Az első egy hét többé-kevésbé eseménytelenül telt. Hétfő reggel Ash már korán felkelt, mivel elkezdett szakadni az eső, ami oltári hangzavart csapott az ablakokon. Természetesen csakis ő ébredt fel hajnalok hajnalán és nem volt képes visszaaludni, ezért másfél órányi hempergéses fetrengés után úgy döntött, hogy inkább felöltözik és lemegy reggelizni.

Mivel még alig múlt el reggel hat, a nagyterem teljesen üres volt. Ash gyorsan levágta magát a Hollóhát asztalához, elnyammogott egy pirítóst, aztán próbált kezdeni magával valamit a hátralévő két és fél órában, ami a gyógynövénytanig volt vissza.

Az első ember, aki megjelent Regulus Black volt. Ash az ég világon nem tudott semmit a srácról, csak azt, hogy Sirius öccse. De nem is nagyon érdekelte. A mardekárosok nagy részét nem kedvelte. Kisvártatva a griffendéles négyes is megérkezett orbitális hangzavar kíséretében és vihogva levágódtak a saját asztalukhoz.

Természetesen amint Lily megjelent, Potter azonnal elkezdett legyeskedni körülötte, ami megadta az alaphangulatot az egy órával később tartott gyógynövénytanhoz.

§

- Potter, mássz ki a képemből, vagy akkorát lekeverek neked, hogy egészen az Ilvermorny-ig repülsz! – rivallt rá a lány, miután századszor is megpróbált Potter minél közelebb kerülni a vörös hajú lányhoz. Szó szerint. Mivel hogy Potter körülbelül öt centire állt tőle.

- Mi van gyönyörűm, talán nem élvezed a jelenlétemet?

- Potter, ha a világon csak te meg én lennénk ketten, inkább öngyilkos lennék csak ne kelljen a hülyeségeidet hallgatnom.

Mikor Bimba professzor megérkezett és elmondta a feladatot és az órai teendőket, Potter megint akcióba lépett.

- Na Evans, úgy néz ki, hogy a sors is azt akarja, hogy mi párban dolgozzunk. Ezért most élvezheted csodálatos jelenlétemet. – vigyorgott rá negédesen a lányra.

- Mr. Potter, nem zavarja, hogy éppen önt osztom be a párjához? – rivallt rá a professzor.

- De tanárnő, nekem már megvan a tökéletes párom Miss Evans személyében.

- Álmodik a nyomor Potter. – morogta Lily.

- Tehát Mr. Potter, ahogy az előbb már mondtam, Mr. Beißwanger lesz a párja.

- De tanárnő, ő itt sincs. – siránkozott a szemüveges fiú – Esetleg nem csatlakozhatnék be Evansékhoz?

- Nem Potter, Mr. Beißwanger hamarosan megérkezik. Fontos teendője volt reggel Dumbledore professzornál, ezért nem tud az óra első felén részt venni. De biztos vagyok benne, hogy egyedül is meg tudja oldani a feladatot. Miss Silverman!

- Igen, tanárnő? – kapta fel hirtelen Ash a fejét.

- Az ön párja Mr. Black lesz. Remélem, Black, magának nincs semmi ellenvetése.

- Dehogy tanárnő, én jártam a legjobban. – vigyorgott Sirius és Ash-re kacsintott, aki csak a szemeit forgatta erre.

Miután az utolsó párost is beosztották, Potter nagy bánatára történetesen Lily-t és Remust, Bimba professzor ismertette a feladatot.

- Tehát, az lesz a feladata mindenkinek, hogy a mi kis mandragóráinkat nagyobb cserépbe ültessék. Igen, tudom, ez a feladat csak hónapok múlva jönne, de a mandragórák a vártnál gyorsabban nőnek, ezért muszáj ezt most elvégezni. Páronként a lehető legtöbb mandragórát ültessétek át, aki a legtöbbet átülteti, jutalompontot szerezhet a házának.

Miután a tanárnő bemutatta a szakszerű átültetést és mindenki kapott egy-egy bolyhos fülvédőt, a diákok neki is láthattak a munkának. Természetesen ebben az évben is az első mandragóra-átültetés úgy kezdődött, hogy valaki beadta a kulcsot és elájult; ebben az esetben Peter Pettigrew volt a szerencsétlen áldozat. Amint kihúzta a földből az ocsmány kis növényt, azonnal elájult, mivel rosszul rakta fel a fülvédőjét. Potter és Black meg jól kiröhögték érte.

Damien az óra felére esett be, és állt be Potter mellé. Meglepő módon nem csak ő, de a másik lány is hiányzott a griffenélből, aki Damiennel együtt jött. Ash látta, hogy az üvegházon kívül váltottak egy pár mondatot a professzorral valamiről. Valami komolyról, mivel mind a hárman elég komornak tűntek a szóváltás alatt. Amikor Damien odaért Ash-ék mellé, a lány oldalba bökte és eltátogta, hogy majd mesélje el, hogy miért késett. A fiú bólintott és nekilátott a mandragórák kihuzigálásának.

Természetesen, még fél órás késéssel is, de Damienék hozták össze a legtöbb átültetést, bár ezt erősen nem Potternek köszönhették. Így mindkét ház gazdagodott 10-10 ponttal.

§

Miután végeztek a gyógynövénytannal, Ash-ék bevárták Lily-t és együtt indultak el a kastély felé. Útközben a két lány kifaggatta Damient.

- Miért késtél ennyit? És hogyhogy a griffendéles csajjal érkeztél? – kérdezte Lily.

- Dumbledore-nál voltunk. Nem csak mi, mindenki, aki kormundi. Meséltem ugye, hogy nálunk otthon gondok vannak, és ezért jöttünk ide tanulni. Igazából többet én se nagyon tudtam, egészen tegnap estig. A nevelőanyámtól kaptam egy levelet, hogy otthon kitört a polgárháború. Van odahaza valaki, aki úgy gondolja, hogy a népünk feljebbvaló, mint az egyszerű varázslók, pláne a varázstalan emberek, és át akarja venni az uralmat. Dumbledore mesélte, hogy a varázslók között is van ilyen, igazam van?

- Igen, Voldemort. – vágta rá egyszerre a két lány.

- Igen, ő. Szövetségre lépett Aeson Blackwaterrel. Ő az, aki nálunk be karja vezetni ezt a diktatórikus egyeduralmat a hülye nézeteivel együtt. Összefogtak, hogy együtt megreformálják a világot. És Voldemort segített Blackwaternek összehozni egy jó kis polgárháborút. Hatalmas zavargások vannak szerte az országban. Sokan nem tudják, hogy kinek higgyenek, mivel a fickó még a médiát is képes befolyásolni. Mindenhol vannak emberei. Erről egyeztettünk reggel Dumbledore-nál. Úgy néz ki, hogy nem csak egy évet fogunk itt tölteni mint az eredeti terv szerint, hanem amíg be nem fejezzük az iskolát. Veszélyes lenne most hazamennünk. Emellett megemelik a védelmet a kastély és a birtok körül, sőt, elvileg Roxmortsban is, mivel hivatalos dokumentumok vannak arról, hogy mi itt tanulunk. Dumbledore fél, hogy esetleg Blackwaterék úgy döntenek, hogy megtámadnak minket. Pláne egy ilyen erős szövetségessel, amilyen Voldemort. Ő ismeri a varázsvilágot talán a lehető legjobban, emellett a Roxfortban tanult, tehát azt is jól ismeri, és most Blackwaterrel ki tudja, milyen szörnyűségeket tudnak majd okozni.

- Jézusom, ez nagyon durva. – sápadt le Lily.

- És nem féltek? – kérdezte Ash.

- Nem gondolom, hogy lenne félnivalóm. Egyikőnk sem gondolja így. Nem vagyunk életbeszélyben, emellett Dumbledore-ról tudjuk, hogy erős varázsló, ha valaki, akkor ő aztán meg tud minket védeni És külön erre idehívattak idézőket. Elvileg Dumbledore be akar hozni egy teljesen új tantárgyat átmenetileg, ami az idézők mágiájára alapul. Mi biztosan megkapjuk majd pluszba, de említette, hogy lehet, mindenkinek kötelezővé teszi.

- Logikus lenne. Elvégre, ha ti századokkal ezelőtt meg tudtátok ezt tanulni magatoktól, akkor nekünk is meg kellene tudnunk. – gondolkodott hangosan Ash.

§

Bájitaltanon megint csoportokban kellett dolgozni, ezért Damien Perselusnak is el tudta mesélni a híreket, aki hasonlóan a lányokhoz, lesokkolódott. De osztotta Damien véleményét.

- Szerintem sincs komolyabb félnivalótok. Pláne, ha tényleg új tantárgyat kapunk.

- Igazából én nem is magam miatt aggódok, hanem a szeretteim miatt. Még ha csak a nevelő szüleim is, akkor is szeretem őket, és nem szeretném, hogy bármi bajuk legyen. – magyarázta.

- Ez mondjuk érthető. A muglik közül is egyre többen tűnnek el Voldemort halálfalói miatt.

- Tényleg? – lepődött meg Ash – Erről nem is tudtam. Amíg nyáron Lily-éknél voltam, nem is hallottam ezekről.

- Igen, mivel a mugli médiában ezek általában baleseteknek, esetleg valami elvetemült sorozatgyilkos művének vannak beállítva, ami igazából igaz is, de nem nagyon lehet kikövetkeztetni, hogy akkor most melyik haláleset a halálfalók műve és melyik egy egyszerű mugli eset. – magyarázta Perselus – Én is csak onnan tudom, hogy anya járatja a Reggeli Prófétát, és ott írnak ezekről. De az utóbbi időkben nem csak muglik tűnek el. Egyre több mugliszületésű is van az áldozatok között.

Ash nyelt egyet. Még ha valahol tudta is legbelül, hogy akár még ő is áldozat lehet, sose gondolkozott el ezen mélyebben. Kivételt képezett az az egy bizonyos eset, amikor a Lestrange testvérekkel került összetűzésbe.

De így belegondolva, benne lehetett a pakliban, hogy egy nyáron, ha esetleg egyedül flangál valahol, őt is elkaphatják. Vagy Lily-t. Amiben meg egyenesen beleborzongott, az az a gondolat, hogy elveszítheti az édesanyját. Bár itt, a Roxfortban egészen jól érezte magát a barátaival, mégis az anyja volta az egyetlen, aki éveken keresztül a szeretet és a védelem egyetlen forrását nyújtotta. Bele sem mert gondolni, hogy mi lenne vele, ha nem lenne az édesanyja.

A nagyteremben újabb meglepetés érte a kis csapatot. Amikor beléptek, azonnal Lily- látták meg, ahogy feléjük rohan.

§

- Ezt látnotok kell. – adott át Damiennek egy újságkivágást – Az áll rajta, hogy a Mágiaügyi Miniszter lányát brutális módon meggyilkolták és a holtteste fölött ott lebegett a sötét jegy. Elvileg a csaj kvibli volt, nem véletlen, hogy annyi felvonulás volt a jogaikért az elmúlt években.

- Ez viszont már egy döntő pont lehet a varázsvilágban is. Azért csak nem hagyja szó nélkül a Mágiaügyi Miniszter, hogy a tulajdon lányát gyilkolták meg. Ez a sötét jegy Voldemort jelképe, nem?

Damien a heves bólogatásra folytatta gondolatmenetét.

- Szerintem lassan már itt is ki fog törni a pánik, ha így haladunk. Pláne most, hogy mindkét fél egy erős szövetségessel gazdagodott.

- Szerintem nem sokáig marad Jenkins a miniszter. Ha így folytatja, le fogják váltatni. – jegyezte meg Perselus.

- Srácok, én azt mondom, hogy ez egyelőre nem a mi gondunk. Vagyis hát nyilván de, hiszen mi is érintettek vagyunk valamilyen módon, főleg te, Damien, de szerintem ennyire akkor se lovaljuk bele magunkat. – mondta Lily.

- Egyetértek. Bár ki tudja, hogy ez meddig marad így. Nem lehetünk örökké gyerekek. – érvelt Ash – Előbb utóbb eljön az a pont, ahol már komolyan el kell ezzel kezdenünk foglalkozni. Lehet előbb, lehet utóbb, de el fogja jönni.

- De amíg ez nem jön el, élvezzük azt, amit lehet.