Ash-ék kettőt pislogtak és már Halloween napja volt, ami egy szép, napos, keddi napra esett.

Ash átváltoztatástannal kezdett, ami a griffendélesekkel volt egybe. Igen mulatságos szokott lenni, amikor McGalagony kiakad valamelyik griffendéles díszpintyre. Általában ez vagy Potter, vagy Black szokott lenni. Esetleg Pettigrew, amikor elveszti a fonalat és azt se tudja, hogy hol van.

Volt egy eset, még a szeptember folyamán, amikor egy gombot kellett bogárrá változtatni. Pettigrew pedig előszedte a bűbájtan tankönyvét és elkezdte a táncoltató-ártást tanulni. McGalagony mínusz ötven ponttal és két heti büntetőmunkával jutalmazta szegény fiút. Ash néha erősen el szokott gondolkodni, hogy Pettigrew agya helyén mi a szentséges Merlin lehet, de mindig arra jut, hogy inkább nem akarja tudni.

Második órájuk újból gyógynövénytan volt, ahol még mindig a mandragórákkal kellett foglalkozni, mivel nem sikerült az összeset átköltöztetni. Pettigrew csodával határos módon megint elájult. Ash már lassan biztos volt benne, hogy a fiú minimum el van átkozva.

Siriussal egész jól haladtak, amikor is a szerencsétlen valahogy lesöpörte az eddig átültetett kis cserepeket az asztalról, amik ripityára törtek és vagy 10 mandragóra kezdett el egyszerre visítani. Természetesen Potter és Sirius is visítottak, csak ők a nevetéstől, ezért Ash-nek kellett mindent összeszedni és újra ültetni, amíg a két hülye könnyesre nevette magát.

Óra végén lekevert egy kisebb pofont Siriusnak, aztán szó nélkül otthagyta az elképedt fiút.

Mivel, csodával határos módon, keddenként csak két órája volt Ash-nek is, és Lily-nek is, úgy döntöttek, hogy kiülnek a tó partjára, mivel egész meleg és napos idő volt. Damiennek Dumbledore-hoz kellett mennie, Perselusnak pedig valamilyen beadandót kellett sürgősen megírnia, ezért a két lány egyedül ücsörgött a tó partján.

§

Amikor már kezdett sötétedni, úgy döntöttek, hogy elindulnak befelé a kastélyba, de előtte még meglátogatják Hagridot, aki egy doboznyi mozgó botot cipelt a kunyhójából kifele.

- Szia Hagrid! - köszönt a két lány kedvesen.

- Sziasztok! Mi járatban errefelé?

- Olyan szép idő volt, hogy kijöttünk a tó partjára ücsörögni. - válaszolt Lily - Mik azok a dobozban?

- Ezek itt kérlek szépen bólintérek.

- És minek az neked? - kérdezte Ash.

- A Tiltott Rengetegbe viszem őket, mert az egyik legszebb cseresznyefa erősen megtetvesedett. Valamiért kipusztultak a rajta élő bólintérek, ezért áttelepítek oda párat. Rengeteg pálca készült abból a fából.

- Az én pálcám is ebből a fából van. - mosolyodott el Ash.

- Akkor mi nem is zavarunk. Jó, öhm... Bólintérezést. - köszönt el Lily.

Benn a nagyterem már a megszokott, halloweeni díszítésében pompázott. A szokásosnál is több gyertya lebegett mindenhol, élő denevérek repkedtek az elvarázsolt boltozat alatt, ahol gyönyörű, tiszta, teliholdas égbolt terült el.

Már szinte mindenki a teremben volt, ahogy Ash-ék megérkeztek. A két lány gyorsan elköszönt egymástól, majd ki-ki ment a saját asztalához. Ash leült Damien mellé, aki szinte tátott szájjal bámulta a nagyterem díszeit.

- Nálatok odahaza nincs ilyen? - kérdezte mosolyogva a lány.

- Nincs. Már az elvarázsolt mennyezet is egy hatalmas hűha volt, amikor először megláttam, de ez. - nevetett a fiú - Hihetetlen.

- Várd meg, hogy karácsonykor milyen szép lesz. Gyanítom itt karácsonyozol. Vagy esetleg hazamész?

- Itt maradok. Sose szerettem ezeket a nagy karácsonyi családos összejöveteleket. Nálunk a nyolcvanhatodik unokatestvér is átjön olyankor, akit szökő-évente látok, és még a nevüket sem tudom, de el kell játszanom, hogy mennyire örülök annak, hogy látom. Pláne, hogy az ég világon semmi közöm hozzájuk. Nálunk Kormundon nem bentlakásos iskolák voltak, ezért mindig hazamentünk szünetekre és ünnepekre. Végre egyszer nem kell jó-pofiznom senkivel.

- Ennyire utálod a karácsonyt?

- Nem is magát az ünnepet, hanem inkább ezt a nagy felhajtást körülötte. Nem buli a szeretet ünnepén olyanokkal lenned, akik nem is az igazi családod. - komorodott el Damien.

- Hát, ha ez megnyugtat, én sem megyek haza. - mosolyodott el keserűen Ash.

- Hogyhogy?

- Tudod, apám nagyon érdekes egy ember. Nagyon sokat iszik, emellett alapból nagyon agresszív, de ha még részeg, akkor ez hatványozódik. Minden rosszért anyát okolja, elmondása szerint gyűlöl, pláne amióta tudja, hogy boszorkány vagyok. Őrültnek gondol. Csomószor bántott is. - húzta fel a talárja ujját Ash, ahol a csomó, kisebb nagyobb vágás nyomai voltak láthatok, amiket egy-egy jól irányzott üvegpohár okozott.

- Bántott téged?

- Ez semmi. Anyát sokkal jobban helyben szokta hagyni. Pláne amióta én elmentem. Nyáron azért voltam egész végig Lily-nél, mert anyát olyan súlyosan összeverte, hogy nagyon sokáig kórházban kellett maradnia. Szóval ez nekem sem a legjobb pillanata az évnek. - húzta el a száját keserűen.

- Nagyon sajnálom. Hallottam rémtörténeteket arról, hogy a muglik milyen kegyetlenek tudnak lenni ok nélkül. De első kézből még sosem hallottam ilyen történeteket.

- Perselus apja sem épp egy leányálom. Ő is tudna mit mesélni.

- Gyanítom akkor ő is itt marad a kastélyban.

- Szerintem, ha tehetné, egész évre beköltözne. Velem karöltve. - nevetett Ash - Amúgy nyárra haza fognak engedni?

- Szerintem igen. Dumbledore azt mondta, hogy nyáron nem maradhat senki a kastélyban, szóval szerintem, hacsak nem tart itt a varázsvilágban valakiknél, akkor biztos hazamehetünk.

Dumbledore ekkor megköszörülte a torkát és felállt. Nem sokat mondott, csak pár infót, ami fontos lehet, többek között, hogy a téli szünet előtt már lesznek új órák az új tantárgyból, amit az idézők fognak tartani, akik az ezt követő héten érkeznek meg. Emellett nem fognak abból jegyet kapni, ez csakis a gyakorlásra fog összpontosítani, meg arra, hogy minél jobban elsajátítsa mindenki a pálca nélküli varázslatot.

Miután Dumbeldore befejezte a beszédét, megjelent az ünnepi menü az asztalon, amitől Damiennek, újfent leesett az álla, amin Ash jót derült.

- Úgy nézed azt a tál tökös derelyét, mintha életedben nem láttál volna ételt eddig. - nevetett.

- Hát ilyen menüsort még nem is. - vigyorodott el - Azt se tudom, hol kezdjem.

Amíg Ash evett, néha néha elkalandozott a tekintete. Mivel szemben ült a griffendél asztalával, pont látta, hogy Potter és Black egymást dobálják sütőtök héjjal, miközben Pettigrew majd lefordult a székéről a nevetéstől. Viszont hiányzott valaki a csapatból. Remust nem látta sehol. Rémlett neki, hogy szeptember folyamán már volt beteg egyszer, de nem gondolta volna, hogy ilyen sűrűn betegeskedik. Pedig ahogy visszagondolt az első évükre, akkor is nagyon sokat gyengélkedett. A griffendéles társasából ő volt az, aki még a legkevésbé volt irritáló, bár néha Siriussal is el tudott normálisan beszélgetni. Vagyis pontosabban egyszer.

Miután vége lett a vacsorának, a hálótermében ruhástól bezuhant az ágyába. Elalvás előtt még hallott egy farkasüvöltést, ami az álmában is visszatért.

Egy sötét, romos épületben lépkedett. Alatta a padlót mindenhol vastag por lepte, kivéve egy csíkban. Mivel hangokat hallott az emeletről, úgy döntött, hogy felmegy megnézni, hogy mi lehet az. Ahogy felért, az egyik hálószobából egy fájdalmas nyüszítést és fújtatást hallott. Mivel be volt hajtva az ajtó, óvatosan belökte annyira, hogy belásson. Csak hogy az ajtó ettől megreccsent és a bent lévő valami tizedmásodpercek alatt már Ash fölött állt. Hosszú, szürke bőrrel borított farkasszerű koponyája volt, amiből egy rakat hegyes fog állt ki. Két lábon állt a szörny, de lábai hosszú karmokban végződtek. Az első sokk után gyorsan tudatosodott Ash-ben hogy egy vérfarkas áll előtte. A szörny már emelte volna egyik mellső lábát támadásra, de ekkor hirtelen a semmiből egy hatalmas fekete kutya termett előtte, ami hátrálásra késztette a vérfarkast, míg Ash mellett egy szarvas termett, aki felkapta a hátára és kiviharzott vele az épületből, vissza a birtokra.

Ash zihálva ébredt, és megint az a nagyon rossz, bizsergető érzés fogta el, mintha ezt már átélte volna. Régóta nem volt már ilyen álma, de úgy döntött, hogy ebből elég, másnap beszélnie kell Dumbledore-ral.

Megpróbált elaludni, de mire sikerült, már majdnem hajnalodott. Meg mert volna esküdni, hogy még legalább háromszor hallotta a farkasüvöltést.