit nem terveztem arra az izére. Életemben még csak nem is volt rajtam ilyen flancosabb ruha.

- Uha, akkor jössz velem fel a Griffendél Toronyba az utolsó óra után. - vigyorgott Lily.

- Ne, Lily, meg ne próbáld. - figyelmeztette barátnőjét Ash.

- Jó na, csak kapsz valami normálisabb ruhát. A hajadat befonhatom?

- Én felőlem azt csinálsz vele, amit akarsz. - forgatta szemeit Ash.

§

Órák után a lány Griffendél Torony előtt ácsorgott, amíg Lily meg nem érkezett széles vigyorral az arcán.

- Ne vigyorogj.

- Én nem vigyorgok. - mondta még szélesebben vigyorogva.

- Inkább menjünk, kezdjük el a tollászkodást. Valamiért van egy olyan érzésem, hogy sosem fogunk ezzel végezni.

Fönt, Lily szobájában a lány kipakolta az egész szekrényét, mire talált valami megfelelőt Ash-nek.

- Mégis honnan veszed amúgy, hogy ilyen flancos ruhában kell menni? - kérdezte Ash, miközben a sötétkék egyberuhában nézegette magát a fürdőben lévő tükörben.

- Felsőbb éves griffendélesek mondták. Ez nem csak ilyen vacsora izé lesz, hanem egy bál is.

- Merlin ments meg. - suttogta haját tépve a lány - Kérlek mondd, hogy táncolni nem kell.

- Nem, azt majd a karácsonyi bálon kell.

- Ugye most csak szívatsz.

Lily a fejét rázta és halvány mosollyal díjazta a művét.

- Szép vagy. - mosolygott.

- Nem volt célom. - mondta egy félmosoly keretében - Most te jössz a tollászkodással.